3. fejezet. Az 1938-i alkotmány

I. Az 1937. december 20 —22-i választás után, amelyből nem került ki kormányképes párt, mert  — először Nagyrománia történelmében  — a választást levezető, a liberális párt nem tudta elnyerni a szavazatok 40%-át, a király előbb a Goga Octavian által alakított, kimondottan nacionalista irányú kormánnyal kísérletezett, majd  — minthogy ez a kísérlet sikertelen maradt  — minden hatalmat magahoz véve, az államéletet egészen új elvek szerint rendezte be és királyi parancsuralmat létesített.⁶³

Az új helyzet új alkotmányt kívánt meg és minthogy a hatályban levő alkotmány szabályai szerinti alkotmánymódosítást lehetetlen volt végrehajtani,⁶⁴ újból  — ezúttal harmadszor is Nagyrománia alkotmánytörténelmében  — a kormányzat hatalmi eszközhöz fordult és népszavazással hozta meg az új alkotmányt.

Az 1938. február 20-i 42. sz. Hiv. Lapban megjelent 901. sz. királyi rendelet elrendeli, hogy az új alkotmány tervezete felett népszavazás döntsön. Az egyidejűleg közzétett 902. sz. királyi rendelet a népszavazás eredményének megállapítására bizottságot küld ki, amelynek elnöke Gane Nicolae, a törvényhozó tanács elnöke, tagjai pedig Bădescu-Roşiori, Bănescu, Drîmba és Gheorghian semmítőszéki bírák voltak. A bizottság 1938. február 25. és 26. napjain megállapította, hogy a népszavazás alkalmával leadtak összesen 4,303.064 szavazatot, ebből az alkotmányt elfogadta 4,297.581, ellene szavazott 5.483. Az így elfogadott alkotmányt a király szentesítette és az 1938. február 27-i 48. sz. Hiv. Lapban közzétette.⁶⁵ A népszavazás alkotmányellenes⁶⁶ eredménye a megfélemlített közhangulat véleménynyilvánítása volt.⁶⁷

Az új alkotmánytervezet előkészítésében Micescu Istrate, egyetemi tanár, későbbi miniszternek volt jelentősebb szerepe⁶⁸ és azt sokan II. Károly király személyes művének tartják.⁶⁹ Az alkotmány leglényegesebb újítása annak kifejezett megállapítása, hogy a román nemzetnek az ország többi lakóival szemben elsőbbségi jogai vannak.

1. A jogi irodalom egybehangzóan döntő fontosságúnak tartja az alkotmánynak ezt az újítását.⁷⁰ Az új alkotmánynak ünnepélyes kihirdetésekor Cristea Miron, Románia pátriárkája és akkori miniszterelnöke a királyhoz intézett üdvözlő beszédét a következőkkel fejezte be: „Te pedig, román nemzet, a legkisebbtől a legnagyobbig, vezetőiddel együtt, fel az építő munkára, hogy a faji és etnikai Románia fiait az atyai örökség folytán őket megillető természetes jogaikba visszahelyezzük.”⁷¹

2. Az új alkotmány egyébként gyökeresen megváltoztatja az államélet rendjét. Az új intézkedések elsősorban a királyi jogkör kibővítésére vonatkoznak s a királyi hatalomnak az államélet minden vonatkozásában döntő szerepet biztosítanak.⁷²

A trónöröklés kérdésében általában hatályban maradtak az előző alkotmány rendelkezései. A törvényhozói hatalommal kapcsolatos intézkedések közül fontos újítás, hogy a törvényhozói hatalmat a király gyakorolja a nemzetképviselet útján. A király törvényerejű rendeleteket is hozhat. Ezeket a nemzetképviselet utólag hagyja jóvá.⁷³

Az alkotmány kiszélesíti a királyi jogkört azzal is, hogy a háború megizenésének, illetve a béke megkötésének jogát a király kizárólagos hatáskörébe utalja,⁷⁴ továbbá, hogy a nemzetközi szerződések megkötésénél a király hatáskörét kiterjeszti a politikai szerződésekre is, és pedig oly módon, hogy ezek érvényességéhez nem kívánja meg a parlament ratifikálását.⁷⁵

Az alkotmány általában a végrehajtói hatalom jogkörét tágítja. Fontos újítása ezzel kapcsolatban az, hogy a miniszterek politikai felelősséggel csak a királynak tartoznak.⁷⁶

Az alkotmány a nemzetképviseletet rendi alapon teljesen újjászervezi.⁷⁷ Kisebbségjogi szempontból jelentősége van még annak, hogy a vármegyei és községi intézmények szervezetével kapcsolatban nem rendelkezik  — az előzőhöz hasonlóan  — arról, hogy a közigazgatási szervezet alapelve a decentralizáció lesz.⁷⁸ Ugyancsak kimaradt az alkotmányból a régi alkotmánynak a helyi közigazgatási intézmények (vármegye, község) vezetőségének választására vonatkozó rendelkezése, ami a közigazgatási önkormányzatot volt hivatva biztosítani.⁷⁹

II. A román, elem elsőbbségének tételes alkotmányjogi kifejezése azonban távolról sem azt célozza, amit az egykorú irodalom  — beleértve a jogi irodalmat is  — az irányított sajtó és a cenzúra segítségével kifejezni törekedett. A kisebbségek jogállása 1938-ban ellentétben a hatályos, régi alkotmánytörvény liberális szövegével, amúgyis annyira korlátozott volt, hogy az új alkotmány legfennebb csak a tényleges helyzetet törvényesítette. A való cél a román elem elsőbbségének hangoztatásával az alkotmányban törvényesített királyi parancsuralomnak, elfogadtatása és népszerűsítése volt. Erre a célra a türelmetlen román közvélemény előtti hangulatkeltésre kiválóan alkalmas volt az a beállítás, hogy a nem román elemek az államélet vezetésében túlsúlyra jutottak, szükséges tehát, hogy az alkotmány ennek az állapotnak véget vessen és a román elemek elsőbbséget biztosítsa.

III. Az 1938-i alkotmány, illetve az alkotmány hatálya alatt hozott közönséges jogalkotás belső értékére vonatkozóan szükséges még az alábbiakra röviden rámutatnom. Az új alkotmány az államélet gyökeres átszervezését kívánta meg minden vonalon és ennek megvalósítása elsősorban hatalmas törvényhozói munkát igényelt. Ezt a munkát a királyi parancsuralom szervei végezték el, minthogy a parlamentarizmus megszűnt Nagyromániában. Az átszervező törvényhozói munka világosan mutatja azt, hogy a belső állami rend milyen kevéssé volt szilárd, mert annak megerősítésére jogállamban teljesen ismeretlen eszközökhöz voltak kénytelenek folyamodni. Ez a törvényhozás fejezi ki a legvilágosabban az alkotmány belső értékét.

1. A törvényhozói munkának kettős feladata volt. Elsősorban ugyanis biztosítani kellett az új rend fennállását, másrészt pedig a tételes törvényt összhangba kellett hozni az alkotmánnyal. Ennek a hatalmas jogalkotói munkának nagyrészét rendeleti úton hozta az államvezetés, de az akkori nemzetképviselet útján hozott intézkedések is a jogi helyzet szerint is a központi akaratot jelentették, mert  — amint láttuk  — a törvényhozói hatalmat a király gyakorolja a nemzetképviselet útján.⁸⁰

2. Az új rend biztosítására vonatkozó intézkedések közül időrendben a legelső az 1938. febr. 11-i 34. sz. Hiv. Lapban megjelent s az ostromállapotot elrendelő törvény (lege pentru starea de asediu), amely az egész ország területére ostromállapotot ír elő, minden, az állambiztonságot és a közrend fenntartását illető hatalmat a katonaság kezeibe ad, ugyancsak a katonai hatóságok kezébe adja egyes bűncselekmények tekintetében a bíráskodást, a házkutatási jogot, cenzúrát, gyülekezési és egyesülési jog korlátozását. Ez a rendelkezés a királyi parancsuralom bevezető intézkedése volt.⁸¹

Az új rend biztosítása rendkívüli intézkedéseket kívánt meg a bírósági szervezet terén is a bírói függetlenség teljes megszüntetésére és a bírói hatalomnak a végrehajtói hatalom szolgálatába való állítására. Az 1938. március 4-i 52. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény (decret lege pentru suspendarea inamovibilităţii sau stabilităţii funcţionarilor publici) a bírák elmozdíthatatlanságát és az összes állami tisztviselők végleges minőségét megszüntette.⁸² Az 1938. április 15-i 88. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami rend megvédéséről szóló rendelettörvény (decret lege pentru apărarea ordinei în Stat) elrendeli, hogy az összes, az állami rend megvédéséről szóló törvénybe, valamint a II. Károly büntetőtörvénykönyvnek az állami és társadalmi rendet biztosító rendelkezéseibe ütköző cselekmények tárgyában hozott összes bírói ítéleteket és megszüntető határozatokat a bíróságoknak fel kell terjeszteniük az igazságügyminisztériumba. Az igazaságügyminiszter vizsgálatot rendelhet el annak megállapítása végett, hogy a bíróság az ítéletet nem hozta-e rosszhiszeműen vagy a ténykörülmények nyilvánvalóan hibás mérlegelésével s amennyiben Ilyen eseteket állapít meg, jogában áll a bíróság tagjait fegyelmileg megbüntetni.⁸³

Ugyanezeket a rendelkezéseket vette át az 1938. aug. 22-i 193. sz. Hiv. Lapban megjelent s a bíróság szervezetéről szóló rendelettörvény (decret lege pentru organizarea judecătorească) azzal a kiegészítéssel, hogy a bíró fegyelmi eljárás nélkül megbüntethető.⁸⁴ Ezt a törvényszakaszt még továbbmenőleg egészítik ki az 1939. jan. 21-i 18. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény intézkedései, amelyek szerint ugyanilyen módon vonható felelősségre és büntethető meg az a bíró, aki az állami rend és biztonság végett tett kormányintézkedés folytán elbocsátott közvagy magánalkalmazottat az állásába visszahelyezi vagy részére kártérítést ítél meg.⁸⁵ Ezeknek, az államrend hatályosabb védelmét szolgáló intézkedéseknek kisebbségjogi szempontból azért van jelentőségük, — amint arra máshelyt is rámutatok  — mert e rendelkezéseket természetszerűleg elsősorban a kisebbségekkel szemben alkalmazták, akikben mindig az államkereteket szétbontó törekvést vélt az államvezetés felfedezni. Az új rend a politikai életet is teljesen újjászervezte és azt az új alkotmányban lefektetett és a román elem elsőbbségét biztosító rendelkezéseknek szolgálatába állította. Az 1938. március 31-i 75. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény feloszlatta az összes politikai pártokat és ezzel a kisebbségeket egyetlen képviseleti szervüktől megfosztotta. Az állam egyetlen politikai pártjának szervezésére vonatkozó törvényhozói intézkedések a kisebbségek bármilyen politikai jellegű megnyilatkozását lehetetlenné tették.⁸⁶ E rendelkezések ugyanis a nemzeti kisebbségek létezését egyszerűen megtagadták és kifejezetten a román nemzet céljait szolgáló politikai szervezkedésen felül más szervezkedési lehetőséget számukra nem biztosítottak.

3. Az 1923-i alkotmány szerint halálbüntetés csak háború esetén és csak a hadbíróság által alkalmazható.⁸⁷

Román részről a halálbüntetésnek a polgári bíróságok által alkalmazható büntetések közül való törlését mindig a demokrácia egyik nagy vívmányának szoktak feltüntetni. Az 1938-i alkotmány hasonlóképen csak háború esetére és csak a hadbíróság által alkalmazható büntetésnek mondja ki a halálbüntetést, ugyanezen §. második bekezdése azonban felhatalmazza a minisztertanácsot arra, hogy egyes bűncselekmények tekintetében a halálbüntetést szükség esetén életbeléptethesse.⁸⁸ A minisztertanács élt is ezzel a felhatalmazással és az 1938. május 24-i 117. bis sz. Hiv. Lapban megjelent minisztertanácsi jegyzőkönyvvel életbeléptette a halálbüntetést az uralkodó és a királyi család tagjai, az idegen államfők és magasrangú hivatalnokok elleni merényletek, végül az állami méltóságok viseló'i ellen hivataluk gyakorlásával kapcsolatos indokból történt merényletek, rablógyilkosság és politikai gyilkosságok elkövetői ellen.⁸⁹

4. A közigazgatási önkormányzatokat az 1938. jan. 6-i 5. sz. Hiv. Lapban megjelent 9. sz. királyi rendelet már korábban feloszlatta.⁹⁰

5. Az új rend biztosítása mellett a tételes törvényeknek az új alkotmánnyal való összhangba hozása is óriási jogalkotói munkát igényelt. E munka ütemének jellemzéséül elég annyit felhozni, hogy 1938-ban 846 törvényt és rendelettörvényt, továbbá 118 végrehajtási utasítást,⁹¹ 1939ben pedig 879 törvényt és rendelettörvényt, továbbá 81 végrehajtási utasítást hoztak.⁹²

Nagyrománia mindenkori államvezetése következetesen kitért az elől, hogy a kisebbségi kérdést egységesen, törvényileg rendezze. Ennek hivatalos megokolása az volt, hogy a tételes törvény egyébként is biztosítja a kisebbségek számára mindazokat a jogokat, amelyek őket megilletik és így tulajdonképen nincs is kisebbségi állampolgár.

⁶³ A másik utódállamban, Jugoszláviában ugyanezek a jelenségek már jóval hamarabb mutatkoztak. I. Sándor jugoszláv király már 1929. jan. 6-án kezébe vett minden hatalmat, azzal az indokolással, hogy a politikai pártok harcai annyira kiéleződtek, hogy az állam fejlődésének rendes menetét fenyegetik. A királyi hatalomról szóló törvény ezt az állapotot törvényesítette is és az így létesített jogi helyzeten nem változtatott az 1933. szept. 3-án hatályba lépett új jugoszláv alkotmány sem. Vö. Tassitsch, G., Le régime politique en Yougoslavie à partir du 6 Janvier 1929 à la lumière de la science juridique moderne, Mélanges Paul Négulesco, 741. skk. Tassitsch jogi szempontból vizsgálja a jugoszláv új államformát és megállapításaiból látjuk, hogy Romániának már közelfekvő példa állott szeme előtt a parancsuralom bevezetésére és fenntartására.

⁶⁴ Az 1923-i alkotmány szerint, miután a törvényhozó testületek elvben megállapítják az alkotmánymódosítás szükségességét, szétoszlottak. Az újonnan megválasztott törvényhozó testületek legalább kétharmad szótöbbséggel kellett, hogy a módosítást megszavazzák. (1923. alkotm. 130. §)

⁶⁵ Az alkotmány teljes szövegét a IV. sz. mellékletben közlöm.

⁶⁶ Az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályok (ld. előbb a 64. sz. jegyzetet) ellenére történt népszavazás külön eljárás szerint történt. Az új alkotmány tervezetének 100. §-a szerint az alkotmányt a király adja ki s azt a román nemzet döntése alá bocsátja „tudomásulvétel és beleegyezés” végett. („... spre buna ştiinţă şi învoire...”) Ez a mód is beleütközik a hatályos (1923-i) alkotmány alapelveibe, mert ennek 33. §-a kifejezetten leszögezi, hogy a nemzet az államhatalmat csak képviselet útján és csak az alkotmányban meghatározott módon gyakorolhatja. Az eljárás alkotmányellenességére vonatkozóan ld. még alább a 67. sz. jegyzetet.

⁶⁷ Az alkotmánytervezet 100. §-ának második bekezdése szerint az alkotmány elfogadásának eljárását királyi rendelet állapítja meg. Ennek megfelelően az 1938. febr. 20-i 42. sz. Hiv. Lapban megjelent a 901. sz. királyi rendelet, amely előírja, hogy az alkotmány megszavazása községenként alkotott szavazókerületekben történik. (3. §). Szavazati joga van mindenkinek, aki a képviselőválasztási választói lajstromokba fel van véve, a szavazás kötelező (2. §). A szavazás egyénenkénti, nyílt és külön-külön nyilvántartást vezetnek az igennel és nemmel szavazókról. (6. §: „Votul se face deosebit prin declaraţiune verbală înaintea biroului de votare. Se vor ţine liste deosebite de cei, care au votat pentru şi de cei, ce au votat împotrivă.”) Ezt a gyakorlatban úgy valósították meg, hogy az igennel szavazókat összeírták, a nemmel szavazók azonban külön írásbeli nyilatkozatot voltak kötelesek aláírni. A közvélemény tehát a királyi parancsuralom, elfogadása vagy visszautasítása kérdésében döntött lényegében, más megnyilatkozást a kormányzat nem engedett meg.

A napokkal azelőtt az egész országban elrendelt legszigorúbb ostromállapottól és egyéb alkotmányellenes cselekményektől amúgy is megriadt közvéleményre a nyílt és névszerinti szavazás intézménye megfélemlítő hatással volt s a parancsuralom elleni névszerinti állásfoglalást alig vállalta valaki. Az új alkotmány pedig jogilag is parancsuralmat jelentett. Az eredményt még különösebbé teszi az, hogy az alkotmány elfogadásával a 24 —30 év közötti választók  — tehát a választók legnépesebb korosztályai  — önmagukat fosztották meg a választói jogtól,  — minthogy az új alkotmány ennek korhatárát 24-ről 30 évre emelte fel  — ami tiszta eszközökkel lefolytatott szavazás esetében elképzelhetetlen, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kevéssel azelőtt lefolytatott (1937. dec.-i) politikai választásoknál éppen ezekre a rétegekre támaszkodó szélsőséges pártok érték el a legnagyobb ellenzéki eredményeket, tehát politikai aktivitásra törekedtek. Vö. még Mikó, i. m. 202 —203.

⁶⁸ Vö. Negulescu, Paul, Constituţia României. 28. 1. sz jegyzet.

⁶⁹ Vö. Viforeanu I. C, Unificare legislativă. Opera lui Vidor Iamandi. Bucureşti, é. n. 68.

⁷⁰    Vö. Mironescu, G. G., Inovaţiile Constituţiei din 1938. Analele Facultăţii de Drept din Bucureşti, Anul I., Nr. 2 —3., Apr. —Sept. 1939, Bucureşti, é. n., Negulescu, Constituţia României, 30. skk., Rudescu, Corneliu, Principiile fundamentale ale Constituţiei, Bucureşti, é. n.

⁷¹    1938. márc. 1-i 49. sz. Hiv. Lap. 1133.: „Iar tu, naţie română în frunte cu conducătorii tăi de sus până jos, acum la muncă constructivă pe toată linia, aşezând pe fii României etnice şi latine în drepturile fireşti ale moştenirii părinteşti ...”

⁷² Az alkotmány szerint a király az állam feje, (1938-1 alkotm. 30. §. „Capul Statului”), aki nemcsak uralkodik, hanem kormányoz. (Uo. 52. §) Ld. bővebben Sofronie, George, Prerogativele „Capului Statului” în domeniul internaţional. Iaşi, 1940.

⁷³ 1938-i alkotm. 31. §. Uo. 46. § VII. bek.

⁷⁴ Uo. 46. § IX. bek.

⁷⁵ Uo. 46. § ut. bek.

⁷⁶ Uo. 65. § II. bek.

⁷⁷ Ld. alább 174. skk.

⁷⁸ Az 1923-i alkotm. 108. §.

⁷⁹ Uo. 108. § III. bek.

⁸⁰ 1938-i alkotm. 31. §.

⁸¹ E törvénnyel az ostromállapottal kapcsolatban bővebben foglalkozom. Ld. 91 skk.

⁸² 1938. febr. 11-i törvény 1. §: „Se suspendă inamovibilitatea sau stabilitatea pe care legea pentru statutul funcţionarilor publici sau legi speciale o acordă celor ce primesc o retribuţiune dela Stat, judeţ, comună, regie, casă autonomă, administraţiune comercială, direcţie specială sau orice altă instituţiune publică, ori aşezământ al cărui buget este supus aprobării Parlamentului, Consiliului de Ministri, ministerelor, sau autorităţilor speciale ce depind de ministere şi consiliilor judeţene sau comunale.”

⁸³   Uo. 36. §: „Ordonanţele de neurmărire, hotărîrile de achitare ale oricărei instanţe judecătoreşti, date pentru una din infracţiunile prevăzute de această lege şi de art. 323 —326. din Codul Penal Carol al II-lea, vor fi trimise în copie Ministerului Justiţiei de însăşi instanţa, care le-a pronunţat. Ministerul justiţiei va putea ordona o cercetare în scopul de a vedea, dacă achitarea nu a fost făcută cu rea credinţă, sau dacă este urmarea unei vădit greşită apreciere a faptelor.

Dacă ministrul justiţiei socoteşte, că achitarea a fost pronunţată cu rea credinţă, sau că achitarea a fost urmarea unei vădit greşită apreciere a faptelor, Consiliul de miniştri va putea aviza la aplicarea uneia din pedepsele prevăzute de art. 183. Nr. 4, 5 si 6 din legea pentru organizarea judecătorească, magistraţilor, care au format completul de judecată” stb., stb.

⁸⁴ 1938. aug. 22-i törvény 240. §: „Ordonanţele de neurmărire date de titularii cabinetelor de instrucţie şi hotărîrile de achitare ale oricărei instanţe judecătoreşti, date pentru una din infracţiunile prevăzute în legea pentru apărarea ordinei în Stat, Nr. 1556, publicată în Monitorul Oficial Nr. 88 din 15 Aprilie 1938 şi de articolele 323 —326. din Codul Penal Regele Carol al II-lea, vor fi trimise în copie Ministerului de Justiţie de însuşi judecătorul sau de instanţă, care le-a pronunţat. Ministrul Justiţiei va putea ordona o cercetare în scopul de a vedea, dacă ordonanţa de neurmărire sau hotărîrea de achitare nu a fost făcută cu rea credinţă sau dacă nu este urmarea unei aprecieri vădit greşită a faptelor.

Dacă se dovedeşte, că ordonanţa de neurmărire sau hotărîrea de achitare au fost pronunţate cu neîndoelnică rea credinţă, sau că au fost urmarea unei aprecieri vădit greşită a faptelor, Ministrul Justitiei va putea, fără a mai trimite pe magistrat înaintea comisiunii disciplinare, să avizeze la aplicarea uneia din pedepsele prevăzute de alineatele d, e, f, ale art. 161 din prezenta lege, magistratului instructor sau magistraţilor, cari au format completul de judecată” stb., stb.

⁸⁵   1939. jan. 21-i törvény (decret lege pentru modificarea unor dispoziţiuni din legea pentru organizarea judecătorească) I. szakaszának utolsó bekezdése: „La art. 240 se adaogă următorul alineat final: După aceleaşi norme şi cu aceleaşi pedepse vor fi sancţionaţi magistraţii, care, pronuntăndu-se asupra acţiunilor introduse de funcţionarii publici sau de acei dela societăţile şi intreprinderile de orice fel destituiţi, puşi în disponibilitate, sau concediaţi din serviciu, ca urmare a dispoziţiunilor luate de guvern pentru motive ce interesează ordinea şi siguranţa Statului, vor hotări reintegrarea lor în posturile avute sau le vor acorda despăgubiri.”

⁸⁶    Az 1938. december 18-i 293. sz. Hiv. Lapban megjelent s a Nemzeti Újjászületés Arcvonalának (alábbiakban NUF) felállításáról szóló törvény (lege pentru înfiinţarea organizaţiei politice a Frontului Renaşterei Naţionale) szerint az állam egyetlen pártjának célja a „Nemzeti öntudat mozgósítása, a Haza megvédésére és előrehaladására és az Állam megerősödésének megvalósítására irányuló egyetemleges és egységes román magatartással”.

(Art. II. Această organizaţie politică (t. i. a NUF) are de scop mobilizarea conştiinţei naţionale în vederea întreprinderii unei acţiuni solidare şi unitare româneşti de apărare şi propăşire a Patriei şi de consolidare a Statului.”) Minden, e párton kívüli politikai tevékenység titkosnak minősül és büntetendő. (VII. §) („Orice altă activitate politică decăt aceea a Frontului Renaşterii Naţionale va fi socotită clandestină, iar autorii ei pedepsiţi cu degradarea civică pe termen de 2 pâna la 5 ani.”)

A rendelettörvénynek az 1939. jan. 5-i 5. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása megengedi ugyan a kisebbségi állampolgároknak is a pártba való beiratkozást  — s ennek alapján a magyar, német, bolgár és ukrán kisebbségek el is határozták a pártba való belépést (Vö. Bănesco, Pierre, L'encadrement politique des minorités ethniques de Roumanie, Bucarest, 1940. továbbá MK, XIX —1939., 88 —90., 95 —96., 493 —494)  — azonban bármilyen politikai magatartást továbbra is csupán a fenti keretek között, tehát a kifejezetten román nemzeti célokat szolgáló szervezetben fejthettek ki.

Az egyetemi hallgatóság köteles belépni a pártba. (1939. okt. 19-i 242. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény  — lege pentru înfiinţarea Frontului Naţional Studenţesc.) A NUF fennállását külön karhatalmi erő, az 1939. április 25-i 95. sz. Hiv. Lapban megjelent szabályrendelettel (regulament special pentru organizarea şi funcţionarea gărzii naţionale) szabályozott szervezet biztosítja. Ez a rendelettörvény teljesen katonai vezetés alatt szervezi meg a NUF gárdát, amelynek tagjai csak románul írni-olvasni tudó állampolgárok (16. §) lehetnek. A gárda tagjai a királyra, továbbá az ország és a román nemzet iránti hűségre esküsznek fel. (29. §) A gárda célja a NUF politikai eszméinek hirdetése és a belső rend fenntartása.

A Nemzeti Újjászületés Arcvonalát az 1940. június 22-i 142. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény a Nemzet Pártjává alakította át (lege pentru transformarea Frontului Renaşterei Naţionale în Partidul Naţiunii.) A Nemzet Pártja Romániának egyetlen totalitárius pártja, amely a király felügyelete alatt működik. (1. § I. és II. bek.) A párt célja a román állam anyagi és erkölcsi életének irányítása. (2. §) Ugyanebben a Hiv. Lapban megjelent külön rendelettörvény (decret-lege pentru apărarea ordinei politice unice şi totalitare a Statului) biztosítja a párt megvédését. A rendelettörvény szerint állami tisztviselő nem lehet az, aki a pártnak nem tagja. (2. §) A szakmai testületek vezetősége, valamint az összes magánvállalatok igazgatósági tagjai bizonyos határidő alatt kötelesek a pártba belépni. (3. § és 5. §).

⁸⁷   1923-i alkotm. 16. §: „Pedeapsa de moarte nu se va putea reînfiinţa, afară de cazurile prevăzute în codul penal militar în timp de războiu.”

⁸⁸   1938-i alkotni. 15. §: „Pedeapsa cu moarte se aplică în timp de războiu, potrivit codului de justiţie militară.

Consiliul de Miniştri va putea decide aplicarea dispoziţiunilor din alineatul precedent şi în timp de pace pentru atentate contra Suveranului, Membrilor Familiilor Regale, Şefilor Statelor streine si demnitarilor Statului din mobile în legătură cu exerciţiul funcţiunilor ce le sunt încredinţate, precum şi în cazurile de tâlhărie cu omor şi asasinat politic.”

⁸⁹    1938. május 24-i minisztertanácsi jegyzőkönyv I. szakasz: „Pentru crimele prevăzute în alin. 2 din art. 15 din Constituţie, şi anume... (következik az alkotmány 15. § II. bekezdésében írt cselekmények teljes felsorolása) se introduce pedeapsă cu moartea.”

⁹⁰ Ld. 182. skk.

⁹¹ Consiliul Legislativ. Repertoriul general al legilor, 1938. Bucureşti, 1939., CXCVI. és CCIV.

⁹² Consiliul Legislativ. Repertoriul general al legilor, 1939. Bucureşti, 1940., CLXXVII. és CLXXXIV.