nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

SZÉKELYSZENTMIHÁLY

Unitárius templom

A Nyikó menti község alsó végében, az országút és a Nyikó között álló, 1841—1850 között épült unitárius templom egy korábbi, középkori templom helyén áll. Építéséhez felhasználták a régi templom anyagát, amelyben feliratos római kövek is voltak.

A mai templom torony alatti bejáratát kétoldalt feliratos római oltárkő szegélyezi, mindkettő a IV. hispániai légió kötelékében az énlaki katonai táborban állomásozó tiszt fogadalmi oltára. A templomfal lábazati részében több helyen is, ahol a vakolat lemállott, hasonló kváderkövek tűnnek elő, de csak e kettő fordul feliratával kifelé.

A régi templom gótikus voltáról egy püspöki vizitációs jegyzőkönyv tájékoztat 1789-ből, amely szerint „Ezen fundusnak közepébe Cserefa tserép fedél alatt vagyon egy Tizenöt kő Lábakkal megerősittetett Kő Templom, az egyik végiben Sendely fedél alatt épült Kő Toronnyal együtt. [...] Nap keletről való része ezen irt Templomnak bol: hajtásos, a Nyugatról való p[edi]g szép virágokkal ékesitve mennyezetes, mellyk közepén illyen irás olvastatik: AZ EGYETLEN EGY ISTENNEK ÉS SZ. FIÁNAK A JÉZUS KRSNAK TISZTELETÉRE ÉPITTETETT EZ A MENNYEZET A SZ. MIHÁLLYI MÁTER ÉS FILIALIS ECCLÉSIA KÖLTSÉGÉVEL T. TARTSAFALVI SIGMUND CURATOR LÉVÉN 1778. Két végin is a Templomnak vagynak két Chorusok az egyik Kőből két kő lábakon, a más Deszkából festékesen négy fa lábokra épitettek lévén, ennek közepén ezen irás: SOLT. 149 VS. 1. ÉNEKELLYETEK AZ URK. UJJ ÉNEKET AZ Ő DITSÉRETI ZENGJEN AZ Ő SZENTEINEK GYÜLEKEZETÉBE 1778. Olvastatik ezen Kar felett lévő Templom oldaláb[an] egy részén festett virágok közé hellyheztetett illyen irás is: HIC JACET MICHAEL TARTSAFALVI FILIIS G. D. ALBERTI TARTSAFALVI DEPICTUM A GEOR. PAPOLTZI, M. EJUS Q. LOCI A.D. 1 6 3 6. A Templom közepe táján levő Arcus mellett vagyon kőből épittetett Prédikálló Szék.” (UnitPüspVizit 1788. 671— 672.) Ugyanezen jegyzőkönyvben olvashatunk a leltárba vett javakról is, ezek közül az az ezüstpohár, amelynek „szárán vagyon egy ezüst négy szegre ki metszett virágokkal való ékesség” (uo. 677.), egy rotuluszos gótikus kehely lehet. A harangok közül a nagyobbik középkori. A kisebbiket a Szentmihályhoz tartozó filiákat felsoroló felirata teszi jelentőssé: „Vagyon egy Nagy Harang, mellyen semmi Superscriptio nintsen, hanem valami Madarak és Vad állat képei a virágzás közi öntetve láttatnak. Más kisebb, mellyen illyen irás vagyon: OPERA UNITARIORUM FUSA EST SZENT MIHÁLY, BENCED, KOBATFALVA, KADATS ANNO DN. 1711.” (Uo. 679.)

A fenti leírásból egy gótikus, keletelt, támpilléres torony—hajó— szentélyből álló templom áll előttünk, a hajóban nyugati kőkarzattal, diadalívvel, a szentélyben boltozattal. Az egyház elöljárósága gondosan felügyelt a bontásra, s a megtalált hét feliratos római kőről 1842. június 4-én részletes jelentést küldött a püspökségnek (UnitPüspLvt. Közölte Russu 1957. 539—541.). A jelentés három szempontból figyelemre méltó.

Kiegészítő adatokat tartalmaz a régi templomra vonatkozóan, de ezek jóval szegényesebbek, mint amit várhatnánk. A mai bejárat déli oldalán levő feliratos kő eredetileg a déli kapuzat nyugati oldalába volt beépítve, a 6-os számmal jelzett kő egy nagy „szeglet kő” fölött volt elhelyezve (Russu, i.m. 536, 538.) „[...] a talált kövek mind a templom fundamentumába hosszan lefektetve találtattak [...], a templom falaoldala olajas enyves festékkel belölről behuzva — oda sok állatok, emberek valának rajzolva — mely szép munkát még annyi üdő sem vala képes megsemmisiteni — ugy a toronyfedél alatti felső része sötétes égszinre festve virágosan — kivált az északi oldalán minden idő daczárais, tisztán egész a lebontásig mutatkozott — mindezek felhozatala a régiségek buvárainak gondolkozásra anyagul szolgálhatnak.” (Uo. 540.)

A jelentés arról tudósít továbbá, hogy az új templom helyét 1841ben már kijelölték, alapkövét letették és a régi templom tornyát lebontották. 1842-ben kezdték bontani a régit és építeni az újat. Az új alapok körülfogták a régi templomot. Az építkezést 1850-ben fejezték be.

A jelentésből kitűnik végül, hogy „az ujj üdő szellemével haladni kivánván” határozták el az új templom felépítését, „és pedig a jelen század izlésével”, a szándékot tehát a változó korízlés vezérelte. Annyi középkori templomunk nyomtalan vagy majdnem maradványok nélküli eltűnésének oka, hogy lebontóik a kövek nyelvén nem értve, csak korabeli dátumos feliratokat kerestek: „Mindenki, T. Pap, mester, ekklésia előljáróság feszes figyelemmel kisérők a hivek munkálatját — tsak nem minden nagyobb s úgyszólván formás kő alatt, a várakozásnak megfelelőleg reménylenénk oly adat birtokába juthatni, mely ezen ó templomnak egykori épittő mesterét s épittetőit — az év feljegyzésével előtüntetné — mind hiába — ujságvágyunk nem elégitteték ki.” (Uo. 540.) S bár dicséretesen megmentették a római oltárkövek feliratait, a középkori faragványokat a falakba építették.

A középkori templom gótikus stílusa idézett adatainkból bizonyítható. Ennél korábbi templomot sejtet azonban a védőszentből származó falunév, valamint a plébánia előfordulása a pápai tizedjegyzékben: 1333ban: „Marcus sacerdos de Sancto Michaele solvit VI. banales. Item Paulus sacerdos de villa Sancti Michaelis solvit XXIII. denarios.” (MonVat I. 116.) 1334-ben „Item Mark sacerdos solvit III. banales antiquos” (uo. 132.). Az 1333-ban előforduló Szentmihály és Szentmihályfalva vagy két külön község, amelyekből ma már csak egyik azonosítható a mai faluval, vagy előttünk ismeretlen okból abban az évben két pap fizetett tizedet a faluból.

Az 1842-ben lebontott régi templom középkor végi és azutáni sorsa a faluközösség, egy abból kiemelkedett család és a szomszédos filiák népe áldozatosságához kapcsolódik. Már 1462-ben feltűnik az a Tarcsafalvi család (SzOkl VIII. 98.), amelyből Tarchafalwi Marton Deak és Pál 1566-ban Szentmihályról írják magukat (SzOkl II. 194, 202.). Albert udvarházat és jobbágytelkeket bír Szentmihályon és Malomfalván 1584ben (Liber Regius Sig. Báthori. 161. Említi Jakab 1901. 330.). Az ő fiáról szól 1636-ban egy festett szentélyfelirat. Hasonlóan jelentős lehetett a Szentmihályi Geréb család: Szentmihályi György özvegye 1497-ben egy birtokcsere kapcsán szerepel (SzOkl VIII. 176.), Szentmihályi Geréb Jánost a főnépek között vették számba 1566-ban, ugyanakkor Miklós 25 jobbágytelket kap a faluban (SzOkl II. 194, 209.). A falu társadalmi öszszetételéhez a XVI. század második felében 4 feljegyzett lófő (1566-ból, SzOkl II. 202.), tíz szabad székely porta (1567-ből, SzOkl II. 219.) is hozzátartozik.

Nincs adatunk arról, hogy a középkorban milyen faluk tartoztak Szentmihály plébániájához, de valószínűnek tartjuk, hogy az oklevelekben 1460-tól szereplő Kecset, az 1480 körül említett Bencéd és az 1462ben felbukkanó Kobátfalva már akkor közös plébániát alkotott vele s építkezéseiben már a középkorban is részt vállalt.

Irodalom

Orbán I. 107. — Jakab 1901. 330. — Kereszturi 1939. 115. — Juhász 1947. 11. — Russu 1957. 539—541. — Négyszáz év (képtáblákon).