LÖVÉTE

Római katolikus templom

A Nagy-Homoród völgyében hosszában települt falu közepén, egy bal oldalon emelkedő magaslaton áll a keletelt, nyugati homlokzati tornyos, hajóból, szentélyből és sekrestyéből álló késő barokk templom, Kisboldogasszony tiszteletére szentelve. A torony homlokzatának közepén kőbe faragott 1776-os építési évszám látható. E templom három középkori kőfaragványt őriz. A hajóban a déli bejárat mellett egy keresztelőmedence, ugyanitt a falba építve egy szenteltvíztartó, a nyugati bejárat mellett pedig egy pillér alakú szenteltvíztartó található.

A gótikus keresztelőmedence nyolcszögű, kehely alakú, de robusztusabb, mint az azonos méreteket is mutató szentkirályi darab, mert nodusza vaskos, talapzata lépcsősen tagolt.

A szenteltvíztartó pillér alakú, felső pereme kettős gyűrűvel, nyolcszögű törzse középen kettős tagozással van alakítva. Formája a román kori és a gótikus típus keveredéséből alakult.

A félgömb alakú, falsarokba épített szenteltvíztartó eredetileg lábon és nem ennyire falba süllyesztve állhatott. A medencerész alsó harmada gerezdes. Kora nehezen meghatározható, mert ez az egyszerű típus a középkor mindenik stílusában jelentkezik.

Bizonyosra vehetjük, hogy a falunak volt középkori temploma, és annak felszereléséhez tartoztak a bemutatott faragványok. Lövétéről egy késő gótikus kehely is ismeretes, mely most a gyulafehérvári Batthyaneum gyűjteményében van. A középkori plébániának a pápai tizedjegyzékben való szereplése tisztázatlan. Egyik feltételezés szerint az „Item Georgius sacerdos de Lueche solvit III. antiquos banales” (MonVat I. 103.) 1332-ből való és közvetlenül Marosvásárhely után szereplő bejegyzés Lövétével azonosítható, ezt azonban nem tartjuk valószínűnek. A másik feltételezés Fancsali Dánieltől és Orbán Balázstól ered; ők úgy vélik, hogy az 1334. évi tizedjegyzékben az udvarhelyszéki plébániák

191. Keresztelőmedence (a), szenteltvíztartó (b) és fali szenteltvíztartó (c)

között közvetlenül a szomszéd falu, Homoródalmás után bejegyzett Szentlőrinc név mögött egy azóta Lövétébe beolvadt falu rejlik: „Item Lucas sacerdos de Sancto Laurentio solvit II. banales antiquos.” (MonVat I. 132.) Orbán szerint „e falu hajdan fennebb, a Lövéte pataka völgyében feküdt, hol még elköltözte után is fennmaradt Szt. Lőrincnek szentelt temploma, melyhez — mint öreg emberek emlékeznek — még a múlt század vége felé is búcsújáratokat tartott a nép, és így igen is feltehető, hogy azon őstelep védszentjének nevét viselvén, a kérdéses Szt. Lőrinc volt.” (Orbán I. 84.) A helyi hagyomány e régi faluhelyeket az Omlás fölött, a Lázon tartja számon.

A falut említő első hiteles adat Jacobus Nagy de Lewethee lövétei házának és székely örökségének zálogba vetéséről szóló, 1523. május 30-án kelt levél, amelyet Antal szentmártoni plébános állított ki (SzOkl III. 228.). Az 1566-os és 1567-es lófő-összeírásban Lövéte már szerepel, az utóbbi helyen 35 székely portával fordul elő (SzOkl II. 196, 219.).

Az egyházi hagyomány szerint a templom az erdélyi fejedelemség idején épült: „Ecclesia sub regimine Principatu aedificata, a. 1771 multum desolata, neque capiendis fidelibus sufficiens videbatur. Loco huius alia amplior ecclesia aedificanda proiectata est.” (Schem 1882. 183.)

Irodalom

Sándor 1858/1942. II. 13—14, 16. — Orbán I. 84—86. — Schem 1882. 183. — Jakab 1901. 320. — Balogh 1943. 150, 333. — Juhász 1947. 11.