megoszt

A MIKROSZKÓP

A varázsló
vízi liliomok között élt.
És ott élt csak igazán! Kőházát
nem szerette. Amerre járt, gyapjúsás, iszalag, nád
fonadéka félrehajolt, még a lebegő tündérrózsa is
fejet hajtott előtte.
Legkedvesebb zenéje
hajnali szép illatozás volt;
békéje, szenvedélye: ezerarcú szirombontás.

Találkozhattál a varázslóval
végtelen kertjeiben, vagy
hókuszpókuszos nagyítólencsék fölé magasodó
tudós görbületben...
Többé ne lesd meg! Mákszirmú szíve
amúgy is gyakran félrever, túl
szaporán cseng-bong: lélek-
harang rügytépő szélben.
De kövesd meg: eloroztad tündér
inasát, daliás gyermekét: temiattad
lett halandó, és liliomhite hervad, hervad,
vizek tárgylemezére simul,
s mint óriási mikroszkópon, vizsgálható...
Sors-szelet? Ifjúság?
Varázsló jár-kel virágok között.
Nap szárogatja harmatos haját.