nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
munkaadóknak adhat kölcsönt

a) A kisebbségek részvétéle a törvényhozói hatalomban

I. Az állampolgári jogegyenlőség elvének kinyilatkoztatásán túlmenőleg a régebbi alkotmányok az állampolgároknak a politikai jogok terén való egyenlőségét külön kihangsúlyozzák. Ezek az alkotmányi rendelkezések mindig felemlítik az állampolgárok között fennálló esetleges különbségeket is.7a Az 1938-i alkotmány ellenben általánosságban már nem szól az állampolgárok politikai jogairól, az egyes politikai jogok tekintetében pedig a román faj elsőbbségét kifejezetten kinyilvánítja.

Az alkotmánytörvényekben lefektetett jogegyenlőség elvét a kisebbségeknek a törvényhozói hatalomban való részvétele kérdésében a közönséges törvény két irányban is megsérti: a kisebbségi közületek jogszerinti képviseletének és a kisebbségek aránylagos képviseletének kérdésében.

1. Az 1923-i alkotmány értelmében az államhatalom a nemzettől ered, amely azt az alkotmányban lefektetett elvek szerint, képviselet útján gyakorolja.8 A törvényhozói hatalmat a nemzetképviselet gyakorolja, amely képviselőházból és szenátusból áll.9

A képviselőház tagjait a nagykorú román állampolgárok választják meg általános, egyenlő, közvetlen, kötelező és titkos választás útján, a kisebbségek — t. i. a számbeli kisebbségek — figyelembevételével.10

2. Nagyrománia fennállásának első éveiben az egyes tartományok külön-külön rendelkezések alapján választottak11 s ezeket az 1923-i alkotmány az új választói törvény megszavazásáig továbbra is hatályban tartotta.12 A legelső egységes intézkedést e téren az. 1926. március 27-i 71. sz. Hiv. Lapban megjelent választási törvény (legea pentru adunarea deputaţilor şi senatorilor) jelenti, amely az 1923. évi alkotmány szellemének megfelelően szabályozza a választási jog gyakorlását.

A törvény szerint a képviselőválasztások tekintetében minden vármegye egy szavazó kerületet jelent.13 Az országban a törvényhez mellékelt és a képviselők számszerinti elosztását kerületenként tartalmazó táblázat szerint összesen 387 képviselőt választanak.

A képviselői mandátumok szétosztása meglehetősen bonyolult számítás alapján történik, amelynek lényege az, hogy az országos viszonylatban 40%-ot elért politikai párt választási prémiumként megkapja az öszszes mandátumok felerészét, a másik felerészén pedig osztozik a választókerületenként — tehát megyénként — abszolut többséget vagy országosan legalább 2%-os arányt elért pártokkal.14 A közigazgatási területi beosztással kapcsolatban rámutattam15 azokra a kormányzati intézkedésekre, amelyekkel az ország területi beosztását akként változtatták, hogy a kisebbségek minél kevesebb vármegyében legyenek többségben, ennek a területi beosztásnak egyik célja itt is kitűnik.

Szembetűnő még a törvénynek az a rendelkezése, hogy nem tekinti a választói jog elvesztésével járó megszégyenítő büntetésnek az 1916. évi erdélyi román betöréssel kapcsolatban hozott jogerős bírói ítéleteket, továbbá az osztrák-magyar bíróságok által politikai ügyekben hozott büntető ítéleteket.16

Ezzel a választási rendszerrel sikerült elérni azt, hogy a kisebbségek sehol sem érhették el a számarányuknak megfelelő politikai képviseletet.17

3. Még szembetűnőbb a kisebbségek politikái képviseletének aránytalansága a szenátusban. A szenátus tagjai az alkotmány szerint kétfélék: választott és jogszerinti szenátorok.18 A választott szenátorokat az általános szavazati jog alapján,19 továbbá az egyes szakmai testületek — ipar- és kereskedelmi, továbbá mezőgazdasági kamarák és munkakamarák — városi és vármegyei tanácsok, végül az egyetemek választják.20

Az 1926. március 27-i törvény ezeket a rendelkezéseket megismétli.21

Az általános szavazati jog alapján a szenátorokat — az országban 113-at — a 40 évet betöltött állampolgárok választják, általános, titkos, egyenlő, közvetlen választási listákra leadott szavazatokkal.22 A választási kerület itt is a vármegye területének felel meg,23 a közigazgatási területi beosztás politikai megfontolásai tehát itt is érvényesültek.

A szakmai testületek szenátorait a szakmai testületek tagjai választják kötelező, egyenlő, közvetlen és titkos választói joggal. Az ország egész területe ezzel kapcsolatban 4 szavazókerületre van felosztva (Jassy, Galacz, Bukarest és Kolozsvár székhelyekkel), amely szavazókerületek mindhárom csoportban — mezőgazdaság, ipar-kereskedelem, munka — egy-egy szenátort választanak. A kerületi beosztás a kisebbségek érvényesülését lehetetlenné teszi. Az egyetemek (Bukarest, Csernovicz, Kolozsvár, Iassy) szintén egy-egy szenátort választanak.24

A jogszerinti szenátorság terén hasonlóképen szembetűnő a kisebbségek hátrányosabb helyzete. Jogszerinti tagjai ugyanis a szenátusnak az összes érsekek, továbbá a görög keleti és görög katolikus egyházak összes püspökei, a többi egyházak részéről azonban csupán a 200.000 lélekszámot meghaladó egyházak25 fejei, ha az ország törvényei szerint voltak megválasztva vagy kinevezve.

4. A választási törvénnyel kapcsolatban megemlítendő az is, hogy a választási bíráskodás merőben ellenkezik az egész román jogrendszerrel, amely egyébként az államhatalmak szétválasztását minden vonatkozásban megvalósítani igyekszik. A választási bíráskodást ugyanis az illető törvényhozó testület saját maga eszközli és annak eredményét szavazással dönti el.26 Ezáltal a politikai pártokból álló testület a választást levezető bírói hatalom ténykedését ellenőrizte, ami merőben ellentétes a hatalmak szétválasztásának elvével. A bírói gyakorlat egyébként külön is leszögezte, hogy a választási bíráskodás tárgyában a törvényhozó testületeknek kizárólagos hatáskörük van.27

II. Az 1938-i alkotmány az állam politikai életét is egészen új alapokra helyezi. Az új rendszer bevezetésének első ténykedése e téren a politikai pártok teljes felszámolása volt.28

Az új alkotmány szerint minden állami hatalom a román nemzettől ered, a törvényhozói hatalmat a király a nemzetképviseleten keresztül gyakorolja,29 amely a szenátusból és a képviselőházból áll.

1. Ez a megfogalmazás megfelel az 1938-i alkotmányban lefektetett elveknek: a román elem elsőbbségének tételes biztosítását, továbbá a királyi hatalom kiterjesztését szolgálja. Az alkotmányos életet részleteiben szabályozó rendelkezések ezeket az elveket maradéktalanul meg is valósítják s az 1938-i alkotmány hatálya alatt a kisebbségek jogegyenlősége ebben a tekintetben további korlátozásokat szenvedett.

2.   A képviselőház tagjait a 30 évet betöltött román állampolgárok titkos, kötelező, választási listákra leadott szavazattal választják három foglalkozási csoport e foglalkozásokat ténylegesen folytató tagjai közül. E foglalkozási csoportok: mezőgazdaság, kétkézi munka és ipar-kereskedelem, valamint szellemi foglalkozások.30

A kérdést részletesen az 1939. május 9-i 106. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent választási törvény rendezi (legea electorală pentru Adunarea deputaţilor şi Senat). Eszerint az ország tíz tartományának és fővárosának területi beosztásával azonos 11 választási körzet a törvényben részletezett számban összesen 258 képviselőt választ.31 A közigazgatási területi beosztás ennek folytán hasonlóképen döntő jelentőséget nyert. A törvény alapján egyetlen ízben megejtett választás a törvény célszerűségét igazolta.32

3.   Ugyancsak szembetűnőbb a kisebbségek hátrányosabb helyzete a szenátusban való képviselet tekintetében is. A szenátus a király által kinevezett, továbbá az államban elismert szakmai testületek tagjai által, kötelező és titkos szavazattal megválaszott, végül pedig jogszerinti szenátorokból áll.33

A király által kinevezett szenátorok száma 88.34 A szakmai testületek a három foglalkozási ágnak megfelelően, ezekben a csoportokban összesen 88 szenátort választanak.35 A választási törvényben részletezett eljárás kellőképen biztosította azt, hogy a román elem elsőbbsége a szenátus választott tagjai között biztosíttassék.36

A szenátus jogszerinti tagjaira vonatkozó rendelkezések lényegileg azonosak maradtak az előző alkotmány tartalmával. Eszerint jogszerinti szenátorok a pátriárka, érsekek, a görög katolikus és görög keleti egyházak összes püspökei, az állam által elismert felekezetek egy-egy képviselője, amennyiben az illető felekezet lélekszáma a 200.000-et meghaladja és ha az illető választása vagy kinevezése az ország törvényeinek meg felelően történt.37

Ezek a rendelkezések szintén megakadályozták a kisebbségek aránylagos politikai képviseletét.

4. A választási törvény fenntartja az előző választási törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek szerint nem képeznek a választási jog elvesztésével járó megszégyenítő büntetést a román hadseregnek Erdélybe 1916. évben való betörése alkalmából elkövetett bűncselekményekben vagy az osztrák-magyar bíróságok által politikai bűncselekményekben való bűnösséget megállapító ítéletek.

5. Az alkotmány az előző helyzettel szemben azt az újítást hozza be, hogy a választási bíráskodást rendes bíróság — a Semmítőszék — hatáskörébe utalja. Ezt a rendelkezését az 1939. május 9-i választási törvény részletezi.38



7a Az 1866-i alkotm. 7. §-ának 1879. okt. 13-i módosítása: „Diferinţa de credinţe religioase şi confesiuni nu constitue în România o piedică spre a dobândi drepturile civile şi politice şi a le exercita.”

1923-i alkotm. 7. §: „Deosebirea de credinţe religioase şi confesiuni, de origine etnică şi de limbă, nu constituie în România o piedecă spre a dobândi drepturile civile şi a le exercita.”

8 1923-i alkotm. 33. §: „Toate puterile Statului emană dela naţiune, care nu le poate exercita decât numai prin delegaţiune şi după principiile şi regulile aşezate în Constituţiunea de faţă.”

9 1923-i alkotm. 34. § II. bek.: „Reprezentaţiunea naţională se împarte în două Adunări:  Senatul şi Adunarea  deputaţilor...”

10 1923-i alkotm. 64. §: „Adunarea deputaţilor se compune din deputaţi aleşi de cetăţeni români majori, prin vot universal, egal, direct, obligator şi secret, pe baza reprezentării minorităţii.”

11 Az ókirályságban az 1918. november 16-i 291. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény, amelyet Besszarábiára is kiterjesztettek, Bukovinában az 1919. augusztus 26-i 103. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény, továbbá az ezt módosító s az 1919. október 19-i 139. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény, végül Erdélyben és a keletmagyarországi részeken az 1919. augusztus 26-i 103. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény, illetve az ezt módosító s az 1919. szeptember 12-i 117. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény voltak hatályban.

12  Az 1923-i alkotmány 138. §: „... Până la facerea acestei legi (t. i. az alkotmánnyal összhangban levő új választási törvény) decretele-legi electorale rămân în vigoare.”

13  1926. márc. 27-i törvény 1. § II. bek.: „Fiecare judeţ constituie o circumscripţie electorală.”

14    1926. márc, 27-i törvény 90—94. .

15  Ld. 176. skk.

16 1926. márc. 27-i törvény 27. § II. bek.: „Nu sunt nedemni a fi alegători, sau aleşi, cei ce au fost condamnaţi de judecătoriile ungare în legătură cu intrarea armatelor române în Ardeal în anul 1916. Nu sunt nedemni a fi alegători sau aleşi cei condamnaţi în decursul războiului pentru delicte cu caracter politic de către judecătoriile civile şi militare Austro-Ungare sau Austriace.”

17 Összehasonlítás végett a Politics and Political Parties in Roumania, London, 1936, International Reference Library c. félhivatalos román kiadványból (55. skk.) vett néhány adatot közlök: Az 1926. május 23-i választáson a kormánypárt (Averescu) 292 mandátumot nyert, ebből a kormánypárttal választási egyezményt kötött Magyar Pártot 15 mandátum illette meg. Az 1927. július 7-i választásoknál a kormánypárt (liberális párt) 318 mandátumot, a Magyar Párt a Német Párttal együtt összesen 15 mandátumot (8+7) nyert, az 1928. dec. 12-i választáson a kormánypárt (nemzeti parasztpárt) 348 mandátumot, a Magyar Párt 16 mandátumot szerzett, az 1931. június 1-i választáson a kormánypárt (Iorga) 289 mandátumot, a magyarság 10 mandátumot, az 1932. július 17-i választáson a kormánypárt (nemzeti parasztpárt) 274 mandátumot, a Magyar Párt 14 mandátumot, az 1933. dec. 20-i választáson a kormánypárt (liberális) 300 mandátumot, a Magyar Párt 8 mandátumot nyert. Az 1937. dec. 20-i választással megválasztott képviselőházat — összeülése előtt — a király feloszlatta.

Ezek az adatok nemcsak a magyarság aránytalan képviseletét bizonyítják (az 1930. évi hivatalos népszámlálás adatai szerint az ország lakosságának 73.0%-a román, 8.6%-a magyar anyanyelvű, vö. Anuarul Statistic al României, anul 1937 şi 1938, Bucureşti, 1939., 66.), hanem arra is rámutatnak, hogy a választási törvény segítségével a mindenkori kormánypártnak sikerült mindig a 40%-os többséget is megszerezni, illetve, amikor nem sikerült, ez egyben Románia parlamentarizmusának végét jelentette. Az adatokat ld. továbbá MK. XIX—1939., 290—291.

18 1923-i alkptm. 67. §: „Senatul se compune din Senatori aleşi şi din Senatori de drept.”

19 1923-i alkotm. 68. §.

20   1923-i alkotm. 69—71. §.

21   1926. márc. 27-i törvény 3—4. §.

22   1923-i alkotm. 68. §, 1926. márc. 27-i törvény 4. § a. pont: „Senatorii aleşi de cetăţenii români dela vârstă de 40 ani împliniţi, cu vot obligatoriu, egal, direct, şi secret, pe Circumscripţii electorale, prin scrutin de listă.”

23   1926. márc. 27-i törvény 4. § a. pont.

24  Az 1926. márc. 27-i törvény mellékletei.

25  1923-i alkotm. 72. §: „Sunt de drept membri ai Senatului în virtutea înaltei lor situaţiuni în Stat şi Biserică: ... b) Mitropoliţii ţării, c) Episcopii eparhioţi ai Bisericilor ortodoxe române şi greco-catolice, întru cât vor fi aleşi conform legilor ţării, d) Capii confesiunilor recunoscute de Stat, câte unul din fiecare confesiune, întru cât sunt aleşi sau numiţi conform legilor ţării şi reprezintă un număr de peste 200.000 credincioşi, precum şi reprezentantul superior religios al musulmanilor din Regat ...” stb., stb.

Ennek a jogi helyzetnek következtében a szenátusnak 1936-ban jogszerinti tagja volt a pátriárka (görög keleti egyház feje), 3 görög keleti és gör. kat. érsek, 17 görög keleti és görög katolikus püspök, összesen tehát 23 egyházfő, míg a vallási kisebbségek részéről csupán 3 egyházfő (1 református, 1 zsidó, 1 mohamedán). Vö. Politics and Political Parties, 55.

26  1923-i alkotm. 44. §: „Fiecare din Adunări verifică titlurile membrilor săi şi judecă contestaţiunile ce se ridic în această privinţă ...” stb.

1926. márc. 27-i törvény 102. §: „Operaţiunile fiecărei alegeri sunt supuse controlului superior al Adunărei respective.”

27   „... verificarea titlurilor membrilor parlamentului se face de însuşi parlamentül, care singur judecă contestaţiile, puterea judecătorească neputând impieta asupra prerogativelor puterii legiuitoare ...” A Semmítőszék 1927. június 23-i 34. sz. t. ü. határozata, közli Constituţia, 29 Martie 1923., CLR, 50. szám. Bucureşti, II. kiad. 32., 2. sz. jogeset.

28   Ld. 37. Itt rámutattam arra, hogy a kisebbségek számára semmiféle politikai szervezkedési keret nem maradt.

29   1938-i alkotm. 29. § I. bek.: „Toate puterile Statului emană dela Naţiunea Română.” 1938-i alkotm. 31. §: „Puterea legislativă se exercită de Rege prin Reprezentaţiunea Naţională, care se împarte în două Adunări: Senatul şi Adunarea Deputaţilor.”

30   1938-i alkotmány 61. §. „Adunarea Deputaţilor se compune din Deputaţi aleşi de cetăţeni români, care au vârsta de 30 ani împliniţi şi practică efectiv o îndeletnicire, întrând în vreuna din următoarele trei categorii: 1. Agricultura şi munca manuală; 2. Comerţul şi industria; 3. Ocupaţiuni intelectuale. Alegerea se face prin vot secret, obligator, şi exprimat prin scrutin uninominal, pe circumscripţiuni, care să asigure reprezentarea felului de îndeletnicire a alegătorilor ...” stb.

31   1939. május 9-i törvény 2., 3. §.

32   Az 1939. június 1—2-án megejtett választáson Maros tartományban a mezőgazdasági csoportból egyetlen magyar, az ipari és kereskedelmi csoportból három magyar, az értelmiségi csoportból két magyar, összesen tehát 6 magyar képviselőt választottak meg a tartományban megválasztott 24 képviselő közül. Szamos tartományban csak az ipar-kereskedelmi csoportból két magyar tagot választottak meg a tartomány 24 képviselője közül, míg Temes tartományban — az ipar-kereskedelmi csoportban — egy magyar képviselőt választottak meg a tartomány 24 képviselője közül, az összes képviselők (258) közül tehát 9 magyar (3.4%) volt. (A választás adatait közli Mikó Imre, i. m. 309., továbbá MK. XVIII—1939., 281—288.)

33   1938-i alkotm. 63. §: „Senatul se compune din Senatori numiţi de Rege, din Senatori de drept şi din Senatori aleşi cu vot obligator, sceret şi exprimat prin scrutin uninominal de membrii corpurilor constituite în Stat, în numărul şi condiţiunile, pentru alegătorii şi eligibilii, bărbaţi şi femei, ce se vor stabili prin legea electorală.”

34   1939. május 9-i törvény 7. §.

35   1939. május 9-i törvény 11. §.

36 Az 1939. jún. 1—2-i választáson összesen két magyar szenátort (2.27%) választottak meg a 88 közül. Vö. Mikó Imre uo., továbbá MK. XVIII—1939., 282. A király által kinevezett magyar szenátorok száma 3 (3,40%), a szakmai testületek által megválasztott magyar szenátorok száma 2 (2.97%), hivatalból 1 magyar tagja volt a szenátusnak. Vö. Mikó, uo.; MK. uo.

37  1938-i alkotni. 64. §: „Sunt de drept membrii ai Senatului, în virtutea înaltei lor situaţiuni în Stat şi Biserică: ... c) Patriarhul şi Mitropoliţii Ţării; d) Episcopii eparhioţi ai bisericilor ortodoxe române şi greco-catolice, întru cât vor îi aleşi conform legilor Ţării; e) Capii confesiunilor recunoscute de Stat, câte unul din fiecare confesiune, intru cât sunt aleşi sau numiţi conform legilor Ţării şi reprezintă un număr de peste 200.0000 credincioşi ...” stb.

38  1938-i alkotmány 50. §: „Validarea alegerilor pentru ambele Adunări şi verificarea titlurilor membrilor aparţinând fiecăruia din ele, se face de înalta Curte de Casaţie şi Justiţie, înainte de data fixată pentru întrunirea Adunărilor.”

A részletes eljárást az 1939. május 9-i törvény 47—48. §-ai írják elő.