részletes keresés


nyomtat

megoszt

Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
FÉRFIAK A VONATON

Mint régen a falu kanásza,
a munka-lelkű embert felverik
az ébresztőórák,
s mintha századok óta lenne így,
a szája végén lógó csikkel, feltűrt gallérral
vonathoz baktat a fél falu.

Egyforma, szürke férfiak,
hónuk alatt álmosan szorongatják
a kopott aktatáskát,
s úgy érzik minden hajnalban,
hogy az asszony nem volt soha ilyen meleg,
s a fapad nem volt soha ilyen kemény...

Mint a vagonok,
zötyögnek az álmok,
s a gőzölgő fejek álmosan kókadoznak
a zsíros kucsmák alatt.

S hogy a vonat meg ne álljon,
imitt-amott
ásítozva tromfot kér
a fáradtság
s a megszokás.