a) A kisebbségek egyéni szabadsága

I. A kisebbségi szerződésben Románia kötelezte magát arra, hogy a kisebbségi lakosok számára az élet és szabadság teljes védelmét fogja biztosítani.¹ Az 1923-i alkotmány nem tesz a kisebbségekre vonatkozóan különös intézkedéseket, hanem  — az állampolgárok jogegyenlőségének elvét kimondva²  — az egyén szabadságát általánosságban biztosítja.³ Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1938-i alkotmány is,⁴ miután hasonlóképen kinyilatkoztatta az állampolgárok jogegyenlőségének elvét.⁵

Az állampolgárok egyéni szabadságának  — ideértve a személyi szabadságot, a házjogot, a levéltitok sérthetetlenséget  — alkotmányjogi biztosítékai az alkotmány felfüggesztésének tilalma, továbbá az ostromállapot elrendelésének alkotmányi rendezése, voltak. Az 1923-i alkotmány ugyanis kimondotta azt, hogy az alkotmány sem egészben, sem pedig részben fel nem függeszthető, államveszély esetében pedig az ostromállapot külön törvénnyel rendelhető csak el.⁶

Az 1938-i alkotmány ugyanilyen értelemben rendelkezik.⁷ A közönséges törvényhozás azonban az alkotmányjogi biztosítékok ellenére Nagyrománia fennállásának szinte egész idején különféle előzetes cenzúra-⁸ és ostromállapot-rendelkezéseket hozott, amelyek elsősorban is a kisebbségek egyéni szabadságát korlátozták.

1. Az 1864. december 10-i román törvény értelmében az ostromállapot elrendelése a fejedelem joga.⁹ E törvénynek, valamint a törvényt kiegészítő 2798. sz. rendelettörvény alapján (megjelent az 1916. augusztus 14-i 107. sz. Hiv. Lapban) rendelte el az ostromállapotot az ország egész területére az európai béke fennállásáig az 1918. július 1-i 79. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent 1626. sz. rendelettörvény. Ezt a helyzetet az 1920. január 14-i 212. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény megszüntette. Ez az ostromállapot tulajdonképen csak a régi királyság területén volt hatályban, mert az erdélyi és keleti részeken a kormányzótanács,¹⁰ továbbá a megszálló katonai hatóságok külön rendelkezéseikkel léptették életbe az ostromállapotot, illetve a statáriumot.

2.    Az 1920. július 16-i 83. sz. Hiv. Lapban megjelent 2939. sz. rendelettörvény a 853. sz. rendelettörvény (ld. elébb az 4. alatt) által léteállapotot és sajtócenzúrát léptetett életbe. E rendelkezések elsősorban a határsávokban lakó kisebbségeket érintették.

3.    Az 1920. október 21-i 159. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent 4209. sz. rendelettörvény Bukarest város egész területén ostromállapotot,¹¹ az egész ország területére pedig cenzúrát rendelt el.

4.    Az 1921. március 31-i 208. sz. Hiv. Lapban megjelent 853. sz. rendelettörvény ostromállapotot rendel el a magyar-jugoszláv határ érintkezési pontjától Cetatea-Albáig a magyar, csehszlovák, lengyel és orosz határok mentén, továbbá a bolgár-román határ mentén egy 30 km.-es sávra, amelyet szükség esetén 50 km.-re ki lehet szélesíteni. A rendelkezés az országhatár mellett lakó kisebbségek ellen irányult.

5.    Az 1922. január 4-i 226. sz. Hiv. Lapban megjelent 32. sz. rendelettörvény megszünteti az ország egész területén az időszaki és napisajtó előzetes cenzúráját, kivéve azokat a katonai övezeteket, amelyekben ostromállapot van. Ezenkívül azonban minden más sajtóterméket előzetes cenzúrának vet alá, amelyet az ügyészségek gyakorolnak. Az előbb említett határsávban (katonai övezetben) a cenzúrával kapcsolatban a katonai hatóságok saját hatáskörükben intézkednek.

6.    Az 1922. január 31-i 246. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban bizonyos könnyítésekét tesz a hatályban levő rendelkezéseken, amennyiben megengedi e célból a gyülekezést (2. §. I. bek.) és megszünteti a cenzúrát bármilyen sajtótermékre vonatkozóan. (2. §. II. bek.) A választások alkalmával a választási propaganda értelmében megengedi, hogy a katonai övezetekben a katonai hatóságok bizonyos könnyítéseket eszközöljenek gyülekezési és cenzúra-rendelkezéseiken.

7.    Az 1922. május 17-i 33. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény a bolgár-román határ mentén felállított határsávot egy 15 km-es sávra korlátozza.

8.    Az 1923. január 26-i 231. sz. Hiv. Lapban megjelent 131. sz. rendelettörvény a nyugati (magyar-román) határ melletti határsávot (katonai övezetet) kiegészíti. Az új övezet külső széle az országhatár, a belső széle pedig Máramarossziget, Dés, Apahida, Nagyenyed, Székelykocsárd, Tövis, Gyulafehérvár, Petrozseny városokon, illetve községeken átmenő vonal úgy, hogy mindezek a községek is beletartoznak a katonai övezetbe. Ez a rendelkezés megint elsősorban az övezetben levő kisebbségi lakosság ellen irányult.

9.   Az 1924. október 7-i 219. sz. Hiv. Lapban megjelent 3310. sz. rendelettörvény a magyar és orosz határok mentén levő határsávban ostromsitett katonai övezetet kiszélesíti a román-orosz határ mentén.

10.    Az 1925. aug. 11-i 174. sz. Hiv. Lapban megjelent 2614. sz. minisztertanácsi napló a kapott felhatalmazás alapján az ostromállapotot egész Putna vármegyére kiterjeszti.

11.    Az 1926. augusztus 11-i 174. sz. Hiv. Lapban megjelent 2807. sz. minisztertanácsi napló a bolgár-román határ melletti katonai övezetet (Déldobrudzsa) kiszélesíti.

12.    Az 1928. november 21-i 260. sz. Hiv. Lapban megjelent 2489. sz. rendelettörvény a sajtócenzúrát az ország egész területén megszünteti (1. §.), megszünteti továbbá ez a rendelettörvény az ostromállapotot az ország egész területén, kivéve a magyar és orosz határok mentén egy 10 —15 km-es övezetet, amelyekre nézve fenntartja az ostromállapotot az 1918. évi 1626. sz. (ld. előbb az 1. alatt) rendelettörvényben foglaltak szerint azzal, hogy sajtó- és előzetes cenzúra nincsen (31. §. a) pont), a, gyülekezési engedélyt a polgári hatóságok adják meg (31. §. b) pont), végül a katonai bíráskodás általában csak az alkotmány, a közrend és az állambiztonság ellen elkövetett bűncselekményekre terjed ki (31. §. c) pont.)

13.    Az 1933. február 4-i 29. sz. Hiv. Lapban megjelent ostromállapottörvény (lege pentru autorizarea stării de asediu) felhatalmazza a kormányt, hogy az 1864. évi törvény, továbbá az 1916. évi 2798. és az 1918. évi 1626. sz. rendelettörvények keretein belül, legfennebb hat hónapra az ország egész területén vágy csupán egyes részein ostromállapotot rendeljen el.

E törvényi felhatalmazás alapján az 1933. február 5-i 30. sz. Hiv., Lapban megjelent 201. sz. rendelet ostromállapotot rendel el Bukarest, Csernovicz, Galacz, Jassy, Temesvár és Ploeşti városok területére, valamint Prahova vármegye ipari vidékeire is.

14.  Az 1933. december hó 30-i 301. sz. Hiv. Lapban megjelent 3376. sz. rendelettörvény újból felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy ostromállapotot rendeljen el.

E törvényi felhatalmazás alapján az 1933. december 30-i 301. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent minisztertanácsi jegyzőkönyv ostromállapotot rendel el Bukarest, Konstanca, Kolozsvár, Jassy, Temesvár, Csernovicz, Kissenew, Galacz és Nagyvárad városokban, továbbá Prahova és Dâmboviţa vármegyék egész területén (1. §.). Ugyanez a jegyzőkönyv az ország egész területére, mindenféle nyomtatványra vonatkozóan kiterjeszti az előzetes cenzúrát.

15. Az 1934. március 16-i 63. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény ratifikálja az előző törvényes felhatalmazás nélkül hozott előbbi 3376. sz. rendelettörvényt és a kormánynak felhatalmazást ad arra, hogy a törvény megjelenésétől számított hat hónapi tartamra az ország egész területén vagy egyes helyein elrendelt ostromállapotot további hat hónappal meghosszabbíthassa.

16. Az 1934. szeptember 15-i 213. sz. Hiv. Lapban megjelent 2557. sz. királyi rendelet az ostromállapotot további hat hónappal meghosszabbítja.

17. Az 1935. március 14-i 62. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény újból felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy hat hónapi időtartamra ostromállapotot rendeljen el, amely további hat hónappal meghosszabbítható.

E törvényi felhatalmazás alapján az 1935. március 15-i 63. sz. Hiv. Lapban megjelent 620. sz. királyi rendelet az előbbi területekre, (ld. 14. alatt) elrendelt ostromállapotot továbbra is fenntartja.

18.    Az előbbi törvényes felhatalmazás alapján az 1936. szeptember 14-i 211. sz. Hiv. Lapban megjelent 2095. sz. királyi rendelet az ostromállapotot az előbb írt területen továbbra is fenntartja.

19.    Az 1936. március 14-i 63. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény újabb felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy hat hónapra ostromállapotot rendeljen el, amely időtartam további hat hónappal meghoszszabbítható.

E törvényi felhatalmazás alapján az 1936. március 14-i 63. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent királyi rendelet meghosszabbítja az előbb írt területekre vonatkozóan elrendelt ostromállapotot, további ostromállapotot rendel el a Zsilvölgy mindazon községeiben is, amelyekben bányaipari vállalatok vannak.

20.   Az előbbi törvényi felhatalmazás alapján az 1936. szeptember 15-i 215. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent 2109. sz. királyi rendelet az előbb írt területeken elrendelt ostromállapotot további hat hónappal meghoszszabbítja.

21.   Az 1937. március 15-i 61. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény újból felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy hat hónapra ostromállapotot rendeljen el, amely időtartam további hat hónappal meghoszszabbítható.

E törvény alapján az ugyanebben a Hiv. Lapban megjelent rendeletével a kormány az előbbi területekre vonatkozóan elrendelt ostromállapotot fenntartotta.

22.    Az előbbi törvényi felhatalmazás alapján az 1937. szeptember 13-i 211. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény a fennálló ostromállapotot további hat hónappal meghosszabbította.

23.    Az 1937. november 27-i 275. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény a választási propaganda szabad lefolyása érdekében a gyülekezési szabadságot a választások idejére az ostromállapot alatt levő területeken is megadta.

24.    Az 1938. január 6-i Hiv. Lapban megjelent királyi rendelet felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy az ostromállapotot további hat hónapra meghosszabbítsa.

25.    Az 1938. február 11-i 34. sz. Hiv. Lapban megjelent 856. sz. rendelettörvény az ország egész területén ostromállapotot rendel el. Ez a rendelettörvény  — ellentétben az előző hasonló törvényekkel  — nem hívja fel az alkotmánytörvénynek az ostromállapot elrendelhetésére vonatkozó megfelelő szakaszát. A rendelettörvény egyébként minden, az állambiztonságot és a közrend fenntartását illető hatalmat a katonaság kezeibe adja (II. §.), ugyancsak a katonaságra ruházza át továbbá egyes bűncselekmények tekintetében a bírói hatáskört is. (III. §.)

A katonai szerveknek joguk van házkutatást, cenzúrát és lapbetiltást elrendelni.¹²

A rendelettörvény feljogosítja a katonai hatóságokat, hogy az ostromállapot részleteire vonatkozóan rendeleteket adjanak ki, amelyekben egy hónaptól két évig terjedhető fogházbüntetéssel büntethetik a kiadott rendelkezések megszegőit. A katonai hatóságok állal e tárgyban kiadott rendeleteket a minisztertanácsnak vagy belügyminiszternek előzőleg jóvá kell hagynia.¹³ —¹⁴

Az így elrendelt ostromállapot mindaddig tart, amíg azt a szükség megkívánja. (VI. §.)¹⁵ Ez az ostromállapot Nagyrománia egész további fennállásának idején hatályban volt.

26.    Az előbbi törvénynek az eljárási részre vonatkozó csekélyebb jelentőségű rendelkezéseit módosítja az 1938. március 7-i 51. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény.

27.    A bírói gyakorlat az ostromállapot szabályozásának kérdésében a végrehajtói hatalom ténykedéseit mindenben helybenhagyta és ezáltal gyakorlatilag elismerte a végrehajtói hatalomnak azt a jogát, hogy a felhívott alkotmányjogi biztosítékok ellenére  — sajtócenzúrát és ostromállapotot léptessen belátása szerint hatályba.¹⁶

28.     A személyes, szabadság biztosítását szolgálta az 1923-i alkotmányban a nullum crimen sine lege jogelvnek alkotmányba foglalása.¹⁷ Az ostromállapotra vonatkozó rendelkezések kapcsán az 1923-i alkotmány hatálya alatt a katonai hatóságok megkísérelték, hogy ezzel az elvvel éllentétben, rendeleti úton újabb bűncselekményeket határozzanak meg és toroljanak meg. A bíróság ebben az esetben azonban megállapította e rendelkezések törvénytelenségét s az így hozott büntető jogszabályt nem alkalmazta.¹⁸ Az 1937. március 15-i 61. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény épen erre való tekintettel hatalmazza fel a külön katonai hatóságokat, hogy az ostromállapot biztosítására vonatkozó rendeleteik hatályosságát külön büntető rendelkezésekkel is biztosítsák¹⁹ és ezzel a nullum crimen sine lege elvének  — a hatályos alkotmánnyal ellentétben  — olyan értelmezést adjanak, hogy nemcsak a törvényben, hanem törvényi felhatalmazás alapján, a katonai hatóság rendelkezésében írt cselekmény is büntethető. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1938. február 11-i 34. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény is.²⁰

29.     Ugyancsak alkotmányosnak ismerte el a bírói hatalom a végrehajtói hatalomnak azt a ténykedését is, hogy az elrendelt ostromállapottal kapcsolatban egyes, a polgári bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket a katonai bíráskodás hatáskörébe utaljon át, amennyiben ezt az intézkedést később a törvényhozó ratifikálta.²¹

Nagyrománia egész államvezetésének jellemző ténykedése volt az, hogy az ország jelentős részét ostromállapot alatt tartotta. Az ostromállapot amint láttuk  — elsősorban a kisebbségek által lakott határmenti vidékeken, amellett pedig a megoldatlan szociális nehézségek miatt elégedetlenkedő ipari munkásság által lakott vidékeken volt hatályban. Az ostromállapot nemcsak előzetes intézkedés volt, hanem egyes, az állam ellen elkövetett bűncselekményeknek a katonai bíróságok hatáskörébe való utalásával, e bűncselekmények tekintetében az ország egyéb területein hatályos rendes eljárásnál az egyéni szabadság sokkal erősebb korlátozásaival járó eljárást²² és szigorúbb megtorlást is eredményezett.²³ Gyakorlatilag tehát az ostromállapot elsősorban a kisebbségekre vonatkozóan az ország egyéb részeitől eltérő, külön jogrendet jelentett, ami merőben ellentétben volt a mindenkori alkotmányokban és a kisebbségi szerződésben a kisebbségek számára is biztosított jogegyenlőség elvével.

E súlyosabb törvényi megtorláson felül az egyéni szabadság további korlátozását jelentették az egyes ostromállapot-rendelkezésekben a katonai hatóságoknak adott motozási, házkutatási stb. engedélyek, a fegyverviselésnek különféle korlátozásai,²⁴ végül az egyéni véleménynyilvánításnak legsúlyosabb korlátozását jelentő előzetes cenzúra.

¹   Kisebbs. szerz. 2. cikk, I. bek.

²    1923-i alkotm. 5. §.

³    1923-i alkotni. 11. §: „Libertatea individuală este garantată.”

⁴    1938-i alkotm. 12. §: „Libertatea individuală este garantată.”

⁵    1938-i alkotm. 5. § I. bek.: „Toţi cetăţenii români, fără deosebire de origine etnică şi credinţă religioasă, sunt egali înaintea legii...”

⁶    1923-i alkotm. 128. §: „Constitutiunea de faţă nu poate fi suspendată nici în total, nici în parte. In caz de pericol de Stat se poate prin lege institui starea de asediu generală sau parţială.”

⁷   1938-i alkotm. 96. §: „Constituţia de faţă nu poate fi suspendată nici în total nici în parte. In caz de pericol de Stat se poate institui starea de asediu generală sau partială.”

⁸   A sajtószabadságra vonatkozólag ld. alább 142. skk.

⁹   1864. dec. 10-i törvény 2. §: „Domnitorul are dreptul de a declara starea de asediu în unul sau mai multe districte.” A törvényt Cuza fejedelem a földosztás elvi kijelentése miatt elégedetlenkedő bojárok ellen hozta. Vö. Pantelimonescu, Starea de asediu. Bucureşti, 1939. 29. skk.

¹⁰ Igy pl. a kormányzótanács 167/1919. eln. sz. kelet nélküli mozgósítási rendelete, megjelent a Gazeta Oficială 1919. febr. 1-i számában (Decr. 81. skk.), a kormányzótanács 1919. április 3-i 21. sz. Gazeta Oficialăban, szám nélkül megjelent mozgósítási rendelete (Decr. 212.). stb. stb.

¹¹ Az ostromállapot elrendelése  — a minisztertanács előterjesztése szerint  — az egyes termelési üzemekben, valamint állami hivatalokban kijelentett általános sztrájk miatt volt szükséges. („Sire, Grevă generală care s'a declarat în diferite stabilimente de producţie, precum şi în unele Servicii ale Statului ... a creat în ţară o situaţie cu atât mai primejdioasă, cu cât starea de pace nu este încă stabilită între Români şi vecinii noştri ...”) Ld. a min. tanács 1920. okt. 21-i előterjesztését, amelyben a királytól az ostromállapot elrendelésére vonatkozó rendelettörvény aláírását kéri, közli Pantelimonescu, i. m. 37.

¹² 1938. febr. 11-i törvény IV. §: „Autorităţile militare au dreptul: a) de a face percheziţiuni ori unde şi ori când va cere trebuinţa, însă până la sesizarea autorităţilor militare, parchetele civile, judecătorii de instrucţie, judecătorii de ocol şi orice ofiţer de poliţie judecătorească vor instrumenta chiar în afacerile, cari sunt de competenţă tribunalelor militare, b) de a ordona depunerea armelor şi muniţiunilor şi de a proceda la căutarea şi ridicarea lor, c) de a cenzura presa şi orice publicaţiuni, având dreptul de a împiedica apariţia oricărui ziar sau publicaţiune, sau numai apariţia unor anumite ştiri sau articole, d) de a opri sau disolva orice adunări, ori care ar fi numărul participanţilor şi în orice loc s'ar întruni.”

¹³   1938. febr. 11-i törvény V. §: „Călcarea ordonanţelor date în baza prezentului decret lege, de către autorităţile militare sau civile şi aprobate de Consiliul de Miniştri sau de Ministerul de Interne, se va pedepsi cu închisoare dela o lună la 2 ani.”

¹⁴   Igy pl. a kolozsvári VI. román hadtest parancsnoka 1938. febr. 23-án 1. sz. alatt rendeletet adott ki, amely az összejövetelek, fegyverviselés engedélyezésére, a román nemzeti érzés védelmére, a közhivatalnokok nyelvhasználatára, a fegyverviselés tilalmára, a nyelveknek a kereskedelmi és magánéletben való használatára stb. stb. vonatkozó intézkedéseket tartalmaz. A rendelet ellen vétők a fenti rendelettörvény alapján 2 évig terjedhető fogházzal büntethetők. A rendelet egyéb intézkedéseit ld. még alább.

E rendelet alapján ítélte el pl. a kolozsvári VI. hadtest hadbírósága Lőrincz János szamosújvári ref. esperest (MK. XIX —1939., 86 —87.), Ötvös Mártont (MK. XIX —1939., 180.), Szabó Mártont (MK. XVIII —1938., 402 —403.), Vaiszlovits Emilt (MK. XVIII —1938., 457 —458.), Demján Jánost (MK. XVIII — 1938., 519 —520.) stb.

Hasonló értelmű rendelkezést adott ki a temesvári I. hadtest parancsnoka 1938. febr. 25-én. (Vö. MK. XIX —1939., 329.)

¹⁵ 1938. febr. 11-i törv. VI. §: „Starea de asediu prevăzută în prezentul decret se va ridica când se va crede oportun.”

¹⁶ Az előbb említett 1916. aug. 14-i törvény alapján létesített ostromállapotot, amelyet a törvény (2. §) az európai béke helyreállításáig rendelt el, az 1920. jan. 14-i törvény megszüntette. A 4209/1920. sz. rendelettörvény (ld. a 3. alatt) újból ostromállapotot rendelt el, amely ostromállapottal kapcsolatban a bíróság úgy döntött, hogy ez az ostromállapot is tulajdonképen az 1916. aug. 14-i törvényen alapul s ezzel elismerte lényegileg a végrehajtói hatalomnak azt a jogát, hogy az ostromállapot törvényi előfeltételeit saját maga állapítsa meg és így saját belátása szerint rendelhessen el ostromállapotot.

A Semmítőszék egyik határozatában ezzel kapcsolatban azt állapítja meg, hogy az 1916. aug. 14-i törvénnyel létesített ostromállapot mindaddig hatályban van, amíg valamely jogszabály nem mondja ki, hogy annak szüksége megszűnt. Bukarest város területére a 4209. sz. rendelettörvény szerint az ostromállapot szüksége továbbra is fennáll. Nem változtat ezen a jogi helyzeten az a tény sem,  — a Semmítőszék szerint  — hogy az ország más területein is a szükség szerint ostromállapotot létesített a végrehajtói hatalom, mindaddig tehát, amíg az európai béke helyre nem állott, tehát az 1916. aug. 14-i törvényben írt időpontig, a kormánynak jogában áll ostromállapotot létesíteni. (A Semmítőszék II. tanácsának 1925. szept. 18-án hozott 2342. sz. határozata, közli Inalta Curte de Casaţie, Buletinul deciziunilor pronunţate în anul 1925. Vol. LXII. Partea, III. Chişinău, 1931, 293. skk.) Más esetben a Semmítőszék még határozottabban megállapítja, hogy az 1916. aug. 14-i törvényben írt időpont, az európai béke helyreállása nem következett be akkor, amikor Románia békét kötött az ellenséges hatalmakkal, a végrehajtói hatalomnak jogában áll megvizsgálnia azt, hogy a helyzet mikor kívánja az ostromállapot megszüntetését, mert egymagában az a tény, hogy a román hadsereget békeállományba hozták, még nem jelenti azt, hogy az ostromállapottörvényt szükségessé tevő összes okok megszűntek. Az 1923-i alkotmánytörvény nem helyezi hatályon kívül az 1916. aug. 14-i törvényt, amely egyébként is összhangban van az alkotmánynak azzal a rendelkezésével, hogy ostromállapotot csak törvény alapján lehet elrendelni. (A Semmítőszék II. tanácsának 1924. dec. 5-i 3135. sz. határozata, Pand. Rom. IV —1925, I., 44. skk.)

¹⁷ 1923-i alkotm. 14. §: „Nici o pedeapsă nu poate fi înfiinţată, nici aplicată decât în puterea unei legi.”

¹⁸ A Semmítőszék 1925. febr. 25-i 539. sz. határozata, Constituţia, CLR. 50. szám, II. kiad., 1. sz. jogeset, 7. „...Creaţiunea sau înfiinţarea prin simple ordonanţe militare a unor infracţiuni penale este neconstituţională, ca fiind făcută contra disp. art. 14. din Constituţie, care le dă în atributul exclusiv al puterii legiuitoare.” Ugyanígy a Semmítőszék II. tanácsának 1924. dec. 5-i 3135. sz. határozata, Pand. Rom. IV —1925., I. 69 —72.

¹⁹ 1937. márc. 15-i törvény 8. §: „Călcarea ordonanţelor date în baza şi în limitele legii stărei de asediu, de către autorităţile militare sau civile, şi aprobate de Consiliul de Miniştri sau de Ministerul de interne, se va pedepsi cu închisoare dela 1 lună la 2 ani ...” stb.

²⁰ 1938. febr. 11-i törvény 5. §. Ld. bővebben 97. lap 7. pont.

²¹ A Semmítőszék 1935. május 9-i 34. sz. t. ü. határozata, Andru, S., Jurisprudenţa, III. 16 —18. „Că dacă este adevărat, că instituirea stării de asediu şi deci şi extinderea jurisdicţiei militare ca consecinţă nu se poate face decât în puterea unei legi, nimic nu se opune însă, ca legiuitorul ordinar să autorizeze puterea executivă a lua, în caz de necesitate, asemenea măsuri sub rezerva ratificării sale ulterioare, sau să ratifice măsurile luate anterior, ori de câte ori necesitatea şi urgenţa lor pentru apărarea Statului reclamă intervenţia imediată a puterii executive în lipsa Parlamentului. Că astfel fiind, şi întrucât în speţă decretul regal prin care s'a instituit starea de asediu a fost ratificat în Parlament, urmează, că atât acel decret, cât şi legea prin care a fost ratificat şi cu care formează un tot, nu contravin nici unui principiu constituţional.”

²² Igy pl. az 1881. május 24-i katonai büntetőtörvénykönyv (Codul de Justiţie Militară) 139. §-ának II. bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellen használt perorvoslat felfüggeszti ugyan a büntetés végrehajtását, a törvény 135. §-ának III. bekezdése értelmében azonban az elsőfokú bíróság által elítélt vádlott fogva marad. A katonai büntetőtörvénykönyv nem ismerte az előzetes letartóztatásnak a büntetésbe való beszámítását, így egymagában valamely cselekménynek hadbírói hatáskörbe való utalásával már az eljárás alatt a vádlott olyan fogvatartásban volt, amely a büntetésbe nem volt beszámítható.

Még sokkal súlyosabb rendelkezéseket tartalmaz e tekintetben az előbbi törvény helyébe lépő s az 1937. március 20-i 66. sz. Hiv. Lapban megjelent katonai büntetőtörvénykönyv (Codul de Justiţie Militară.) Eszerint ugyanis (378. §) az elsőfokú bíróság ítélete ellen perorvoslatot használó, szabadlábon levő vádlottnak a perorvoslatnak a felsőbíróság előtti tárgyalása előtt akként volt köteles bármely katonai büntetőintézetnél fogolyként jelentkezni, hogy az őrizetbevételéről szóló jelentés a tárgyalás határnapjáig a felsőbírósághoz megérkezzék. A pénzbüntetésre ítélt, perorvoslatot használó vádlott köteles volt a pénzbüntetést a perorvoslat tárgyalási napját megelőzően kifizetni s a kifizetést a tárgyalás határnapjára igazolni, amennyiben pedig fizetni nem tudott, köteles volt az előbbi rendelkezések szerint fogolyként jelentkezni. Az előbbi alakiságok, tehát a fogolyként való jelentkezés vagy fizetés elmulasztása esetén a perorvoslat visszautasítandó. Az elsőfokú bíróság által letartóztatott, perorvoslatot használó vádlott további fogvatartásban maradt.

(„Recurentul liber este dator a se constitui prizonier la oricare din închisorile militare, având grijă, ca dovada de încarcerare să sosească la Curtea Militară de Casare şi Justitie cel mai târziu în dimineaţa zilei judecărei procesului.

Recurenţii condamnaţi la amendă vor face dovadă până cel mai târziu în dimineaţa judecării procesului că au consemnat suma, sau în caz de insolvabilitate se vor constitui prizionieri, după cum se arată la alin. 1. din acest articol.

Lipsa îndeplinirii acestor formalităţi atrage anularea recursului.

Recurentul arestat dela prima instanţă, rămâne în această stare până la judecarea recursului.”)

A törvény 332. §-a szerint a vádlottat mindíg le kell tartóztatni, ha az elsőbíróság szökésben, bármely bűntettben vagy olyan vétségben találta bűnösnek, amely miatt három hónapnál hosszabb ideig tartó szabadságvesztésre ítélte. („In caz când instanţa de fond a dat hotărîrea condamnatoare pentru dezertare, pentru o infracţiune calificată crimă, sau pentru un delict pedepsit mai mult de trei luni închisoare cel condamnat şi care a declarat recurs rămâne arestat chiar dacă se află liber în ziua judecăţii.”)

Minthogy a katonai büntetőtörvénykönyv az előzetes letartóztatásnak vagy fogvatartásnak a büntetésbe való beszámítása tekintetében nem tartalmaz semmiféle rendelkezést, a személyes szabadság előbb említett erős korlátozásai még abban az esetben is méltánytalan megtorlást jelentenek a hadbírói hatáskör következményeképen, ha a vádlottat a hadbíróság bűnösnek találta és elítélte.

A példaképen felhozott néhány törvényi rendelkezésből megállapíthatólag tehát  — eltekintve a szükségszerűen súlyosabb érdemi elintézéstől  — egyes bűncselekmények hadbírói hatáskörbe való utalásának ténye egymagában a bűncselekmény elkövetőire nézve sokkal súlyosabb megtorlást eredményezett.

²³   A román igazságügyi statisztikákból megfelelő adatokat kaphatunk az államvédelmi törvényeknek a kisebbségékkel szembeni alkalmazásáról. A román királyság legelső hivatalos statisztikája szerint az 1876. évben az esküdtszékek által, tehát bűntett miatt elítéltek közül 1506 gör. kel. vallású és 8 zsidó vallású személy volt. Ld. Statistică judiciară din România pe anul 1876. Ministerul de Interne. Oficiul Central de Statistică. Bucureşti, 1882., 4 —5., 10 —11., 16 —17., 22 —23. adatainak összesítése. A Nagyrománia fennállása alatt kiadott utolsó igazságügyi statisztika szerint az 1931 —1935. évközben a bűnözések száma általában növekszik, a legnagyobb emelkedést (244%) az államvédelmi törvények ellen elkövetett bűncselekmények mutatják, (Ld. Statistică judiciară a României. 1931 —35. Ministerul Justiţiei. Serviciul Statisticei Judiciare. Cu câteva consideraţiuni generale asupra rezultatelor datelor statistice de D-l Victor Iamandi, Ministrul Justiţiei şi o dare de seamă de D-l E. Decuseară. Bucureşti, 1938., 82.) míg pl. a vagyon elleni bűncselekmények csupán egészen kis mértékben emelkedtek (lopás 7%, csalás 7%, sikkasztás 17%). (Uo. 82 —83.)

A közölt statisztikai adatokhoz fűzött beszámoló is megállapítja, hogy az államvédelmi törvények ellen elsősorban a kisebbségek s a szomszédos államokhoz tartozó népcsoportok vétenek. („Sub acest raport s'au relevat în special minorităţile şi grupările de populaţie aparţinând statelor limitrofe nouă”, uo. 102.) Valóban, míg a románság által elkövetett vétségek és kihágások  — más adatokat t. i. a statisztika nem közöl  — a fenti (1931 —35) időközben csupán 48%-os emelkedést mutatnak, a magyarság bűnözése 199%-kal, a németségé pedig 81%-kal növekszik. (Uo. 102., továbbá LI. sz. táblázat, 179.) Az emelkedések ellenére is azonban a románság az összbűnözők 84.74%-át teszi ki, míg a magyarság csupán 5.76%-át, a németség pedig 1.32%-át, tehát egyik kisebbség sem éri el a népesedési arányszámát.

²⁴   A kisebbségek személyi szabadságának súlyos korlátozását jelentik azok a kormányintézkedések, amelyek  — törvényes alap nélkül  — a kisebbségek részére a rádiókészülékek használatát megtiltották. Vö. MK. XIX — 1939., 215.