nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

SZÉKELYMUZSNA

Református templom

A régi Udvarhelyszék déli határán fekszik Székelymuzsna. A faluban élő hagyomány szerint első temploma a település északnyugati szélén kívül, a „Szentegyház ódala” nevű helyen volt, ahol friss szántáskor épületnyomokat jelző elszíneződések ma is látszanak. Ha valóban volt itt valamikor templom, az csak XV. század előtti lehetett, mert a mai templom, átépítve ugyan, de a középkorból való.

A falu református temploma a település közepe táján, az utcasor vonalán belül áll, alacsony kőfallal körülvéve. Hajóból és vele azonos szélességű, keletelt, sokszögzáródású szentélyből áll, a tőle néhány méterre, 1837-ben épített toronnyal. A hajó és a szentély tengelye elhajlik

295. A templom alaprajza

egymástól, alaprajzában aszimmetria mutatkozik, hosszfalai nem párhuzamosak. Az épület mai aspektusa az 1802. évi földrengés utáni renováláskor alakult ki.

A templom nyugati homlokzata trapéz alakú oromzattal zárul, sarkait átlós elhelyezésű, kétszakaszos támpillérek erősítik. Közöttük, a középtengelytől kissé északra, szemöldökgyámos, leszelt élű, pálcatagos keretű bejárat nyílik. A tagozatok a szárakon reneszánsz módra derékszögben megtörnek. A templom déli falát négy támpillér tagolja, az északit csak egy, a diadalív vonalában. Ettől nyugatra, szegmentíves bejárat előtt barokk portikus áll. A támok és ablakok a múlt századi átalakításkor nyerték jelenlegi formájukat.

A szentélyrész a nyolcszög három oldalával záródik, sarkain támpillérekkel. A keleti zárófal mellől nemrég bontottak le egy utólag épített vaskos támot; ennek anyagában késő gótikus faragványokat találtak.

296. Nyugati kapu és profilja (a, b), valamint egy azzal egykorú kerettöredék (c)

A szentély északi falánál, a sekrestye helyén kis helyiség áll, keletre néző szűk bejárattal. Belseje vakolatlan; így jól látható, hogy innen a szentélybe ma már befalazott szegmentíves lezárású, széles bejárat vezetett. Emeletnyi magasságban még egy befalazott bejárat figyelhető meg. Ez az épület torony is lehetett, mert felül a falkoszorún a falazat visszabontása látszik.

A templom belsejét átalakították, berendezése jórészt az 1802-es földrengés utánról való. A hajó nyugati falán az egyik e századi javításkor antikva betűs, kétsoros feliratot láttak, de újra bemeszelték. A déli fal első ablaka mellett szintén lemeszelt felirat van. A hosszfalak közepén lizénapár jelzi az egykori diadalív helyét. A szentély déli falában egy elfalazott ülőfülkéről van tudomásunk.

A megújított belső berendezés évszámai a földrengés okozta rongálódás méreteihez is támpontot nyújtanak. A nyugati karzat átfestett mellvédjén — ahol reneszánsz virágminták ütnek át az újabbkori egyszínű festés alól — az 1639-es és 1859-es évszámok láthatók. A hajó padjai 1800-as, a szentélyei 1805-ös évszámot viselnek. Az északi oldalon álló szószék 1803-as évszámú, ugyanakkor készült a ma használaton kívüli Úrasztala. A templomteret egyszínű kazettás mennyezet fedi, közepén ovális keretben ez a felirat olvasható: EZ HELLY NEM EGYÉB, HANEM ISTENNEK HÁZA ÉS EZ A MENNYEKNEK KAPUJA. I. MOS. R. XXVIII. W. 17 ANNO 1805. Az egyik sarokban három feliratos kocka van, egyiken: KÉSZÜLT MÁTÉ SÁMUEL MEGYE BIRO MÁTÉ JÁNOS ÉS KOVÁTS MIHÁLLY EGYHÁZ FIJAK IDEEKBEN A. 1805. A másik kettő nyolc presbiternevet tartalmaz. A keleti, fából készült orgonakarzatnak nincs évszáma. Az északi ajtószárnyon az újrafestés alól ismét az 1639-es évszám tűnik elő.

Gótikus kőfaragványok töredékei a lebontott kőláb anyagából kerültek elő, ezeket ma a cinteremben őrzik. A három kötélfonatos díszű. töredezett kváderkőből kettő egymásnak tükörképe; ezek nyíláskeret szárkövei lehettek. Egy nagyobb kőtömb élén jelentkező pálcatagos, vályúzatos profil szintén nyílást keretelhetett. Ugyaninnen került elő egy vályúzattal faragott töredék, amely párkányzat vagy vízvető maradványa lehetett. A kerítésfalba beépítve látható még egy vályúzattal és hullámtaggal profilált kőtöredék, ennek eredeti rendeltetését nem tudjuk megállapítani. A vakolatlan kerítésfalban még vannak olyan kisebb-nagyobb töredékek, amelyeknek anyaga, színe az épen álló nyugati ajtókeretével és a bemutatott töredékkel egyezik: zöldes árnyalatú világos dacittufa.

A középkori templom 1802 előtti állapotáról jelentős feljegyzések maradtak a birtoklása feletti viták anyagában. 1642. július 29-én fejedelmi bizottság szállott ki Muzsnába és a többségi elvet érvényesítve a templomot az unitáriusok kezén hagyta, kötelezve őket egy új templom közös építésére a reformátusok számára. „Az feleltetést ekképpen véghezvivén, az templomlátni is elmentünk volt. Az templomnak belső tágasságának hossza tizenkét öl, annak hat öle bolt, vesszőkre hajtva, az hat öle gerendás padlásos; a szélye nem sokba hat öl, azonkívül az külső felin vagyon tizennégy kőláb, egy kőtorony, cserepes mind torony, szentegyház. [...] az czinterem mellett való pusztára [...] tartozzanak egy templomot épiteni kőből.” (Koncz 1884. 34. kk.) 1647. december 17-én

297. Kötélfonatos kőfaragvány (a, b)

298. Késő gótikus párkánytöredék (a, b), kőfaragvány-töredék (c, d)

a fejedelmi bizottság a templomot a kikötött feltételek nem teljesítéséért javaival együtt a reformátusoknak ítélte (Kelemen Lajos: Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez. 32.)

Amikor 1660 táján a vizitáció számba veszi a templom javait és a fenntartását szolgáló földeket, feljegyeztetik: „Ez Templumbeli éneklő széken egy kendő, Egy ostya sütő vas.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 132.) Egy középkori évszámos harangról is tudunk, amely 1493-ból való volt: „Anno 1788 19 Apr. a Musnai nagy harang, mely volt 295 esztendős, meghasadván s elromolván újra megöntettük Segesvári Baumgartner vagy Kertész János nevű harang Öntővel.” (Kovásznai István lelkész feljegyzése, Liber Eccl. Musnensis. 1744. EgyhLvt.) Ma ez a kisebbik harang, felirata: A MUSNAI REFORMATA EKLESIA UJRA ÖNTETTE SEGESVÁRT PER JOH BAUMGARTNER ANNO 1788.

A templom akkori állapotáról egy 1721. február 21-én kelt vizitációs feljegyzésből tudunk: „Non caret Templum et Parochia suis ruinis.” (Liber Eccl. 1715. 233.) Más adatokból tudjuk, hogy 1704-ben a parókiát az átvonuló labancok elpusztították. Az előbbi idézet jelzi, hogy a templom is károsodhatott. Az egyházközség könyvébe feljegyeztek néhány építkezést: 1750 körül „Socia Catharina Lázár de Dálnok Porticus templi occidentale de novo.” (Liber Eccl. Musnensis. 1744. Pia collationes.); Kocs János megyebíró 1761. évi számadásában olvassuk: „a torony épittése körül igen sok perceptumai (innen s amonnan) s Erogatioi voltak” (uo.). Sajnos ezt a toronyépítést nem tudjuk pontos helyhez kötni, pedig a templom építéstörténetének tisztázásához ez fontos lenne. Az új torony a templomtól néhány méterre 1834—1837 között épült: Morgondai Schneider Mihály pallér és Siménfalvi Györke János ácsmester munkája.

A középkori építésű templomot az 1802. évi földrengés súlyosan megrongálta. Az 1804. július 10-én kelt adománygyűjtő kéregetőlevél szavai szerint: „Szűkölködőnek esmérjük mi is mostan magunkat, amidőn 1802-ik Esztendő Mindszentek havában, tsaknem egész Hazánkban tapasztaltatott földingás miánn meg hasadozott és már omló félben álló Templomunkot szinte egészen fundamentumából fel épitetni kéntelenittetünk.” (Építési iratok. EgyhLvt.) A korabeli számadások nagyon szűkszavúak. Annyit azonban megtudunk belőlük, hogy a templom egyik részében deszkás mennyezet volt, mert az 1807. január 14-i vizitáción „MBiró a régi Mennyezet Deszkáiról” nem számolt el (VizitJkv 1800.).

A templom északi oldalához tapadó épületrész (hajdani torony?) átalakítására 1905-ben került sor; a június 18-i határozat szerint „több apró javítás szükséges az egyházi épületen [...] a templom melletti melléképületre ajtónyitás és a templombani ajtó berakása, szóval magtári célra leendő átalakítása” (PresbJkv III. kötet. EgyhLvt.).

Muzsna a pápai tizedjegyzékben nem szerepel, első plébánosát, Kányádi Miklóst egy 1545 után kelt possessor-bejegyzésből ismerjük: „Liber iste [...] nicolaui de Kanad plebani de musno” (Bustya 1972. 295.). Hogy a falu már jóval korábban létezett, azt közvetett adatokból feltételezzük. Az egyik ilyen adat a falu szláv néveredete. A másik a szomszéd falunak, Erkednek „Possessio Ramacha”, mai nevén Ramocsa nevű határrészre vonatkozó birtokpere 1363-ban (Ub II. 200.); ez a határrész közvetlenül Muzsna szomszédságában van és évszázadok óta a faluhoz tartozik.

A falu népességét és társadalmi helyzetét XVI. századi adatokból látjuk. 1566-ban János Zsigmond „Musnaban negyven negy haz Jobbagioth Petky Laszlonak és Petky Mihalynak” adományoz (SzOkl II. 209.), a következő évben 35 szabad portát számolnak össze (uo. 219.), 1576-ban az ötvendénáros adót Petki Mihály 40, Kornis Farkas 28 jobbágytelek után fizeti Muzsnában. A falu népessége már a XVI. század elején aránylag magas lehetett.

A templom alaprajzi elrendezése és a megtalált faragványok kétségtelenné teszik annak középkori eredetét. Pontosabb datálást a nyugati kapu kiképzése tesz lehetővé, eszerint keletkezése a XV. század végére tehető. Régészeti feltárás és falkutatás nélkül sem az egykori torony problémáját, sem az alaprajzi rendellenességeket nem tudjuk megmagyarázni. A rendelkezésünkre álló adatokból azonban tudjuk azt, hogy a középkor végi templom támpillérsoros és bordás boltozatú volt. Az ajtó és a karzat 1639-es évszámai nagyobb asztalosmunkára, esetleg javításra mutatnak. A mennyezet deszkáit a földrengés után adták el. Feltételezzük, hogy a szentélyboltozat, amely 1642-ben még épen állott, 1802-ben pusztult el, amikor a padokat is összetörhette, azért volt szükség újakra. Ugyanígy a diadalív lebontása tehette szükségessé az új szószék építését is.

Irodalom

Orbán I. 182. — Benczédi 1884. 90. — Koncz József: A musnai orthodoxus és unitárius atyafiak tusakodása a XVII. században. KerMagv 1884. 34. — Gerecze II. 948. — Kelemen Lajos: Újabb adattár a vargyasi Daniel család történetéhez. Kv. 1913. 32. — Kelemen 1922. 168—180. — Ferenczi Sándor: Az énlakai rovásírásós felirat. Kv. 1936. — Nagy Lajos: Templombajárás. RefSz 1938. 566. — Juhász 1947. 32, 41, 43, 44, 53, 74, 99, 135. — Darkó 1953. 206. — Vătăşianu 1959. 86. — Dávid 1966. 164—166. — Dávid 19692. 544, 546. — Greceanu 1970. 285. — Ferenczi Géza: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez és Muzsnai Dakó György tevékenységéhez. KerMagv 1971. 4. sz.; 1972. 1. sz. — Ua.: Emlékkönyv 1974. 271—281. — Bustya 1972. 295—299. — Miklós László—Bán Péter: Székelymuzsna. Hargita 1973. dec. 16. — Ferenczi 1978. 950—951.