A Maros megyei etnikumok 1850-1992 közötti területi megoszlásainak elemzése.

Kiss Dénes

A címben szereplő kérdésnek legalább két vetületét kell megkülönböztetnünk. A települések etnikai arányváltozásai történhetnek spontánul, illetve tervszerű politikai-közigazgatási intézkedések hatására. A múlt században az etnikai térszerkezet tervszerű megváltoztatása inkább a városra volt jellemző. Szinte alig találunk Erdélyben olyan városi rangú települést, amely a szocialista rendszer irányított migrációs politikájának etnikai következményeitől mentes lenne. Falvakon ez a jelenség kevésbé érvényesült, bár Erdélyben erre is akadnak példák, pl. a két világháború közötti partiumi román telepes falvak kialakulása. A szocialista iparosítással kezdődően azonban a kialakuló nagyvárosok politikai súlya lényegesen meghaladta a falvakét, így ezt követően a falvak etnikai szempontú népességváltozása többé-kevésbé spontánul alakulhatott. Tanulmányunkban azonban csak a Maros megyei falvak etnikai arányváltozásaival foglalkozunk. [1]

Adatforrásként az 1850-es, 1900-as, 1966-os és 1992-es népszámlálások eredményeit használjuk. [2] Az elemzést két etnikum, a magyar és a román, viszonyára korlátozzuk.

Elméleti előfeltevések

Az etnikumok közötti keveredés-elkülönülés folyamataira vonatkozóan Farkas György kétféle változást feltételez, a mobilitás, keveredés, illetve a homogenizáció, tömbösödés tendenciáit. Szerinte e két, egymással ellentétes folyamat "a helyi közösségeket körülölelő tágabb társadalmi struktúrában zajló változások" [3] függvénye. Nagy horderejű társadalmi változások, háborús viszonyok az etnikumok közötti keveredést mozdítják elő, míg a hosszan tartó, zavartalan időszakok, a homogenizációnak, tömbösödésnek kedveznek.

E hipotézist két okból kifolyólag is kénytelenek vagyunk módosítani. Egyrészt a bemutatott hipotézis a különböző etnikumok egy sajátos együttélési típusára vonatkozik, nevezetesen arra, amikor azok elkülönült, homogén etnikai tömbökben élnek, a keveredési folyamat pedig ezen állapot megbomlásaként, az etnikai/nyelvi határvonal fellazulásaként értendő. Létezik azonban az etnikumok közötti tartós együttélésnek egy másik formája is, amelyben a különböző etnikumok helyi közösségei kiterjedtebb területen és tartósan élnek együtt, vegyes ("kevert") lakosságú övezetet képezve. Ezek esetében az egyes településeken zajló belső homogenizáció nem vezethet nagyobb, összefüggő etnikai tömbök kialakulásához, legfeljebb kisebb, szigetszerű településcsoportok képződéséhez, illetve egyedülálló, elszigetelt települések belső homogenizációjához (e folyamatot a továbbiakban enklavizációnak nevezzük). Ennek megfelelően saját hipotézisünkben (amely lényegileg nem különbözik a Farkas György elképzelésétől) mobilitás-keveredés folyamatainak ellentéteként a szegregálódás folyamatát különböztetjük meg, amely az etnikai együttélés fenti típusaitól függően lehet tömbösödés/homogenizáció, illetve enklavizáció.

E fogalmi bővítés mellett az idézett hipotézis egy további módosítását is szükségesnek tartjuk. Amennyiben a konfliktusos időszakok, vagy akár nagyobb társadalmi átalakulások kategóriájából leválasztjuk a lakosság összetételét tudatosan megváltoztatni szándékozó/igyekvő politikai intézkedések periódusait (mint pl. a lakosságcsere), feltételezhetjük, hogy Kelet-Európában a XIX. század második felétől napjainkig eltelt időszak az együttélő etnikumok folyamatos területi szegregálódásának az ideje. A kisebb-nagyobb, rendszerint etnikai színezetet (is) viselő konfliktusos időszakok csak gyorsítják a békés periódusokban is zajló területi elkülönülés folyamatát.

Maros megye etnikai térszerkezete 1850-ben

Maros megye adminisztratív területi egységként 1968-tól létezik. Magába foglalja az egykori Marosszék területe mellett a román többségű Mezőség, a Kis- és Nagyküküllő menti területek jelentős részét, valamint a Segesvár körüli, vizsgált időszakunk kezdetén még német lakosságú terület egy részét. Az így behatárolt terület etnikai összetétel szempontjából rendkívül heterogén. A megye teljes lakosságának 1850-es és 1992-es nemzetiség szerinti megoszlását a következő táblázatba foglaltuk össze. 1992-ben a megye falusi lakossága 299.058 személy.

1. táblázat. Maros megye etnikai összetétele 1850-ben és 1992-ben

Forrás: Varga E., 1998

Az etnikumok megoszlása szempontjából a megye területén homogén etnikai tömbvidékeket, valamint vegyes etnikai összetételű térségeket (amelyek esetenként tömbvidékek közötti ütköző zónák) különíthetünk el. Ezen kategóriák szerint 1850-ben a következő térségek megkülönböztetését tarjuk célszerűnek.

Etnikai tömbvidékek

Román tömbvidékek

Mezőségi román tömb

Görgény-völgyi román tömb

Felső-Maros menti román tömb

Magyar tömbvidék: Marosszék Marostól keletre eső része

Német tömbvidék: Erzsébetváros - Segesvár körzete

Vegyes térségek

A mezőségi román tömb és Marosszék közötti ütköző zóna. (E térség Maroskeresztúrtól kezdődően Marosszék mezőségi részét, a Maros völgyének Marosvásárhely-Magyaró közötti részét, valamint a Szászrégen körüli német településeket foglalja magába.)

 A Küküllő menti vegyes térség. (A Magyarkirályfalvától Küküllőszéplakig terjedő Küküllő menti települések tartoznak ide)

A Radnót körüli vegyes térség (Vegyes lakosságú falucsoport a Maros mentén, Bogát és Szentpál között.)

Az etnikai térszerkezet változásai 1850-1992 között

1. A tömbvidékek trendjei

A tömbvidékek homogenizálódnak és a vegyes térségek/ütköző-zónák rovására növekednek. A tömbökön belüli kisebbségi települések, településcsoportok enklavizálódnak.

1. a. A tömb homogenizációja

Az etnikai tömbvidékek kisebbségi lakosságának aránya folyamatosan csökkent. Ez az aránybeli csökkenés a magyar tömbvidéken jelentősebb volt, mint a román tömb esetében, ahol 1966 és 1992 között a román-magyar etnikai arány stagnál.

2. táblázat. A románok és magyarok aránya az egyes tömb-területeken

		1850	1900	1966	1992
Magyar tömb	románok	6.806	3.389	6.163	3.815
	magyarok	48.755	68.112	75.525	59.668
	románok %	13,9%	4,9%	8,2%	6,4%
Román tömb	románok	62.257	80.866	121.800	85.390
	magyarok	6.221	15.023	13.710	9.657
	magyarok %	9,1%	15,6%	10,1%	10,2%

 Forrás: Varga E., 1998

1.b. A tömbvidékek terjeszkedése

 A tömbvidékek növekedésének egzaktabb kimutatásához szükséges a tömbhöz tartozás ismérveinek pontosabb meghatározása. Etnikai tömbvidékhez tartozónak tekintettünk minden olyan települést, amelyben az egyik etnikum aránya meghaladta a 66 százalékot és ugyanazon etnikum a szomszédos települések legalább felében hasonlóképpen legkevesebb kétharmados többséget képezett. Az így körülhatárolt négy tömbvidék mindegyike növekedett néhány településsel. E növekedések jelentős része azokhoz a városi rangot elnyert településekhez (és a közigazgatásilag ezekhez tartozó településekhez) kötődik, amelyeket témánk behatárolása miatt nem vettünk be az elemzésbe, így ezekkel részletesebben itt nem foglakozunk. A térkép-mellékletek azonban jól szemléltetik ezeket a változásokat.

A mezőségi román tömbvidék déli irányú terjeszkedése során bekebelezte Dicsőtszentmártont, valamint a Radnót körüli vegyes-térség jelentős részét, Radnóttal együtt. Észak-keleti irányban, bekebelezve a Szászrégen körüli kiürülő német településeket, a Görgény-völgyével egybefüggő román tömbvidék alakul ki. Ezáltal a korábbi Maroskeresztúr-Magyaró közötti ütközőzóna kettészakad, a Vécs-Disznajó-Magyaró sziget enklávésodásához vezetve. Ehhez a növekedéshez hozzájárul, hogy a Görgény-völgyi román tömbvidék kistérségi központja, Görgényszentimre, szintén homogenizálódik. A Segesvár központú német tömb helyén egy új román tömbvidék alakul ki. E területi növekedések ismétlődő elemeként fordul elő az idővel városi rangot elnyerő kisebb regionális központok román többségűvé válása - román tömbvidékek általi bekebelezése.

A magyar tömbben asszimilálódik az Erdőszentgyörgy körüli román lakosság és részben a Nyárádszereda körüli is. Terjeszkedésével bekebelezi az ütközőzóna Vásárhely-Régen közötti részét (Gernyeszeget, Sárpatakot, kiterjedve így Pókára és Pókakeresztúrra is), déli irányban Kisteremit.

1.c. A tömbön belüli kisebbségi települések-településcsoportok enklavizálódása

A tömbvidékeken belül megmaradó kisebbségi lakosság zöme egyre kevesebb településen koncentrálódik. E a koncentrálódási folyamat a két esetben rendkívül hasonló, bár a román tömbvidéken élő magyar szórványlakosság esetében erősebb mint a magyar tömbvidéken élő román lakosság esetében. A következő táblázatban a kisebbségben levő etnikumok megoszlását mutatjuk be, az általuk legnagyobb számban lakott településeken: 1992-ben a magyar tömbvidéken a román kisebbség által legnagyobb számban lakott öt településen él e tömbvidék teljes román lakosságának 50,2%-a, 15 településen 81,9%-a.

3. táblázat. A tömbvidékek kisebbségi lakosságának aránya az általuk legnagyobb számban lakott településeken

 Forrás: Varga E., 1998

Mindkét tömbvidéken kiemelkedik egy-egy település, amelyeken a teljes szórványlakosságok jelentős hányada él. A magyar tömbvidéken Erdőszentgyörgyön él a román lakosság 31,8%-a, a mezőségi Nagysármáson az összes román tömbvidékek magyar lakosságának 19,35%-a.

Az enklávésodási tézisünk vizsgálatához az enklávé fogalmát kell pontosítanunk. Enklávénak nevezünk egy települést vagy néhány településből álló településcsoportot, ha azon egy etnikum többséget képez, miközben a szomszédos településeken ez a többség nem valósul meg. Enklávésodásnak nevezzük azt a folyamatot, amely ezen elszigetelt többség kialakulásához, vagy fokozódásához vezet.

 Enklávék mindkét tömbvidéken már 1850-ben voltak, bár a szórványlakosság többsége egyik tömbvidéken sem ezekben élt: a magyar tömbvidéken a román lakosság 25,6%-a képezett többséget összesen 11 településen, a román tömbvidéken 5 településen a magyar szórványlakosság 31,5%-a élt helyi többségben. E települések száma 1992-re a magyar tömbvidéken 8-ra csökkent, a román tömbben 6-ra nőtt, a szórványlakosság ezekben élő hányada azonban mindkét esetben nőtt, 27,7% valamint 35,5%-ra.

4. táblázat. Tömbvidékek kisebbségi lakosságának helyi többségben élő hányada

 Forrás: Varga E., 1998

 Az összességében etnikailag homogenizálódó tömbvidékeken belül e kis enklávék egy részében ellentétes irányú belső homogenizáció zajlik. Így a magyar tömbön belül Nagyszederjes és Vece homogén román lakosságúvá vált, Mosonon a román lakosság aránya 8%-al nőtt. Különösen szembetűnő ez az enklavizálódási folyamat a román tömb esetében, ahol mind az öt 1850-ben magyar többségű településen a magyarok aránya tovább nőtt, sőt Mezőbodonban ez idő alatt alakult ki a magyar többség.

5. táblázat. Tömbvidékek kisebbségek által lakott azon települései, amelyeken e kisebbségek helyi többségben élnek.

Település	Kisebbségi lakosság 1850-ben (%)	Kisebbségi lakosság 1992-ben (%)	Kisebbségi lakosság 1850-ben	Kisebbségi lakosság 1992-ben	Lakosság-csökkenés 1966-1992 között (%)
Magyar tömbvidék
Bolintineni - Bálintfalva	100	50,99	127	129	-11,2
Ivăneşti - Kebeleszentivány	96,7	70,95	120	210	-4,5
Mura Mare - Nagyszederjes	95,7	100	133	80	-63,5
Tofalău - Tófalva	92,06	0	174	0	-40
Mura Mică -Kisszederjes	90,3	72,41	112	42	-71,9
Lăureni - Lőrincfalva	88,9	61,25	202	166	-13,9
Veţa - Vece	88,9	100	129	61	-72,3
Poieniţa - Marosagárd	77,9	65,3	215	175	-30,2
Sânişor - Kebele	62,3	10,7	137	21	-20,6
Moşuni - Moson	54,6	62,0	195	196	-33,05
Şardu Nirajului - Nyárádsárd	53,2	30,5	199	123	-17,4
Román tömbvidék
Ozd - Magyarózd	80,4	95,8	374	415	-41,2
Iştihaza - Istvánháza	80,4	92,8	320	207	-43,8
Bichiş - Magyarbükkös	75,4	97,9	513	286	-51,2
Glăjărie - Üvegcsűr	68,7	86,2	405	1614	10,6
Cecălaca - Csekelaka	50.0	68.35	350	298	-43,8
Papiu Ilarian - Mezőbodon	42.18	59.18	510	606	-49,7

Forrás: Varga E., 1998

2. A vegyes térségek trendjei

A vegyes térségek települései etnikailag homogenizálódnak. A térség szélein fekvő települések esetében ezáltal valósul meg a tömbvidékek terjeszkedése - a vegyes térség zsugorodása. A megmaradó vegyes térségek települései enklavizálódnak.

A vegyes térségekben a vizsgált időszak alatt nő azoknak a településeknek a száma, amelyekben egy etnikum tagjai többségben vannak. A kétharmados magyar többségű települések száma 22-ről 26-ra, a kétharmados román többségű településeké 14-ről 18-ra nő.

6. táblázat. A vegyes térségeket alkotó falvak 1850 és 1992-ben, lakosságuk etnikai megoszlása szerint

	Magyar többségű települések száma		Mindkét etnikum 50% alatt	Román többségű települések száma
	100-66%	65-50%		50-65%	66-100%
1850	22	20	18	14	14
1992	26	17	15	12	18

 Forrás: Varga E., 1998

A vegyes térség szélein fekvő települések egy része a terjeszkedő tömbvidékek részévé válik, más részük a tömbvidékek szórványlakosságát bővítik, új enklávék formájában. A megmaradó vegyes térségekben homogenizálódó falucsoportok alakulnak ki.

A román tömbvidéken két új enklávé-szerű falucsoport is képződik. A Radnót körüli vegyes térség maradványaként Búzásbesenyő-Kerelőszentpál és Magyardellő képez magyar többségű szigetet. A másik a Maros Szászrágenen felüli részén alakul ki, a román tömbvidékek már említett terjeszkedése, Szászrégen bekebelezése által. A szigetet Disznajó, Magyaró, Fickópataka, Holtmaros és Marosvécs alkotja.

Kiterjedtebb vegyes térségként marad meg Marosszék mezőségi része. Ezen belül homogenizálódó falucsoportok alakulnak ki: Kölpény-Szabéd-Fele, Szentivány-Bergenye-Panit-Harcó-Kövesd-Madaras képeznek magyar(osodó), Ménes-Szabad-Bárdos román(osodó) falucsoportokat. Száltelek és Náznán-falva elszigetelten válnak több mint kétharmados román falvakká. Ez utóbbi egyben Marosvásárhely külvárosává válik. Feltehetően ennek köszönhetően, mint a román tömb irányában fekvő külvárosi településnek, nő jelentősen a román lakossága, mint ahogy a város magyar tömb felőli oldalán, Marosszentgyörgyön, a magyar lakosság nő hasonlóképpen.

A Küküllő-menti vegyes térségben szintén egy összefüggő, homogenizálódó magyar falucsoport alakul ki, Vámosgálfalva-Mikefalva-Gogánváralja között. Ez a vegyes térség a vizsgált időszakban a német tömb helyén kialakuló román tömb irányában növekedett: a keletkező "niche" irányába magyar lakossság is vándorol.

Az enklavizációs és migrácós folyamatok közötti összefüggések

Tanulmányunk elején, a vizsgálatunk terepét képező Maros megyét bemutató részből már kiderült, hogy az eltelt időszakban a megye összlakossága többszörösen nőtt. Míg azonban a megye össznépessége a vizsgált időszak alatt folyamatosan nőtt, a falvakban ez a növekedés 1966 után, a városra költözés következtében leáll, a népesség csökkenni kezd.

1.ábra

Forrás: Varga E., 1998

Ez a népességcsökkenés nem érinti egyenletesen a falvakat. Így például az infrastrukturális fejlesztések szempontjából előnyösebb helyzetű községközpontok népességfogyása lényegesen kisebb, mint a központi szerepet nem játszó falvaké.

7. táblázat. Maros megyei falvak népességszámának alakulása 1966-1992 között, százalékban

 Forrás: Varga E., 1998

Jelentős eltérések mutatkoznak a népességfogyást illetően az etnikai összetétel alapján megkülönböztetett térségek között is, a tömbvidékek lakossága lényegesen nagyobb mértékben fogy mint a vegyes térségeké. E különbség mögött feltehetőleg két gazdasági tényező áll, a föld termékenysége valamint a városoktól való távolság. A vegyes térségek termékenyebb folyóvölgyekben terülnek el (Maros és Küküllő völgye), a tömbvidékek vízszegény területen (Mezőségi román tömbvidék) vagy hegyvidéken találhatók (Görgény-völgyi- illetve Felső-Maros menti román tömb). A falvak életében is egyre nagyobb gazdasági jelentőségre szert tevő városok szintén a folyók mentén találhatók, a városi rangot újonnan elnyerők (Ludas, Radnót, Dicsőszentmárton) és a régi, de jelentősen megnövekedő városok (Marosvásárhely, Szászrégen) egyaránt. A város-távoliság különösen a magyar tömbvidéket érinti.

8. táblázat. A népességszám alakulása térségenként

 Forrás: Varga E., 1998

A tömbvidékek és vegyes térségek közötti fenti különbség eltérésekhez vezet e térségek enklavizációs folyamataiban is. A tömbvidéki enklávésodások közös jellemzőiként kiemelhetjük az illető települések 1966 és 1992 közötti feltűnően magas lakosságfogyását: a magyar tömbvidék enklavizálódó román falvainak lakossága ez idő alatt 49,8%-al fogyott, míg a térség többi részében a lakosságfogyás csak 18,4%-os. A román tömbvidék esetében ez a különbség kisebb, ám itt is kimutatható: a magyarosodó enklávék lakosságfogyása 31,2%, a térség fennmaradó részében 27,9%. E kisebb mértékű eltérés azonban egy kivételes, növekvő lakosságú falunak tulajdonítható (Üvegcsűr), amely nélkül a román tömbvidék magyar enklávéinak lakosságfogyása szintén nagymértékű: 46, 1%. A tömbvidékek enklávéinak e nagymértékű elnéptelenedése valószínűleg e települések fokozottan hátrányos gazdasági helyzetét jelzi. Ilyen esetekben feltételezhető, hogy az elvándorlás a lakosság nagy része számára kívánatos modell. A lokálisan többséget képező etnikum arányának növekedése a fenti esetek mindegyikében tagjainak kisebb mértékű fogyása által következik be, jelentős számbeli csökkenéssel. Úgy tűnik tehát, hogy a szórványlakosság migrációban észlelhető sikertelensége képezi a tömbvidéki enklavizálódás egyik (fő?) okát. [4]

9. táblázat. Népességnövekedés térségenként az enklavizálódó, illetve keveredő falvak csoportjaiban, 1966-1992 között

		1966	1992	1966-1992
Magyar tömbvidék	enklavizálódó román falvak	911	457	-49.8%
	magyarosodó falvak	83006	67657	-18.4%
Román tömbvidék	enklavizálódó magyar falvak	6471	4448	-31.2%
	románosodó falvak	131387	94698	-27.9%
Vegyes térség	enklavizálódó magyar falvak	50671	47653	-5.9%
	enklavizálódó román falvak	22061	20060	-9.1%
	keveredő falvak	40938	37691	-7.9%

 Forrás: Varga E., 1998

A vegyes lakosságú térségek enklavizálódó, illetve etnikailag keveredő falvaiban észlelhető népesedési tendenciák a fentiekkel ellentétesek. E térségek enklavizálódó falvaiban a lakosság-fogyás kisebb mértékű mint ugyanezen térség etnikailag keveredő falvaiban, sőt az enklavizálódás (a helyi többség elnyerése vagy növekedése) gyakran a népesség növekedésével társul. Ez esetekben tehát valódi, "életképes" enklávék alakulnak ki, a folyamat mögött tényleges elkülönülés áll. Ezzel szemben a tömbvidékek esetében egy "látszólagos" enklavizációval állunk szemben, amelyet nem az etnikai alapú elkülönülés, hanem az elvándorlás eredményességében mutatkozó eltérés vált ki. Így ez a folyamat pusztán a szórvány asszimilációs folyamatának egy "érdekes", megtévesztő aspektusa.