FIRTOS

Vármaradvány, templom- és kápolnarom

Firtosváraljától északra, 1062 m tengerszint feletti magasságban emelkedik a Firtos; a tető északnyugati magaslatán, a csúcstól mintegy 300 méterre található Firtos vára maradványa, területén félköríves apszisú templom, bejárata mellett kápolna romjaival.

A nagyjából ovális alakú vár 2 m vastagságú falainak maradványait már majdnem mindenütt betemette a föld, a falak vonalát azonban nagyjából követni lehet, s az 1950-ben, 1958-ban és 1978-ban itt végzett kutatások a falak és épületmaradványok egy részét felszínre hozták. A meredek lejtésű északi oldalon nem volt falazat, a nyugati oldal szintén meredek lejtőre néz, annak falát talán egy bástya szakította meg, a déli oldalon, ahol a bejárat volt, valamint kelet felé kívül várárok és töltés kíséri a falakat. A délkeleti oldalon mintegy 10 m hosszúságú feltárt szakaszon az andezittömbökből mészhabarccsal rakott fal 2 m mélységig szabaddá vált. Ugyanitt a téglalap alakú épület nyomait találták a fal mellett. Az Orbán Balázs által közölt alaprajz nagyjából valósághű (Orbán I. 127.), de a déli oldal feltételezett kettős várfalát és torony létét (a keleti oldalon) az eddigi kutatások nem igazolták. Régészeti megállapítás szerint Firtos vára Tartóddal és Budvárral egy rendszerbe tar

126. Firtos vára a környék falvaival

127. A Firtos-hegyi vár alaprajza (Orbán Balázs után)

tozott és egy időben keletkezett, s a XII. század elején a feudális magyar királyság határvédő várrendszerének egyik tagja volt (Ferenczi 1971. 1140.; Ferenczi 1978. 948.). A vár területén XIII. század végi templom és később keletkezett épületek maradványai vannak, falán kívül egy félköríves apszis található. Ezek azt bizonyítják, hogy ha a várat erősségként nem is használták, de területét lakták a későbbi időkben is: a minoritáknak kolostoruk volt itt a XVIII. században. A vár első okleveles említéseként az 1459-es év vehető, amikor az addig Besenyőfalvát „Váraljafalva” néven említik (SzOkl I. 177.). A vár 6 km-es körzetében hat falut találunk: Pálfalvát, Firtosváralját, Énlakát, Etédet, Atyhát, Korondot.

A vár területén egy félköríves apszisú templom maradványaiból a szentély van feltárva; a félköríves záródás északi falai másfél, déli falai fél méter magasságban állanak, a szentélynél szélesebb téglalap alakú hajónak csak a szentély felőli keleti és nyugati szögletei vannak kiásva, többi része a földben van. A falak helyben található andezittömbökből

128. A Firtos-hegyi vár alaprajza (Horedt—Molnár—Székely után)

129. A Firtos-hegyi kápolna alaprajza (a) és a várfal egy részlete (b) (Horedt— Molnár—Székely után)

készültek, mészhabarcs kötőanyaggal, a falazat felső részében téglát is találtak. A templom XIII. századi, egyszerű alaprajzi formát mutat. XVIII. századi renoválása a minoriták idetelepedéséhez, XIX. századi pusztulása azok elköltözéséhez fűződik.

A vár délnyugati bejáratától néhány méterre egy csak részben feltárt kápolna északnyugatra néző félköríves záródású szentélye látható. Feltáráskor csak a kis szentély falain belöli feltöltődést távolították el. A hajó falmaradványai talán megvannak a felszín alatt. Orbán Balázs nyomán a maradványokat a Szent János-kápolna romjainak tartják.

Adataink a firtosi várban a XVIII. században rendházat alapító ferencesekkel kapcsolatosak, akik az épületet részben újjáépítették. A vonatkozó adatok így szólnak: „Stephanus Atyhai Archidiaconus Gyergyóensis in sede Udvarhely monte Firtos — in quo circa sec. 13. erat castellum et claustrum (Benkő 1781. I. Cap. VI. IV.) — parato aere fundum emit, in quo a. 1725 capellam in honorem S. Joanni Bapt. et domunculos exstruit curavit, hunc fundum dein cum superaedificatis, aliisque adpertinentiis item 1000 flor. hung. Patribus O.S. Franc. minor Convent. testamentalibus ddto 24 Aprilis 1737 pro tempore commorationis in Firtos duraturae fine eo contulit, ut excurrendo in consolationem fidelium, et conversationem acatholicorum collaborarent (Act. epp. N. 6. 1737). Verum a. 1783 in sede siculorum insudita nivium copia

130. Épületmaradvány a Firtosi tetőn. Alaprajz és metszet (a), a külső Kápolna apszisának alaprajza (b)

residentiam in monte Firtos positam adeo obruit, ut residentiae aedificia ruinae proxima viderentur.” (Schem 1882. 177—178.)

A XIII. vagy XIV. századi kolostor létéről semmi adatunk sincs, Benkő József közlésének forrását nem ismerjük, ettől függetlenül a templom és kápolna építési formája valóban a XIII. századra mutat. Etéd római katolikus templomából Orbán mutat be egy firtosi harangot ezzel a felirattal: ME CURAVIT ORD. MIN. CONV. FIRTOSIENSIUM EX MUNIFI. AD EDI. D. STEPH. ATTYHAI EI ALIORUM IN HONOR. STI JOAN BAPT. 1739. ME FUDIT JACOBUS SCHOENFELD PRAGENSIS. (Orbán I. 145.) A szerzetesek Firtosról előbb a Korondon aloli Árcsóra, majd Etédre költöztek át, onnan 1793-ban püspöki jóváhagyással Marosvásárhelyre telepedtek (Adatok Firtos vára történetéhez; idézi Jakab 1901. 141.).

1958-ban a székelykeresztúri múzeum folytatott a Firtoson kutatást, Kurt Horedt, Székely Zoltán és Molnár István vezetésével; e kutatások nyomán közölték először a templomrom, a kápolna-szentély és a várfalhoz csatlakozó épület alaprajzát. A falak felszínre hozatalát a székelyudvarhelyi múzeum kutatói 1978-ban folytatták.

Kápolna maradványa

A Firtos csúcsán, közvetlenül a magasságjelző mellett ismét egy kápolna maradványa található, téglalap alakú hajójának belseje mintegy másfél méter mélységig van feltárva. Faltextúrája az előbbi romokkal egyező, kelet felé tájolt, hajdani apszisát a földfelszín takarja. Orbán Balázs így ír róla: „A Firtosnak második, a várhegytől délre, alig 300 lépésnyire eső csúcsát Péter-Hegyesének nevezik. Itt is félkör apsisú imola alapfalai látszanak; a hagyományok szerint itt szintén Sz. Péternek szentelt s népes búcsúkkal látogatott kápolna állott, melynek létét kétségtelenné teszik a most is meglevő maradványok.” (Orbán I. 129.).

Irodalom

Benkő 1781. I. Cap. VI. § 4. — Kővári 1852. 96, 299—300. — Müller, Friedrich: Die Ruinen am Firtos in Siebenbürgen. MCCW 1858. III. 257—263. — Orbán I. 113, 119, 126—129, 130, 145. — Henszlmann Imre: Jelentés a M.O.B.-nak Arch Ért. 1873. 21. — Schem 1882. 177—178. — Adatok Firtos vára történetéhez. Közérdek 1894. 24—25. sz. — Jakab 1901. 139—142. — Gerecze II. 944. — Boros 1927. 93. — Ferenczi Sándor: Firtosvár arany éremlelete. Székelység 1934. 7—8. sz. 47—62. — Biro 1941. 34. — Macrea, Mihail: Raport preliminar asupra săpăturilor arheologice de la Sf. Gheorghe — Breţcu, 1950. SCIV II. 1951, nr. 1. sz. 303—304. — Vătăşianu 1959. 16, 78. — Kurt Horedt—Székely Zoltán—Molnár István: Săpăturile de la Porumbenii Mici. MCArh 1962. 633, 639. — Dávid 1969². 543. — Ferenczi 1971. 1140. — Székely 1971. 161. — B. Nagy 1973. 14. — Ferenczi 1978. 948.