NAGYBACON

Református templom

A Nagy- és Kisbacon közötti dombhát tetején, Nagybacon északi falurészében áll a középkori eredetű templom. A keletelt templom nyugati homlokzata előtt torony emelkedik, a hajó későbbi átalakítások nyomait viseli, s korábbi a toronynál, sokszögzáródású szentélye egy későbbi építésből való.

A homlokzati torony sarkainál átlós elhelyezésű, fedlapos és vízvetős támpillérek állanak. Az északnyugati tám fedlapja alatti kőbe felirat van vésve: 1679. TO : VZONI. A vízvető alatti háromsoros feliratból csak ennyi olvasható: IOHANNES ... A ... VDVARHEL ... EL. A délnyugati támpillér élén, a vízvető alatt is látszik egy antikva betűs, kétsoros, olvashatatlan felirat nyoma. Benkő József Filius Posthumus c. kéziratában a nagybaconi papnevek felsorolásával hozzásegít a csonkult szövegek megfejtéséhez: „1. Johannes Ajtai. 2. Andreas Udvarhelyi. 3. Stephanus Székely.” Vagyis miután 1679-ben a középkori torony és templom javítása alkalmával Uzoni Tamás megörökíttette nevét, ugyanide bevésték a falu ismert lelkipásztorainak nevét is, akik Benkő egyéb helyen említett adatai szerint 1669—1699 között szolgáltak itt. A torony

200. A torony alaprajza (Debreczeni László felmérése)

201. A nyugati kapu

202. A keleti bejárathoz helyezett kő ajtókeret és bevésett évszáma

alsó kétharmada középkori építésű, ezt a részt három erős övpárkány tagozza, felső részét 1863-ban építették. A földszinti bejárat csúcsíves, a toronyalj dongaboltozatos.

A hajó nyugati bejáratának kőkeretét a torony építésekor részben elfedték. A szemöldökgyámos megoldású, csupán egy horonnyal profilált ajtókeret szemöldökkövének díszes faragványait (gyémántmetszéssel díszített sáv, két oldalán egy-egy rozettával) Debreczeni László bontotta ki a vakolatréteg alól 1932-ben. A hajó déli oldalához nagyméretű, timpanonnal lezárt portikus csatlakozik, mely a déli bejáratot védi. Az ablakokat a későbbiek során átalakították. A sokszögzáródású szentély sarkait ugyancsak átépített támpillérek erősítik, lehetséges, hogy ezek a középkori támok vastagításából és magasításából alakultak. A két keleti támpillér egy portikust fog közre; innen nyílik a keleti bejárat, amelynek késő gótikus kőkerete itt másodlagos elhelyezésű. A szemöldökgyámos pálcatagos kapu tagozatai díszes lábazatról indulnak. A bal oldali ajtószár közepén bevésett 1508-as évszám látható, mely valószínűleg nem az ajtót faragó mestertől származik;

A templom belsejét a későbbi javítások még inkább átalakították, de néhány középkori kőfaragvány napjainkig megmaradt. A hajó nyugati felét elfoglaló vaskos árkádokon nyugvó karzatra kőlépcső vezet, és a feljáratnál helyezték el a hajdani sekrestye élszedéses, szemöldökgyámos nyílású ajtókeretét. A templom belső falát erőteljes falpillérek tagolják; ezekre hevederekkel tagolt csehsüveg-boltozat támaszkodik. Az északi fal egyik pillére mellett áll a kehely alakú szószék. Talapzatát nyolcszögű gótikus faragványokból állították össze, mivel azonban vakolás és mészréteg fedi őket, csak sejteni lehet, hogy esetleg gótikus falpillér fejezetei lehettek. A talapzat és a mellvéd között közvetítő sokszögű rész éleibe kőből faragott vályúzott profilú gótikus bordákat építettek be. Ez az öt bordadarab eredetileg a hajó vagy a szentély boltozatához tartozhatott. A szószék előtt lévő Úrasztala cementpadlóba beépített lábaként fordított elhelyezésű, nyolcszögletű pillérlábazat szolgál; ennek sarokprizmás talplemeze tartja az asztal lapját. A gótikus faragványon a következő bevésés olvasható: 1674. OCTOB. B.S.

A szentély keleti felét fa orgonakarzat foglalja el, az orgona az egyházközség kéziratos története szerint 1797-től áll Nagybacon templomában, ahová Kézdivásárhelyről került. Felirata: EZ ORGONA KÉSZÜLT 1757.

203. Gótikus pillérlábazat

204. Bordaprofil (a) és vízvetőkő a torony támpillérén (b)

205. A hajdani sekrestyeajtó kerete

A toronyban három harang van. A legrégebbi feliratos: C.B.N. I.N.R.I. ANNO DOMINI 1575. (Feloldása Orbán Balázs szerint: Consecrata Beatae Mariae, Iesus Nasarenus Rex Iudeorum). A középső harang felirata: A NAGYBACZONI EVANGELICO REFORMATA SZENT ECLESIA KÖLTSÉGÉN ÖNTETETT ISTEN DICSŐSÉGÉRE 1835. Egyházi feljegyzés szerint: „Az elenyészett 1835. esztendőben a Nbni Ns. Szt.Eclesia egy öt mázsa 13 fontos nagyságú harangot készíttetett 1385 váltó magyar forintokkal és 10 denárokkal.” (A nagybaconi református egyházközség története. Kézirat. 1910 körül. EgyhLvt.) A harmadik, kis harang 1930-ból való.

Az egyházközség tulajdonában egy gótikus kehely is van, granulált kuppakosárral, hat rozettával díszített nodusszal és áttört mérmű

206. A harang évszáma: 1575

ves díszű talppal, anyaga aranyozott réz. Demeter Andor lelkipásztor közlése szerint a kelyhet Benedek Elek apósa, Fischer Mór adományozta, unokája, Benedek Marcell keresztelésekor.

Nagybacon plébániája az 1334. évi tizedjegyzékben szerepel először Rachan (=Bachan) alakban, a Sepsi egyházi kerület erdővidéki plébániái között: „Item Petrus sacerdos de Rachan solvit I. verecensem et II. denarios cum aquilis.” (MonVat I. 134.) A falu eredetét ennél korábbra vezeti vissza egyfelől a két falurész külön elnevezése, másfelől egy 1421-ből eredő oklevél. A falut kettéosztó Bacon vize Udvarhelyszék és Sepsiszék, majd kialakulásuk óta Miklósvárszék és Bardóc-fiúszék határát képezte Háromszék vármegye megalakításáig. Az északi rész, ahol a templom is áll, Telegdi Bacon néven — első okleveles említése 1571-ből —, a másik falurész Sepsi Bacon néven — legkorábban 1421-ben — szerepel, érzékeltetve a határvonalat a telegdi és sepsi székely közösségek területe között.

Nagybacon 1334-ben önálló plébánia. Akkori templomát a megmaradt faragványokból ítélve a XV. században átépítették vagy újjáépítették. Bár falkutatás a jelenlegi épületben még nem volt, feltételezhető, hogy a hajó falai és átalakított támpillérei is a gótikus építési korszakból valók. Építészeti megjelenésére nézve csak Benkő József megjegyzésére támaszkodhatunk, aki a XVIII. századi megújítása előtti állapotában ezt a középajtai gótikus templomhoz hasonlítja.

A XVI. században két baconi származású jeles személy neve tűnik fel. Egyikük, Magister Sandrinus de Sebus Bachon (rokonával, Lucas de Sebus Baruttal együtt) 1421-ben vármegyei területen fekvő birtokügyben szerepel, s az oklevél e birtokügyet és Sepsibaconi Sándor magiszter őseit a XIII. század közepéig viszi vissza (SzOkl I. 115.); a másik, Baczoni Mátyás gyulafehérvári kanonok, egy 1499. augusztus 12-én kelt oklevél szerint római követ (Beke 1890. 83.) Az 1421-ben említett magisztert és az 1499-ben szereplő kanonokot úgy kell számon tartanunk, mint akik feltehetően hatással voltak falujuk egyházi¹ életére és templomának fenntartására. Későbbi adatainkból kétségtelen, hogy Kisbacon és Magyarhermány már a középkorban is hozzájárult Nagybacon templomának fenntartásához, amint azt Hermány adatainál 1603ból már idéztük. Talán, ez tette indokolttá, hogy a templomot a falu Kisbacon felőli részére építették.

A középkori templom későbbi átalakításáról tájékoztatnak a torony támpillérének és az Úrasztalának évszámai, melyek egy 1674—1679 közötti templomjavítás híradói. Ebben az időben készülhetett a nyugati kőkarzat. 1742-ben a templom előtt az egész gyülekezet részvételével tartott gyűlés határozott a templomi ülőhelyek kérdésében. A padsorokat aszerint osztják el, „amint ki-ki a czinterembeli kertek és a templom építés munkájában részt akar venni”. Az egyházközség kéziratos történetében olvashatjuk: „Anno 1750. Renováltuk templomunkat és tornácunkat, mely fizetésnek ennyire megy: Sidelyekért adtunk 54. A kőművesnek Flo. 11. A Kovácsnak lécszegek csinálásáért De. 51. Hárskötélért De. 30. Másodszori téglahozásért Flo. 2 De. 25. Egy mázsa vasért Flo. 1.” Benkő József feljegyzése szerint „Templomát ez az Ekla nagyitotta s szépen megujitotta A. 1767 és 1768, mely Templomnak is régi formája azt bizonyitotta, hogy azt a K. Ajtaival azon egy rend-béli Mester-emberek épitették.” (I.m.)

1797-ben a gyülekezet elhatározta, hogy a templomot előbbeni helyén „fundamentumából” újra és nagyobbra építi. Az újjáépítés helyett később csak javításra kerül sor. A két Bacon és a környékbeli falvak adományaiból történt építkezés nagyjából a mai formájára alakítja a templomot; a teljes újjáépítés csak a keleti részre vonatkoztatható. Az 1834—35-ben végzett javítások után 1836-ban az itt ülésező zsinat szenteli fel a megújított templomot. A torony magasítása, a két mai portikus építése, a falakat körülfogó vaskötés alkalmazása az 1862—1863-as években történt, 2442 forint költséggel. A mai fedélszerkezet és tetőzet, a templom betonpadlója 4700 korona költséggel 1904-ben készült, ugyanakkor az egyházközség kéziratos története szerint a berendezést is felújították.

Irodalom

Benkő 1770. — Orbán I. 217—219. — Beke 1890. 83. — Debreczeni 1932. 152— 162. — Kováts 1942. II. 654. — Juhász 1947. 12, 52, 53, 143. — Darkó 1953. 202. — Vătăşianu 1959. 252. — Dávid 1969². 545—546. — Dávid László: A nagybaconi templom. MTük 1969. szept. 27. — Kisgyörgy 1973. 38, 68—69. — Sîrbu—Pop 1977. 65—66.