nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

KISSOLYMOS

„Csonka templom” emléke

Kissolymoson ma nincs középkori épület, de XVII—XVIII. századi adatok több templomot tartanak számon a faluban, közöttük egy „csonka templom”-ot is, amelyet már az 1638—1697 közötti templomviták idején és azután sem használtak templomként sem az unitáriusok, sem a reformátusok. Emléke a helynévanyagban Orbán Balázs koráig fennmaradt. Szerinte „Kis Solymoson alol a völgy bal oldalán feküdt. A dombot, hol temploma állott, most is Szent-egyházas bércnek és Csonkaháznak is nevezik; jelenleg az unitáriusok temetője.” (Orbán I. 152.) Helyét ma már a falubeliek sem tudják.

Ezt az 1697-ben már rég elhagyott, romos templomot esetleg középkori eredetűnek is tarthatjuk. 1333-ban Solymos plébániája jelenthette mindkét Solymost, de Kissolymos létezése 1492-től oklevélileg is igazolható. Jakab Elek egy birtokvételi oklevelet közöl Kissolymosból 1506-ból (Jakab 1901. 250.). 1566-ban a faluból 7 lófőt és gyalogot vesznek számba (SzOkl II. 199, 205.), 1567-ben 32 szabad portát jegyeznek innen (SzOkl II. 219.). A faluról és népességéről szóló adatok tehát lehetővé teszik azt a feltevésünket, hogy a közösségnek a XV—XVI. század fordulójától lehetett temploma.

1638-ban egy más épület, a falu között levő templom az, amely felett a két felekezet közt vita támad. Koncz József és Benczédi Gergely teljes terjedelmében közölték a templomra vonatkozó határozatokat és a templomvitára visszaemlékező, 1697-ben felvett tanúvallomásokat. Ezekből megtudjuk, hogy a fejedelmi bizottság 1638-ban a többségben lévő unitáriusok kezén hagyja a templomot és javait, 1640-ben a református közösségbe belépő szombatosokkal többségre jutó reformátusok kapják meg ugyancsak javaival együtt: „[...] az templomot, harangokat, parochialis domust minden ahoz tartozandó reditusokkal az orthodoxa [ : azaz református : ] religión levőknek ugymint major és potior parsnak assignalók és kezekbe adók az jelen való 1640 esztendőben diae 30 mensis Martii.” (Koncz 18821 217—223. és Koncz 18822 107—110.).

Az 1697. január 19—22. között a templomra és egyházi földekre vonatkozó tanúvallatási jegyzőkönyvből részben e templom további sorsáról, részben a régi, „csonka templom” létéről hallhatunk. Nagy Mihály 54 éves tanú szerint: „Az melly templomban itt Kis Sollymosban én most járok, gyermek koromban az Unitáriusoké vala. [...] Az Szombatosoknak penigh az Égető János kertiben vala templomok. Tudom azt is, hogy az mely csonka templom vala az alsó határban, az templom körül volt Pap és Mester házához való megye földe.” Domokos István, 68 éves tanú ezt vallja: „Az kik az Calvinista vallásra esküttek, azok osztán elronták az akkori Unitárius templomot, s annak helyére csinálták az mostani Calvinista templomot. [...] az megye házához való földeket a megye kereste csonka templom alatt.” (Benczédi 1878. 362—365. és Benczédi 1884. 90—91.) Ma már nem tudjuk, melyik templomra vonatkozhatott az udvarhelyi református egyházmegye 1697. február 16-án kelt panaszlevelének ez a pontja: „A Guberniumot kell requiralni arról is, hogy az közönséges kápolnának a köveit a Sollymosi Unitarius attyafiak potenter el hordották.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 43.).

A megnyert templomot a reformátusok 1642-ben átalakították, vagy egészen új templomot építettek helyébe fából. Ezt adományozta 1803ban a patrónus Gyulai József a marosszéki Szentháromság unitárius gyülekezetének (Balogh I. 1935. 173.). A református templom történetét a mai, 1810-es évszámmal jelzett — s az 1834. évi földrengés és 1840. évi tűzvész után kijavított — templom 1784-ből való márvány szószékének feliratából idézzük: AEDES HAEC SACRA SANCTAE TRINITATI DEO. AEDIFICATA ERAT EX FUNDAMENTO E MATERIALIBUS LIGNEIS ANNO 1642 PROPRIIS SUMPTIBUS ILLUSTRISSIMAE AC MAGNIFICAE DNAE. DAE. COMITISSAE MARIAE KAPI RENOVATA VERO AO. 1742 SUMPTIBUS EXCELL. AC MAGN. DNI. DNI. STEPHANI COMITIS GYULAI DE MAROS NEMETI ET EXCELL. AC MAGN. DNAE. MARIAE BANFFI DE LOSONTZ TANDEM ANNO 1784 RURSUS EX FUNDAMENTO UNA CUM TURRI E MATERIALIBUS LAPIDEIS PER EXIGUAM HELVETICE CONFESSIONI ADDICTAM ECCLESIAM K. SOLIMOSIENSEM SUMPTIBUS JOSEPHI COMITIS GYULAI INDUSTRIA CURATORUM GEORGI AG ET SIGISMUNDI IUNIORIS MATEFFI EXTRUCTA. A templom most szürkére festett kazettás mennyezetét 1848-ban készítette Pap István. A templomhoz tartozó harangláb attól aránylag messze, a falu keleti részén, a régi temető mellett áll, 1880-ban készült.

Az unitárius gyülekezet templomának elvétele után csak jóval később tudott templomot építeni magának. Egy 1726. május 20-án kelt vizitációs feljegyzés szerint „A templomhelyet cintermével együtt cserélte néhai püspök Almási Mihály uram, Kolozsvárott lakott Égető Mihálytól. [...] Az templom nem igen régen épittetett.” (GenerVisit 1715—1752. 73. Idézi Kelemen 1922. 174.) E helyett épült 1797—1811 között, felirata szerint 1799-ben a mai, homlokzati tornyos, klasszicizáló késő barokk stílusú keletelt templom; portikusának homlokzatán építési emléktábla van: IN HONOREM ET GLORIAM UNIUS VERI DEI ET FILII EJUS JESU CHRISTI ANNO 1799.

Az Orbán Balázs által bemutatott és tévesen a XIV. és XV. századból datált kehely és pohár az unitárius egyház tulajdonában (Orbán I. 153.) valójában későbbi, a reneszánsz kehely XVI. századi, a pohár 1632-ből való.

Irodalom

Orbán I. 151—153. — Benczédi 1878. 362—365. — Koncz 18822. 107—110, 217— 223. — Benczédi 1884. 90—93. — Jakab 1901. 250. — Kelemen 1922. 174. — Balogh I. 1935. 173. — Kováts 1942. II. 705., 706. — Juhász 1947. 41—43, 134, 136, 137. — Darkó 1953. 207. — Négyszáz év (képtáblákon).