nyomtat

megoszt

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában
NAGY LAJOS
a kisebbségek jogai mindenéletmegnyilvánulasban korlátozva vol-

k) A kisebbségek gazdasági szabadsága

A kisebbségi szerződéseknek a kisebbségek életét és szabadságát biztosító rendelkezéseiből következik,1 hogy a kisebbségek részére a gazdasági jog is a többi állampolgárok lehetőségeivel azonos lehetőségeket kell, hogy biztosítson, azaz a kisebbséghez való tartozás a gazdasági érvényesülés terén sem jelenthet hátrányt.

A gazdasági élet két fő tényezője  — a vagyon és a munka  — köré csoportosítva az alkotmánytörvényeknek, illetve a közönséges törvényhozásnak a kisebbségek gazdasági szabadságára vonatkozó rendelkezéseit, látni fogjuk, hogy már az alkotmánytörvények, de ezen jóval túlmenőleg a közönséges törvényhozás e téren is erősen megszorította a kisebbségek lehetőségeit s azokat nagyon sok esetben teljesen kizárta a gazdasági életből.

 a) A vagyonjogban

Az alkotmánytörvényekben foglalt jogegyenlőség elvét a kisebbségek vagyonjoga tekintetében maguk az alkotmánytörvények több esetben áttörik, a közönséges törvényhozás pedig hasonlóképen több esetben sérti.

Az alkotmánytörvények külön is kihangsúlyozzák a magántulajdon sérthetetlenségének elvét.1a Ennek ellenére azonban a jogalkotás egész sor olyan intézkedést hozott,  — s azokat az alkotmány is részben hatályban tartotta  — amelyek a kisebbségek magántulajdonának sokszor vagyonelkobzás jellegű súlyos korlátozásait jelentik.

Az alkotmánytörvények vagyonjogi jellegű rendelkezései közül jelentősebbek még az újabb alkotmánytörvényeknek a falusi ingatlantulajdont abban az értelemben korlátozó rendelkezései, hogy azt  — bármilyen címen  — csupán a román állampolgárok szerezhetik meg,2 továbbá az ásványi kincsek tulajdonjogának az államra való átruházását tartalmazó intézkedések.3 Az előbbi rendelkezéseknek kisebbségi jogi szempontból azért van gyakorlati fontosságuk, mert  — amint láttuk  — az állampolgársági jog megszerzésének korlátozása elsősorban a kisebbségek ellen irányult, ezzel az alkotmányi rendelkezéssel is elsősorban az államban lakó kisebbségek voltak a falusi földtulajdon megszerezhetésétől elzárva. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy Romániában nem lakó személyek falusi kisbirtokokat kívántak volna szerezni Romániában s az alkotmány ezeket akarta volna a tulajdonszerzésből kizárni. A külföldiek legfennebb nagybirtokokat vásároltak volna, ennek  — államvédelmi szempontból is helyes  — megakadályozására azonban már korábban, is alkotmánytörvényi erejű tételes jogszabály volt hatályban.4

A közönséges törvényhozás ezenkívül más számos esetben ilyen módon  — az állampolgársági minőséggel kapcsolatban  — korlátozza a kisebbségek tulajdonjogát. Az ásványi kincsekre vonatkozó alkotmányi rendelkezéseket végrehajtó közönséges törvényhozásnak hasonlóképen vannak a kisebbségek vagyonjogát sértő rendelkezései.

A tulajdonjogra vonatkozó intézkedéseken felül a közönséges törvényhozás még egyéb, gazdasági jellegű korlátozást jelentő intézkedést is tartalmaz.

1. A kisebbségek tulajdonjogi korlátozásai között jelentőségben minden mást messze meghaladnak a födreformnak a magántulajdonjogra vonatkozó intézkedései.5

A földbirtokreformot Románia nem egységes jogszabállyal, hanem az ország egyes tartományaiban külön-külön törvényekkel valósította meg, amelyek nemcsak a részletkérdésekben, hanem alapelveikben is különböznek egymástól.6

Az erdélyi földbirtokreformtörvény célja falusi parasztbirtokok, továbbá községi legelők és erdők növelése és kiegészítése, a nemzeti ipar pártolása; városokban, bányaipari és fürdőközpontokban a munkások és tisztviselők életlehetőségeinek megkönnyítése, végül közérdekű gazdasági, közművelődési, társadalmi és testnevelési érdekek szolgálata.7 Ezzel szemben az ókirályságbeli törvény csupán a falusi parasztbirtokok területének növelését, községi legelők létesítését és közérdekű gazdasági és közművelődési célok szolgálatát kívánja megvalósítani.8

A törvények részletes intézkedései is világosan rámutatnak az egyes földbirtokreformtörvények különböző céljaira, míg ugyanis az ókirályságbeli földbirtokreform célja ténylegesen mezőgazdasági szociálpolitika, addig az erdélyi földbirtokreform elsődleges célja nem a szociális és gazdasági érdekek kiszolgálása, hanem a kisebbségek vagyoni alapjainak elvétele.

a) Az ókirályságbeli földreformtörvény meghatározza az összes kisajátított földek legfelső határát  — 2 millió hektár9 —10  —, emellett csupán azoknak az ingatlanait sajátítja ki, akiknek legalább 100 hektár ingatlan vagyonuk van.11 Ezekből az intézkedésekből megállapíthatólag a törvény célja ténylegesen az ingatlantulajdon arányos megosztása. Az erdélyi földreformtörvény ellenben a kisajátításra vonatkozó előbbi két fontos korlátozást nem tartalmazza, amiből világosan felismerhető a törvényhozónak az a célja, hogy a törvénnyel ne arányosabb megosztást, hanem faji célok szolgálatában álló tulajdonelvételt, illetve juttatást valósítson meg.

b)   Az erdélyi földreformtörvény 6. §-ának a) pontja kisajátítja teljes egészükben azokat a falusi birtokokat és városi kültelkeket, amelyek valamely közérdekű célt szolgáló jogi személy tulajdonát képszik, mint pl. testületek, alapítványok, egyházak, kolostorok, káptalanok, egyetemek, iskolák, vármegyék, községek stb.; ugyanezen szakasz b) pontja pedig az örökbérletbe vagy  — bizonyos feltételek mellett  — legalább 5 év óta haszonbérbe adott területeket, a c) pont pedig a távollevők tulajdonában levő falusi ingatlanokat sajátítja ki.121314

Ezzel szemben az ókirálysági törvény szerint csupán a koronauradalmak, a Falusi földhitelintézet, továbbá köz- és magánjogi jogi személyiségeknek, alapítványoknak stb. tulajdonában lévő megmívelhető területek sajátítandók ki.15

Tehát amíg Erdélyben a törvény a jogi személyiségek összes ingatlanait kisajátítja, addig az Ókirályságban csupán a megművelhető ingatlanokat. A különbségtételnek semmiféle agrárszociális oka nincsen,16 viszont gyakorlatban a magyar jellegű egyházi és közbirtokossági vagyonok elvételét jelentette.

c)            Az erdélyi földreformtörvény kisajátítani rendeli mindazokat a megművelhető falusi ingatlanokat és városi kültelkeket, amelyeket tulajdonosa önként vagy árverésen 1914. aug. l-e után a törvény szentesítéséig eladott,17 továbbá a gyógyíthatatlan elmebetegek megművelhető falusi ingatlanait és városi kültelkeit, amennyiben ez utóbbiaknak leszármazója nincsen.18 Az ókirálysági törvény nem ismeri a kisajátításnak ezeket az eseteit.

d)   A magántulajdonban levő földbirtokra vonatkozóan hasonlóképen szembeszökően ellentétes módon szabályozza a kisajátítást a két törvény, az ókirálysági törvény a tulajdonosra nézve mindig kedvezőbb rendelkezést tartalmazván. A bérbeadott birtokra vonatkozóan az erdélyi törvény a 30 hold falusi, illetve  — más esetekben 50 hold hegyvidéki vagy 10 hold síkvidéki területet meghaladó részt sajátítja ki, míg az ókirályságbeli csupán a 100 hektárt (174 hold) meghaladó részt.19

A tulajdonosok által megművelt területek közül az erdélyi törvény a hegy- és dombosvidéken 50 vagy 100 holdat, az ókirálysági törvény 100 hektárt, a síkvidéken pedig  — az igényjogosultak kielégítésének arányában  — az erdélyi törvény 200 —300 —500 holdat, az ókirálysági törvény ugyanekkor 150 —200 —250 hektárt hagy meg a régi tulajdonosnak.20 Az erdélyi törvényben meghatározott felső halálokat az agrárbizottság telepítési célokból leszállíthatja,21 hasonló intézkedést az ókirályságbeli törvény nem ismer. Az ókirálysági törvény szerint a belterjesen gazdálkodók részére a meghagyás felső határa 200 —300 —500 hektár az igényjogosultak kielégítésének aránya szerint, ilyen rendelkezést az erdélyi törvény nem tartalmaz.22

e)     Az erdélyi törvény kisajátítja az 1885. jan. 1. után végzett telepítések során nyert ingatlanokat. Ilyen intézkedést az ókirálysági törvény nem tartalmaz.23

Az erdélyi törvény értelmében valamely tulajdonosnak különböző helyeken fekvő ingatlanai egyetlen birtoknak számítanak és a kisajátítási mértékek azokra mint egészre vonatkoznak, az ókirálysági törvény és végrehajtási utasítása szerint azonban csak a tulajdonos ugyanazon faluban vagy szomszédos falvakban fekvő ingatlanai tekintendők a kisajátítás szempontjából egy birtoknak.24

g) A községi legelőkkel kapcsolatos rendelkezések hasonlóképen külön-külön elveken épülnek fel. Míg az erdélyi törvényben az általános szabály mind a magán-, mind a köztulajdonban levő legelők tekintetében azoknak  — a saját szükségleteket meghaladó mértéken felüli  — teljes kisajátítása, addig az ókirálysági törvény a legelők tekintetében csupán a magántulajdonban meghagyott birtokok alsó határát engedi meg leszállítani.25 Az erdélyi törvénynek ez a szakasza egyébként nyíltan is faji alapon tesz megkülönböztetést a tulajdonjog kérdésében: mentesíti a kisajátítás alól a volt naszódi II. határőrezred vagyonából alakult naszódvidéki közvagyont,26  — amelynek résztulajdonosai kizárólag románok  — viszont az előbbi közvagyonnal teljesen azonos történeti eredetű, de magyar jellegű vagyonközösséget, az 1. sz. csíki határőrezred vagyonát meghagyja az általános törvényi rendelkezések alatt.27

h) Hasonló helyzetet teremtenek a községi erdőkre vonatkozó rendelkezések is. Az erdélyi földreformtörvény elrendeli a magán- és köztulajdonban levő erdőknek bizonyos mértéken felüli kisajátítását a szükséglet szerint. Kisajátítható sík területen a 100 holdon felüli, hegyvidéken a 200 holdon felüli erdőbirtok. A törvény megengedi továbbá az 1917. nov. 1. után a vonatkozó magyar kormányrendeletek alapján megvásárolt erdőségek kisajátítását s ezeknél az erdőknél nem jelöli meg a meghagyandó birtok mennyiségének alsó határát sem.28 Az ókirálysági törvény ezzel szemben semmiféle intézkedést nem tartalmaz a községi erdők létesítésére vonatkozóan és csak az állam tulajdonát képező, de újra már nem erdősíthető területek kisajátítását rendeli el.29 Az előbbi g) pont alatti rendelkezéssel megkülönböztetést tesz az erdélyi kisajátítási törvény a naszódi II. határőrezred javára az erdőbirtokok tekintetében is.30

i) Az erdélyi törvény kisajátítja a kisajátított ingatlanokkal járó haszonvételeket is (vámjog, vízjog stb.)31 Az ókirálysági törvény ilyen rendelkezést nem tartalmaz.

j) A törvények szerint az állam saját birtokaiból és a kisajátítás útján szerzett ingatlanokból állami felesleget (rezervă) tarthat meg, amelyből a később felmerülő közművelődési, gazdasági, társadalmi stb. igényeket kielégítheti. Az ily módon az állam tulajdonában megmaradt területeknek az ókirálysági törvény felső határt szab,32 az erdélyi törvény azonban erre vonatkozó intézkedést nem tartalmaz.

k) A törvények az államnak elővételi jogot biztosítanak a kisajátított birtokok egyes épületeinek, valamint bizonyos területet meghaladó ingatlanoknak magánkézből történt eladása esetén. Az erdélyi törvény ez utóbbi ingatlanok felső határát 50 holdban, az ókirálysági törvény pedig 50 hektárban állapítja meg, ennélfogva az ingatlan magánforgalmát is sokkal erősebben korlátozza az erdélyi részeken, mint az ókirályságban.33

l) Az erdélyi törvény szerint a tulajdonosnak joga van arra, hogy egy gyermeke részére, aki 1918. dec. l-ig mezőgazdasági tanulmányokat kezdett, a mentesített birtokának felével egyenlő kiterjedésű birtokot hagyjon meg, ezzel szemben az ókirálysági törvény a tulajdonosnak ezt a jogát akként szabályozza, hogy minden egyes gyermeke részére 50 —50 hektárt enged meghagyni, ha az mezőgazdasági tanulmányait 1920. jan. l-ig megkezdette.34

m) Az előbb felsorolt néhány szembetűnőbb rendelkezésen felül, a törvényeknek egész sor olyan érdemi rendelkezése van, (pl. a vételár megállapítása, megfizetése, kisajátítási eljárás stb.), amelyeknél fogva az erdélyi földtulajdonosok sokkal hátrányosabb helyzetbe kerültek az ókirályságbelieknél.

Különösen méltánytalan a különbségtétel a kisajátítási ár tekintetében. Az ókirálysági törvény ugyanis az árak megállapításánál az 1917 — 1922-ős árakat veszi figyelembe, az erdélyi törvény pedig általában az 1913-i árakat, tehát az ókirályságban Romániának a világháborúba való belépése utáni, az erdélyi és keleti részekben pedig a világháborúba való belépés előtti árakat. Ez nyilván előnyösebb helyzetbe hozza az ókirályságbeli tulajdonosokat, mert a háború okozta pénzromlás folytán a földárak ott számszerűleg magasabbak. Ehhez járul még az is, hogy Erdélyben az 1913-i érték megállapításánál a törvény az aranykoronát a leuval egyenlőnek tekinti, holott a világháború előtti papírkorona is értékesebb volt a leunál.35 A törvény végrehajtása így nemzeti alapon végrehajtott vagyonelkobzás képét mutatja.35a

2. A földbirtokreformra vonatkozó törvények többszöri módosításán kívül36 a közönséges törvényhozás egész sor olyan intézkedést hozott, amelyek  — már a szövegükből is megállapíthatóan  — a faji alapon álló földbirtokpolitika szolgálatában állanak. A vonatkozó törvényhozás szembetűnőbb intézkedései közül felemlítendők:

a) Az 1924. július 26-i 101. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elemi iskolai oktatásról szóló törvény (lege pentru învăţământul primar al statului şi învăţământul normal primar) 159. §-ának III. bekezdése szerint az ú. n. kultúrzóna területén lakó állami tanítók, akik nem a kultúrzóna területét képező vármegyékből származnak,  — egyéb előnyök mellett  — 10 hektár telepítési telket kapnak az állami feleslegből.

Ezt a törvényi rendelkezést hajtja végre az 1929. február 7-i 30. sz. Hiv. Lapban megjelent minisztertanácsi napló (jurnal al Consiliului de Miniştri pentru împroprietărirea învăţătorilor din zonele frontierelor), amely Erdélyben Bihar, Szatmár, Szilágy, Maramaros, Udvarhely, Csík, Háromszék, Maros-Torda, Torda-Aranyos, Hunyad vármegyékben véglegesen letelepedett, nem ezekből a megyékből származó állami tanítóknak 10 hold területet juttat,37 amelyekre a földreform során szerzett ingatlanokra vonatkozó forgalmi korlátokat alkalmazza.38 A min. tan. napló címe is a kultúrzóna fajvédelmi célját mutatja.

b)     Az 1927. május 25-i 105. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Vitéz Mihály-rend tisztjeinek földhözjuttatásáról szóló törvény (lege pentru împroprietărirea ofiţerilor decoraţi cu Ordinul Mihai Viteazul) szerint a román hadsereg szolgálatában állott, a fenti rendjellel kitüntetett tisztek  — még ha a földbirtokreform során már részesültek is juttatásban  — az állami feleslegből Erdélyben 25 hold, az Ókirályságban 25 hektár területű ingatlant kapnak. E tekintetben elsősorban a határok mellett fekvő ingatlanok jönnek tekintetbe; a juttatott ingatlanok tulajdonjoga korlátozva van.

c)     Az 1930. július 17-i 17. sz. Hiv. Lapban megjelent telepítési törvény (lege asupra colonizărilor), valamint az ezt hatályon kívül helyező s az 1936. április 7-i 82. sz. Hiv. Lapban megjelent telepítési törvény (lege privitoare la regimul colonizării) kifejezetten nem rendelkezik ugyan arról, hogy a telepítés csak a román faj érdekében történhetik, azonban az ekkor hatályos alkotmánytörvény értelmében telepíteni csak román fajú népeket lehet.39 Ennek az alkotmányi rendelkezésnek megfelelően az e törvény értelmében végrehajtott telepítések kizárólag román faji érdekeket szolgáltak.40

Az 1938-i alkotmány hasonló értelmű rendelkezését41 végrehajtó s az 1940. április 25-i 98. sz. Hiv. Lapban megjelent telepítési törvény (lege asupra colonizărilor) már kifejezetten a románok  — románok alatt fajilag románt értve  — telepítéséről beszél.42

3. Ugyancsak súlyosan érintik a kisebbségeket az alkotmánytörvényeknek, illetve a közönséges törvényhozásnak az ásványi javakra vonatkozó rendelkezései.

a) Az 1924. július 4-i 143. sz. Hiv. Lapban megjelent bányatörvény (legea minelor) az ásványi javak közé számítja a borvizeket is.43 Minthogy Románia legértékesebb borvizei szinte kizárólag kisebbségi kézen  — legnagyobbrészt a székely közbirtokosságok tulajdonában  — voltak, ez a rendelkezés elsősorban a kisebbségek vagyonjogi hátrányát jelentette.44 Ugyanez maradt a helyzet az előbbi bányatörvénynek az 1929. március 28-i 71. sz. Hiv. Lapban megjelent lényeges módosítása, valamint az ezeket a törvényeket hatályon kívül helyező s az 1937. március 24-i 69. sz. Hiv. Lapban megjelent bányatörvény (legea minelor) után is.45

b) A román törvényhozás az altalaj nacionalizálásának végrehajtása során figyelemmel volt arra, hogy amennyiben az erre vonatkozó intézkedések kisexistenciákat érintettek  — ha román érdekről volt szó  — ezekre kivételes jogszabályt hozzon. Igy pl. az aranybányászatra vonatkozó rendelkezések a nyugati hegyvidéken élő mócok stb. érdekeit sértették és ezek szerzett jogait külön rendelkezés (az 1927. december 14-i 276. sz. Hiv. Lapban megjelent Regulament pentru micile exploatări miniere din Munţii Apuseni şi din Regiunea Baia-Mare) védte meg, a székely kisbirtokosok ásványvizeire vonatkozóan azonban hasonló törvényi intézkedést nem hoztak.

4. A tulajdonjogi korlátozásokon felül a közönséges törvényhozás számos egyéb, az ingatlan forgalmát vagy annak birtoklását a kisebbségek részére kizáró vagy megnehezítő intézkedést hozott, amelyek pontosan beleilleszkednek a román földbirtokpolitika rendszerébe. Ezek a rendelkezések az állami elővásárlási jog további kiépítésével mindinkább belenyúlnak az ingatlan magánforgalmába s céljuk a román fajnak további ingatlantulajdonhoz való juttatása. A vonatkozó törvényi rendelkezések közül felemlíthetők:

a) Az 1938. december 16-i 293. sz. Hiv. Lapban megjelent s a katonai határ-övezet felállításáról szóló törvény (lege pentru crearea zonelor militare) szerint a katonai övezetben fekvő bármely ingatlan katonai célokra kisajátítható,46 emellett a törvény egyéb, a tulajdon használatára vonatkozó megkötést is tartalmaz.47 A községek, intézmények stb. kötelesek a saját tulajdonukban levő, de hadviselési célokra felhasználható ingatlanaikat minden ellenszolgáltatás nélkül a hadügyminisztériumnak átengedni.48 Az államnak elővételi joga van a katonai övezetekben fekvő minden ingatlanra és azt az eladás bejelentésétől számított 3 hónap  alatt gyakorolhatja.49 Végül különleges megkötéseket tartalmaz a törvény a katonai ővezetben fekvő egyes ipartelepekre vonatkozóan.50

A törvénynek az 1939. augusztus 3-i 177. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása pontosan meghatározza a katonai övezet kiterjedését, ennek legnagyobb része a kisebbségek által lakott területeken fekszik, a törvényi korátozások tehát elsősorban kisebbségeket érintenek.

b) Az 1939. november 18-i 268. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami elővásárlási jog pénzügyi ellátásáról szóló törvény (lege pentru finanţarea preemţiunilor) szerint az állam szerződést köthet egy magánbankkal (Banca pentru Industrializarea şi valorificarea produselor agricole, alábbiakban BINAG) az állami elővételi jog pénzügyi ellátására.51 A határszéli vagy vegyes lakosságú vidékeken megvásárolt ingatlanokat csakis telepítési célokra lehet felhasználni52 és azokat 5 —10 hektáros részletekben csak románoknak  — ezalatt itt fajilag román értendő  — lehet eladni.53 Minthogy azok az adásvételek, amelyeket a BINAG köt, épen úgy nemzeti és gazdasági érdekből történnek, mint amelyeket az állam köt, az összes adásvételek ugyanazoknak a jogszabályoknak vannak alávetve, mint az állammal kötött szerződések.54 A pénzügyi ellátáshoz szükséges tőkét a Román Nemzeti Bank adja a BINAG rendelkezésére.55

5. A földreformtörvények  — amint láttuk  — súlyosan érintették a kisebbségi jellegű közületeket is. A későbbi törvényhozás is több, ilyen jellegű intézkedést hozott. A kisebbségi közületeket érintő törvényi intézkedések közül az alábbiak említhetők fel:

a) Az 1932. április 6-i 82. sz. Hiv. Lápban megjelent s a hadsereg áltál használt ingatlanok megváltásáról szóló törvény (lege pentru răscumpărarea imobilelor, proprietatea judeţelor şi comunelor, destinate nevoilor armatei) a vármegyék vagy községek tulajdonát képező, de a hadsereg által használt ingatlanokat az állam javára kisajátítja.56 A román hadügyminisztérium hivatalos kimutatása szerint a hadügyminisztérium.

által használt épületek az Ókirályságban szinte kivétel nélkül már korábban is a hadügyminisztérium tulajdonát képezték, Erdélyben pedig a legnagyobb részben városi tulajdonok voltak.57 Ez a törvényi rendelkezés tehát a legnagyobbrészt kisebbségek által lakott városok közönségének tulajdonait sajátította ki az államkincstár javára.

b)    Az 1933. május 4-i 101. sz. Hiv. Lapban megjelent s a régi Marosszék vagyonközösségeinek kezeléséről szóló törvény (lege pentru administrarea averei indivize a obştiilor „Vechiului Scaun de Mureş”) a régi Marosszékhez tartozó 127 székely község közönségének közös tulajdonát, a kb. 15.000 holdat kitevő Székhavast az illető községek akkori lakóinak közös tulajdonává nyilvánítja. Ez a törvényi rendelkezés tehát az illető községekbe később beköltözött lakosokat is  — akik az eredeti tulajdonosoknak nem voltak jogutódai  — tulajdonosokká minősítette. Emellett a vagyontömeg kezelését a megyei tanács kezébe adta, amely azonban legnagyobbrészt fel volt oszlatva és a kinevezett időközi tanács helyettesítette. Igy a régi tulajdonosok jogai a tulajdoni arányuk csökkentése mellett abban is sérelmet szenvedtek, hogy a vagyontömeg kezeléséből teljesen kizárattak.58

c)     Az 1937. június 1-i 124. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Szász Egyetem és Hét Bírák vagyonközösségének feloszlatásáról szóló törvény (lege pentru desfiinţarea comunităţii de avere denumită Universitatea săsească şi a celor şapte juzi, împărţirea patrimoniului ei şi înfiinţarea Aşezământului Cultural Mihai Viteazul) a vagyonközösséget megszünteti és a vagyont a német ágostai evangélikus püspökség, másrészt pedig a törvény által létesített Vitéz Mihály közművelődési alap között osztja meg.5960

A törvény a megosztást részletesen szabályozza61 és kimondja, hogy a vagyontömeg jövedelme csak az erdélyi szászság közművelődési és tanügyi céljára, illetve a királyföldön lakó románság közművelődési céljaira használható fel.62 A törvénnyel tehát a volt Királyföldön lakó magyarság tekintélyes vagyontömeg jövedelmétől esett el.63

6. A kisebbségeket érintő egyéb vagyonjogi jellegű intézkedések közül felemlíthetők az alábbi törvényi intézkedések:

Az 1934. április 7-i 83. sz. Hiv. Lapban megjelent s a falusi és városi adósságok rendezéséről szóló törvény (lege pentru lichidarea datoriilor agricole şi urbane)  — három előző végre nem hajtott törvényi kísérlet után64  — a világgazdasági helyzet leromlása folytán nehéz helyzetbe jutott adósok helyzetét rendezve, egész sor, a kisebbségeket lényegileg hátrányosabb helyzetbe hozó intézkedést tartalmaz.

A törvény az összes adósokat két csoportba osztja: a falusi és városi adósok csoportjába; előbbieket sokkal előnyösebb helyzetbe hozza, mint a városi adósokat,65 ezenfelül a városi adósok közül kivételezi az iparosok és kereskedők adósságát66 s ezeket a törvény rendes útján behajtani engedi. Minthogy Románia lakosságából  — különösen az erdélyi és keletmagyarországi részeken  — a városi lakosság legnagyobb részben kisebbségi, sőt elsősorban iparos és kereskedő volt, az egyes adósságok közötti különbségtétel lényegileg faji alapon, a kisebbségek kárára történt megkülönböztetést jelent.

A törvény azonban nyiltan is tesz faji alapon való megkülönböztetést: a volt naszódi 2. sz. és karánsebesi 13. sz. határőrezredhez tartozó közbirtokosságok adósságait ugyanis a törvény hatálya alá vonja,67 az ugyanolyan jogállású 1. sz. csíki határőrezredre vonatkozóan azonban semmiféle intézkedést nem tartalmaz és így ezek a közbirtokosságok, minthogy általában a jogi személyek nem esnek a törvény hatálya alá, köztörvényi úton egész adósságukat kötelesek voltak megfizetni. Ugyanilyen értelme van azoknak a törvényi rendelkezéseknek, amelyek a törvény hatálya alá eső falusi, illetve városi adósoknak csak a román állampolgárokat tekintik, ennélfogva a törvényi kedvezményből nagyszámú kisebbségi lakost kizártak.68

Szembetűnő rendelkezése a törvénynek az, hogy míg általában a földvásárlásokból származó adósságokat kivételezi a törvény hatálya alól,69 addig a külföldön lakó hitelezőkkel szemben  — a törvény kifejezett rendelkezése szerint  — ezeket az adósságokat is a törvény hatálya alá vonja,70 Ez a rendelkezés elsősorban az erdélyi részekről elköltözöttek (pl. optánsok stb.) föld-eladásaira vonatkozott. A törvény értelmében az állam a Román Nemzeti Bankot és más állami jellegű pénzintézetet,71 sőt a későbbi törvényhozás szerint más intézményeket, pl. a román egyházakat is72 kártalanította az őket az adósságrendező törvények folytán ért veszteségekért, a kisebbségi pénzintézetek azonban semmiféle hivatalos segítségben nem részesültek, ami nem egynek végromlását okozta.

7. Ugyancsak ide sorolhatók a törvényhozásnak azok az intézkedései, amelyek az állampolgári jogegyenlőség elvét azáltal sértik meg, hogy a román fajú állampolgároknak bizonyos vagyonjogi előnyöket biztosítanak.

a)      Az 1923-i alkotmány külön rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy az Ókirályság, Besszarábia és Bukovina falusi lakosságának tűzi- és épületfa szükségletét biztosítsa és e célból kötelezi az államot arra, hogy megfelelő mennyiségű erdőt bocsásson e lakosság rendelkezésére.72a Az alkotmányi rendelkezést végrehajtó s az 1924. július 1-i 140. sz. Hiv. Lapban megjelent külön törvény (lege pentru satisfacerea trebuinţelor normale în lemn de foc şi construcţie ale populaţiei rurale din Vechiul Regat, Basarabia şi Bucovina) az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően szabályozza a lakosság tűzifaellátását. A kisebbségek által nagy arányban lakott területekre vonatkozó hasonló törvényhozási intézkedés nincs.

b)      Az 1937. november 4-i 255. sz. Hiv. Lapban megjelent 3183. sz. közlekedésügyi minisztérium rendelet a rendes vasúti díjakból 75%-os kedvezményt engedélyez az aranyosvidéki mócoknak, a kisebbségekre vonatkozó hasonló intézkedést az államvezetés sohasem tett.

b) A munkajogban

I. Az összes állampolgárok jogegyenlőségének elvi biztosítása mellett a kisebbségi szerződés külön intézkedéssel is törekszik a vallási kisebbségek munkajogát megvédeni.73 Az 1923-i alkotmány az állampolgári egyenlőség elvének kinyilatkoztatása mellett külön rendelkezést is tartalmaz ugyan a munka szabadságának és a termelés tényezőinek egyenlő megvédésére,74 a kisebbségi állampolgárok tekintetében azonban nem rendelkezik. Az 1938-i alkotmány pedig, amint láttuk, az állampolgárok munkajoga tekintetében is leszögezi a fajilag román állampolgárok elsőbbségét.74a

A közönséges törvényhozás a kisebbségek munkajoga tekintetében ismét éles ellentétben áll az alkotmányoknak a jogegyenlőségre, továbbá a kisebbségi szerződéseknek a jogegyenlőségre és a tényleges és jogi egyenlő elbánásra vonatkozó rendelkezéseivei. Eltekintve a kisebbségeknek a közhivatalokba való bejutását korlátozó intézkedésektől,75 a közönséges törvényhozás egész sor külön leges intézkedéssel korlátozza a kisebbségek munkalehetőségeit. A rendelkezések legnagyobb része burkoltan  — az állampolgári minőség megkövetelésével  — akadályozza meg a kisebbségek munkalehetőségeit, találunk azonban nyíltan faji megkülönböztetést tevő intézkedést is.75a A vonatkozó törvényhozási intézkedések közül az alábbi rendelkezések emelhetők ki.

1. Az 1912. február 14-i 249. sz. Hiv. Lapban megjelent s a nemzeti ipar pártolásáról szóló törvény (lege pentru încurajarea industriei naţionale) egész sor adó, illeték stb. kedvezményt ad az újonnan létesíted vállalatoknak.78 Mindezeknek a kedvezményeknek megadását a törvény ahhoz a feltételhez köti, hogy a vállalat legalább 75%-ban román állam polgár munkásokat, legalább 75%-ban román állampolgár tisztviselői személyzetet és legalább 25%-ban, illetve később 60%-ban román állampolgár műszaki személyzetet alkalmazzon.77 A törvény meghozatala idejében tényleg az idegen állampolgárok munkaszabadságát volt hivatva korlátozni, Nagyrománia megalakulása és jelentős számú kisebbségnek az állampolgárság megszerezhetésétől való elzárása folytán azonban ténylegesen elsősorban a kisebbségek munkavállalási lehetőségeit csökkentő intézkedés lett.78

2.    Az 1915. március 20-i 281. sz. Hív. Lapban megjelent s az idegenek ellenőrzéséről szóló törvény (lege pentru controlul streinilor) megtiltja a magánosoknak, iparvállalatoknak stb., hogy idegen állampolgárt alkalmazzanak79 mindaddig; amíg annak tartózkodási engedélye nincsen.80 Az állampolgári jog megadásának korlátozásával ez a törvényi rendelkezés is a kisebbségek ellen irányuló alkalmazást nyert.

3.    Az 1923. február 21-i 251. sz. Hiv. Lapban megjelent ügyvédtörvény (lege pentru organizarea şi unificarea Corpului de advocaţi) az ügyvédi testületbe való felvétel előfeltételéül szabja, hogy a felvételt kérő román vagy román állampolgár legyen.81 Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1931. december 28-i 301. sz, Hiv. Lapban megjelent s az előző törvényt hatályon kívül helyező ügyvédtörvény (lege pentru organizarea Corpului de advocaţi) is.82

4.    Az 1924. július 4-i 143. sz. Hiv, Lapban megjelent bányatörvény (legea minelor) az összes bányavállalatokat, műhelyeket, kőolajfinomító kat, stb. arra kötelezi, hogy a vezető és alsórendű műszaki személyzetben, továbbá a vállalat adminisztratív személyzetében legalább 75%-ban román állampolgárt alkalmazzanak.83 A törvényt hatályon kívül helyező s az 1937. március 24-i 69. sz. Hiv. Lapban megjelent bányatörvény (legea minelor) ilyen rendelkezést már nem tartalmaz ugyan, hanem e tekintete ben hivatkozik az időközben a kérdést általánosságban rendező s a román elemnek a vállalatokban való alkalmazásáról szóló törvényre.84

5.   Az 1930. július 10-i 51. sz. Hiv. Lapban megjelent színháztörveny (lege pentru organizarea pe baze autonome a teatrelor naţionale şi operelor române) szerint színházengedélyt (koncesszió) csak román állampolgár kaphat.85

6.   Az 1929. augusztus 13-i 178. sz. Hiv. Lapban megjelent tőzsdetörvény (lege asupra Burselor) szerint a tőzsdeválasztmány tagja,86 tőzsdetitkár,87 tőzsdebiztos88 és hites alkusz89 csak román állampolgár lehet.

7.   Az 1932. április 22-i 96. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami szeszegyedáruságról és fogyasztási illetékekről szóló törvény (lege a monopolului vânzării spirtului şi băuturilor spirtoasa şi a taxelor de consumaţie) szerint szeszárusítási engedélyt csak román állampolgár kaphat.90

8.   Az 1933. április 4-i 83. sz. Hiv. Lapban megjelent társadalombiztosítási törvény (lege pentru unificarea asigurărilor sociale) szerint a központi betegsegélyzőpénztár közgyűlésének tagja csak román állampolgár lehet.91

9. Az 1934. július 16-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent s a román elemnek a vállalatokban való alkalmazásáról szóló törvény szerint a gazdasági, ipari, kereskedelmi és egyéb magánjogi társaságok kötelesek a törvényben meghatározott alkalmazott-csoportok mindenikében legalább 80%-ban román állampolgárt alkalmazni, kötelesek ezenkívül az igazgatóság, végrehajtóbizottság és felügyelőbizottság tagjául legalább 50%ban román állampolgárt választani, végül kötelesek az igazgatóság elnökének román állampolgárt megválasztani.92 A törvény szerinti alkalmazottcsoportok: főtisztviselők, műszaki vezető személyzet, tisztviselők, műszaki személyzet, képesített munkások, napszámosok.93 A fennmaradó 20%-ban elsősorban román állampolgárokkal házasságot kötött személyek jönnek tekintetbe, ha ebből a házasságból gyermek született.94 A fenti alkalmazási arányszám be nem tartása esetén a minisztérium az illető vállalattal szemben egyszerű figyelmeztetéstől a vállalat bezárásáig terjedhető megtorló intézkedéseket, ezek között pénzbüntetést is alkalmazhat.95

A törvény végrehajtására vonatkozóan közzétett adatok világosan mutatják, hogy a rendelkezés elsősorban a kisebbségek munkajogát sértette nagyon érzékenyen.96

10.   Az 1936. április 25-i 95. sz. Hiv. Lapban megjelent s a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák elhelyezéséről szóló törvény (lege pentru plasarea invalizilor, orfanilor şi văduvelor de războiu în funcţiuni şi locuri de muncă) az összes állami, törvényhatósági, községi intézményeket arra kötelezi, hogy legalább 10%-ban,97 az állam által segélyezett, idegen állampolgárokat alkalmazó, az állammal szállítási szerződéseket kötött stb. stb. magánvállalatokat pedig hasonlóképen arra, hogy bizonyos (2 —20%) arányban hadirokkantat, hadiözvegyet vagy hadiárvát alkalmazzanak. A törvényi rendelkezés áthágását a minisztérium súlyqs pénzbüntetésekkel torolja meg.

A törvény egyáltalán nem rendelkezik a hadirokkantak stb. faji eredetéről. Ámde a tövénynek az 1937. április 2-i 77. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása (regulamentul legii pentru plasarea invalizilor, orfanilor şi văduvelor din războiu în funcţiuni şi locuri de muncă) szerint az elhelyezést kérő hadirokkant stb. nemcsak az állampolgárságát, hanem faji eredetét is köteles igazolni.98 A végrehajtási utasításhoz mellékelt s az alkalmazott hadirokkantak stb. arányszámát kitüntető táblázatokban, a csatolandó kérvény-mintákban, bizonyítványokban stb. stb. (ld. a Hiv. Lap 1937. április 2-i 77. számában 3429. skk. oldalak) mindenütt kimutatandó volt a faji eredet is. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a törvényt a faji eredettől függően hajtották végre.

11.           Az 1936. április 30-i 99. sz. Hiv. Lapban megjelent s a szakmai képesítésről és iparűzésről szóló törvény (lege pentru pregătirea profesională şi exercitarea meseriilor) szerint ipart csak román állampolgár gyakorolhat.99 Ugyanezen törvény szerint a mestervizsgáló bizottság tagja,100 továbbá külföldi továbbképzés végett állami ösztöndíjért folyamodó csak román állampolgár lehet.101

12.    Az 1937. május 10-i 106. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent s a kartellekről szóló rendelettörvény (decret lege pentru reglementarea şi controlul cartelurilor) mindenféle gyáralapítást, nagyobbítást, átköltöztetést stb. a minisztérium engedélyezéséhez köti.102 A törvény végrehajtására vonatkozó s az 1937. május 20-i 114. sz. Hiv. Lapban megjelent 15661/1937. sz. iparügyi miniszteri rendelet szerint a vállalatnak a gyáralapításra, kibővítésre stb. vonatkozó kérésének beadásával egyidejűleg nyilatkoznia kell az alkalmazandó személyzet tekintetében is,103 a kérés elbírálásánál pedig figyelemmel kell lenni az alkalmazandó személyzet nemzetiségére is.104

13.    Az 1937. március 20-i 66. sz. Hiv. Lapban megjelent színháztörvény (lege pentru organizarea teatrelor naţionale, operelor române şi a spectacolelor) szerint színész, színházi énekes, táncoló, artista, zenész stb. stb. nem alkalmazható, ha az illető művészeti szindikátusnak nem tagja. A szindikátusok tagjai csak román állampolgárok lehetnek.105

14.    Az 1937. március 24-i 69. sz. Hiv. Lapban megjelent s a közérdekű munkaszolgálatról szóló törvény (lege pentru organizarea muncii de folos obştesc) szerint a közérdekű munkaszolgálati csoportok  — többek között  — a Károly herceg alapítvány által szervezett kutatócsoportok céljaira is felhasználhatók.106 A munkaszolgálatos csoportoknak valamely kisebbségi kultúrális célra való felhasználásáról a törvény nem intézkedik, sőt azt  — azzal az intézkedésével, hogy önkéntes munkatáborokat felállítani nem szabad  — kifejezetten megtiltja.107

15. Az 1940. augusztus 9-i 183. sz. Hiv. Lapban megjelent s a zsidók jogállásáról szóló rendelettörvény hasonlóképen számos, a zsidók gazdasági szabadságát korlátozó rendelkezést tartalmaz.107a

II. A kisebbségi munkajogot a gazdasági élet szinte minden terén korlátozó és csak példakép felsorolt néhány rendelkezésen felül a hitelélet terén is találunk olyan rendelkezéseket, amelyek az ipari vagy egyéb gazdasági hitelnyújtás korlátozásával a kisebbségek munkalehetőségeit törekszenek korlátozni. Az ilyen természetű törvényi rendelkezések közül felemlíthetők:

1.         Az 1923. junius 23-i 64. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Nemzeti Ipari Hitelintézet felállításáról szóló törvény (lege pentru înfiinţarea Societăţii Naţionale de Credit Industrial) célja a román ipar pártolása.108

2.         Az 1937. április 1-i 76. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Nemzeti Mezőgazdasági Hitelintézet felállításáról szóló törvény (lege pentru înfiinţarea Institutului Naţional de Credit Agricol) szerint a Hitelintézet célja a mezőgazdasági termelésnek megfelelő hitellel való ellátása.109 Az Intézet közvetlenül nem folyósít kölcsönt, csak valamely más államilag ellenőrzött hitelvállalat útján, Erdélyben pedig a „Solidaritatea” kötelékébe tartozó vállalaton keresztül.110

3.         Az 1937. április 5-i 79. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Nemzeti Kézműipari Hitelintézet felállításáról szóló törvény (lege pentru înfiin^ ţarea Institutului Naţional de Credit al Meseriaşilor) az előbbi törvénnyel szervesen egybefügg. A törvény célja a román iparosok hitellel való ellátása111 és hasonlóképen fenntartja az előbbi törvénynek a „Solidaritatea” szövetkezetek közbeiktatására vonatkozó rendelkezését.112 Ez utóbbi törvény egyébként a román nemzeti hitelpolitikai célokat azáltal is hangsúlyozni kívánja, hogy a korábban létesített, de a törvény által a Hitelintézet kezelésébe átadott ú. n. ipari alap kezelésére szervezett bizottságban az erdélyi és keletmagyarországi részeket a kolozsvári román iparosok és kereskedők központjának egy tagja képviseli, az e részeken élő iparosok nagy többségét kitevő kisebbségi iparosok teljes kizárásával.118

E törvénynek az 1939. május 4-i 192. sz. Hiv. Lapban megjelent módosítása (lege pentru modificarea legii de înfiinţare a Institutului Naţional de Credit al Meseriaşilor) már egészen nyiltan fejezi ki a Nemzeti Hitelintézet céljait. A törvény szerint ugyanis a Hitelintézet csak román munkaadóknak adhat kölcsönt.114 Az intézet vezetőségébe, hasonlóképen csak román munkaadók választhatók vagy nevezhetők ki.115

E néhány törvényhozási intézkedés kellően mutatja a kisebbségek jogi helyzetét a munkaszabadságot illetően. A kisebbségi statutum már ismertetett rendelkezése116 ilyenformán a gyakorlatban semmiféle irányban sem rendezte a kisebbségek javára ezt a jogi helyzetet, mert mint végrehajtási utasítás, tehát a végrehajtói hatalom ténykedése nem helyezheti hatályon kívül az előbb említett törvényi rendelkezéseket, amelyek ennek folytán a kisebbségi statutum hatályba lépte után is érvényesek maradtak.



1 Kisebbs. szerz. 2. cikk I. bek. Szabadság védelme alatt a nemzetközi jog értelmében a tulajdonnak és általában az összes magánjogoknak védelme is értendő. „... L'expression des , droits civils' dans le traité comprend sans aucun doute les droits privés qui découlent d'un contrat relatif à la possession ou à l'usage de biens soit meubles soit immeubles.” Cour Permanente de Justice Internationale, Avis consultatif No. 6., közli Balogh, i. m. 134.

1a 1866-i alkotm. 19. §: I. bek.: „Proprietatea de orice natură, precum şi toate creanţele asupra Statului sunt sacre şi neviolabile.”

1923-i alkotm. 17. § I. bek.: „Proprietatea de orice natură, precum şi creanţele asupra Statului sunt garantate.”

1938-i alkotm. 16. §: „Proprietatea de orice natură, precum şi creanţele, atât asupra particularilor, cât şi asupra Statului sunt inviolabile şi garantate...”

2 1923-i alkotmány 18. §: „Numai Românii şi cei naturalizaţi români pot dobândi cu orice titlu şi deţine imobile rurale în România. Străinii vor avea drept numai la valoarea acestor imobile.”

1938-i alkotmány 27. § ut. bek.: „Numai Românii şi cei naturalizaţi români pot dobândi cu orice titlu şi deţine imobile rurale în România. Străinii vor avea drept numai la valoarea acestor imobile.” Ez utóbbi alkotmányi rendelkezésnek különös súlyt ad az is, hogy a román elem elsőbbségét biztosító 27. §-nak utolsó bekezdését képezi, ebből is megállapíthatólag tehát nemcsak az idegen állampolgárok, hanem az országban lakó faji kisebbségek ellen is irányul.

3 1923-i alkotmány 19. §: „Zăcămintele miniere precum şi bogăţiile de orice natură ale subsolului sunt proprietatea Statului. Se exceptează masele de roci comune, carierele de materiale de construcţie şi depozitele de turbă, fără prejudiciul drepturilor dobândite de Stat pe baza legilor anterioare...” stb. stb.

1938-i alkotm. 17. §: „Zăcămintele miniere precum şi bogăţiile de orice natură ale subsolului sunt proprietatea Statului. Se exceptează masele de roci comune, carierele de materiale de construcţii şi depozitele de turbă, fără prejudiciul drepturilor dobândite de Stat pe baza legilor anterioare ...” stb. stb.

4 Az államnak az 50 hektárt (az 1921. július 17-i s az ókirálysági földreformról szóló törvény 32. §-ának I. bekezdése, az 1921. július 30-i s a bukovinai földreformról szóló törvény 25. §-ának I. bekezdése, stb.), illetve az 50 holdat (az 1921. július 30-i s az erdélyi földreformról szóló törvény 47. §-a szerint) meghaladó ingatlannak eladása esetén elővételi joga volt. Ezeket a törvényi rendelkezéseket az 1923-i alkotmány 131. §-a, illetve az 1938-i alkotmány 98. §-ának II. bekezdése alkotmánytörvényi jelleggel ruházta fel s így azok csak az alkotmány módosítására vonatkozó szabályok szerint voltak módosíthatók.

5 A földbirtokreformmal kapcsolatos kiváló magyar nyelvű részletmunkák (Oberding József György, Az erdélyi földreform. Kolozsvár, 1930. Móricz Miklós, Az erdélyi föld sorsa, Budapest, 1932. és különösen Venczel József, Az erdélyi román földbirtokreform. Kolozsvár, 1943.) nemcsak a vonatkozó jogszabályokat ismertetik bőven, hanem a törvény végrehajtásával megvalósított helyzetet is feldolgozzák. Munkám teljessége szempontjából azonban szükségesnek tartom csupán a jogszabályok összehasonlító ismertetésével mégis röviden foglalkozni.

6 Az ókirályság és Dobrudzsa területére vonatkozóan az 1921. július 17-i 82. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru reforma agrară din Oltenia, Muntenia, Moldova şi Dobrogea), Erdélyre és a keletmagyarországi részekre vonatkozóan az 1921. július 30-i 93. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru reforma agrară din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş), Bukovinára vonatkozóan az 1921. július 30-i 93. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru reforma agrară din Bucovina), végül Besszarábiára vonatkozóan az 1920. március 13-i 258. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru reforma agrară din Basarabia).

Maga az a tény, hogy a földreformot négy, egymástól lényegében különböző törvénnyel szabályozta és hajtotta végre az államvezetés, egyik legjellemzőbb bizonyíték arra, hogy a törvényhozás kizárólag a román faj érdekeit vette alapul és ahol szükség volt rá, ennek az alaptételnek minden más jogelvet feláldozott.

7 Erd. földb. ref. törv. 1. §-a: „In conformitate cu punctul 5. al art. 3. din rezoluţia Adunării naţionale a tuturor românilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş, adunaţi prin reprezentanţii lor îndreptăţiţi la Alba-Iulia, în ziua de 18 Noemvrie 1918 şi având ca punct de plecare decretul lege... se declară dreptul Statului de expropriere pentru cauză de utilitate publică în măsură şi condiţiunile cuprinse în legea de faţă:

1.        Pentru a spori şi completa proprietăţile rurale ţărăneşti, precum şi izlazurile şi pădurile comunale rurale.

2.        Pentru a înlesni desvoltarea industriei naţionale, oprindu-se pământul necesar pentru industria in fiinţă, sau pentru aceea pe care circumstanţele geografice, topografice şi geologice o indică incontestabil cu putinţă în viitor.    

3.        Pentru a uşura traiul din oraşe, centrele miniere, industriale şi balneare, rezervându-se terenuri spre a se crea mici gospodării pe seama muncitorilor, funcţionarilor şi altor locuitori cu mijloace modeste de traiu.

4.   Pentru satisfacerea trebuinţelor de interes general, cultural, economie, social şi educaţie fizică.”

8    Az ókirályságbeli földref. törvény szerint ellenben: (1. §) „Se expropriază pentru cauză de utilitate naţională proprietăţile rurale, în măsură şi în condiţiunile cuprinse în legea de faţă, în scopul de a spori întinderea proprietăţii rurale ţărăneşti, de a înfiinţa păşuni comunale, precum şi pentru scopuri de interes general, economic şi cultural.”

9    A 2,000.000 hektáros felső határt az 1866-i alkotmány 1. §-át módosító s az 1917. július 20-i 93. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény II. bekezdése szabja meg. („Se va expropria din proprietăţile rurale particulare o întindere de 2,000.000 hectare teren cultivabil ...”) Az ókirálysági földreformtörvény 3. §-ának III. bekezdése erre a felső határra hivatkozik. („Suprafaţa astfel vândută nu întră în calculul celor 2 milioane Ha”) Venczel, (i. m. 19.) és Móricz (i. m. 85.) csupán a 3. §-ra hivatkoznak.

10 Az erdélyi földreformtörvény területi mértékegysége a katasztrális hold, az ókirálysági törvényé a hektár. A két mértékegység átszámítási kulcsa a következő: 1 hektár=1.737726 kat. hold; 1 kat. hold=0,575465 hektár. Ld. Venczel i. m. 20.

11 Ókirályságbeli földreformtörv. 4. §: „Exproprierea priveşte numai moşiile sau părţile de moşii de 100 Ha pământ cultivabil în sus, oricine ar fi proprietarii lor şi oricare ar fi capacitatea lor juridică sau caracterul imobilului expropriat, cu excepţiunile prevăzute în prezenta lege.”

12 Erd. földref. törv. 6. §: „Se expropriază în întregime: a) Toate proprietăţile rurale şi extravilanele urbane aparţinând tuturor persoanelor juridice, cari urmăresc satisfacerea unui interes public, ca corporaţiuni, fundaţiuni, instituţiuni, biserici, mănăstiri, capitaluri, universităţi, şcoli, spitale, judeţe, comune etc.... b) Pământul folosit prin embatic, plantat sau nu (emphyteuzis) precum şi acela ţinut de săteni în arendă cel puţin 5 ani neîntrerupt, dacă aceştia îşi vor fi construit pe el case, sălaşuri, mori de apă primitive (rustice) joagăre sau vor fi făcut plantaţiuni de vii sau pomi roditori, exproprierea făcându-se în folosul lor ... c) Pământul rural al absenteiştilor ...”

13 Távollevők alatt a törvény azokat érti, akik 1918. dec. 1. és a törvényjavaslat beadása közötti időben anélkül voltak az országból távol, hogy külföldön valamilyen hivatalos megbízatásuk lett volna. (Erd. földref. törv. 6. § c. pont II. bek.) Ez a törvényi rendelkezés, amely a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországon maradt vagy oda távozott magyar földbirtokosok ingatlan vagyonának teljes elvételét jelentette, a nemzetközi köröket sokat foglalkoztató s  — helytelenül  — „optáns pernek” nevezett jogvitára adott okot. Vö. Venczel, i. m. 8., 126. skk., Móricz, i. m. 102.

14 Az egyházakat érintően még ld. 105. lap 3. pont.

A többi jogi személyek közül az agrárreform legsúlyosabban érintette az EMKÉ-t, amelynek algyógyi földmíves iskoláját, egyéb földbirtokait stb. kisajátították. Ld. Mikó, i. m. 33.

15 Ókirályságbeli földref. törv. 7. § c. pont: „Se declară exproriate în întregime ... c) Pământul cultivabil al Domeniului Coroanei, Casei rurale şi ale tuturor persoanelor morale, publice şi private, instituţiuni, fundaţiuni, etc., chiar când actele lor de fundaţiune, donaţiune, testamente sau orice alte dispoziţiuni, sub orice titlu ar prevede direct sau prin orice fel de clauze proibitive neînstrăinarea lor sau le-ar fi dat vreo altă destinaţie specială...” etc.

16 Vö. Venczel, i. m. 20.

Az egyes törvények e szakasz rendelkezései alól kivételeket tesznek. Az erdélyi földreformtörvény kivételeit részletesen ismerteti Venczel, i. m. 6., Móricz, i. m. 93. skk.

17 Erd. földref. törv. 7. §: „Se expropriază în întregime tot pământul cultivabil din: ... c) Toate proprietăţile rurale şi extravilanele urbane, cari au fost vândute de bună voie, sau prin licitaţie dela 1 August 1914. şi până la promulgarea legii de faţă.

Se exceptează cumpărările până la 100 jugărc cadastrale, făcute de cultivatorii de pământ, preoţii, învăţătorii sau membrii familiilor lor, precum şi cumpărările făcute pentru schimb de acei proprietari, cari au vândut în acest timp proprietăţile lor cu scopul de a face o cultură intensivă.”

18    Erd. földref. törv. 7. § b) pont: „Toate proprietăţile rurale şi extravilanele urbane ale alienaţilor incurabili şi curanzilor pe vieaţa, întru cât aceştia nu au descendenţi.”

19    Erd. földref. törv. 8. §: „Se expropriază pământul cultivabil rural şi extravilan urban al proprietarilor particulari din: a) Toate moşiile, partea întrecătoare peste 30 jug. cad. în comunele rurale şi 10 jug. cad. în comunele urbane, care au fost arendate timp de 10 ani agricoli, între 1904. şi 1918. b) Toate moşiile arendate la 1 Mai 1921, partea întrecătoare peste 50 jug. cad. la munte şi deal şi 10 jug. cad la şes.”

Ókirálysági törv. 8. §: „Se declară expropriat parţial: a) Pământul cultivabil dela 100 hectare în sus al moşiilor particulare arendate şi cultivate prin arendaşi la 23 Aprilie 1920 sau şi azi arendate.”

20    Erd. földref. törv. 8. §: „... c) Toate moşiile cultivate de proprietarii lor, partea întrecătoare peste 50 jug. cad. la munte, 100 jug. cad. la deal, 200 jug. cad. la şes în regiunile cu cereri de împroprietărire mari, 300 jug. cad. la şes cu cereri de împroprietărire mijlocie. 500 jug. cad. la şes în regiunile cu cereri de împroprietărire satisfăcute.”

Ókirálysági földref. törv. 8. §: „Pământul cultivabil al moşiilor particulare cultivate de proprietarii lor, dela următoarele suprafeţe în sus: 100 Ha la munte şi deal, 150 Ha la şes, în regiunile unde cererile de împroprietărire sunt mari, 200 Ha la şes în regiunile unde cererile de împroprietărire sunt mijlocii, 250 Ha la şes în regiunile unde cererile de împroprietărire sunt satisfăcute.”

21    Erd. földref. törv. 8. § c. pont II. bek., III. bek.

22    Ókirálysági földref. törv. 8. § c. pont.

23    E rendelkezés eredményeit ld, Venczel, i. m. 127.

24 Erd. törv. 22. §, Ókirálysági törv. 6. §. Vö. Venczel, i. m. 23.

28 Erd. földref. törv. 32. §: „Se înfiinţează după trebuinţă păduri comunale numai pentru păşune şi fâneaţă aparţinând proprietarilor particulari, care întrece suprafaţa necesară întreţinerii vitelor proprii.

b)    Intreg pământul de fâneţe aparţinând composesoratelor, care întrece întinderea necesară întreţinerii contingentului normal de vite... composesorilor.

c)    Pământul de păşunat şi fâneţe aparţinând comunităţilor de avere, până la limita necesară întreţinerii contingentului normal al locuitorilor...” stb.

Ókirálysági földref. törv. 23. §: „In vederea înfiinţării sau completării păşunelor comunale, exproprierea se poate cobori în regiunile de munte şi sub 100 Ha, pământul propriu numai pentru păşune şi fâneaţă putând fi expropriat până la 25 Ha.”

26  Erd. földref. törv. 24. § II. bek. c. pont, II. tétel.

27  Az 1. sz. csíki határőrezred vagyonát, az ú. n. Csíki Magánjavakat azután ki is sajátították. Vö. Venczel, i. m. 134. skk.

28  Erd. földref. törv. 32. §: „Se înfiinţează după trebuinţă păduri comunale şi se completează pădurile comunale existente în modul următor:...

b)     Se expropriază în măsura lipsei orice pădure, fie ale persoanelor juridice, fie ale particularilor până la limită de 100 jugăre cad. la şes şi la deal şi 200 jug. cad. la munte.

c)     Se vor putea expropria chiar şi pădurile comunale, urbariale sau composesorale precum şi acei păduri cu caracter de păduri comunale, a căror suprafaţa întrece limita fixată de această lege ...

d)     Se vor putea expropria pădurile cumpărate în baza ordonanţelor fostului guvern ungar din 1 Noemvrie 1917, privitor la restrângerea liberei circulaţiuni a imobilelor.”

29   Ókirálysági törv. 7. § f. pont.

30  Erd. földref. törv. 32. § c) pont II. bek. Vö. Venczel, i. m. 134. skk.

31 Erd. földref. törv. 38. §.

35 Ókirálysági földref. törv. 36. §. erd. földref. törv. 50. §. A világ33         Erd. földref. törv. 47. § I. bek. Ókirálysági törv. 32. § I. bek.

Az erdélyi földreíormtörvény 47. §-ának értelmezésére vonatkozóan a későbbi törvényhozás külön törvényt hozott (Lege pentru interpretarea art. 47. din légea pentru reforma agrară din Ardeal, megjelent az 1937. márc. 29-i 73. sz. Hiv. Lapban). Ennek a törvénynek kisebbségpolitikai vonatkozásaira Id. Venczel, i. m. 151., továbbá a Semmítőszék I. 1831/1938. jún. 27-i döntését, Pand. Rom. XVIII —1939. III. 4.

34   Erd. törv. 21. §. Ókirálysági törv. 12. §.

35   Ókirálysági földref. törv. 36. §, erd. földref. törv. 50. §. A világháború előtti leu 0,952 koronát tett ki.

35a A földbirtoktörvénynek az erdélyi és keletmagyarországi részeken történt végrehajtását részletesen ismerteti Venczel József. Adatai szerint Erdélyben az egyes vármegyék összterületének 16.3%-át sajátították ki (i. m. 88.), a kisajátítást szenvedett birtokosok számának 86.1%-a magyar, 4.9%-a román, a kisajátítás alá eső területek 80.0%-a magyar, 4.6%-a román tulajdonos tulajdonát képezte. (i. m. 92.) A kisajátított közbirtokok közül az egyházi vagyonok 92.8%-a, a közbirtokossági vagyonok 79.7%-a, a községi vagyonok 72.9%-a magyar volt (i. m. 94.), a juttatásból a románság 68.8%-ban részesült (i. m. 98.), ami  — figyelembe véve a területek nemzetiségi arányszámát  — a magyarság 54.8-as indexszámú részesedésével szemben a románság 158.4-es részesedését jelenti, (i. m. 100.)

A négyféle törvény végrehajtásával elért eredmény a következő: 1937-ig juttatásban részesült az ország egész területén 1,393.383 lakos, ebből 1,256.006 (90.1%) román, 46.069 (3.3%) magyar, 34.709 (2.4%) orosz, 24.315 (1.7%) német volt, (az abszolut számokat a L’Agriculture en Roumanie, Atlas statistique, publié par le Ministre de l’Agriculture et des Domaines. Bucarest, 1938., 75. közli) annak ellenére, hogy Romániában összesen kisajátított 5,811.836 (közli uo.) hektár területből az erdélyi részeken kisajátított 1,682.646 (uo.) hektár terület magyar kézből kisajátított 80%-a (1,346.116 hektár) az összterület 23.2%-át teszi ki.

A román miniszterelnökség kiadásában megjelent összeállítás szerint a kisajátított földek ára fejében 1925-ig az Ókirályságban 4.634,579.957 leit, Erdélyben 38,840.535 (!) leit, Besszarábiában 778,433.935 leit, összesen 5.451, 854.427 leit fizettek ki. Ld. Activitatea Corpurilor legiuitoare şi a Guvernului. Dela Ianuarie 1922 până la 27 Martie 1926. Preşedinţia Consiliului de Miniştri. Dare de seamă înfăţişată de D-l Ioan I. C. Brătianu, preşedintele Consiliului de Miniştri. Bucureşti, 1926., 143. Egy későbbi hivatalos adatközlés szerint 1937. augusztus l-ig az Ókirályságban készpénzben és kötvényben 4.951,404.600 leit, Erdélyben 1.877,942.300 leit, Besszarábiában 1.023,126.000 leit fizettek ki. Ld. Ministerul Agriculturii şi Domeniilor. Istoric, organizare, realizări, perspective. Bucureşti, 1937., 296.

36 Az 1922. június 23-i 63. sz. Hiv. Lapban megjelent s az erdélyi földreformtörvény egyes intézkedéseinek módosításáról szóló törvény (lege pentru modificarea unor art. din legea pentru reforma agrară din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş), az 1930. július 7-i 148. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru preferinţa acordată invalizilor, văduvelor şi orfanelor de război la împroprietărire), az 1932. nov. 2-i 257. sz. Hiv. Lapban megjelent módosító törvény (lege pentru modificarea şi abrogarea unor art. din legile pentru reforma agrară), az előbb említett s az 1937. március 29-i 73. sz. Hiv. Lapban megjelent értelmező-törvény (lege pentru interpretarea art. 47. din legea pentru reforma agrară din Ardeal).

A kisajátítás alá eső vagy annak kapcsán szerzett ingatlanok forgalmára vonatkozóan: az 1924. aug. 5-i 168. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege privitoare la valabilitatea vânzărilor de pământ, făcute sătenilor), az 1925. mára 13-i 58. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege privitoare la înstrăinarea loturilor dobândite prin împroprietărire) és az 1929. augusztus 20-i 183. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru regulamentarea circulaţiei pământurilor dobândite prin legile de împroprietărire), végül az 1937. március 22-i 67. sz. Hiv. Lapban megjelent s a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény (lege pentru organizarea şi încurajarea agriculturii). E törvényeket ismerteti Venczel, i. m. 150. skk.

37   1924. júl. 26-i törvény 159. §: „Membrii corpului didactic primar şi normaliştii, cari nu sunt originari din judeţele de mai jos şi cari vor merge să funcţioneze în judeţele Bihor, Sălaj, Satu-Mare, Maramureş, Odorheiu, Ciuc, Trei-Scaune, Mureş-Turda, Turda-Arieş, Hunedoara ... şi vor putea primi şi un lot de colonizare de 10 hectare, din cele disponibile.”

38   1929. febr. 7-i min. tan. napló. 6. §.

39   1923-i alkotmány 3. §: „Teritoriul României nu se poate coloniza cu populaţiuni de seminţie străină.”

40 Vö. Venczel i. m. 156. skk. A törvényhozás még külön rendelkezést is hozott a telepesek adósságának rendezéséről, az 1937. ápr. 1-i 76. sz. Hiv. Lapban megjelent törvényt (lege pentru lichidarea datoriilor către Banca Centrală Cooperativă, provenind din împrumuturile acordate coloniştilor).

41   1938-i alkotm. 3. §: „Teritoriul României nu se poate coloniza cu populaţiuni de seminţie străină.”

42   1940. ápr. 25-i törvény 1. §. Vö. Venczel, i. m. 155. skk.

A román szó értelmezése az 5. és 6. § egybevetéséből állapítható meg. Az 5. § szerint  — egyéb feltételek mellett  — csak „román” telepíthető. Hogy ezalatt nem román állampolgár, hanem fajilag román értendő, az kitűnik a törvény 6. §-ából, amely szerint a külföldről származó fajilag román személyek az állampolgárság megszerzése előtt  — bizonyos feltételek mellett  — ideiglenesen telepíthetők. (6. §: „Românii veniţi de peste hotare pentru a fi colonizaţi, pot fi admişi provizoriu la colonizare, înainte de a fi obţinut cetăţenia română, de a fi satisfăcut legea recrutării şi de a-şi fi procurat inventarul agricol, proprietatea lotului nu li se poate însă transmite, înainte de a fi satisfăcut şi aceste condiţiuni.”)

43 1924. július 4-i törvény 1. § ut. bek.

44 A román bányatörvények az ásványi kincseket az állam tulajdonába kívánják juttatni, az alkotmánytörvények rendelkezéseinek megfelelően. Ennek oka az volt, hogy a legértékesebb ásványi kincsek, elsősorban a szintén e törvény hatálya alá tartozó petróleum, szinte kizárólagosan idegen érdekeltségű vállalatok tulajdonában voltak. Az 1924-i törvény miniszteri indokolása szerint a világháború előtt a román petróleumtermelés 98%-ban idegen és csak 2%-ban román tőkeérdekeltségű vállalat tulajdona (Hârjescu, Cezar —Oghină, Gheorghe, Legea Minelor. Bucureşti, 1929., 133.), az 1929-i törvény miniszteri indokolása szerint pedig az arány 67:37 az idegen tőke javára. (Uo. 160.)

45 1937. márc. 24-i törvény 1. § X. pont.

46 1938. dec. 11-i törvény 7. §: „Toate imobile aparţinând particularilor situate în zonele de fortificaţii, vor fi expropriate cu formele şi în condiţiunile legii de expropriere pentru cauză de utilitate publică.”

47 Uo. 8 —10. §.

48 Uo. 14. §: „Ţinuturile, comunele şi orice instituţie publică, care posedă terenuri situate în zonele de graniţă, sau de interes militar, sunt obligate să cedeze spre folosinţă, fără niciun fel de indemnizaţie, toate suprafeţele destinate măsurilor sau lucrărilor prevăzute mai sus.”

49 Uo. 17 —21. §.

50 Uo. 16. §.

51 1939. nov. 18-i. törvény 1. §.

52  Uo. 9. §: „Terenurile situate în regiunile de graniţă şi în comunele eteroglote, cumpărate de BINAG vor fi întrebuinţate numai pentru colonizare.

Aceste regiuni vor fi stabilite de Ministerul Agriculturii şi Domeniilor, împreună cu Marele Stat, Major ...

Loturile de colonizare astfel constituite sunt supuse în ce priveşte exerciţiul dreptului de proprietate şi de exploatare, regimului juridic stabilit prin legea asupra colonizării.”

53 Uo. 9. § II. bek.: „Ele se vor parcela de către BINAG în loturi economice în suprafaţă de 5 —10 ha, vânzându-se românilor, cari au îndeletnicirea de căpetenie agricultură şi care îndeplinesc condiţiunile prevăzute pentru colonişti.” A törvény a román állampolgár megjelölésére a „cetăţean român” szót használja. Ld. pl. 4. §.

54  Uo. 11. §: „Toate vânzările de terenuri făcute de BINAG potrivit legii de faţă, sunt asimilate cu vânzările de teren, făcute de Ministerul Agriculturii şi Domeniilor, întru cât sunt făcute în scopul slujirii aceloraşi interese naţionale şi economice.”

„Toate actele prin care BINAG-uI cumpără bunurile specificate şi în virtutea drepturilor ce i se dau prin această lege, sunt scutite de taxa de Stat, comune, Ţinuturi sau fonduri speciale.”

55  Uo. 14. §. (300,000.000 leit, évi 2%-os kamat mellett.)

56  1932. ápr. 6-i törvény 1. §: „Imobilele aparţinând judeţelor sau comunelor, cari la publicarea prezentei legi sunt ocupate de unităţi, servicii sau comandamente militare, vor putea trece în proprietatea statului şi la folosinţa Ministerului Armatei, cu preţul ce se va fixa potrivit dispoziţiunilor de mai jos.”

57 Indicatorul construcţiilor şi domeniilor militare. Ministerul de Răsboiu, Direcţia XII. Superioară a Construcţiilor şi Domeniilor Militare. Bucureşti, 1925., 133., 135., 147., 157., 161., 169., 171., 189., 193., 199 —213. stb. stb.

58 A vagyontömeg kezelése Maros-Torda vármegye 1933. szept. 8-án megjelent 28. sz. Hiv. Lapjában (Gazeta Oficială a Judeţului Mureş) közölt vármegyei szabályrendelet, valamint ennek az 1937. ápr. 29-i 8. számában megjelent módosítása szerint történt s az egész jövedelmet szinte kizárólag román célokra használták fel.

59   A Királyföldről, továbbá a Szász egyetem rendezéséről és az egyetem, valamint az úgynevezett Hét Bírák vagyonáról szóló 1876:XII. t.-c. ugyanis a Királyföldre (Erdélynek a szászok által lakott területe, amelyet II. Endre király 1224. évi adománylevele a szászoknak adott, Szeben, Nagyküküllő, Brassó, Fogaras, Hunyad, Naszód és Alsófehér vármegyék területeinek egyes részei, kilenc székre és két vidékre osztva) nézve eddig fennállott különbségeket a közigazgatás térén megszüntette (1. § II. bek.), a szász ispáni (comesi) hivatalt megszüntette s annak hatáskörét Szebefr vármegye főispánjára ruházta át. (2. §). A Szász egyetem vagyona egyedül közművelődési célokra fordítható (4. §) éspedig a Királyföld összes lakossága javára, vallás- és nyelvkülönbség nélkül. A törvény meghozataláig fennállott jogi helyzet szerint a Hét Bírák vagyonából a román jogi irodalom szerint a románságot 56.3%, a szászságot 33.6%, a magyarságot 10.1%, a Szász Egyetem vagyonából pedig a románságot 47.3%, a szászságot 34.2%, a magyarságot pedig 18.5% illette meg. Ld. Fruma, loan, Problema Universităţii Săseşti şi a instituţiei celor Şapte Juzi. Sibiu, 1935., 105.

60   Uo. 1. §: „Comunitatea de avere denumită Universitatea Săsească şi a celor Şapte Juzi cu sediul la Sibiu, se desfiinţează ...” stb. stb.

Uo. 3. § I. bek.: „Intreg patrimoniul actual aflat în folosinţa Universităţii Săseşti şi a celor Şapte Juzi se împarte, după cum se prevede mai jos, între Aşezământul cultural Mihai Viteazul şi Biserica Regnicolară Evanghelică C. A. din România ...”

61   1937. jún. 1-i törvény 3. § II. bek., stb.

62  Uo. 2. § III. bek.: „Pentru locuitorii de origine săsească atribuţiunile de mai sus (t. i. a II. bekezdésben írt közművelődési és oktatási feladatok, szerz. megj.) se vor îndeplini de către Biserica Regnicolară Evangelică C. A. din România, în conformitate cu dispoziţiunile prezentei legi.”

Uo. 10. § I. bek.: „Scopul Aşezământului Cultural Mihai Viteazul este: 1. Să contribue la ridicarea culturală, economică şi sanitară a locuitorilor români din comunele de pe teritoriul celor 7 judeţe ale fostului „Pământ Crăesc”. 2. Să cultive şi să desvolte sentimentul de solidaritate naţională în sufletele locuitorilor din raza sa de activitate.”

63  Fruma  — bár a vagyontömegből 35.000 hold erdőt (i. m. 92.) sajátitottak ki a földreform során  — az akkori (1935) értéket 70 millió leire becsüli (i. m. 95.), amelynek évi jövedelme 1934-ben 3,356,448 lei volt (i. m. 93.).

Fruma alapos tanulmánya a vagyontömegnek az előbb ismertetett méltányos megosztását követeli. Ezzel szemben a későbbi törvényhozás a magyarságot teljesen kizárta a vagyontömegből való részesedésből s csupán a románság és szászság között osztotta azt fel.

64 Az 1932. április 19-i (Argetoianu), az 1932. okt. 26-i 251. sz. Hiv. Lap ban megjelent (Mironescu) és az 1933. április 14-i 88. sz. Hiv. Lapban megjelent (Vaida) törvények. A Semmítőszék az 1932. április 19-i törvény alkotmányellenességét megállapította. (Semmítőszék 1932. november 17-i 50. sz. t. ü. h., közli Voiculeţ, Pompiliu, i. m. 23.)

65     A falusi adósságok 50%-át a törvény elengedi, a hátralevő 50%-ot pedig 17 év alatt engedi, évi 3%-os kamatot is magában foglaló részletekben megfizetni (4. §), míg a városi adósságnak csupán 20%-át engedi el a törvény, a hátralevő részt pedig, 6%-os kamatot is magában foglaló részletekben 10 év alatt kell megfizetni. (33. §) Még sokkal kirívóbb a helyzet Bukovinában, ahol a törvény a falusi adósságok 70%-át engedi el. (84. §)

66   1934. ápr. 7-i törvény 69. § b) pont.

67 Uo. 1. § A. pont, utolsó tétel.

68   Uo. 1. § A. pont, 30. § A. pont.

69  Uo. 69. § a. pont.

70  Uo. 69. § a. pont II. bek.

71  Uo. 62. § I. bek. Az állam 450,000.000 leit fizet a Román Nemzeti Banknak e célra. Az állami pénzügyekre jellemző, hogy a törvény (62. § III. bek.) külön felhatalmazást ad a Nemzeti Banknak arra, hogy a hozzá az állam javára befizetett összegekből ezt az összeget  — évi részletekben  — visszatarthassa. A többi pénzintézetekre uo. 63 —66. §.

72  Ld. pl. 106. lap 5. pont.

72a 1923-i alkotm. 132. § I. bek.: „In scop de a se satisface trebuinţele normale de lemn de foc şi de construcţie ale populaţiei rurale din vechiul Regat, Basarabia şi Bucovina, Statul e dator, ca din pădurile sale din câmpie, deal sau munte să destine suprafeţele necesare în acest scop.”

73   Kisebbs. szerz. 8. cikk II. bek.: „Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen román állampolgárra sem lehet hátrányos.”

74   1923-i alkotmány 21. §: „Toţi factorii producţiunii se bucură de o egală ocrotire ... Libertatea muncii va fi apărată.”

74a Ld. 84. lap 4. pont.

75   Ld. 185. skk.

75a Az újabb gazdaságpolitikai irodalom ezt nyíltan is kifejezi; megállapítása szerint az állampolgárok egymás között  — bármilyen faji eredetűek legyenek  — a kisebbségi szerződés betűje szerint egyenlők lehetnek, de az ország területén levő egyes etnikai népcsoportoknak nincsen a román nemzettel azonos munkajoguk, mert Romániában csak a román nemzet a célnemzet. („... Cetăţenii între ei, luaţi individual,  — orice origină ar avea  — pot fi, după litera tratatului minorităţilor, egali. Dar diferitele grupuri etnice din cuprinsul acestei ţări, ca unităţi colective nu sunt egali cu naţiunea română ... In România numai Românii sunt naţiune-scop.” m. m. Manoilescu, Mihai, Politica muncii naţionale. Enc. Rom. III. 229.)

76 1912. febr. 14-i törv. 3 —15. §.

77 Uo. 21. §: „In toate întreprinderile, cari se bucură de foloasele legii de faţă trebuie cel puţin 75% români din numărul total al lucrătorilor întrebuinţaţi. Personalul administrativ va trebui să fie cel puţin 75% români ... Personalul tehnic trebue să fie de asemenea de cel puţin 25% români la începutul perioadei a două de încurajare şi de 60% la începutul perioadei a treia din numărul total al acestui personal.”

78  Az állampolgárság megszerzésére vonatkozóan ld. 76. skk.

79  1915. márc. 20-i törvény 1. § II. bek. szerint a tartózkodási engedélyt az illetékes rendőrhatóság adja meg.

80 Uo. 6. §.

81 1923. íebr. 21-i törvény 1. §: „Pentru a fi admis în corpul advocaţilor, şi a exercita profesiunea de advocat, se cer următoarele condiţiuni: a) A fi român sau cetăţean român, lără deosebire de sex ...” stb.

82 1931. dec. 28-i törv. 1. §: „Pentru a fi admis în Corpul advocaţilor şi a exercita profesiunea de advocat se cer următoarele condiţiuni: a) A fi cetăţean român, fără deosebire de sex ...” stb.

A törvény az ügyvédszövetségnek, mint legfőbb szervezetnek teljes önkormányzatot biztosít, amely önkormányzatnak legfőbb szerve az évi közgyűlés (törvény 113. és köv. §). Az ügyvédszövetségnek 1937. május 9-én Bukarestben megtartott rendkívüli közgyűlése  — a törvény ellenére  — kimondotta, hogy az ügyvédi kamarák teljes egészükben őslakó románokból fognak állani, ennek megvalósításához szükséges intézkedéseket a szövetség állandó tanácsa fogja meghozni, amely intézkedések azonnali hatállyal kötelezőek, a nem alkalmazkodó kamarák választmányai azonnal feloszlatandók. („Barourile vor avea o componenţă totalitară românească autohtonă.”) Ld. bővebben i. v. g, (Gruia, Ioan) Baroul Românesc. Enc. Rom. I. 360. Az ügyvédszövetség határozatát követte a román értelmiségi szervezetek szövetségének (középiskolai tanárok, mezőgazdasági mérnökök, építészek egyesülete, szépművészeti szindikátus, stb.) Bukarestben, 1937. május 16-án megtartott nagygyűlésén hozott határozata, amely az összes értelmiségi foglalkozásokban követelte a románosítás elvének alkalmazását. Ld. MK. XVI —1937., 299.

83 1924, júl. 4-i törvény 79. §: „Personalul din exploatările miniere şi metalurgice, rafinării şi ateliere, se împarte în următoarele clase; b) Personalul superior şi inferior tehnic, comercial şi administrativ.

In fiecare din categoriile prevăzute la punctul b) personalul va trebui să fie compus din cel puţin 75% români ...” stb.

84 Uo. 69. § I. bek. A román elemnek a vállalatokban való alkalmazására vonatkozó törvényt ld. alább a 92. sz. jegyz. alatt.

85    1930. júl. 10-i törvény 53. § a. pont.

86    1929. aug. 13-i törvény 17. § A. pont g. alpont.

87    Uo. 24. § II. bek.

88    Uo. 77. § II. bek. 1. pont.

89    Uo. 55. § a. pont.

90    1932. ápr. 22-i törvény 194. § I. bek.

91 1933. ápr. 4-i törvény 83. § I. bek.

92    1934. július 16-i törvény 1. §: „Intreprinderile economice, industriale, comerciale şi civile de tot felul, sunt obligate să aibă personal român în proporţie de cel puţin 80%, în fiecare din categoriile de personal ce utilizează, astfel cum ele sunt specificate în art. 3 al prezentei legi şi cel puţin 50% din memurii consiliului de administraţie, comitetului de direcţie şi a cenzorilor, preşedintele consiliului de administraţie va fi român ...” stb.

93    Uo, 3. §.

94    Uo. 1 § ut. tétel: „... In procentul de 20% rezervat personalului strein, vor fi de preferinţă menţinuţi străinii în funcţiune la data promulgării legii, căsătoriţi cu românce şi având copii ...”

95    Uo. 8. §.

96     1936. június 3-ig a törvény végrehajtását ellenőrző bizottság 2787 vállalatot vizsgált felül, ezek közül csak 156 volt rendben, 2333 vállalatot figyelmeztetett, 298 vállalatot megbüntetett a bizottság. Az összes kirótt büntetés meghaladja a 24 millió leit. Ld. Moteanu, C-tin, O primă etapă în politica de naţionalizare a vieţii economice. Bucureşti, é. n. 21.

A későbbi intézkedések: az 1938. aug. 30-i 200. sz. Hiv. Lapban megjelent összeállítás szerint a minisztérium a román elem alkalmazásáról szóló törvény be nem tartása miatt a közszállításokból való kizárással büntetett meg 188 vállalatot (ebből kisebbségi 155, ld. Hiv. Lap. 4198. skk.), az 1938. szept. 27-i Hiv. Lapban megjelent összeállítás szerint újabb 106 vállalatot büntetett meg emiatt a minisztérium, stb., stb.

Moteanu szerint is az állampolgárság alapján tett ellenőrzés csak az első lépést jelenti a román ipar nacionalizálásában. A törvényben írt „román” szó román állampolgárt jelent ugyan, azonban a végrehajtási utasítás szerint (megjelent az 1935. jan. 31-i 26. sz. Hiv. Lapban) a vállalatok évenként táblázatokat voltak kötelesek beadni az alkalmazott személyzetről, amelyekben az alkalmazottak faji eredetét is ki kellett tüntetni. Motenu (i. m. 28. skk.) már táblázatokat is közöl az egyes iparágakban alkalmazott román, kisebbségi és idegen alkalmazottakról, az első lépés végrehajtását tehát a kisebbségek teljes anyagi romlását jelentő második lépés, a faji alapon történt arányszámkorlátozás követte volna. Pop Valér ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1937-ben meg is kísérelte a vállalatokat bizalmas körlevélben felszólítani arra, hogy megfelelő százalékban fajromán személyzetet alkalmazzanak, a Magyar Párt emiatt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez, amire a minisztérium a körlevelet visszavonta. (Ld. bővebben Mikó, i. m. 187., 306., továbbá ugyanő, A romániai magyarság panaszai a Nemzetek Szövetsége előtt: MK. XVII —1938., 581. skk.)

97  1936. április 25-i törvény 1., 2. §.

98  1937. ápr. 2-i végreh. ut. 31. §: „Cererile vor fi însoţite de următoarele acte: a) Pentru invalizii de războiu: ... 4. Un certificat de naţionalitate, arătând şi originea etnică ... b) Pentru orfanii de războiu:... 4. Un certificat de naţionalitate, dovedind şi originea etnică ... d) Pentru văduvele de războiu: ... 4. Un certificat de naţionalitate, arătând şi originea etnică ...” stb.

99    1936. ápr. 30-i törvény 152. §: „Nimeni nu poate exercita pe cont propriu vreuna din meseriile arătate la art. 3 din legea de faţă, dacă nu este român cu liberul exerciţiu al drepturilor civile, dacă nu posedă carte de meşter în meseria respectivă ...” stb., stb.

100 Uo. 118. § I. bek. a. pont.

101 Uo. 145. §.

102   1938. május 10-i rendelettörvény 24. §.

103   15.661/1937. sz. rendelet 1. § e) pont: „Obligaţiile, ce intreprinderea înţelege să-şi ia cu privire la personalului ce va folosi.”

104   Uo. 4. § c) pont: „Personalul pe categorii şi naţionalitatea, ce intreprinderea îşi ia obligaţia să utilizeze.”

105   1937. március 20-i törvény 149. § I. és II. bek.

106   1937. márc. 24-i törvény 10. § h. pont.

107 Uo. 26. § I. bek. A tilalom áthágása 1 —3 hónapi fogházzal büntethető vétség. Uo. 26. § II. bek.

107a A rendelettörvény 7. §-a szerint az 1. és 3. kategóriákba tartozó zsidók (Id. a 73. lap 49. sz. jegyzetét) nem űzhetnek olyan foglalkozást, amelyekben a nagyközönséggel közvetlenül érintkezhetnek, így pl. ügyvédi, szakértői és más hasonló foglalkozást (b), nem lehetnek bármely köz- vagy magánjellegű vállalat igazgatósági tagjai (c), falvakban kereskedők (d), nem kereskedhetnek szeszes italokkal, nem lehetnek hatósági engedélytől függő egyedárusítási jogosítványok tulajdonosai (e), keresztény vallású cselekvőképtelenek gyámjai vagy gondnokai (f), katonák (g), mozgófényképszínházak, román lapok, könyvek, folyóiratok, nyomtatványterjesztő vállalatok tulajdonosai vagy bérlői (h), nemzeti sportegyesületek vezetői, tagjai, játékosai (i), nem nevezhetők ki közhivatalokban szolgákká (j). A kivételezett zsidók (rendelettörvény 5. §)  — amellett, hogy politikai jogaik bizonyos mértékben korlátozottak  — nem lehetnek tényleges katonák (10. §). Bármilyen kategóriába tartozó zsidók falusi ingatlanok tulajdonosai egyáltalán nem lehetnek (11. § I. bek.), román nevet nem vehetnek fel (14. §), vérségileg románnal házasságot nem köthetnek. (1940. aug. 9-i 183. sz. Hiv. Lapban megjelent 2651. sz. rendelettörvény 1., 5. §.) A rendelettörvény rendelkezéseinek áthágása súlyosan (2 —5 évig terjedhető börtönnel) büntetendő vétséget képez.

108     1923. jún. 23-i törvény 4. §: „... încurajarea industriei româneşti ...” stb. Az első években megvalósított eredményekre vonatkozóan Id. Fritz László dr., Nemzeti Iparhitel Intézet, MK. VII —1928., 240.

109     1937. ápr. 1-i törvény 1. §.

110  Uo. 6. § ut. bek., továbbá a Hitelintézet alapszabályainak 17. § ut. bek. A „Solidaritatea” az erdélyi román szövetkezetek szövetsége volt, amelynek közbeiktatása a hitelnyújtásnak faji alapon történt korlátozását jelentette.

111 1937. ápr. 5-i törvény 1. §: „Se constituie în Bucureşti cu durata nelimitată „Institutul Naţional de Credit al Meseriaşilor” sub formă de societate anonimă, cu scopul de a finanţa meseriaşii români în condiţiunile prevăzute de legea de faţă.”

112 Uo. 10. § ut. bek.

113 Uo. 3. §: „... Comitetul se va compune: ... 4. Un delegat al Centralei Reuniunilor de industriaşi, comercianţi şi muncitori români, cu sediul în Cluj.”

Mindkét hitelintézet nemzeti hitelpolitikáját az állam által adott alaptőkék, adókedvezmények, előnyök stb., stb. biztosítják.

114 1939. máj. 4-i törvény 7. §: „Numai meseriaşii români se vor folosi de creditele acordate de bancă ...” A törvény egyébként a Hitelintézet elnevezés helyett Kézművesek Bankja (Banca Meseriaşilor) nevet adja az intézetnek.

115 Uo. 37. §: „Administraţia Băncii de Credit al Meseriaşilor este încredinţată unui consiliu de administraţie, compus din 11 membri şi anume: 5 membri aleşi de adunarea generală a acţionarilor şi 6 membri numiţi prin înalt Decret Regal... unul dintre meseriaşii patroni români.”

Uo. 38. §: „Membrii consiliului de administraţie vor fi români."

A román elnevezés a fenti helyeken mindenütt fajilag románt jelent, ugyanis a munkaadó fogalmában már benne van az, hogy az illető román állampolgár legyen.

116 A kisebbségi főkormánybiztosság felállításáról szóló szabályrendelet végrehajtási utasítása, 3. § 3. pont e. alpont, ld. előbb 86. lap 52. sz. jegyz.