nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

FARCÁD

Református templom

A falu alsó részében, egy dombhajlaton áll Farcád magas tornyú, keletelt temploma. Hajdan körbefutó kőkerítése ma csak az utcával határos nyugati oldalon van meg, két zsindelyfedeles, hagymasisakos portikus között. A kőkerítés a nyugati homlokzati tornyot is közrefogja, mely egy középkori torony helyére épült 1828-ban. A vízszintes övpárkányokkal tagolt, gúlasisakos toronyhoz kétoldalt egy-egy melléktér kapcsolódik, ezekben kaptak helyet a karzatfeljáró lépcsők. A torony alsó szintjét és a mellékterek falait lizénák fogják közre s bádoggal fedett vaskos övpárkány zárja le. A déli oldalon a következő kőbe vésett kro

99. A templom alaprajza

100. A déli kapu, lábazata és metszete

nosztikon olvasható: NOHA A PÉNZ SZVKE HAZÁNKOT TERHELÉ EZX ÖLES TORNYOT FARTZÁD FELEMELÉ EGYESVLT BVZGÓSÁG ÉSZ ERŐ ELKEZTE S IGYEKEZETINKET AZ ÉG SEGITÉTTÉ. Az elrejtett évszám: 1828. A torony második szintje armirozott falsarkokkal épült; az armirozás a padlástérben, a keleti falon is megjelenik. A toronyaljból bejárat nyílik a hajóba.

A hajó déli falát két, az északit egy támpillér tagolja, a deliek közül az elsőt később építették a falhoz, gótikus faragványai nincsenek, a másodiknak, melyhez a portikus csatlakozik, csak a felső részén van vályúzatos vízvetője, mellette a falon átalakításból eredő széles félköríves ablak nyílik. A portikussal védett déli bejárat nagyon keletre tolódott, szemöldökgyámos kőkerete hornyok közé fogott körte- és pálcatagból áll. A körtetagok bordázott felületű oszlopszékről indulnak. A portikustól keletre ismét egy átalakított ablakot találunk; belül megfigyelhető, hogy a nyílását félig felfalazták. Az északi oldalon két később nyitott ablak látható.

101. Kőrácsos ablak és metszete a szentélyből

102. Támpillér vízvetője és lábazata

103. Vakolatba karcolt rajzok a szentély külső falán

A hajó és a vele azonos szélességű szentély csatlakozásánál, a diadalív vonalában két támpillér áll, a déli kétszakaszos, faragott vízvetőkkel, az északi a hajdani sekrestye felé kiszélesedő, felső részén csonkult vízvetővel. A szentély déli fala tagolatlan, csak egy később átalakított ablak töri át; a délkeleti oldalon találjuk az egyetlen megmaradt csúcsíves, kőrácsos ablakot — osztósudara hiányzik —, kettős félköríve felett környílással. Ezt az ablakot is alulról félig felfalazták. A nyolcszög három oldalával záródó szentély sarkait kétosztású, gótikus támpillérek erősítik, az északkeleti tám törzsébe egy faragott, hasáb alakú kő van beépítve. Az északi falat egész szélességében hajdan a sekrestye foglalta el.

A szentély déli és délkeleti külső falán a friss vakolatba karcolt rajzokat figyelhetünk meg. A vakolatból alakított lábazati párkány fölött egy nagyobb és egy kisebb kettős tornyú templomhomlokzat látható, a tornyokon és a háromszögű oromzaton keresztekkel. A toronytörzseket átlós vonalak szelik keresztül, melyek kötőgerendákat vagy lépcsőket jelölhetnek. Ugyanezen a falon fent, a támpillér mellett három ácsfejsze rajza látszik, ezek majdnem azonos módon ismétlődnek a délkeleti fal vakolatán. A szentélyfal és a vakolat, ahová e vázlatokat felrajzolták, a XV. század végéről vagy a XVI. század első feléből való, elképzelésünk szerint azoknak az ácspalléroknak a kezétől származik, akik itt a XVI. század első felében egy gótikus tornyot építettek, s akik közvetlenül e munkájuk előtt valamelyik erdélyi kéttornyú templomon a falazatok javításához való állványozásnak vagy a tornyok lépcsőfeljáróinak ácsmunkáját végezték. Amit e vázlatokban ránk hagytak, az előbbi munkájuknak szemléltető rajza lehet.

A templom belsejében a hajó későbbi átalakítás nyomait mutatja, a szentély késő gótikus architektúrájú. A hajó terét 1629-ből való festett kazettás mennyezet fedi, a torony felőli szakaszon egy kazettasor későbbi keletű, és nem virágmintás. Valószínűnek látszik, hogy a tornyot felépítve, hozzá nyújtották a hajót. A virágmintás mennyezeten három feliratos kazettát találunk. A gótbetűs feliratok egyike jól olvasható: RENOVATUM HOC TEMPLUM IN ANNO CUM FUNGERAT IN OFFICIO PASTORATU PETRUS VAGASSI 1629. A mellette levő kazetta felirata majdnem teljesen lekopott, csak a kezdő RENO... és a befejező 1629-es évszám vehető ki belőle. A mellette levő harmadik kazetta feliratsorai épebbek, kiolvasásukat viszont a betűk zsúfolása és a hiányok nehezítik. Néhány név töredéke vehető ki: TOMAS [...], ANDREAS [...], CZIKI [...], ANDREAS [...] ER DE HODG. E kazetta mellett címerpajzson kardot tartó kar látható, felette LAIAS ANTAL, alatta 1629. Ez bizonyára a megrendelő neve. A hajó nyugati felében 1859-es évszámú, festett mellvédű fakarzat áll.

Az 1968-ban végzett általános javítás előtti évben, a villanyvezeték bevésése közben a hajó északi falán falképekre bukkantak. Feltárásuk nem történt meg, csak épp szabadon maradtak az amúgy is rongált és megcsonkított képek előkerült részei. Az északi ablak alatt, a padlószinttől mintegy 2 m magasságban, a diadalívig 4 m hosszúságban és 1—1,5 m szélességben sokalakos jelenet töredéke látszik, hol előbb egy fának támaszkodó állat, majd több csoportban igen karakteres női arcok tűnnek elő, mélyeket a festő mindössze néhány vonallal rajzolt meg. A falképek témáját és korát csak további feltárás esetén lehet meghatározni.

A hajó és szentély között magas csúcsívű diadalív emelkedik, faragott kövekből rakva, erőteljes kiugrású, vályúzatos vállkövei közül az északi kőből, a déli idomtéglából készült. Az északi homlokfalon, a szószék mögött a meszelés alsóbb rétegeiről két felirat került elő, a felső rétégen fekete festékkel, öt vonalazott sorban antikvabetűs felirat volt, az alatta levő rétegen piros festékkel írt feliratból ez maradt meg: ASCENDET PRECATIO, DESCENDET DEI COMISERA[TIO]. Adataink szerint a szószéket 1747-ben építették, ebből az időből való lehetett a felső, megsemmisült felirat. A pelikános díszű szószékkoronát 1763-ban készítették, később átfestették, felirata eltűnt a festés alatt.

A nyolcszög három oldalával záródó szentély hálóboltozatos. A fordított kúp alakú hármas tagozású gyámkövek az oldalfalakon négy-négy, a diadalív falánál és a záródásban két-két lefutó bordát tartanak. Ezek idomtéglából készültek, kétoldalt vályúzott profillal. A szentély keleti felét fa orgonakarzat foglalja el; az 1906-ban átalakított orgona 1814-ből való. A szentély északi falában két szentségtartó fülke található. A nagyobbiknak csúcsíves nyílását pálcatagozatok keretelik, ezek az oromzaton keresztben végződnek. A keretet kétoldalt még egy-egy oszlopszerű tag hangsúlyozza. A két felső sarokban kőfaragójegyek jelennek meg, egyik oldalon két párhuzamosan vésett L, másik oldalon fekvő Z

104. Gyámkő (a), bordaprofil a szentélyben (b), diadalív vállköve (c)

105. Sekrestyeajtó

alakú jegy. A kisebb szentségtartó fülke egyszerű csúcsíves nyílású; ez lehet a korábbi. Ugyancsak az északi falban látható az 1968-as javítással szabaddá tett szemöldökgyámos sekrestyeajtó egyszerű kőkerete. A múlt század végi javítás óta van tudomásunk arról, hogy a szentély északi falán falképek lappanganak a felső mészréteg alatt.

A templom bútorzata múlt század végi. Az Úrasztalának felirata: 1890. LÁSZLÓ GYÖRGY AJÁLTA. A papi padnak a mellvédjén látunk még feliratot: AJ. GYÖRFI GERGELY ÉS NEJE SÁNDOR ZSUZSÁNNA 1893. A hajó padsorának egyik előpadján 1894-es évszám.

A toronyban három harangot találunk. A nagyobbiknak ez a felirata: ÖNTETTE A FARCÁDI REF. GYÜLEKEZET 1958. DICSÉRJÉTEK AZ URAT. FABRICA: V. V. RASCANU BUCURESTI. A régi harangnak igen szépen metszett antikva betűs felirata van: IN NOMINE IESU FUSA PER INDUSTRIA DE IOSA JANOS DE SANDOR GYÖRGY CURATORES EXIST. PASTOR HAGYAI BODO ANDRAS DE FARCZAD EIUSDEM ECCLAE. FUDIT IOANNES KERSTCHEN SEGESVAR ANNO 1705. A kis harangot 1940-ben öntötték Budapesten, Szabó József adományából.

Farcád középkori plébániáját az 1333-as pápai tizedjegyzékben így jegyezték be: „Item sacerdos de villa Vorkad solvit IIII. banales.” (MonVat I. 115.) Az 1334. évi jegyzékben: „Item sacerdos de Farchad solvit II. Banales antiquos.” (MonVat I. 133.) Ekkor már volt temploma a plébániának, feltehetően ugyanezen a helyen. 1968-ban, az északi falak menti feltöltődés elhordása közben régészeti kutatás is folyt, s a megfigyelések szerint a hajófalak alapozásakor korábbi temetkezés sírjait vágták ketté (Ferenczi 1978. 949.). Bár a késő gótikánál korábbi műformák Farcád templomából nem ismeretesek, mégis lehetségesnek tartjuk, hogy a hajó korábbi építésű, mint a szentély, mert amint megállapítható volt, ennek támpilléreit később csatolták a falakhoz. A késő gótikus szentély építése és a hajó gótikus stílusú kialakítása a XV. század második felére tehető. A déli ajtókeret lábazatának megmunkálása, a megmaradt kőrácsos ablak formája és a szentségtartó fülke keretelése provinciális jellegű, viszont a bordák, a boltozat, a gyámkövek a késő gótika e vidéken megszokott formáit mutatják. A különösen sűrű bordázatú hálóboltozat azonos megoldású Székelyderzs és Homoródszentmárton hajóboltozataival. A keresztekkel díszített szentségtartó fülkével azonos darabot Máréfalván találunk. Feltételezzük, hogy a késő gótika idején a hajót is boltozták, s az a boltozat állhatott egészen 1629-ig, a kazettás mennyezet készítéséig.

Farcádon a templom elé késő gótikus tornyot is építettek, ez a mai torony építéséig állott a nyugati homlokzaton. Az új torony építésekor feljegyezték a templom és a torony építésére vonatkozó hagyományt, amely szerint azokat több falu együtt építette és használta megyés templomként a filiák önállósulásáig. Ezekből az iratokból tájékozódhatunk a késő gótikus építésű torony állapotáról, formájáról és a fontosabb javításokról is. 1824-ben, az új torony építése iránti kérésben olvashatjuk: „Régi omlófélben levő tornyunk még a 16-ik Században, vagy a Réformatio kezdetében épitetvén a Templommal edgyütt, elsőbben 1629-be dicsőséges emlékezetü Bethlen Gábor fejedelemsége alatt, másodszor 1756ban, harmadszor 1798-ban renováltatott.” 1826-ban így emlékeznek: „A

106. Két szentségtartó fülke

Pogányi bálványozásból a keresztyén igaz hitre visszatért Arany idő alkalmatosságával épittetett vala Megyénkben levő Templomunk; az után a Reformátio be jövetelével annak végébe különösen ragasztatott és rakatott a Tornyunk; mellynek a falain ugy tetszik, hogy a Hazánk sok veszedelmes környül állása között, égés által is gyengittetett; az után a 16-ik száz kezdetével az akkori módi szerint a kőfal tetejére ujra szarvaztatott ugyan, de azt is a Ménykőnek két versen való megütése igen nagyon meggyengitette volt.” Évszám nélküli, hasonló korú iratból idézzük a filiákra vonatkozó részt: „Még hajdoni időben Hodgya, Vágás, Sükő, Lengyelfalva, Farczád eggyek lévén, Farczádot választották volt Orákulum helyinek, és ide készittettek volt maguknak Templomot az akkori vas világba: A Vallások Szakadozásaival Lengyelfalva és Vágás el szakadván, a Más Három lett egy Megyévé, de azok is idő folytával el válván, Farczád Megyéje árván maradott. A régen Épittett Templomát, Tornyát az Ellenségnek Tüze több izben is meg gyengitvén a hátrébb következett Földingások által lett meg reszkettetése el szaggatta, rontotta, félelmessé tette.” (Mindhárom a toronyépítés iratcsomójában. EgyhLvt.) Ugyancsak 1826-ban kelt az a jelentés, melyben mint felkért szakértők: Ugrai László, Pakot István és Leinferder Jakab jelentést tesznek a királybírónak és kurátoroknak a torony életveszélyes állapotáról: „A fel nyitott templomba bé mentünk, a Tornyot kivül is belől is megvizsgáltuk, a Tornyot úgy találtuk, hogy ez igen felette régi, a mostani Sistema ellen levő szemmel látás szerént is összeomlásra indult külső kő lábakkal meg támogattatott, rossz, még fennálló kőfalból áll, a mint gyanithatni, ezen régi kőfalban semmi Költ. Fák [!] nem találtatnak s egész fundamentumától fogva mindenütt fel ollyan hasadozások vagynak, hogy bátron ki lehet látni, ezen falak ily fedél nélkül lehető állása is nem bátorságos. [...] A benne levő Harangoknak azon Toronyba való tartása is bátortalan. A templom falai ugyan épek, de az épitendő új torony alkalmatosságával ezen is ujjitani s azon ujjitással a régiség ruderáit rolla el törülni szükséges lenne.” (Uo. EgyhLvt.).

Az idézett feljegyzések tájékoztatnak mind Farcád hajdani egyházi beosztásáról, mind a torony XVI. századi építéséről. Lengyelfalva a XVI. század első felében épített templomot, oltárait 1533-ban szentelték fel. Vágás ide tartozása bizonytalan, Sükőt 1673. április 13-i határózatával önállósítja a zsinati határozat: „A Mater Ecclaban pedig építeni nem tartoznak. Ha pedig Comperialtatik, hogy az Ecclesiasticum Bonumban részek vagyon a Sükeieknek, Tiszt. Eszéki István [...] adassa kezekbe.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 64.) Hodgya 1653-tól igyekszik önállósulni, de ez csak 1752-ben sikerül neki. A közös templomépítés és fenntartás reformáció előtti eredetére világosan utal a templom fenntartására szolgáló földterület elhelyezkedése, amint azt az 1665—70 körül készült leltárban találjuk, amikor már csak Farcád, Sükő és Hodgya tartoznak össze. „Lengiel falva fele fordulo határban, az Templumok földe vagyon tizenkét hold. Az három falu birja. A szentegyházföld szomszédja a lengjelfalvi Templom földek.” (Uo. 145.) Lengyelfalva elszakadása előtt az egy templomot fenntartó földek egy tagban voltak.

A középkor végi építkezések befejezése után néhány évtizeddel, 1566-tól adataink nemcsak a falu népességére és társadalmi összetételére világítanak rá, hanem név szerint is felbukkannak olyanok, akiknek utódai a templom későbbi történetében jelentős szerepet játszottak. A lófők 1566-os összeírásában Hodgyából hat (Hodgyai, László), Sükőből három (Lajos, Sükei, Orbán), Farcádról hét (Fekete, Veres, Szabó, Józsa, Albert, Jakab, Sándor) nevet ismerünk meg (SzOkl II. 203, 205.) s neveikkel a későbbi feliratokon is találkozunk. A szabad porták 1567-es összeírásában Farcád 14, Hodgya 15, Sükő 9 kapuval szerepel (SzOkl II. 220.), 1576-ban 26 jobbágyporta kerül adózás alá; egy híján mind a fejedeleméi (SzOkl IV. 40.).

A templom első nagyobb renoválására 1629-ben kerül sor, amikor a kazettás mennyezetet is készítették. Ugyanebben az évben a szomszédos Lengyelfalva is kazettás mennyezetet csináltatott templomába. 1690-ben az egyház javait érte károsodás, a parciális zsinat 1709. december 3-án tartott vizsgálatot a régi leltárak megnevezése szerint „Egy Pohár, Tiszta ezüst, mind kivül belől Arannyas” elvesztése ügyében. „A Megye Birája lévén Josa János Ur in A. 1690. az Ur asztalához való eszközöket, ugy mint ezüst pohárt és egy k. portékákot maga gondviselése alól quo quomodo lett, elég az hogy elvesztett, és az Ecclát meg kárositotta.” Józsa így védekezett vallomásában: „Igaz dolog [...] az Eccla bonumi kezem alatt vesztenek el, de nem a magam gondviseletlensége miatt, ha nem az erőszak tevők miá erőszakoson vitték el a magam bonumival együtt az Daróczi Kaszalból, sőt magam vallottam az akkori fel predáltatásban 600 forint ára kárt.” (ProtEccl 1709. 86.) A határozat szerint Józsa János és Péter 1710-ben egy igen szép, vésett díszű fedeles kehellyel kárpótolta az egyházat.

Adataink 1756-ban újabb templomrenoválásról beszélnek. Ebből az időből viszont csak a templompadok rendezésének 1751 óta húzódó megoldásáról van tudomásunk. 1751. június 9-én a keresztúri parciális zsinat így határozott: „A Fartzádi Templombeli férfi Székek a Praedikálló széken mind felyül, mind alól indigeste vadnak [...] az Ur asztala körül a Communicálóknak fennálló számokra hagyatott rendes helly a székek által nagyon occupaltatott. Mellyhez képpest tetszett a Sz. Partialisnak hogy a férfi székek egészen hányattassanak ki, és uj Classisok tsináltassanak az Ekklesia közönséges Sumptusán.” (Liber Ecclesiae Reformatae Farczadiensis. 1742. EgyhLvt.) 1756-ra a padok elkészültek és kiosztattak. Néhány helymegjelölés számunkra is fontos: „A kőláb mellett való kis székbe [...] A Segestye [!] felől való soron [...] A Predikálló széknél [...] A Pap széki megett.” A sekrestye tehát ekkor még állott. Karzatról csak később történik említés: „Az ifju Legényekről panaszban fel adatik, hogy a Templomban a Karban, mely számokra készittetett, menni nem akarnak.” (Vizitációs végzés, 1803. január 2. Uo.)

Az évenkénti megyebírói számadások a XVIII. század végétől részletesen tájékoztatnak a templomra fordított pénzösszegekről. Egy 1783. január 30-i bejegyzés szerint „Vagyon még Oláhfaluban tizenkét magyar forintja kiadva, a mellyekre Deszka Sendely interest szoktak adni az Eccla Épületeinek tartására.” 1809-ben a bevételeknél találjuk: „Templom régi fedeliért 6 forint 58 pénzt”, a kiadásoknál: „Templom sendelyezésire 169,51 pénzt.” 1814-ben fizet a megyebíró „az orgona tzirádáiért s festése egy része kifizetésiért 97 forint 28 pénzt.” (Uo.) Valószínű, hogy ekkor állították fel a szentélyben az orgonakarzatot.

1824-től a középkori torony megromlott állapota okoz nagy gondot az eklézsiának. Ekkor a falazat tetejére épített tornácos magas toronysisakja van. Előbb javítását, a sisak újjáépítését tervezik: „Anno 1826 die 12. Marti Közönséges Megye gyülése tartatván [...] a Torony szarvazattya le bontása s annak viszont kurtább bé fedése aránt [...] A torony szarvazattyának bé fedésére fogadtatott meg Kadátsi Fazakas István áts pallér 60 m. forintokkal.” (Szerződés. EgyhLvt.) Ugrai Lászlónak és társainak szakvéleménye alapján azonban elállanak e tervtől, s új torony építéséhez kezdenek, amint azt az egy garas járadék elengedésére beadott kérvényben olvashatjuk: „Ezen gyámoltalan Árva Farczádi Eklésia kéntelenittetett Félelmes Halálokot okozható Tornyát lebontani. [...] Kéntelen volt 1200 Forintot az Épittésre költsönözni, Melyel ugyan épitett valamit, de még függőjébe feles munkája van hátra.” (Toronyépítési iratok, EgyhLvt.) A megyebírók számadáskönyvében 1826—1833 között találjuk a torony építésére s közben a templom javítására fordított bevételek és kiadások elszámolásait: a tételeket összesítve a toronyra 3082 magyar forint 52 dénárt költöttek (Számadások, II. kötet. 1816— 1886. EgyhLvt.). A kőművespallér neve ismeretlen, az ácsmunkára Siménfalvi Ifjú Györke Jánossal szerződött az egyházközség 1830. december 11-én. A templom kőkerítését 1835-ben javították.

A templom 1877-ig zsindelyfedésű volt, mai szarvazata és cserépfedele ebből az évből való (PüspJel 1878). 1895-ben a cserépfedelű tornyot bádogozták. Nagyobb javítás volt még 1913-ban, 1200 korona költséggel (uo. 1914). 1968-ban a műemléktemplom állagmegóvó javítására került sor, ugyanekkor a faragott köveket a mészrétegtől megtisztították.

Adataink két régi harang feliratát őrizték meg. Egy Brassóban öntött harangra ez volt felírva: ECCLESIAE REFORMATAS FARCADIENSIS IN ANNO 1807 PER JOH. PAULI CORON. A másik harang felirata: FUSA PER FRIDERICUM LOOTZ SCHAESBURGENS, 1843. (Lőrincz Áron: A farcádi ref. egyházközség története. 1906. Kézirat. EgyhLvt.)

Irodalom

Orbán I. 40. — Gerecze II. 944. — Biró 1941. 101. — Kováts 1942. II. 705. — Nagy Lajos 1942. 10. — Voit 1942. 128, 135. — Kelemen 1944/1977. 50, 240, 249, 271. — Juhász 1947. 10, 43, 132. — Darkó 1953, 204, 205. — Vătăşianu 1959. 554. — Dávid 1963. 45—46. — Sebestyén 1963. 116. — Tombor 1968. 129. — Dávid 19692. 544, 545. — Drăguţ 1972. 81. — Dávid 1975. 957. — Drăguţ 1976. 233. — Ferenczi 1978. 949. —