nyomtat

megoszt

Délvidék
EGYED EMESE

LORELEI

 

 

Megégetett a messzi tűz, a szikra?
Eszedbe juttatott tündért, legendát?
S kiket kétely, veszély, varázs sosem bánt:
alig találhatsz régi társaidra?

 

Vagy azt hiszed, közömbösnek maradva
sugarasabb napok szegődnek hozzád,
s kik önmaguk s az álmod fölaprózzák,
szárnyas szíved mellettük megmaradna?

 

Van egy világ. Mi találtuk ki ketten.
Nem osztható, nem mérhető, de gazdag,
bár kincse nincs. Ismerjük, s ismeretlen

 

csapásain a zsongító szavaknak,
örömből-fényből fölnevelt berekben
nem tévedünk el már. Lorelei hallgat.