1. Fejezet. Az 1866-i alkotmány

A Törökország protektorátusa alatt levő román fejedelemség hosszas belső válság és Cuza fejedelem elűzése után HohenzollernSigmaringen Károly hercegnek fejedelemmé való meghívásával egyidejűleg új alkotmányt is hozott. Az alkotmányt már az új fejedelem, Károly hirdette ki.¹¹

Az alkotmány a belga királyság 1835. február 25-i alkotmányának fordítása, lényegtelenebb és különösen a két állam közjogi és nemzetközi jogi helyzetének eltéréséből adódó változtatásokkal. Maga az a tény, hogy a román fejedelemség akkori vezetői felismerték azt, hogy az akkor liberális Európában a fejedelemség csak akkor tud megfelelőleg érvényesülni, ha nem számolva az ország belső adottságaival és az ebből adódó rendkívüli akadályokkal  — liberális államszervezetet vesz át, a fejedelemség későbbi történetében döntő horderejű.

Erről az alkotmányról Iorga azt állapítja meg, hogy annak semmi köze sincsen a román történelemhez, nagyon sok hibája mellett első és döntő hibája az, hogy sohasem fejezett ki egy, a nemzeti lelkiismeret által elfogadott valóságot,¹² ami egyébként nem is meglepő, mert államcsíny hozta azt létre és így természetes, hogy a közvélemény ellene fordult. Stere Constantin súlyos szavakkal, kategorikusan állapítja meg, hogy az alkotmány csupán fikció és nem a való élet törvénye.¹³ BRĂTIANU Vintila ellenben azt állítja, hogy a nemzeti és demokratikus elveken felépült belga alkotmánynak nagy szerepe volt abban, hogy Romániából Nagyrománia lett.¹⁴

A jogi irodalom hasonlóképen beismeri, hogy az alkotmány és az abból fakadó törvények tényleges alkalmazást sohasem nyertek, ezek a román lélektől mindvégig idegen díszítés maradtak és az ország törvényes állapotba sohasem került.¹⁵

A liberális Európa rokonszenvezett azzal a fejedelemséggel, amely kifejezetten liberális államszervezetet vallott magáénak és ennek gyümölcsei nemsokára jelentkeztek is. A keleti kérdés megoldásával foglalkozó berlini kongresszus a balkáni kérdés rendezésével kapcsolatban az új államok függetlensége elismerésének feltételéül azt az irányelvet szabta meg, hogy ezek kötelesek elfogadni mindazokat az eszméket, amelyek Európa összes államaiban a társadalmi berendezkedés alapjait képezik.^15a így történt Romániával is, amelyet a kongresszus arra kötelezett, hogy akkori egyetlen kisebbsége, a zsidók javára bizonyos engedményeket tegyen. Ennek folytán szükségessé vált, hogy Románia megváltoztassa alkotmányát és lehetővé tegye, hogy zsidók is szerezhessenek román állampolgárságot, ami azelőtt az alkotmánytörvény szerint ki volt zárva.

1.    A korábbi alkotmánytörvények nem engedték meg, hogy a zsidók állampolgárságot szerezzenek.¹⁶ Az 1866. évi alkotmánytervezetben bizonyos könnyítések voltak felvéve a zsidóság részére, ez ellen a románság hevesen tiltakozott, tüntetéseket és mészárlásokat rendezett, amelyek a külföldi hatalmak közbejöttét váltották ki;¹⁷ Ezek miatt az 1866-i alkotmány szerint csak keresztyén vallású idegenek szerezhettek állampolgárságot.¹⁸ A berlini kongresszus által megkívánt módosítás azonban ezt a rendelkezést teljesen hatályon kívül helyezte és kimondván azt, hogy Romániában a vallási és felekezeti különbség nem akadálya a polgári és politikai jogok gyakorlásának, részleteiben szabályozza a honosítást. A honosításra vonatkozó rendelkezések lényege az, hogy román állampolgárságot idegen csak egyénileg és csak külön törvény alapján szerezhet.¹⁹

2. A berlini kongresszus határozatainak megfelelőleg az európai hatalmak egymás után ismerték el Románia függetlenségét és pedig Ausztria-Magyarország, Oroszország és Törökország a berlini kongresszus után csakhamar, Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország azonban csupán akkor, amikor Románia eleget tett a berlini szerződés feltételeinek és alkotmányát  — a fentiek szerint  — módosította. Németország, Franciaország és Anglia a függetlenség elismerésével egyidejűleg azonban közölték Romániával, hogy a zsidók állampolgárságára vonatkozó alkotmányjogi rendelkezések nem felelnek meg a berlini szerződés álláspontjának.²⁰ Románia ténylegesen még sem hajtotta végre a külföldnek szánt alkotmányszöveget és gyakorlatilag zsidó csak a legritkább esetben nyert állampolgárságot.²¹ Az Északamerikai Egyesült Államok, amelyek nem is tartoztak a kongresszus résztvevői közé, 1872-ben elvileg, 1902-ben pedig formailag is tiltakoztak a zsidók romániai üldözése miatt, hivatkozva a békeszerződés alapgondolatára, mint a nemzetközi jognak és az örök igazságnak alapelveire.²² Ez a tiltakozás azonban semmi eredményre sem vezetett.

A berlini szerződés által függetlennek elismert Románia 1881ben királyság lett s az új államszervezetnek megfelelően az alkotmányt is módosították.²³ Gyökeres változtatásokat jelentenek az alkotmányjogban a világháború során és annak végén tett módosítások.

1. A világháború idején és annak befejeztével rendeleti úton három fontos alkotmányjogi módosítást hozott Románia: a földreformról, az általános szavazati jogról és a zsidók állampolgárságáról szóló rendelettörvényeket. Mind a három az államélet gyökereit érintő kérdés s így a tételes alkotmányjog szabályai szerint mindegyiket csak alkotmányos úton lehetett volna rendezni, a pillanat szüksége azonban sokkal nagyobb volt, hogysem az alakiságokat be lehetett volna tartani.

A földreform elvi kihirdetésével és az általános szavazati jog kimondásával az ország kifelé demokratikus színt nyert.²⁴ A zsidóság állampolgárságának elismerése külpolitikai érdek volt és amit negyven éven keresztül a művelt világ közvéleménye és sorozatos külképviseleti akciói nem tudtak elérni, azt pillanatok alatt megvalósította egy távirat és az állam külpolitikai érdeke.²⁵ Ezeknek a módosításoknak segítségével Románia az első világháborút lezáró békekonferenciákon úgy jelenhetett meg, hogy minden, a nagyhatalmakat érdeklő kérdés rendezésére megfelelő jogszabályt tudott felmutatni, még ha azok a jogszabályok a belső törvényhozás szempontjából akkor teljesen érvénytelenek voltak is.

2. Ugyancsak az 1866-i alkotmány módosítását jelentik azok a rendelettörvények, amelyek a románok által lakott területek lakosságának a régi királysággal való egyesülését kimondó határozatokat becikkelyezik.²⁶ E rendelettörvények alapját a Romániához csatolt területeken lakó románságnak különböző nemzetgyűléseiken hozott határozatai képezték. Az első világháborút befejező békekötések általában ezeket a területeket tényleg Romániának is juttatták. A kisebbségek jogi helyzetével kapcsolatban ezek közül az erdélyi és keleti részeknek a román királysággal való egyesülését kimondó gyulafehérvári határozatok, továbbá a páriskörüli békekötésekkel kapcsolatban létrejött s Románia területi gyarapodásának előfeltételeként Románia és a nagyhatalmak között létrejött párisi kisebbségi szerződés fontos alkotmányjogi rendelkezéseket tartalmaznak, ennélfogva szükségesnek mutatkozik ezek létrejöttének rövid ismertetése.

¹¹ Az alkotmány létrejövetelének körülményei közül lényeges körülmény, hogy az  — miként Románia összes későbbi alkotmányai  — nem a téte les alkotmányjogban az alkotmány módosítására előírt szabályok szerint, hanem hatalmi szóval jött létre. A Cuza fejedelem-féle 1804. július 2-i Statutumokban előírt másik törvényhozó testület, a Szenátus ugyanis nem volt megválasztva és ezért a nemzetgyűlés (adunarea naţională) felvette az alkotmányozó nevet és az alkotmányt csupán ez a testület szavazta meg. A Ghicakormány az így megszavazott alkotmányt fogadtatta el és hirdettette ki az új fejedelemmel. Vö. Alexianu, Gr., Curs de Drept Constituţional. Bucureşti, 1930., I. 227., és Negulescu, Paul, Constituţia României. Bucureşti, 1938., 9.

Az alkotmányra Károly fejedelem 1866. június 30-án tett esküt s azt 1866. július 1-én tette közzé a román Hivatalos Lapban (Monitorul Oficial).

¹²     "...Produs al loviturii de Stat, era lucru firesc, ca împotriva lui să se ridice... dar în bună parte şi opinia publică... Astfel (t. i. az 1866-i alkotmány) a avut foarte multe defecte, între care cel dintâiu şi hotarîtor a fost că n'a reprezintat niciodată o realitate acceptată de conştiinţa naţională". Iorga N., Istoricul Constituţiei româneşti. Noua Constituţie a României. Bucureşti, é. n., 24.

¹³     "România poate servi de pildă clasică a unei ţâri, care s'a mărginit să copieze instituţiunile centrale ale parlamentarismului... Rezultatele sânt cunoscute. Nu e nevoie să descriem în detaliu acel "regim constituţional" în care satele au fost lăsate, făra lege şi fără drept, prada jandarmilor şi chiar în oraşe a putut funcţiona, neîmpiedecată, garanţia constituţională a ... beciurilor poliţiei" (Románia klasszikus példája lehet annak az országnak, amely megelégedett azzal, hogy a parlamentarizmus központi intézményeit lemásolja... Az eredmények ismeretesek. Nem szükség, hogy részletesen is leírjuk azt az "alkotmányos rendet", amelyekben a falvakat  — törvény és jog nélkül  — a csendőrök prédájának hagyták és a városokban is szabadon működhetett... a rendőrkorbácsok alkotmányi biztosítéka). Ld. Anteproiect de Constituţie întocmit de secţia de studii a partidului ţărănesc. Cu o expunere de motive de Stere C. Bucureşti, 1922., 38 —40.

¹⁴ "... sub regimul ei (t. i. 1866-i alkotmány) am putut trece dela România Mică la România Mare". Brătianu, Vintila, Nevoile Statului modern şi Constituţia României Mari, Noua Constituţie a României. 26.

¹⁵ "S'a criticat şi se critică generaţiunea dela 1866 pentru că a introdus forme fără fond, ceiace a făcut, ca nici Constituţiunea, nici legile nu au avut o reală aplicare şi că toate aşezămintele noastre moderne, alcătuesc o simplă schimbare de decor, un fenomen de mimetism social, fără nici un răsunet în sufletul românesc, care a rămas strein de dânsul. Au rămas tot vechile obiceiuri, aşa că nu am reuşit să avem o stare de legalitate." Negulescu, Paul, Tratat de drept administrativ. II, 29. idézi Alexianu, Gr., Drept constituţional, I. 451.

^15a Vö. Balogh, i. m. 12., Sofronie, i. m. 39., Flachbart, i. m. 13 —14., Budişteanu, Un capitol nou, 16.; Ld. még alább az ⁵⁰ sz. jegyzetet.

¹⁶ A párisi egyezmény (1858. augusztus 7.)  — amely az 1866-os alkotmány előtt Románia alkotmánya volt  — 46. §-a szerint csak keresztyén moldvaiak és románok szerezhettek politikai jogokat. Ld. Titel —Petrescu, Const. —Teişanu, Th., Codul Naţionalităţii Române. Bucureşti, 1940., 23.

¹⁷ Vö. Berkovitz, Joseph, La Question des Israélites en Roumanie. Paris, 1923. 324 —350. Vö. továbbá Szász Zsombor, Erdély Romániában. Budapest, 1927., 288. skk. Berkovitz részletesen ismerteti az alkotmánytörvény parlamenti tárgyalásának vonatkozó anyagát, az ezzel kapcsolatos zavargásokat, tüntetéseket, továbbá a nagyhatalmak tiltakozásait. Bő ismertetést ad emellett a tényleges helyzetről is (i. m. 350 —452.).

¹⁸ "Numai străinii de rituri creştine pot dobândi împământirea". 1866-i alkotm. 7. § II. bek., közli Petrescu —Teişanu, i. m. 15.

¹⁹ Az 1866-i alkotmány 1879. okt. 13-i módosítása: "Diferenţa de credinţe religioase şi confesiuni nu constituie în România o piedice spre a dobândi drepturile civile şi a le exercita." (7. § I. bek.) "Naturalizarea nu se poate acorda, decăt prin lege şi în mod individual." (7. § II. bek. 3. pont.) A módosítás parlamenti tárgyalására vonatkozóan bő adatközlés található Berkovitznál (i. m. 523. skk).

²⁰ Vö. Rădulesco, Constantin, Un épisode oublié de l'histoire 'e l'indépendance roumaine. Mélanges Paul Négulesco, Bucarest, 1935. 615. skk. Berkovitz (i. m. 523. skk.), Rădulescu (i. m. 617.), továbbá Berkovitz (i. m. 519.) és Fouques-Duparc, Jacques, La protection des minorités de race, de langue et de religion. Paris, 1922. 109. közlik Németország, Franciaország és Anglia azonos szövegű jegyzékét, amelyben elismerik Románia függetlenségét s ugyanakkor kinyilatkoztatják, hogy Románia nem a kongresszus álláspontjának megfelelően tett eleget a nem keresztyének állampolgárságára vonatkozó békeszerződési rendelkezéseknek: "Le Gouvernement ( — Impérial  — de Sa Majesté la Reine  — de la République) ne saurait considérer comme répondant entièrement aux vues, qui ont dirigé les Puissances signataires du Traité de Berlin, les dispositions constitutionnelles nouvelles, dont il lui a été donné connaissace, et, en particulier, celles d'où résulte pour les personnes de rite non chrétien domiciliées en Roumanie, nappartenant d'ailleurs à aucune nationalité étrangère, la nécessité de se soummettre aux formules d'une naturalisation individuelle." Egyes jogi írók szerint a berlini békeszerződés értelmében Románia nem szerzett függetlenséget, minthogy a szerződés Románia függetlenségét csak feltételesen ismerte el (43., 44., és 45. szakaszok), amely feltételeknek Románia nem tett eleget. Vö. Berkovitz, i. m. 516. skk. Ld. még alább 21. és 22. sz. jegyzeteket.

²¹ Vö. Rădulesco, uo. 617.: "Cette protestation (t. i. az előbbi jegyzék) est restée platonique et la Constitution, ainsi modifiée, est restée en vigueur jusqu'en 1923. Ugyanígy Feinberg, Nathan, La question des minorités à la conférence de la paix de 1919 —1920 et l'action juive en faveur de la protection Internationale des minorités. Paris, 1929., továbbá Berkovitz (i. m. 678 — 716.), Fouques-Duparc, i. m. 98 —104.

Még sokkal kevesebbet tart a módosítás gyakorlati eredményéről Budişteanu: "Clauză expresă în tratat, articol formal de Constituţie, în fapt dispoziţie caducă, dispoziţie eludată. De ce? Pentrucă al. II. (t. i. 1879. okt. 13-i módosítás 2. §. a, b, c pontok, amelyek a honosításhoz megkívánt 10 évi várakozási idő alól felmentést adnak bizonyos feltételek mellett, mint pl. a függetlenségi háborúban való részvétel, ipartelepek létesítése, hasznos találmányok, stb. szerz. megj.) a purtat doar asupra 200 evrei, iar al. III. (t. i. az előbbi módosítás által szabályozott honosítás), prevazând, că e nevoie de o lege pentru fiecare naturalizare, a dus la crearea unui permanent ,non possumus' parlamentar. Excepţiunile sunt aşa de rare, că nici nu merită a fi citate." Budişteanu, Radu, Un capitol nou în dreptul internaţional public şi privat: Minorităţile etnice. Bucureşti, 1928., 43.

Rosetti miniszter 1881-ben kijelenti, hogy Románia azzal dicsekedhetik, hogy a zsidó kérdést nemzeti szellemben oldotta meg, a berlini szerződés határozott akaratával és szellemével ellentétben. ("Nous pouvons nous vanter, écrivait en 1881 l'ancien ministre Rosetti, d'avoir résolu dans le sens national la question juive, et cela, nous pouvons l'avouer hautement, contrairement à la volonté manifeste et à l'esprit męme du traité de Berlin.") FouquesDuparc, i. m. 110., továbbá Balogh Arthur, A kisebbségek nemzetközi védelme, Berlin, 1928., 16.

²²   vö. Budişteanu, i. m. 43., Balogh, i, m. 16., Flachbart, i. m. 19 —20., Feinberg, i. m. 20., Fouques-Duparc, i. m. 112.

Romániának a zsidókérdésben tanúsított magatartását a zsidókkal, szembeni eljárás tipikus példájának hozza fel a Comité des Délégations Juives auprès de la Conférence de la Paix, mert Románia 40 évig ki tudott térni azoknak a jogoknak megadása elől, amit a berlini béke a zsidóknak megadott. A Comité 1919. május 10-én a békekonferenciákon résztvevő delegációk elnökének a kisebbségi kérdés rendezésére vonatkozó indokolt javaslatot küldött, amelynek indokolásában a következőket adja elő: "L'histoire de la condition des Juifs en Roumanie est, à cet égard, un exemple typique. Pendant 40 ans, la Roumanie a ignoré délibérément les droits que le traité de Berlin avait voulu leur assurer, et pendant cette période, elle n'a cessé d'aggraver leur oppression. Mille Juifs au plus, parmi les 250.000 Juifs de Roumanie, se sont vus accorder la naturalisation autorisée, encoreque les puissances eussent décidé que tous les Juifs deviendraient citoyens en bloc." ... stb. Közli Feinberg, i. m. 156 —163.

Berkovitz (i. m. 725.) legfennebb 1800 —2000-re teszi az 1881 —1911 között honosított zsidók számát.

²³ Az 1884. június 8-i módosítás, amely az addigi fejedelem  — Domn  — elnevezést mindenütt király  — Rege  — elnevezésre változtatja, ezenkívül módosítja a választásra vonatkozó egyes intézkedéseket. (1., 24., 40., 44., 45., 58., 59., 60., 61. §§) és új §-ként a 133. §-t hozza.

²⁴ Vö. Alexianu, Gr., Drept constituţional, I. 442. skk., II. 2. füz. 178. skk.

²⁵    Az 1918. nov. 16-i Hiv. Lapban megjelent 3402. sz., az 1918. dec. 29-i Hiv. Lapban megjelent 3902. sz., és az 1919. május 28-i Hiv. Lapban megjelent 2805. sz. rendelettörvény. Szövegüket közli Petrescu —Teişanu, i. m. 74 —80.

E rendelettörvények közül a legutóbbi (2805. sz.) kifejezetten a zsidó lakosok állampolgárságának elismeréséről szól és ezeknek egészen széles körben biztosítja az állampolgárság megszerzését. Ezt a rendelettörvényt az ükkor már összeült békekonferencián Romániát képviselő Brătianu Ionel miniszterelnök távirati utasítására hozta Pherekyde helyettes miniszterelnök. Vö. Tilea., V., Acţiunea diplomatică a României 1919 —1920. Sibiu, 1925., 47.

²⁶     A Besszarábia egyesülését kimondó határozatot becikkelyező, az 1918. április 10-i 8. sz. Hiv. Lapban megjelent 842. sz. rendelettörvény, a Bukovina egyesülését kimondó határozatot becikkelyező, az 1918. dec. 12-i 217. sz. Hiv. Lapban megjelent 3744. sz. rendelettörvény, végül az Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros egyesülését kimondó s az 1918. dec. 13-i 212. sz. Hiv. Lapban megjelent 3631. sz. rendelettörvény. Ld. bővebben Alexianu, Gr., Drept Constituţional, I. 442. skk.