nyomtat

megoszt

Erdély építészete a 11-13. században
ENTZ GÉZA

VÁRÉPÍTÉSZET A 11–12. SZÁZADBAN

István király Gyula fölötti győzelme 1003–ban lehetőséget adott Erdélynek a királyi megyeszervezetbe való bekapcsolására. A négy legkorábbi ispánsági központ (Doboka, Kolozs, Torda és Gyulafehérvár) kialakítása egyszersmind a Szamos és Maros völgyének megszállását és várakkal való megerősítését is jelentette. A felsorolt helynevek közül Doboka és Torda biztosan, Kolozs valószínűleg személynév, tehát 11. századi eredetű. Ugyancsak e korai időre mutat a lovas nomádoknál rangjelző jelentésű Fehérvár, amely a királyi Fehérvár(Székesfehérvár) mellett a gyulák központját jelenti, és egyszersmind kőépületre utal. Kolozs kivételével a többiekről 11. századi adatok is maradtak (Doboka1068, Torda 1075, Fehérvár 1083 körül). Ispánjaikat Tordától eltekintve a 12.század második felében említik a királyi oklevelek méltóság felsorolásai (1164ben Eustáchius dobokai, 1177–ben Gál fehérvári és Tamás kolozsi, 1183–ban Gálkolozsi ispán). Hol és milyenek voltak e várak?

Fehérvárról biztosan tudjuk, hogy Apulum castrumára épült. Torda várát sikerült az 1951. és 1954. évi ásatásoknak hitelesíteniük az aranyosszéki Várfalva fölötti hegyen. A várat a 11. században földsánc, a 12. században már kőfal vette körül. Elhelyezkedése egy meredek dombon, ahol az Aranyos folyó a hegyek közül a síkságra lép, rendkívül jellemző.1 A dobokai vár ásatása 1964–ben kezdődött meg. Eredetileg ez is földvár volt, nagyolt kőből készült fala a 14–15.századból származik. Mellette 11–12. századi temető és esperesi templom is előkerült.2 Kolozsvárról ilyen közvetlen adatok még nem ismeretesek. A Zápolya és a Pata utca elején feltárt 10. századi magyar temetkezések azonban korai településre vallanak.3 A meszesi és a királyhágói út kereszteződésénél, a római Napoca maradványain épült a mai belváros legrégibb, Óvárnak nevezett része,ezt pusztították el 1241–ben a tatárok. Az ispánsági várak telepítése összefüggött a só– és aranybányákkal, amelyeket a rómaiak után a népvándorlás korában is használtak (Doboka közelében Désakna és Szék, Kolozsvár közelében Kolozsakna, Tordavár közelében Tordaakna sóbányái találhatók, Fehérvár pediga zalamai aranybányák közelében fekszik).4 A király kormányzati és gazdasági központjai így egybeestek és kiegészítették egymást. Az első királyi megyeközpontokban eleinte földvárak voltak (Doboka, Torda). A római városokra települő Fehérvár és Kolozsvár minden valószínűség szerint kezdettől fogva kőből épült.A 12. századi kőépítkezés Tordavárban is bizonyított.

A 11. századi, megyeszékhelyekként szolgáló várak mellett a 11–12. századfolyamán határerődítések sora alakult ki a Déli–Kárpátok északi lejtőin és a fontos völgyszorosoknál. E rendszer a Barcaság és Hunyad megye között nyomon követhető és részleteiben is meghatározható. Kurt Horedt alapvető tanulmányában kimutatja, hogy e várláncot a királyi hatalom már a szászok betelepítése előtt létesítette. A várak – mint földrajzi elhelyezkedésük bizonyítja – az országdéli határát védték. A Barcaságban a Földvár és a Feketehalom elnevezés mutatja, hogy ezek nem kővárak voltak, s még a német lovagrend beköltözése előtt keletkeztek. Az adatok és a helynevek tanúsága szerint (Miklósvár, Ugra,Halmágy) a vársor a Fogarasi–medence északi részén húzódott tovább, az Oltmentén észak és nyugat felé. Még jellegzetesebb e déli védelmi vonal az Olt és aMaros vidékének összekötő sávjában. Götzenberg, Resinár, Orlát, Tiliska,Szászcsór és Sebesel várai 10–11 km távolságban követik egymást. Alaprajzuk hosszú, tojásdad formájú, 100–200 m–es átmérővel. Mindegyik a dél felé vezetővölgyeket őrzi. Az eredetileg palánkvárak a 12–13. század folyamán falazott építményekké válnak, amit Götzenberg kivételével mindenütt jelentős falmaradványok igazolnak. A változás idejét nem lehet pontosan megállapítani, de ha egyes helyeken gótikus részletek előkerülnek is (Szászcsór, Sebesel), e körülmény a várak korai keletkezését nem zárja ki. Mindebből Horedt helyesen arra következtet, hogy a szász telepítések területei a 12. század második felében nem teljesen néptelen, hanem gyéren lakott határvidékek voltak. A déli várlánc tehát Erdély fő településterületeit védte. Az ispánsági várak és e határvárak kétségtelen előzményei a 13. századi kőváraknak, amelyek nemcsak történeti, hanem bizonyos mértékig művészeti jelentőséggel is bírnak.

Ferenczi István és Géza a 60–as években a Küküllő és az Olt között egyészak–déli irányú hegyi vársort talált (Rabsonné vára, Firtos, Tartód, Kustály),amely a későbbi Udvarhelyszéket zárta le kelet felé. E várak lényegében hasonlóak voltak a Horedt által felfedezett déli várlánc tagjaihoz. Jelentőségüket a 13.század folyamán vesztették el, minden valószínűség szerint a székelyeknek – aszász betelepülés következtében – a Kárpátok délkeleti medencéibe való végleges átköltözése után.5

Még a 11–12. század fordulója után alakult ki Küküllő, Kraszna, Belső Szolnok és Hunyad megye. Létüket Küküllővár, Krasznavár, Désvár ésHunyadvár bizonyítja. Közülük biztosan 12. századi Krasznavár, amelynek ispánját 1164–ben említik, valamint Küküllővár, amelyről a legkorábbi adat1202–1203–ból származik. A hasonló nevű vár a mostani kastély dombján helyezkedett el. Rogeriustól tudjuk, hogy 1241. április 3–án a tatárok elfoglalták, ésaz oda menekült 30 000 embert felkoncolták. E szám talán túlzott, kétségtelen azonban, hogy a vár jelentős nagyságú lehetett. Désvár a királyi sóbánya mellettépült, Hunyadvár pedig a későbbi Vajdahunyad helyén, de mai ismereteink szerint a 13. századnál nem korábbiak.6

A királyi várak az elmondottak alapján tehát határozott rendszert mutatnak.Egyik csoportjuk a gazdasági, társadalmi és kulturális központokat alkotja, ezek a korábbi és későbbi megyék magjai. Közülük Fehérvár, Kolozsvár, Tordavár ésDoboka a 11. században, Küküllővár és Krasznavár a 12. század második felében mint építmény is megvolt.7 A másik csoport a déli határvédelmet látta el, és a keleti gyepűvonalat őrizte. A várak túlnyomó része ebben az időben még föld– és palánképítmény, néhányuk azonban valószínűleg kőből épült.

 

1 Şantierul arheologic Moreşti. Studii şi Cercetări de Istorie Veche VI. 1955. 662–667. A tárgyalt korszak történeti körülményei szempontjából alapvető Györffy I–III, valamint Erdély története. I–III. Budapest 1986.

2 Studii şi Cercetări de Istorie Veche XVI. 1965. 601. A 10–11. századi településekkel kapcsolatban: Erdély története. I. 203–234.

3 Kovács István: A kolozsvári Zápolya utcai magyar honfoglaláskori temető. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem– és Régiségtárából II. 1. 1942. 85–118; László Gyula: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár 1943.

4 Horedt, Kurt: Untersuchungen zur Frühgeschichte Siebenbürgens. Bukarest 1958. 121–122, 130–131. Művében az avarok Erdélybe való behatolását, majd a bolgárok ottani megtelepedését is a sóbányákkal hozza kapcsolatba.

5 Horedt, Kurt: Zur Siebenbürgischen Burgenforschung. Südostforschungen 1941. 576–614; Ferenczi Géza: A varsági Tartód vára és történelmi jelentősége. Korunk XXX. 1971.1138–1140; Ferenczi Géza–Ferenczi István: A székelyföldi gyepűk. Korunk XXXI. 1972.312; A székelyföldi várak szerepéről legújabban vita bontakozott ki: Benkő Elek: Kelet–Erdély„korai” kővárai. Castrum Bene 1989: Várak a 13. században. Gyöngyös 1990. 68–85; Ferenczi István: Megjegyzések egy véleménynyilvánítással kapcsolatban, amely Kelet–Erdély korai középkori kővárainak kérdését taglalja. Műemlékvédelem XXXV. 1991. 220–226; Benkő Elek:Szent László–kori kővárak Erdélyben? Uo. 227–236; Benkő Elek: A középkori Keresztúr–székrégészeti topográfiája. Budapest 1992. 23–25.

6 Szabó T. Attila: Dés települése és lakossága. Az Erdélyi Múzeum–Egyesület Désen, 1942.október hó 18–20. napján tartott tizenhetedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár 1943.80. A helynév Dés személynévből származik. A település 11. századi létét e körülmény is bizonyítja. 1061 körül említik Désaknát a magyarok ottani korai megtelepedésének világos jeleként.

7 Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben. Hitel VIII. 1943. 267–273;Makkai László: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben. Századok 78. 1944. 185–189.