SZÉKELYSZENTERZSÉBET

Eőssi András, majd Péchi Simon udvarháza

Az Eőssi család a XV. században tűnik fel Szenterzsébeten. Az 1397-ben még Doboka megyében birtokló Eőssi János (ZsOkl I. 557.) utódja, Ladislaus Eusij de Zentersebeth 1467. november 3-án a Vizaknai Miklós fehéregyházi birtokait Ernisth Jánosnak juttató királyi rendelet végrehajtója (Ub 85.). Ugyanitt Ladislaus Ewsy de Hydeghkwth mint a segesvári domonkosok képviselője szerepel. Bár a család szenterzsébeti udvarházáról csak 1598-ban, Péchi Simonnak adományozásakor hallunk, bizonyos, hogy az Eőssi családnak ittléte óta volt udvarháza. Péchi Simon az 1598-ban szenterzsébeti Eőssi András birtokaira Báthori Zsigmondtól kapott adománylevelét 1602-ben, majd 1606-ban is megerősítteti, s az utóbbi említi, hogy ez magába foglalja „a Szenterzsébeten levő egész birtokrészeket az ottan, a falu alsó szélén levő udvarházzal és Eőssi András-féle telekkel, mely most is az övé” (Bocskai István Liber Regius I. 2—3.; idézi Jakab 1901. 318.). Építkezéseikről adataink nincsenek.

A birtok tulajdonosa 1650 körül Gyulai Ferenc, ő egyben az egyház patrónusa is; 1724-ben a család a templomba temetkezik. Orbán Balázs a Péchi-udvarházat a falu templom alatti részére feltételezi, ugyanő említi, hogy az akkor ott birtokos Kemény család elődei, a régi kúriát lebontatván, a falu déli végén építkeztek (Orbán I. 154.).

304. Évszámos boltzárókő: 1402 (vagy 1451); csonkulását a besötétített mező jelzi (a); a kisebb boltzárókő (b)

Református templom

Szenterzsébet tornyos temploma a falu keleti szélében, kiemelkedő helyen áll. Ugyanitt állott 1870-ig elődje, a középkori templom is. A mai épület keleti részében, a padlózat alatt még megvan a régi templomból maradt kripta. De megmaradt a hajdani templom számunkra igen fontos két darabja: a szentély két boltzáró köve, az egyik 1402-es évszámmal.

A nagyobbik, évszámos zárókő a szentély sokszögzáródású boltszakaszának bordáit fogta össze, oldalán hat, egyszer vályúzott ékborda indítása látszik. A zárókövet nyolcágú csillag díszíti, peremén minuszkulás felirattal: ANNO · DOMINI · MILESIMO · C · C · C · C · I · I · (1402). A zárókő épp az utolsó számjegynél csonkult, így lehetővé teszi egy 1451-es olvasat (Benkő Elek) feltételezését is. A szentély téglalap alakú boltszakaszának záróköve kisebb, négy bordaindítással. Pereme sima, felületét 16 ágú csillag tölti ki, közepén körbe írt kereszttel. A két zárókövet ma a szószék alatt őrzik.

305. A két boltzárókő oldalnézetben

Orbán Balázs még járt Szenterzsébet régi templomában. Akkor a szentélyboltozat épen állott, a zárókövek a helyükön voltak. Szűkszavú leírásából néhány dolgot azért megtudhatunk: „E templomnak csak szentélye van meg eredeti alakjában, két keskeny metszetű, halhólyag ékítményes ablaka csúcsíves, a harmadik át van alakítva, és így átalakuláson ment át a hajó többi ablaka is, hol csak a két elcsapott háromkaréjívű ajtó maradt meg eredeti alakjában, ez oldalajtó is egy később épülhetett elő-pitvarhoz mozdíttatott ki.” (Orbán I. 154.) A leírt részletekből ma a záróköveken kívül csak az egyik szemöldökgyámos bejárat megcsonkított ajtószárnya van meg, 1764-es évszámmal.

Székelyszenterzsébet legelső templomának védőszentjéről kapta nevét. Középkori plébániáját először a pápai tizedjegyzék említi. 1333-ban: „Nycolaus sacerdos de villa Sancte Elysabeth solvit III. banales”, 1334ben: „sacerdos de Sancto Elyzabeth solvit II. banales antiquos” (MonVat I. 115, 133.). A gótikus szentélyt 1402-ben építették, az Udvarhelyszéken a XV. században szinte hihetetlen mértékben fellendülő szentélyépítések nyitányaként. Biztonsággal egykorúnak tarthatjuk a két „keskeny metszetű, halhólyag ékítményes” szentélyablakot is. Az Orbán korára már átalakított hajó a két szemöldökgyámos ajtókerettel a szentélynél későbbinek tűnik. A század közepétől számolhatunk az Eőssi család patrónusi támogatásával az építkezésekben és a templom felszerelésében.

A szenterzsébeti évszámos zárókő és bordaprofilja támpontot adhat a környék hasonló emlékeinek datálásához. Egyelőre azonban csak az Alsóboldogfalva unitárius templomában őrzött két azonos méretű boltzárókövet hozhatjuk fel analógiaként.

A falu középkor végi társadalmáról, népességéről néhány adat tájékoztat. 1567-ben 35 szabad székely porta kerül számbavételre (SzOkl II. 219.), 1576-ban Moré Gábor özvegye négy, Eőssi András hat jobbágyporta után fizeti az ötvendénáros adót (SzOkl IV. 38.). Ebben az időben érintette a reformáció Szenterzsébet közösségét is, ahol a református, az unitárius közösség egyformán magának igényli a templomot és erős a Péchi Simon által alapított szombatos közösség is. Egy fejedelmi bizottság a többségi elvet érvényesítve „az Ecclesiát, templomot és Parochiát” 1639-ben a reformátusoknak adja át (Koncz 1882². 217.).

Az esperesi vizitáció 1660 táján veszi először leltárba a templomot, berendezését és az épület fenntartására szolgáló jövedelmeket, később is szigorúan felügyelve az egyházi javakra és azok számontartására (Liber Eccl. Udv. 1644. 165—166.). 1724. január 14-én így határoz: „A székek dolgában az 1718-i rendeléshez szabják magukat [...] mert a templom Isten háza és ott az örökség az Istené, nem falubéli ház vagy örökség után jár.” „Gyulai Ur Ő Ngs temettetése, alkalmatosságával a Férfi Székek közül vagy kettő kivágattatván [...] minden iffiu legény a karba járjon. [...] a büntetésbeli proventus fordittassék Templom szükségire, szépitésire.” (Liber Ecel. 1715. 217.) Egy 1744-ben feljegyzett 25 forintos bevételhez később hozzátették: „Harangra s Templom épitésére elkölt.” (Uo. 181.)

A középkori templomhoz 1784—1785-ben építették a ma is álló tornyot. A két évből való megyebírói számadások között több tétel vonatkozik „az ujj kő Torony épitésére.” (Szent Erzsébeti Reformáta Ecclesiának Libellusa. 1746. EgyhLvt. I. 7.) A torony, húsz évvel ezelőtt elválva a templomtól, veszedelmesen megdőlt. Falusi pallérok 1962 körül a templom felőli oldalon a fundamentuma alá ástak, s a torony a saját súlyától 80 cm süllyedéssel helyreállott.

A templom romladozó állapotáról már 1802-ben szó esik. „A Sz. Erzsébeti Reff.Sz.Ecclesia Temploma kő falai Hasadozásának főbb okának találván a Czinteremben való temetkezést, a tellyes Eccla megegyezéséből határozta, hogy ennek utánna Senki is a Czinteremben ne temetkezhessék.” (Uo.) 1867. január 16-án a presbitérium új templom építését határozza el, „látván, hogy templomunk nemsokára romba dől” (PresbJkv I/11. EgyhLvt.). 1870-ben „a templom bontását mulhatatlanul megkezdik Martius 7-én. Mikoris helybeli lelkész Atyánkfia [...] harangoztat és egy imával vesz bucsut a századok óta fennálló s a buzgó hiveknek imádkozásra helyet adó ősi templomtól. [...] Mindkét munkavezető szorosan köteleztetik a bontás alkalmával felügyelni az ott levő anyagok épeni elszedésére.” (Presb. határozat 1870. február 27-ről. Uo.) Az új templomot 1872-ben fejezték be. 1876-ból még van egy, a régi templomot érintő határozat: „A templom és keritésben és mellette lévő kövek eladását inditványozta elnök aa. mivel ugyis naponta apad és nem lehet használni.” (Uo.)

A székelykeresztúri múzeum egy középkor végi sírkövet őriz Szenterzsébetről, mely a falu határában, szántás közben került elő. Egy természetes, görgeteg homokkő piskóta alakját és felszínének domborulatát használta fel készítője egy bajuszos arc ábrázolására. A fej fölött kis késő gótikus pajzs, az arc alatt kereszt van kifaragva. Hasonló, de sematikusabban ábrázolt arcokat a késő gótikus gyámköveken találunk, ugyancsak onnan ismerős a kis címerpajzs is.

Irodalom

Orbán I. 183. — Borbáth Lajos: Beszámoló Szenterzsébet ref. egyház utolsó tíz évéről, templomépítéséről. 1870—1873. ProtKözl 1874. 79—80. — Fabritius 1875. 84, 85. — Koncz 1882². 107, 217. — Huszka 1833. 33. kk. — Jakab 1901. 318. — Debreczeni 1936. 161—169. — Kereszturi 1939. 108. — Entz 1943¹. 226. — Juhász 1947. 11, 41, 43, 44, 53, 134, 136, 137. — Vătăşianu 1959. 244. — Dávid 1966. 166— 168. — Dávid 1969². 545. — Székely 1974. 65.