KÖLTÖZKÖDÉS

Apus nyitott könyvvel a hasán horkolt. Pizsamanadrágjának a szára térdig fölgyűrődött. A lábujjain akörmök karmokká szarusodtak. Ibi, a felesége utálta levágni. Egy teli szájnyi konyak bírta csak rá, hogy kézbevegye az ollót és Apus marionett lábát.

Ibi berobogott a szobába, és megrázta Apus kezét.Apus csámcsogott, rángatta a fejét. Mindig nehezen ébredt.

-Elintéztem a fuvart. Holnapután költözhetünk.Nyöszörgött, aztán hirtelen fölült. Rekedtes, határozott hangon szólt:

-Álmodban költözöl. Vagy amikor a kutyák aHoldról ugatják a Földet. Megmondtam: csak akkor megyek, ha előbb látom a lakást. A te női szemedben a csarnokvíz is rózsaszínű. Bízol a tervezőben, építőben. Lehet, hogy görbék a falak, hiányoznak az ajtók, összefirkálták a meszelést.

Ibi lerogyott az ágy szélére. Apus szavai akár egyszétrobbanó palack üvegcserepei, amelyek a csupasz falon gurulnak le.

-Mondd, Apus, én... én, aki mosdatlak, etetlek,kitörlöm a fenekedet, én, aki a legszebb éveimet az ápolásodra áldoztam, miért vitatkozom veled már hónapokóta?! Téged cipelni kell. És nem én foglak a hetvenévesapósoddal. Örüljünk, hogy Dini tata ennyire is üzemképes.

Hosszú másodpercekig tüzeltek egymás szemébe. Ibilehalkította a hangját. Mint aki megtanulta, hogy engednie kell, mert Apus csupán szokásból vergődik. Defélt annak kisded bosszúitól.

-Ha megtiltod, hogy tolókocsiba ültessünk, majd azüres szoba közepére rakunk egy nagy bilire, és rád zárjuk az ajtót.

Ezzel letépte a szállítóknál szerzett dühöt. Elegevolt. Muszáj tartalékolnia valamiféle tudatosságot a költözködés idejére is. Mert a házban rajta kívül mindenkikülön csomagként várja, hogy elcipeljék.

Apus káromkodott volna, de leragadt a nyelve. Imádta Ibi fájdalmas madonna-arcát. Ha most kezet csókolnaa feleségének, teljesen fölborítaná Ibi betanult, Dini tatával közösen megállapított diagnózisát róla. Vagyis, hogy mennyit hülyült, amióta béna. Továbbá, Ibi szerint sárgul, ráncosodik, őszül és gyagyul. Rohamléptekkel. Ezt három éve jelentette ki, Apus negyvenhetedikszületésnapján, amikor az ünnepelt raplis gyerekként leseperte a kisasztalról a citromkrémmel és igaz szeretetteltöltött tortát, mert ő csokoládésat óhajtott. Ibi eredménytelenül számolt magában tízig. Fölpattant a székről, lerángatta Bencéről a takarót, pizsamát, és akárcsak a némafilmek hőskorában (imádta Buster Keaton filmjeit), rákente a tortát.

Legszívesebben patikamérlegen mérték volna le ahozzávalókat. Ibi Sárival együtt kétszer is átgondolta arecept nyomán a lépéseket, hogy a torta TÖKÉLETESlegyen. Amikor utoljára ünnepelték Apus születésnapját, ő még megtáncoltatta a hölgyeket. Aztán parézisének első évében nem engedélyezte az ünneplést, a másodikban pedig kizavarta a szobából a váratlanul betoppanó barátokat, rokonokat. Azt gondolta, Ibi csődítetteőket oda.

- Engem senki se sajnáljon! - üvöltötte.Ibi önkéntelenül megveregette Apus kezét. Eszébejutott, hogy Bence mennyire imádta az ő kezét fogni. Deakkor még udvarolt.

Sári a konyhából kiáltott be:

-Randim van, eltűntem!

Leánya hangjára Ibi belesüppedt a jelenbe. SegítettApus hideg, érzéketlen keze és az áporodott levegőjűszoba, amelynek minden molekulája orvosság-, izzadságés húgyszagba tokosodott.

-Fenét mész! Azonnal csomagolni kezdünk!... Inkább hozd fel Lalit, hogy segítsen. Ennyit csak megteheta jövendőbeli anyósáért!

Sári fintorogva vágta be maga után az ajtót.

- Azóta is keresi a helyét - jegyezte meg Ibi halkan, inkább a kezében szorított törölközőnek, mint Apusnak. Kisietett.

Lali erdész volt. Heti két-három napig szívta csak aváros kombinát okádta levegőjét. Csupán a Lali-féle hóhányók szegődnek erdésznek, összegezte Apus pszichológust megszégyenítő gyorsasággal kialakított véleményét Sári új barátjáról. A toporgó, hümmögő és vizetkristályosító beszélgetés pontosan harminc percig recsegett az ágy körül. Tudni akart mindent Laliról. Hogyoka legyen eltiltani a lányától. Sári egyszer egy pattanásos képű volt osztálytársát mutatta be a valódi bőrruhás motoros helyett. Két üveg vodkájába került. A nyálas protokoll után Apus elégedetten nyújtózkodott azágyban.

-És ha nem tetszem, mi van? - állt Lali Sári eléa kapuban.

-Akkor Apusnak megtáltosodnak a lábai, kiugrikaz ágyból, és seprűvel kerget ki téged a városból.

Este, teázás közben, Apus odasúgta Ibinek:

-Ezek - az utca felé bökött a fejével, mintha Laliott őgyelegne, várva a verdiktumot - naphosszat döglenek a tisztáson vagy valamelyik tetves, büdös erdészlakban, ha pedig fölkelnek, zabálnak és böfögnek.

-Vagy Piroskát kergetik a fák körül - toldottameg Ibi. - Zsémbes vénember lettél, a lányod helyesenkeresztelt el Szekatúrának.

Pedig régen milyen büszkén hangoztatta az ő modernfölfogását, gondolta Ibi. Rajongott az Abbáért, habzsoltaGinsberget, Vargas Llosát, űrhajósok képével tapétáztaki az előszobát. És hova sorvadt.

Apus aludni akart, vagy hirtelen öt napot öregedni,és az új lakásban folytatni az életet.

Bejött Ibi.

-Amíg visszaérnek, elvisztek megnézni a lakást!- kiáltotta Apus dörmögő hangon.

-A temetőbe viszünk - motyogta Ibi maga elé.

Apus megrándult a takaró alatt. Mintha hallott volna valamit. Betegesen figyelt minden ajkat. Irtózott mások véleményétől, főleg az ablakok felé suttogott félhangos replikáktól. Ezek a falnak koccantak, az örökre elnyelte őket. Ezért vita közben inkább ő engedett. Deezt is főleg olyankor, ha nem a betegségéről vagy a kényelméről volt szó. Nevelési módszereit tökéletesnek hitte. Még Dini tatát is kioktatta, hol tévesztette el Ibi nevelését.

- Ha nem pisilnél be készakarva, amikor bátorkodunk ellenkezni veled, akkor senki sem méltatna félhangos megjegyzésekkel! - sziszegte egyszer Ibi Apusarcába, amíg kicserélte a lepedőt. - Legalább két napig próbálnál elviselni minket alázattal. Úgy, ahogy miis elviselünk téged. Akkor Sári sem gyűrődött volnaideggóccá. Öt éve csak kiabálsz azzal a lánnyal. Megértés, türelem, beszélgetés helyett.

- Sári nem az én lányom. Ezt megbeszéltük.Ibi felhúzta a szemöldökét, és legyintett. Eleinte viccnek képzelte, de később bebizonyosodott, hogy Apus halálkomolyan hiszi is. Inkább zabigyereket csinál a lányából, mint hogy beismerje harmadosztályú apaságát. Amitől Sári másfél évet csücsült börtönben.

- Gyere, Ibi, öltöztess, aztán hívjál taxit. Majd lecipeltek a vadorzóval... Igazán hozhatna már fácánt.Szóljatok neki, hogy szeretem a fácánt!

- Te is megmondhatod.

Apus előbb kifogásolta az ing színét, majd a zoknihosszúságát is.

Lali nevetve rontott a szobába, hangosan köszöntApusnak. Ma különösen nyűgös, oktatta Sári a lépcsőházban. Az örökké mosolygó japán üzletembert alakítsd - ajánlotta. Lali megígérte, hogy Dini tatáhozhasonlóan ő is Apus szűk bőre alá férkőzik.

Amíg Ibi kiválogatta a megfelelő ruhadarabokat, Apusnyögött, átkozódott az ágyban.

- Hozzátok fogok költözni! - jelentette ki Dini tataöt évvel ezelőtt, miután Apust hazahozták a kórházból. -A vejem egy hisztis kisasszony, kell valaki a házban, aki megzabolázza.

Azóta Dini tata lett a családi békesség védőangyala.Szétválaszt, csitít, veszekszik, hazudik. Egyszer be is rúgott a nyugalom érdekében. Apus imádta a rumot, ésa főnöke úgy képzelte, hogy beteglátogatásai alatt majditathatja. Természetesen Apus érdekében, nehogy a hétköznapok külvárosába szoruljon. Dini tata porszívózásközben felborította az üveget az ágy alatt. Apus aludt.Ha kikürtöli a családnak, Ibi falrepesztő patáliát csap, és Apus csak azért is inni fog. Délig kiszívta a rumot.Kétujjnyit hagyott a palack alján, mutatóba. Fél egykor elvágódott a küszöbön, és azonnal horkolni kezdett.Este, miután mindenki elaludt, Apus előhúzta az üveget,és szétmállott az önbizalma. Ijedtében megizzadt, félhangos hát-okkal forgatta a palackot a lámpa fényében.Egyetlen húzásra lehörpintette a maradékot. A harmadikeset után megtiltotta a főnökének, hogy italt csempészszen. Mindkettő elmaradt. Dini tatát pedig megmentetteegy elvonókúrától.

-Jól van, Bencikém, ne hisztizz, viseld el, hogyelszenvedünk téged az új lakásig és vissza - mondtaDini tata fésülködés közben.

-Már hallottam ezt az elszenvedős mesét!

Ibi készakarva szűkebbre húzta a nadrágszíjat.

-Szép a lakás, Dini tata? - kérdezte Apus meghunyászkodva. Majd valami mással fogja ingerelni őket.

-Új, fiam, új!

Apus ezt úgy értelmezte, hogy a lakás szép, tökéletes, tehát megfelel. Bízott apósa ízlésében, józanságában. És örült, hogy továbbra is fiamnak nevezi. Nemérezte benne a lekezelő hangsúlyt. Amikor a kórházbanvolt, akkor szólította először kedves fiamnak. Sajnálatból.

A rumügy óta félt önmagától. Pár hétre, hogy a főnökét kitiltotta a házból, maga mellé ültette Sárit. - Azagysejtjeim ellenem dolgoznak - magyarázta. - Szövetkeztek a lábammal. - Megeskette Sárit az édesanyjaéletére, hogy azonnal szól, amikor észreveszi rajta, hogybeszámíthatatlan.

-Tudnom kell, érted... tudnom kell! - ordítottaeltorzult arccal. Csak ők ketten maradtak otthon.

Izzadt tenyerével Sári arcát simogatta, vagy a lepedőt gyűrte maga alatt.

-Nekem az agyam a kincsem, érted?!... Amíg megkülönböztetem a JÓT a ROSSZTÓL, addig élek. Utánatetszhalott leszek.

Sári ijedtében mozdulni sem mert. Rettegett, hogyaz apja megbolondul. Ösztönösen hagyta inkább tombolni így.

- Sári, én megváltoztam - folytatta roskadtan. -Mert mindenki megváltozott körülöttem. Te is...

- De Apus...

- Ne szakíts félbe!... Most én beszélek! Mégis, benned bízom. Meg Dini tatában. Az öreg túl szenilis ahhoz, hogy átverjen. Figyelj jól arra, amit mondani akarok. Van még egy fiam. Ő majd eljön értem, és elvisz. De addig nem költözhetünk el, mert csak ezt a címetismeri. Lehetetlen értesíteni. Tegnap szóltak, hogy holépül fel az új lakásunk. Ez eltart még pár évig, mertaz idén még bevetették kukoricával a területet. Nekedtudnod kell: addig én innen el nem mozdulok, amíg afiam nem jelentkezik. Világos?

- Vi... világos, Apus. De...

- Ne kérdezz! Ha akarom, majd elmesélem. Eridj!

Apus sohasem nevelhette Sárit saját elképzelése szerint, Ibi örökké fedezte a lányát az apai tekintély előtt. Legtöbbször merész hazugságokkal. Ezért létezik az a bizonyos fia. Vagy csak egy közös titokkal akarja a sajátpártjára húzni őt. Hogy ne kelljen gondolkodnia, Sárimaga elé mormogott ,,tényleg bekrepált"-tal intézte elaz ügyet. Apus viszont, Sári reakciójából ítélve, tűfoknyi SZERETET-ben reménykedett.

Az utcán dudált a taxi. Apust hokkedlin vitte le Laliés a szomszéd.

- Majd megkérjük a taxist - mondta Ibi -, fiatalember, segíteni fog.

Egy ötvenesért, gondolta Apus.

Az autó gödrök, betongerendák és daruk között szlalomozott a tömbházig.

Apus Lali és a valamikori szomszéd taxisofőr ,,gólya viszi a fiát" kezén dohogta végig a három emeletet. Az előszobában újra hokedlire ültették. Onnan mustrálgatta a lakást.

- Melyik lesz az én szobám?

Unott érdeklődéssel kérdezett. Mint akinek mindegya válasz, mert úgyis ő dönt.

- Majd határozunk.

Ibi már határozott, csupán a forma kedvéért tagadtale. Hisz Apus ellenkezése csak szóbeli lehet.

- Ezt akarom, itt a fürdőszoba mellett. De mégsem. Mert akkor én szagulom a bűzötöket... A szemköztitakarom. Tágasabb is. Lali, itt az iránytű, határozd mega szoba fekvését... Északiiii?! Majd bolond leszek! Télenmegfagyok. Egy reggelen kőkeményen találtok. Ezek szerint az a déli fekvésű. Azt akarom!

-Azt nappalinak rendezzük be - jegyezte meg Ibialig hallhatóan.

-Tojok rá!... Vagy ideadjátok, vagy nem költözöm!

-Talán nézd meg a hátsót - Ibi hangja olyan lágyvolt, hogy ő maga is meglepődött. Mintha egy eldugotttisztáson, fekve hallgatnák Apussal a madarak cicsergését, és ő meg is kérdezte volna, hogy melyik madárdalol. Használt a Rudotel.

- Miért lakjam én hátul? Hogy ne zavarjam a vendégeidet?!

Ibi mosolygott, és megsimogatta Apus fejét. Hálásangondolt a modern gyógyszeriparra. Székestől cipelték hátra Apust, és letették az ajtóban.

-A kicsi szobába akarsz nyomorítani?! Itt az ablakok is kisebbek!

-Az ablakok mindenhol egyformák - szólalt megDini tata.

Ibi másfelé figyelt. A csempét tapogatta a fürdőszobában. Dini tata idegesen fészkelődött Apus mellett. Untaa ceremóniát.

-Szóval, úgy általában, tetszik-e?

-Igen, Ibi, tökéletes.

-Naná! Már aláírtam a szerződést!

Szándékosan időzítette a bejelentést. Apus összerezzent, Dini tata megszorította veje vállát. Így csupán csordogált belőle a düh:

-Máskor, drágám, ha még költözünk, szólj nekemis, kérlek. A kutyaúristenit neki!... Mehetünk.

-A konyhát is nézd meg, drágám

-Mondtam, hogy minden megfelel. Vigyetek le, fiaim- és úgy intett a két férfinak, mint turista a riksakulinak.

-Ti mindannyian azt várjátok, hogy elpatkoljak!Apus ezt a taxiban mondta. A hangokat az üléseknyelték el.

Ibi máris belefáradt a költözködésbe. Egy jóságos manó kiemelhetné őt a taxiból, hogy valahova messze röpítse csupán pár napra, ahol valaki más gondolkodik helyette. A hurcolkodást természetesen ugyanez a manóintézné. Varázsütésre.

Apust pillanatokig bosszantotta a tehetetlensége. Aztán egy régi kirándulásra emlékezett, amikor még udvarolt Ibinek. Dini tata tiltotta a lányát tőle (Meg nelássalak azzal a részeges szoknyapecérrel!), pedig méglátásból sem ismerte. A közeli várhoz kirándultak, Dinitata utolérte őket az állomáson. Ibit fölpofozta, nekia fenekébe rúgott. Fél évre rá mégis összeházasodtak.Titokban. Hazamentek, és megmutatták a rózsaszínű papírt. Az ő szülei gyerekkorában meghaltak, nagynénjenevelte. Dini tata úriember módjára egy üveg pálinkátcsapott az asztalra, és estig megitták. Az állomási jelejelenetért bosszúból Sári születésekor kijelentette, hogy agyerek másé. Később elfelejtette, hogy ez csupán bosszú.Ibi toporzékolt, két hétig külön éltek. Nem emlékezett,hogy mivel békítette meg a feleségét.

Ezek az emlékcserepek most úgy zörögtek a fejében, mint sorsoláskor a fémgolyók a hengerben.

Hazaértek. Apust visszafektették, Ibi mindenkit átöltöztetett. Már napokkal ezelőtt följegyezte, mit hovapakolnak. Notesszal a kezében osztogatta a parancsokat.Közben tányérok, poharak törtek, pattogott a zománc,csorbultak a tálak.

- Most már értem, miért őrjöngtél a tolószék ellen.Hogy soha ne kelljen segítened!

Ezt Ibi fröcskölte Apusra, miközben bőröndöket, dobozokat kerülve átviharzott a szobán.

- Te meg azért akartál tolókocsiba ültetni, hogy azutcán, sétáltatás közben az emberek szemében te légya NAGY ÁLDOZAT, aki a fiatalságát oda dobta férjeápolásáért.

Mire befejezte, Ibi már az udvarról gyűjtötte összea virágcserepeket. Ha visszajön, majd megismétli, gondolta Apus.

Ibi újra beviharzott, a fölkavart porszemek szikráztak a levegőben, de Apus elfelejtette, mit kell megismételnie. Csak azt látta, hogy a feleségének szétnyílt a blúza. AZELŐTT falták a szerelmet, tekintet nélkül azidőpontra, helyszínre. Apus vágya alig fakult AZÓTA.Ibivel erről sohasem beszéltek. Apus szégyenében, Ibi atapintat álarca mögül.

-Ülj mellém - kérte sóvárogva. Szája kiszáradt,zihált.

-Megőrültél??? Reggelig sem fejezzük be a pakolást!

Apus kinyújtotta a kezét. Ujjai reszketve kapálóztaka levegőben. Ibi csücsörített, és önkéntelenül, mintha zsinóron húzták volna, leült az ágy szélére. Olyan esetlenül kérték, hogy elmosolyodott, miután leült. Minthaegy óvodás gyerek kérte volna, hogy beszéljen a logaritmusról.

-Mit akarsz? - kérdezte furcsa előérzettel, és olvasni próbált Apus szemében. Régen a legkisebb rezzenésnek is ismerte a jelentését, de amióta fekszik, Ibi leginkább kíváncsian vár.

Apus meredten nézett, ahogy hunyorított, mélyülteka szarkalábak a szeme sarkában. Hirtelen benyúlt Ibiblúza alá.

-Meghibbantál?! - pattant föl az asszony.

-Talán csak megsimogathatom a feleségemet! - ordította Apus remegő ajakkal. Most emlékezett, mit akartmondani az előbb, de visszafolytotta. Megpróbált fölülni.

-Ne üvöltözz!... Meghallják.

-Hát aztán!... Hallják!... Legalább megtudják!Ibi reszketett az idegességtől. Gyenge az a Rudotel,gondolta. Lúdbőrözött a háta. A lába mintha megbénultvolna.

-Állatkerti majom vagyok ebben a házban, akinekodalökik az ételt-italt, aztán újra rázárják a ketrecajtót... Vajon kinek az ujjlenyomatát töröltem le a melledről?!

- A fél vállalatét, drágám! - hadonászta. - Havalahol tőlünk lopott műszereket találnak, a rendőrség azén csöcsömön azonosítja a tolvajt!

Apus visszazuhant, elernyedt. Suttogva beszélt:

-Visszaélsz a tehetetlenségemmel. Akár a másikszobában is hentereghetsz, úgysem nyithatok rátok.

- Látod, jó ötletet adtál. Majd az új lakásban kipróbálom. Sőt! A te szobádban, a fotelon fogunk, ha márilyen hülye vagy!

-Egy kis tapizás nekem is jár!

Ibi durva cinizmussal akarta lenyisszantani Apus ágaskodó gyanúját. Remélte, hogy az apósának még nemszólt a sejtelméről, mert akkor az öreg addig nyaggatjaőt, amíg kénytelen bevallani. Mindig őszinte volt vele.A magyarázatot régen előkészítette. Negyvenöt éves nőnek biológiai szükséglet a férfi. Ezt könyvekkel is bizonyíthatja. Apus értelmi szintjét ez ellepi. Két és fél évebujkálnak a kollégájával. Kemping, autó, segítőkész barátok lakása. Imre szerelmes belé, talicskával hordanáel érte a havat az Everestről. Tavaly a születésnapjáraapró aranyfülbevalót kapott ajándékba. Azóta is a táskája aljába varrva hordja.

-Annyira szeretlek, drágám, hogy beleegyezem egycsupán biológiai kapcsolatba. Modern világban élünk, felvilágosult emberek vagyunk, neked pedig szükséged vanférfira. Válaszd ki, akit akarsz. Egyetlen kikötésem, hogymindig tudjam, mikor. Ne is ellenkezz nekem az örökhűséggel. Így akarom. A te és a mi érdekünkben.

Ibi ezt akarta hallani Apus szájából. Akkor talán őis közelebb húzódna hozzá, kölcsönösen segítenének legyűrni a természetet.

Dini tata állt meg a küszöbön. Mint akiket rajtakaptak, elfordultak egymástól. Már szégyelljük magunkat,gondolta Ibi. Akár az idegenek, akik félnek az esetlegespletykáktól.

Ibi megragadta a papírzsákot, és a sarokba húzta. Apus kinyitotta az újságot. Legelőször az apróhirdetéstböngészte, hátha valaki parézis elleni gyógyszert kínál eladásra. Addig akarok élni, amíg föltalálják az én orvosságomat, magyarázta évekkel ezelőtt Dini tatának.

Ibi hirtelen az ágy felé pördült, és vérebként szagolta levegőbe. Felrántotta a takarót.

Egy frászt cserélem ki alattad a lepedőt! Pácolódja pisidben!

Lehúzta az asztalterítőt és összehajtotta. Reszketett adühtől.

- Maga meg mit koslat utánunk?! - kiáltotta Ibi abecsukódó ajtónak. - Maga sem templomajtó!

Ezt célzásként süvítette Dini tata nyomába. Mintha azöreg valamilyen különleges műszerrel belepillantott volna lánya fejébe. Ibi úgy érezte, hogy amit gondolt, elis hangzott a szobában, és most az apja tud a viszonyáról. Apus elmélyülten olvasott. Számára a környezet csakönmagával létezett.

Öt évvel ezelőtt Dini tata "megháborodott". A család egyöntetű véleménye szerint. Hetvenkét éves volt akkor. Megnősülök, a menyasszonyom, mutatta be a jövendőbelijét. Este, a híradó alatt. Az ara hatvannégy. ÖzvegyNagy Friderika egy szoba-konyhás lakásban élt.

Apus őrjöngött. Háromhavi udvaroltatás után Fridanéni odahozatta magát. Két bőrönd, egy szatyor és a kanári.

-Picasso szerint az embernek hetvenéves korábanmár nincs szüksége nemi életre, de vannak még vágyai.Fridát feleségül veszem, aztán elköltözünk. Addig velünklakik. Kedves teremtés, majd megszeretitek.

Dini tata sok pénzzel szállt bele a lakás árába. Apusaz erdő melletti lakótelepen választott lakást, ám apósaragaszkodott ehhez a tömbházhoz, mert pontosan a házuk helyére épült.

-Meddig táncoltat még minket ez a vén trotyli?!...Jó, persze, tudom, az a rohadt pénz!... Már kamatostólmegfizettünk érte!

Ibi, apja védelmére, tehetetlen flótásnak nevezteApust. Ha ő képes előteremteni a vételárat, nem szorulnak az öreg pénzére. Amit így is csak hosszadalmas kunyizás után csikartak ki. Apus sohasem ragadta meg afölkínált lehetőségeket. Bambán nézett a hátukra.

Frida néni simulékonyan kerülgette a szikrákat... Éshalogatta az esküvőt. Apus naponta szenvedett a fejfájástól. Félrelökte az ebédet, mindenért cirkuszolt. VégülDini tata is megunta a hintáztatást, ráadásul lassankéntfélni kezdett Apustól, aki fogcsikorgatva lövellte utálatát. Öt hónap és tíz nap elteltével becsomagolta menyasszonya holmiját, taxit rendelt, és visszaszállította abőröndöket. A kanárit pedig, amelyből Apus legszívesebben levest főzött volna az anyósának, kiengedte. Fridanéni este kilenckor lihegve dőlt az ajtófélfának. Csen

getett. Dini tata kinyújtotta a kulcsokat, jó éjszakát kívánt, és bevágta az ajtót.

A legnagyobb bőröndöt Sári és Lali megpakolta tányérokkal, kristállyal, hogy ketten is alig mozdították.

Ibi érezte, hogy sohasem érnek a végére. Fölöslegesen rendelte oda az autót. Háromórai munkának semmilátszata. Leroskadt egy székre, és sírt. Minden az ő gerincére szakad, ez az idétlen família összecsinálná magátnélküle. Lali vigaszképp anyukának szólította, de fölöslegesen erőlködött, mert Ibi hülye taknyosnak titulálta.A másik szobába küldte Sáriékat, hogy batyut kössenek az ágyneműből. Ő pedig kicsomagolta a mozdíthatatlan bőröndöt, és tartalmát szétosztotta a többi ládába,táskába.

-Idegesen nem lehet dolgozni - szólalt meg Apusegy orvosi szakkönyv mögül.

Ibiben most tudatosodott először, hogy a költözködésparányi lénnyé zsugorította Apust. Tartott annyira hozzá, hogy gondolni se merjen a kiszolgáltatottságára. DeApusba akarta vésni, hogy mostantól bármikor fölékerekedhet. Ettől bátrabb lett:

-Inkább hallgass, és jegyezgess a naplódba! A költözködés csupa élmény. Kötelességed leírni, hátha azutókor kinyomtatja. A tiszteletdíjból a lovas szobrodatállítják a sírodra. Egyik kezedben bili, a másikban gatya,pennával átszúrva.

Apus megdermedt. Meleg futkározott a bőrén. Méghebegni sem bírt. Valamilyen fogantyúért kapálózott alevegőben, hogy azzal talpra húzza magát. Tegnap a képzeletbeli fogantyú még ott függött...

- De... de... Ibi... Hát te ezt hogy...

- Na, mi történt? Lenyelted a nyelvedet? Úgy kelepeltél mostanáig!... Tavaly találtam meg. Havonta olvasom a folytatásokat. Olyan, mint egy nosztalgiafilm.Remekmű!... Te horkoltál, a fejed lecsúszott, és énmegigazítottam a párnádat.

-Szégyelld magad!

- Hát persze. És ha most bosszúból magad alá kulálsz, a fejedre húzhatod a lepedőt. Szarosan viszlek azúj lakásba!... Veled avatjuk föl a fürdőszobát.

Apus fél évvel azután kezdett naplót vezetni, hogy hazaengedték a kórházból. Akkor mindenkit gyűlölt. Acsalád "szövetkezett ellene", szabályos haditervet eszeltek ki, hogy ő élete végéig ágyban éljen. Hetekig némángyűlölt, mert látta, hogy a "durcás kisgyerek" szerepkörében megőrjíti a családot. Ráadásul sajnálták is. Elégedett élvezettel hajszolta Ibit és Sárit a legkülönlegesebbóhajokkal. Most megfizetnek, gondolta. AZELŐTT őtrángatták a dróton. Ibi és Sári hetente követeltek cipőt,blúzt, szoknyát, bigyuszt. Bármilyen munkát elvállalt,hogy pénzt szerezzen. Ha dühében fizetéskor leitta magát, hogy valamit törlesszen, vagy elviselje a rigolyáikat, csak az ő becsülete ázott, újabb töltényeket kínálta két nőnek. Mindezt a naplónak is elpanaszolta.

"Már csak te maradtál nekem, édes naplóm - jegyezte pár hónapja, miután Dini tata is kegyvesztettjelett -, az öreg teljesen szenilis, beszámíthatatlan. Nekem fokozatosan tisztul az agyam. A feleségem szeretőttart. Gondolkodtam, ki lehet. Hülye ízlése lehet a pasasnak. Akkor nekem is hülye ízlésem volt, amikor elvettem? Eleinte szívéből szeretett. Nagy társaságot tartottunk, barátok jöttek, mulattunk. Ibi imádta a bulikat. Most utál engem, csak szánalomból maradt mellettem. Érzem. Majd eljön a fiam, elvisz engem ebből amocsokból. Álmos vagyok, alszom."

Tudva, hogy Ibi fölfedezte a titkát, úgy érezte magát, mint csiga a háza nélkül. Dini tatában bízott, desohasem beszélt neki az érzelmeiről. A napló intim barátként hallgatta a panaszait. Apus utálta az afféle lelkitanácsadást, ezért írt. A napló néma maradt. Még versetis írt. Mindjárt a legelején, amikor csupán a száraz eseményeket jegyezte föl. Rettegett, hogy valaki megtalálja anaplót. Szerinte a gondolatai, érzelmei védőpajzsként óvták a család ostroma ellen. A vers címe: Túlélek.

Születésem büntetése, hogyMocskomban aludjak.Túlélésem büntetése, hogyHalottként álmodozzak,Álmaim tüskéket kelesztettek,Egyszer kihúzok egyet ésElőttetek a szívembe szúrom.

Éjszaka írt, a zseblámpa fényénél. Ha éjjel fölriad,látnia kell az órát. Így magyarázta a lámpa szükségességét.

Meg kell semmisítenie a naplót. Kiirtja Ibi maradékkárörvendését is. Képtelen lenne továbbra is bizalmasan írni a naplójának. És hova rejtse? Bármikor megtalálnák, Ibi talán hangosan is felolvasná a többieknek. Mega szeretőjének. Ha így öli meg őt, senki sem bizonyíthatja rá a gyilkosságot. Szívroham, és kész. Nem, nem,ő túlél mindenkit a családban.

Ibi visszajött a szobába. Apus azonnal elfelejtetteelőző gondolatmenetét. Ibi néma megjelenése is értelemradírként hatott.

-Na, kiheverted?... Soha senkinek sem beszéltema naplódról. De elolvastam, mert érdekelt, te hogyan érzed magad. Mert erről hiába faggattalak, örökké megsértődtél. Pedig én is megbecsülném az őszinteséget, nemcsak a naplód.

Apus töprengett, higgyen-e. Sárinak biztosan nemmutatta, de Dini tatának lehetséges. Erőtlenül feküdt.Félt Ibire haragudni, félt kiabálni rá. Veszített. Mostkellene a versbeli tüske, hogy zsarolhassa vele a feleségét. Holmi látszólagos tekintélyért. Majd a fia mindentelrendez. Figyelte a plafont, és megpróbálta összeszámolni az agyonütött szúnyogokat.

- Úgyis teher vagyok nektek, és csak azért nemmérgeztek meg, nehogy börtönbe zárjanak érte.

Apus ezt fél éve állapította meg, amikor először felejtették el azonnal kicserélni alatta a lepedőt. Rálegyintettek, hogy rögtön.

- Most az hiányzik, hogy behülyülj! - vágott viszsza Ibi.

- Akkor berakhatsz a diliházba.

- Féltem a többi beteget!

Ibi lappangó kíméletlenségét Imre ébresztette föl. Arövid pásztorórák alatt örökké Apusról panaszkodott. Imre jó érzékkel, fokozatosan alakította át Ibi reszkető, néhahisztériás félelmét durva cinizmussá. Kihasználta ragaszkodó bizalmát, remélve, hogy kezdetnek elköltözik Apustól Sárival és Dini tatával. Elhitette Ibivel, hogy Benceagresszivitással leplezi kisebbrendűségi komplexusát, ésennek egyetlen ellenszere a kíméletlenség. A fél évvel ez előtti lakáskiutalás pedig végérvényesen Ibire kötötte akapitányi szalagot.

-Ha babusgatod, lesed minden böffenését, akkora drága férjed elveszíti egyéniségét. Olyan lesz, mint avízbe ejtett vekni - ismételgette Imre. - Tipord el amaradék hatalmát!

Ibi bólogatott, de sajnálta Apust. A majdani költözködés után akarta kiirtani belőle az akaratot. Igazad van,köszönöm, drágám, hálás vagyok érte, lesz Apus szókincse. És mosolyogjon, bólogasson.

Apus egyelőre áskálódott, szinte remegve várta apillanatot, amikor lecsaphat és bosszút állhat a sérelmekért. Amelyek inkább hasonlítottak gyerekes nyelvöltögetésre, mint velőbe fúródó bosszúnyílhoz. Naplója olyanvolt, mintha egy múlt századi, zárdában nevelkedett aggszűz írta volna. Csupán a naturalista szófüzérek tettékméltóvá az atomkorhoz.

Dini tata belefáradt a csomagolásba.

-Még egy ilyen mozgalmas családot nem szagoltEurópa - panaszkodott Apusnak. - Aludni sincs erőm afáradtságtól!

Apus hanyatt fekve, szoborként figyelte apósát. A lakáskiutalással együtt gyűlölte meg.

Most biztosan szövetkezett a lányával őellene. Vajonaz új lakásban melyik eldugott, sötét zugba lökik, és naponta csupán egyszer tolják elébe az ételt? De ellenáll, a jogaiért fog háborúzni velük. Majd az ajtóban ülvedirigálja a költözködést. Ő a férfi. Ha első napokbankialakítja a házirendet, Ibiék később hiába ugrálnak.Az öregtől kellene megszabadulni. Majd megtárgyalja Sárival, szerezzen valami magányos öreglányt neki. Sárisegíteni fog nyomorék apjának. Ő az apja lánya.

-Szégyellje magát! Fölpiszkálta Ibit ellenem. Eddigéreztem, hogy a feleségem szeretettel gondoskodik rólam.De most már olyan, mint egy programozott nővér-robot.Szemtelenül, kötelességtudóan csinálja. Sőt néha túlbuzgóságával sugallja a megvetését. Már csak az hiányzik,hogy lefekvés előtt korbácsolja magát. És tudja, milyenérzékeny lélek vagyok!

Dini tata öt éve semmin sem lepődött meg.

-Jól van, fiam, te tudod.

Megpaskolta Apus lábát, és fölállt.

-A rohadt életbe! - ordította, és fölült. - Mostezzel a mártírábrázattal akar engem lefegyverezni?! Mi?... Akárcsak Ibi!... Hülyének néznek engem? Úgybánnak velem, mint egy csecsemővel!

-Ne kiabálj, Bence - mondta halkan.

-Menjen a francba azzal a múmiapofájával!

Apus életében először szidta hangosan Dini tatát.

Ibi berontott a szobába. Csörömpölés. Sári a konyhában két mélytányérra ejtette a kerámiavázát.

-A jóistenit neki! Itt mindenki megbolondult!...Ti mit veszekedtek?! Én dolgozok, hogy kijön a gigám,ti meg marakodtok, mint két gyerek! - dühében bevágta a nyitott ablakot. Repültek az üvegszilánkok. Azegyik megvágta Ibi keze fejét.

-Felkötöm magam! Tényleg felkötöm magam!...De meg ne próbáljatok levágni!

Ibi kiszaladt az udvarra. A padra roskadt, és sírt.Aztán megmosta az arcát, és visszajött.

-Gyerünk, mert itt ünnepeljük az újévet!

Amikor Sári szabadult, Apus a kórházban feküdt, ésreménykedett. Egyszeri sikertelen felvételi után Sári élni akart. Nem válogatott. Marcipánba önthették volna Dinitata ügyvéd barátját, aki fél évre zsugorította az első fokon kirótt másfél évet. Ibi naponta elájult, Apus naponta megivott egy üveg konyakot. A tárgyalást követőleg szanatóriumba, illetve elvonókúrára vitette őket Dinitata. Roncsként, vádaskodva a nevelésért, várták lányukszabadulását. Pontosan két héttel előtte, ebédkor, Apuslezuhant a hokedliről. Amíg a mentőt toporogták a kapuban, irtóztak saját diagnózisukra gondolni. Idegbénulás,recsegte a mentőorvos, mintha azt mondaná, hogy ez isvalami a hússzaggató, koponyaloccsantó balesetekhez képest...

Apus megtiltotta, hogy Sári meglátogassa a kórházban.

-Csomagolja össze a holmiját, és menjen, ahová akar- nyöszörögte. Amikor hazavitték, szótlanul tudomásulvette, hogy Sári ott van.

Másnap viszont azt hazudták neki, hogy óhaja teljesült. Látszólag megnyugodott. Apád egyelőre nem dirigál, mondta Ibi Sárinak.

-A cipőket, takarókat gyömöszöljétek zsákokba! -és közben Ibi a konyhaszekrénnyel küszködött. - Azedényeket nyomjátok közéjük.

Lali odaugrott segíteni.

-Úgy, úgy, nyald be magad anyósodnál, másképpte leszel a család csicskása! - harsogta Apus a nyitottajtón át a konyha felé. - Persze valószínű, hogy így isaz leszel... Marhaság ide benősülni. Nyomorék após,nagypofájú anyós, a feleséged meg börtöntöltelék.

-Ha nem fogod be, leütlek, mint egy legyet!

Ezt Ibi sziszegte az ajtóból. Csendes otthonról álmodozott, ahol minden lekerekített és simulékony, ők pedigegy ködös légben súlytalanul libegnek.

Apus megijedt. Oldalt fordult, és turkált a fölhalmozott orvosi könyvek között. Nagy részüket Dini tatavásárolta Apus nyugdíjából, de kötelessége volt a könyvtárból is kölcsönözni. Regényt ritkán olvasott. Úgy képzelte, hogy valamikor meggyógyíthatja önmagát, újrajárni fog. A legtudományosabb szakkönyvek sorai közöttkutatta a gyógymódot. Jegyzetelt, tanult, de legtöbbször egész fejezeteket ítélt értelmetlen zagyvaléknak.Hasonló makacssággal kutathatták eleink a bölcsek kövét.

Lali tanácstalanul kapkodta a fejét, mert dönteniakart, kinek van igaza. Előítéletek nélkül szerette Sárit.Őt veszem feleségül, nem a szüleit, vigasztalta magát,habár tökéletes házasságra vágyott. Másik városba is költözhetünk, gondolta.

Miután Apust beszállították a kórházba, a család odacsődült sajnálkozni és kárörvendeni. Bátorító arccal bólogattak Apusnak az ágy körül. Az orvos alig tuszkoltaki a patológiai eseteket köpködő rokonságot. A lépcsőnlefelé már csücsörítve ingatták a fejüket.

Ibi rettegett hazamenni. Estig ült a kórház előtti parkban. Akár a hibás hanglemez, amely ugyanazt a taktustismétli, úgy ismétlődött a kórház halványzöld falán Apuslezuhanása.

Az első két hónapban futottak a napok, mint vonatalatt a talpfák. Az orvosok biztatták. A nővérek - körítésképp - sokatmondóan kacsintottak. Üstnyi gyógyszertzúdítottak Apusba.

Ibi összes köszönő, visszaköszönő és méltóságteljesenbiccentő ismerősét előkaparta külföldi tabletták miatt.Esővíz.

Amikor Apus kezelőorvosa legelőször ingatta a fejéta naponta ismétlődő kétszavas kérdésre, Ibi elájult. Mintannyiszor már. Összeomlott, akár egy felrobbantott, kivénült gyárkémény. Arca öt évet öregedett, mert leszáradt róla a háthamégis félmosoly. Sári a barátnőjéhezköltözött az otthoni fortyogó napok elől. Két nap után,szégyenében, visszasompolygott.

Válni akart. Azonnal, még mielőtt Apust kitessékelika kórházból mint gyógyíthatatlant. Ügyvédhez futott.Hangja idegesen közömbösködő volt, az ügyvéd értetlenül hallgatta a zavaros magyarázatot. Férje miatt nincsaz a bíró, aki önöket elválasztaná, mosolyogta ironikusan.

-Szabadítson meg tőle! - ugrott fel Ibi a székről, és megmarkolta a faragott ceruzatartót az íróasztalon.

-Menjen haza, szedjen nyugtatókat, és két hét múlva várom.

Ibi alig emlékezett, hogyan jutott ki az épületből.Tíz nap alatt eljutott a szégyenérzetig, és nem kerestetöbbé az ügyvédet.

Három nappal később öngyilkos akart lenni. Hanyattfekve várta a pillanatot, amelyre sohasem fog emlékezni.Meredten nézett fölfelé, ellenérveket keresett az öngyilkossághoz. Reszketve, verítékesen nyelte a tablettákat.Megpróbálta elfelejteni Apus torz arcát. Egy poloska mászott a falon. Undorában Ibi fölpattant, és mindent kihányt, mielőtt a fürdőszobába ért volna. A szőnyegreroskadt. Lassan előbújtak az ellenérvek. Apus, Sári, eddigi élete. A falnak dőlve aludt reggelig.

Hármasban Dini tatával sikerült elmozdítani a konyhaszekrényt.

-Nem költözünk! - kiáltotta Apus a konyha feléIbinek.

Ibi nekidőlt az ajtófélfának.

-Ez most mi?

-Hallottad. Nem költözünk. Én legalábbis nem. Várom a fiamat. Csak ezt a címet ismeri, és nincs hogyanértesíteni. Érzem, hogy jönnie kell. Még nyugodtan viszszapakolhattok mindent. Azt mondjuk, hogy nagytakarítás volt nálunk.

Ibi előbb csak mosolygott, aztán harsányan nevetett.Még a könnyei is potyogtak. Aztán hirtelen elhallgatott,és Apust nézte. Szánakozva, ahogy a kiöregedett cirkuszimedvét szokták. A halált kívánta.

-Idén tölti be a tizennyolcadik évét. Magas, barna szemű, a haja göndör. Kész fiatalember. Egyetemre készül. Neki adom az aranyláncot a nyakamból. Megérdemli.

Dini tata Ibi háta mögött pislogott. Lali lehuppantegy székre. Sári az asztalra borulva sírt.

-Rendben - mondta Ibi -, majd telefonálsz, ha jöhetünk érted.

Egy hónap után, hogy hazahozták a kórházból, Apuskikövetelte magának a folyamatos ápolást. Megtiltotta,hogy magára hagyják, akár egy percre is. Mert akkorbepisilt.

-Felőletek megdögölhetek! - kiabálta naponta többször.

Néha órákon át veszekedett. Ez két év múlva történt,áprilisban.

-Megszagolta a tavaszt, neki is mozog a pilije -vihogta Dini tata Ibinek a konyhában.

Apus mindent összetört, amit megkaparintott. Félrelökte az ételt, elszaggatta a párnáját. Gyilkosok, ismételgette. Forgolódott az ágyban, megtiltotta, hogy mosdassák. Spenótfoltról magyarázott, amely a szemközti falonterebélyesedett, fölfalta a körülötte keringő tükörtojásokat, végül majd kitöri a falakat, és elönti a házat. Hatodik napon Ibi bevitette. Előbb zárt osztályra került,megfigyelés végett. Az új környezettől és az injekcióktóllecsillapodott. Kérte, engedjék haza. Kétórás beszélgetéstkövetőleg az orvos beleegyezett.

-Értelmi szintje fokozatosan vissza fog fejlődni -magyarázta az orvos Ibinek. - A spenótot utálta gyerekkorában, ettől való félelme is erre utal. Még lesz ilyen,persze néha meglepően értelmes lesz. Bármikor telefonálhatnak, majd küldök valakit, aki nyugtatót szúr bele.Más ellenszere nincs. Lehetőleg kerüljék a vitákat. Sajnos, a parézist mindenki másképp viseli el.

Este tízre nagyjából összecsomagoltak. Lali hazament.Ibi köszönetképpen homlokon csókolta. Dini tata nyögveterpeszkedett a fotelban. Vacsorázni sem maradt ereje.Sári a sarokba kuporodott a gumimatracra. Azonnal elaludt. Apus a szomszédasszonyt bámulta, aki ruhákat teregetett az erkélyen.

Családi idill, gondolta Ibi. Fáradtak vagyunk a veszekedéshez. Holnap összetolják, szétszedik a bútorokat.Apust viszik utoljára, az ágyával együtt. Majd újra megkérdezi tőle, melyik szobát óhajtja.

Apus csapóajtót kívánt a padló helyébe, amellyelegyetlen gombnyomásra eltüntethetné a roskadásig fáradtcsaládot. Az Ivanhoe-ban olvasott ilyesmiről a napokban. A pincében óriási húsevő patkányokat tenyésztene.Valahol ezekről is olvasott. Ibit figyelte. Mintha ráncosodna a bőre... Szegény. Megöregedett. A tükröt kereste, de aztán eszébe jutott, hogy még reggel a falhozcsapta.