KISS TAMÁS (szerk.)
Az etnikailag vegyes házasságok az erdélyi magyar lakosság körében: 1992-2002
Horváth István
Az elemzés szakmai kontextusa
Jelen tanulmány az erdélyi magyarok, 1992-2002 közötti házassági statisztikáinak a primér feldolgozása, különös tekintettel a házastársak bevallott nemzetiségi hovatartozására. Mint ilyen, elsősorban a romániai magyarság demográfiai helyzetének az elemzése kapcsán kialakult szakmai vitáknak, problémafelvetéseknek, ezen belül is az asszimilációnak betudható "népességfogyás" kérdéskörének adaléka.
A romániai magyarság 1992-2002 között bekövetkezett számbeli csökkenését elemző szakértők véleményei, [1] habár abban eltérnek, hogy mekkora lehetett a mértéke, alapvetően egyetértenek, hogy a népességfogyás egyik oka az asszimiláció. Demográfiai számításokról lévén szó, nem a kulturális értelemben vett identitásváltás folyamatát, hanem annak statisztikailag rögzíthető vonzatait próbálták megragadni: a két népességregisztráció között bekövetkezett nemzetiségi besorolás megváltozása okán bekövetkezett besorolási vesztességet, és a vegyes házasságokból származó gyermekeknek a magyar szülőkével nem egyező etnikai besorolása nyomán beálló: nem a saját etnikum számára megvalósított szaporulatot. [2]
A tanulmánynak nem célja a számítások során használt módszereket felleltározni, illetve azokat értékelni, azonban mindenképpen megjegyzendő, hogy az asszimiláció problémakörének az elemezésére viszonylag kevés közvetlenül felhasználható adatforrás áll a szakértők rendelkezésére, így, a becsléseik az ún. reziduális módszerre, illetve indirekt számításokra alapozzák. A reziduális módszerek alatt azokat a számításokat értem, amelyek a természetes népmozgalmi és a vándormozgalmi adatok alapján nem magyarázható fogyást írják az asszimiláció számlájára. [3] Az indirekt módszerek olyan létező adatforrásokból indulnak ki, amelyek valószínűsíthetően kapcsolatba állnak az asszimiláció jelenségével, és ezekre alapozva próbálnak következtetni az asszimiláció mértékére. Szilágyi N Sándor például, (többek közt) az 1992-ben regisztrált, vegyes házasságokban szültetett gyermekek nemzetiségi regisztrációjából próbál következtetni az asszimiláció feltehető mértékére. [4] A jelen tanulmányban feldolgozott, a vegyes házasságok dinamikájára vonatkozó adatsorok, az asszimilációra vonatkozó indirekt demográfiai számítások további megalapozásában hasznosíthatók. Ez a közlés elsőrendű célja. Ennek tudható be, hogy a tanulmányban nem általában az etnikailag vegyes házasságokat elemzzük, hanem a magyar házasuló felek párválasztását, és azt is csak leegyszerűsítve, az etnikailag homogám (magyar-magyar) illetve vegyes (magyar-nem-magyar) házasságokra felbontva. Az ok egyszerű: az azokból a családokból származó gyermekeket, ahol csak az egyik házastárs magyar, nagyobb valószínűséggel sorolják be a szülők (vagy, később sorolják be önmagukat) magyartól eltérő nemzetiségűnek, mint az etnikailag homogám családból esetében.
Annak ellenére, hogy ebben a tanulmányban nem térünk ki erre, fontosnak tartjuk hangsúlyozni: az etnikailag vegyes házasságokra vonatkozó adatok, adatsorok hasznosíthatósága messze túlmutat az (etno-)demográfiai elemzéseken, és az etnikai identitásra, interetnikus viszonyokra, párválasztási szokásokra vonatkozó kutatások fontos kiinduló tényeiként, vagy járulékos információiként szolgálhatnak. Ugyanis az etnikailag vegyes házasság, egyszerre strukturális és szocio-kulturális meghatározottságú jelenség. Strukturális, hisz ahogyan azt Peter Blau többször is hangsúlyozza, annak a statisztikailag is leírható valószínűségéről szól, hogy valaki, párválasztási preferenciáinak (esztétika, rang, státus stb.) megfelelően, azonos nemzetiségű párt találjon. [5] De ezzel párhuzamosan szocio-kulturális is, hisz értékrendről, identitásról, csoportkohézióról is szól; arról, hogy más, a párválasztásban fontos ismérvek mellet, milyen mértékben fontos ismérv a társ azonos nemzetisége. Az egyéni választások, és főleg azok bizonyos gyakorisága és dinamikája bizonyos szinten kifejezi azokat a ténylegesen ható közösségi normákat, amelyek szabályozzák a csoportok közti együttélés kívánatos, elfogadott, vagy megengedett normáit, a csoportra jellemző etno-kulturális nyitottság-zártság mértékét. Ennek jegyében idézhető Rogers Brubaker, aki, az általa jelentős mértékűnek tartott erdélyi román-magyar vegyes házasságok kapcsán írja, hogy ezek valósága kontrasztíven hat a retorika szintjén akkreditált erős csoportelhatárolódások reprezentációjával, és sejteti, hogy a mindennapi élet szintjén, a román-magyar etnikai határok jóval átjárhatóbbak mint ahogyan azokat a domináns retorika sugallja. [6]
Még egy pár szó az elemzés során használt terminológiáról. Az etnikailag vegyes házasságok esetében, gyakran használatos etnikai exogámia (endogámia) helyett, inkább a heterogámia (homogámia) terminust részesítettük előnyben, abból a meggondolásból, hogy a két fogalompáros a párválasztások eltérő vonzatait hangsúlyozza. Az endogámia-exogámia, a területileg viszonylag behatárolható, közvetlen interakciókban összekapcsolt közösségeken belüli, vagy azok közötti párválasztásokra vonatkozik. Ennek jegyében az exogámia úgy értelmezendő, mint adott közösségi térségen (ami lehet egy adott település része, az egész település, vagy települések hálózata) kívül történő párválasztás, ehhez viszonyítva az endogámia nem más mint a párválasztások viszonylag nagy gyakorisága által körvonalazott, fizikailag is jól behatárolható térségen belül történő házasság. Vagyis az endogámia-exogámia fogalompáros vonatkoztatási alapja, az effektív párválasztási gyakorlatok, és/vagy a mentális reprezentációk alapján körvonalazott szokványos házasodási térségek. Ehhez képest a homogámia az egyének szocio-kulturális jellemzőt tekinti viszonyítási alapnak, és homogámnak tekinti azokat a házasságokat amelyekben a házasfelek, valamilyen ismérv szerinti, azonos kategóriába sorolhatóak. Vagyis a házasfelek etnikai hovatartozását tekintve, homogám az a házasság amelyben a két fél azonos etnikumú, illetve heterogám párválasztás az amikor a házasfelek etnikai besorolása eltérő.
Az adatok forrása és megbízhatósága
A házasságkötés előtt a házasfelek számára kötelezően kitöltendő statisztikai regisztrációs lap, többek között, a házasulandó felek nemzetiségi hovatartozását is regisztrálja. A román statisztikai hivatal (Institutul Naţional de Statistică - INS) központosítja ezeket az adatokat is. Az intézet eleddig nem hozott nyilvánosságra a házasságok etnikai összetételére vonatkozó adatokat, mivel ezeket nagyon szűk szakmai érdeklődésre számot tartó adatnak ítélte, ám ennek ellenére az adatok nyilvánosak, és az igénylők megvásárolhatják. [7] Egy ilyen megrendelés keretében szereztük be az erdélyi megyék házassági statisztikáit: nemzetiségi (csak a román, magyar, roma és német nemzetiségekre), megyesoros, éves (1992-2002 között) illetve településtípus (falu város) szerinti bontásban. A szolgáltatott adatbázis első oszlopa, illetve első sora tartalmazza az adott megyében és évben házasodó/nősülő összes feleségek, illetve férjek számát nemzetiségi bontásban, illetve kereszttáblázatban, a négy nemzetiségre, a férjek és a feleségek nemzetisége szerinti lehetséges 16 kombinációban, a párok nemzetiségi összetételét. Tehát az adatbázis első oszlopa, illetve a felső sora tartalmazza a négy nemzetiséghez tartozó összes férfit, illetve nőt, aki abban az évben házasságot kötött, míg a belső négyzetek a párok lehetséges nemzetiségi összetétele szerint a párok számát: vagyis mind az etnikailag homogén (román-román, magyar-magyar stb.) mind a lehetséges nemzetiségi párosítások szerinti (román-magyar, román-német, magyar-roma stb.) házasságok számát.
Az adatbázis nem teljes: 1992-re hiányzik a településtípus szerinti bontás, illetve 2002-re a Maros megyei házasságokra vonatkozó kimutatások. Az előbbi esetben nyilvántartási hiányosságra, a másodikban adatkorrekciós folyamat okán beállt ideiglenes hiányosságra hivatkoztak. Tekintettel arra, hogy a magyar népesség jelentős hányada él Maros megyében, a 2002 adatok hiánya meghatározó az erdélyi összkép szempontjából, így erdélyi szintű összesített adatelemzést csak 1992-2001 közötti periódusra végeztük el. Természetesen ott, ahol megyei adatsorok hiánytalanok 2002-ig, ott erre a periódusra vonatkozóan közöljük az adatokat.
A házasság statisztikailag releváns adatainak a regisztrációját (beleértve a nemzetiséget is) törvény írja elő, és a törvény kötelezi az anyakönyvvezetőket, illetve a házastársakat a típusnyomtatvány pontos kitöltésére. Ennek a formáját ugyancsak törvény szabályozza. A nemzetiségi és vallási hovatartozása bevallása opcionális, és kizárólag az alany bevallásán alapszik, ami az adatok értékelése során felveti a környezet által romának beazonosítottak nemzetiségi önbesorolásának a fogas kérdését. Fogas, mivel a romák, főleg általuk hivatalosnak tartott interakciók (beleértve a népszámlálást és az ehhez hasonló statisztikai regisztrációkat) során, viszonylag gyakran, más nemzetiséghez sorolják be magukat, mint azt, amit a közvetlen környezetük tulajdonít nekik. Tekintettel arra, hogy ez a probléma eléggé átfogó, ám statisztikailag nehezen becsülhető következményekkel jár, megelégszünk azzal, hogy jelezzük, mint egy lehetséges torzító elemet, de eltekintünk bármilyen statisztikai korrekció alkalmazásától.
Habár az adatregisztrációt törvény írja elő, és ennek az egységes jellegét, pontosságát és tisztességét nincs formális okunk megkérdőjelezni, a feldolgozás során tapasztalt - általunk legalábbis furcsának értékelt - helyzet mégis fenntartásokra késztet. Fehér megye esetéről van szó, ahol 2000-től kezdődően a házasságra lépő magyar nemzetiségűek száma valószínűtlen és megmagyarázhatatlan módon csökken, az 1999-es 214 magyar nemzetiségű házasságot kötő személyről, a 2000-re kimutatott 68-ra. Mindez valami olyan regisztrációs problémát enged sejtetni, amely általában véve beárnyékolja a nyilvántartás hitelességét. Tekintettel arra, hogy más rendellenességre nem derült fény, ezt lokális és lokalizált problémaként kezeljük. Viszont előrebocsátjuk ennek a hibaforrásnak a létezését, ami (tekintettel arra, hogy ebben a megyében kis számú a magyar népesség) kisebb mértékben, de torzíthatja az összesített idősoros adatokat, illetve a Fehér megyei adatok (főleg az idősoros adatok) kommentálása esetében kötelezővé teszi a távolságtartó kétkedést.
Magyar házasulók Erdélyben 1992-2001 között
Az 1-es táblamellékletben tüntettük fel a magyar nemzetiségű házasságkötők számának 1992-2001 közötti éves alakulását (összesen és nemenkénti bontásban). A táblázat más oszlopaiban szerepel a homogám, illetve heterogám házasságra lépők összes száma, illetve az heterogám házasságra lépők száma nemek szerinti bontásban. Amint a táblázat adataiból kiolvasható, az erdélyi magyar házasságkötők száma, az 1992-es 18.840-ről, 2001-re, 13.310-re csökkent. Természetesen a házasságkötések számának alakulása önmagában nem mérvadó, hisz ezzel párhuzamos csökkent a népesség száma is, ezért a házassági kedv alakulását egy arányszám (az 1000 erdélyi magyar lakosra jutó házasságkötő személyek) segítségével vizsgájuk meg. Elkerülendő a félreértéseket, ez a mutató nem azonos a demográfiai statisztikákban használatos házasságkötési arányszámmal, amely az 1000 lakosra jutó házasságkötések számát veszi figyelembe, hanem a házasságot kötők számát viszonyítjuk az éves népesség nagyságához. A házasságkötő személyek számát az erdélyi magyar évközi népesség számához viszonyítottuk (erről lásd az 1-es táblamelléklet lábjegyzeteit).
1. ábra. Az 1000 lakosra jutó házasságkötők az erdélyi magyar népesség esetében
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Amint az a fenti grafikonon látható, a házasságkötések száma nem csak abszolút számokban csökkent, hanem a népesség csökkenésénél valamivel gyorsabb ütemben, az 1992-es 1000 személyre számított 12,11 házasságkötő személyről, az 1000 személyre számított 9,34 személyre 2001-ben. Mindennek ellenére nem megalapozott ezen mutató alapján levonni azt a következtetést, hogy csökkent a magyar fiatalok házasságkötési kedve (ami más adatokból levezethetően, még igaz állítás), ugyanis a magyar népesség általános elöregedésének a kontextusában mindig magasabb és magasabb átlagéletkorú népességgel számolhatunk, vagyis egyre inkább nőtt azon idős korévekhez tartozók aránya akik nagyon kevés eséllyel kötnek már házasságot. Más szavakkal az 1000 erdélyi magyar lakosra számított házasságkötő személy mutatója nem elég "tiszta". Amennyiben a 16-35, vagy 16-50 éves erdélyi magyar népességre számíthatnánk ki a házasulási kedv alakulását, akkor valamivel árnyaltabb képet kaphatnánk. Sajnos a feldolgozás jelenlegi fázisában nem rendelkezünk ezekkel az adatokkal, hogy rájuk alapozva tovább tisztíthassuk ezt a mutatót.
Márpedig a mutató tisztítása szükséges volna, hisz a házasságok arányának a csökkenése csak kisebb mértékben magyarázható azon korcsoportok volumenének a csökkenésével, amelyek nagyobb valószínűséggel kötnek házasságok. A jelenség mögött olyan kulturális változások húzódnak meg, amelyek leginkább a fiatal generációkon belüli élettársi viszonyok számának a növekedésében, illetve a házasság nélküli együttélés időtartamának a kihúzódásában nyilvánulnak meg. Nem áll rendelkezésünkre arra vonatkozó becslés, hogy milyen a párok megoszlása a stabil élettársi viszony formalizáltsága szempontjából (milyen arányban törvényes házasok illetve "csak" élettársak), ám az informális élettársi viszony elterjedésének egy közvetett, de eléggé szuggesztív mutatója lehet a formális házassági köteléken kívül született gyermekek arányszámának az időbeni alakulása.
2. ábra. A házasságon kívül született gyermekek aránya Romániában, 1990-1999
Forrás: Sardon 2000 [8]
Az élettársi kapcsolatban élők számának a növekedése más szempontból is fontos jelentőséggel bír, ugyanis az asszimilációra vonatkozó indirekt számítások, többnyire a vegyes házasságban élők, és az ezekben a házasságokban született gyermekek számát tekintik fontos mutatónak. Márpedig a formális házassági köteléken kívül született gyermekek számának a növekedése mindenképpen felveti ezen számítások (amúgy is korlátozott) érvényességének a kérdését.
A magyar nemzetiségű, vegyes házasságra lépők aránya, 1991-2001
Térjünk rá a magyar házasságkötő feleknek a házastársak nemzetisége szerint megoszlására, vagyis a homogám (magyar-magyar) és a heterogám (etnikailag vegyes) házasságok alakulására. Mindenképpen előre bocsátandó, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a jelenséget két szinten elemezhetjük. Az első szinten a magyar házasulóknak a házastárs nemzetisége szerinti párválasztási preferenciáját vizsgáljuk, a másik szinten a létrejött családok típusát, azt, hogy egy adott évben, periódusban térségben, hány etnikailag homogén magyar és hány vegyes családot alapítottak.
Először is vizsgáljuk meg Erdély szintjén a házasságra lépő magyar etnikumú személyek, házastárs nemzetisége szerinti párválasztási preferenciáit: egyszer összesítve az erdélyi megyék szintjére, aztán megyei bontásban.
3. ábra A homogén házasságkötők aránya a magyar házasságkötők között, 1992-2001
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
1992-2001 között nem magyar nemzetiségű házastársat választott 28.401 magyar személy, ami az összesen házasuló 160.887 magyar házastárs mintegy 17,7%-át teszi ki. Sok? Kevés? Természetesen ez viszonyítási alap kérdése, márpedig az összehasonlításhoz viszonylag kevés adattal rendelkezünk. Például a felvidéki magyarok által, 1990-ben kötött házasságok 27,75%-a esetében a házastárs nemzetisége nem magyar volt, [9] tehát, ha ehhez viszonyítjuk az erdélyi heterogám házasságkötések arányát, akkor az viszonylag alacsonynak értékelhető.
Természetesen a homogám-heterogám párválasztásoknak, az erdélyi megyékre, az 1992-2001 közötti időszakra számított arányszámai átlagszámításon alapulnak. Márpedig joggal feltételezhető, hogy ez a különböző nagyságú, az elemezett jelenség szempontjából jelentősen eltérően viselkedő részpopulációk helyzetét regisztrálja, vagyis, a párválasztás strukturális, illetve kulturális meghatározói szempontjából, régionként jelentősen eltérő helyzeteket összegez. Ugyanis annak a valószínűsége, hogy az adott személy a párválasztás különböző (nem etnikai jellegű) ismérveinek (megjelenés, státus, személyiség stb.) megfelelő, ám ugyanakkor magyar nemzetiségű párt találjon nagymértékben az etno-demográfiai térszerkezet függvénye. Nagyon alacsony az ún. szórványmegyékben, amíg a többségében, vagy jelentős arányban magyarok lakta megyékben, településeken elvben minden esély megvan rá. Vagyis az etnikai heterogámia strukturálisan meghatározott, a párválasztás során érvényesülő, nem etnikai jellegű preferenciáknak a saját etnikai csoporton belül történő kielégíthetőségétől függ. [10] Ugyanakkor kulturálisan is meghatározott lehet, hisz feltételezhető, hogy úgy a helyi társadalmak etnikai heterogámia kapcsán kialakított viszonyulásai, mind ezen közösségi normák érvényesítési feltételei és lehetőségei jelentős mértékben eltérnek. Tehát az erdélyi magyarság demográfiai és a szocio-kulturális helyzetének a változatosságából kiindulva egyértelműnek tűnik a feltételezés, hogy megyénként jelentősen eltér a heterogám-homogám párválasztás aránya.
Az etno-demográfiai térszerkezet különbözősége okán eltérő vegyes házassági arányszámok variációja az alábbi grafikonon látható. Például, amíg Kovászna megyében, 1992-2002 között, 100 házasságra lépő magyarból 5, addig Szeben megyében 100-ból majdnem 61 választott nem magyar házastársat.
4. ábra Az etnikailag heterogén házasságra lépők aránya a magyar házasságkötők között, 1992-2002
*Maros megye és az erdélyi
átlag esetében 1992-2001
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
A különböző helyzetek, megyecsoportonként sajátos modelleket eredményeznek, így a homogám-heterogám párválasztás arányait tekintve az erdélyi megyéket öt típusban sorolhatjuk:
- Relatív ritka a heterogám párválasztás (100 házasulóból kevesebb mint 5 választott nem magyar házastársat): Hargita és Kovászna megyék;
- Az erdélyi átlaghoz viszonyítottan viszonylag kis gyakorisággal fordul elő a heterogám párválasztás (100 házasulóból több mint 10 de kevesebb mint 15): Szilágy, Maros és Bihar megyék;
- Az erdélyi átlagnál valamivel nagyobb mértékben fordul elő a heterogám párválasztás (100 házasulóból 18-23 között van azoknak a száma akik nem magyar társat választottak): Szatmár és Kolozs megyék;
- Gyakori, de nem domináns a heterogám párválasztás (a házasulók majdnem egyharmada, de kevesebb mint fele választott nem magyar házastársat): Fehér [11] , Beszterce, Brassó, Máramaros és Arad megyék;
- Domináns a heterogám párválasztás (a házasulók több mint fele választott nem magyar házastársat): Hunyad, Szeben, Temes, illetve Krassó-Szörény megyék;
Amint az a csoportosításból is kitűnik, a megyén belüli etno-demográfiai viszonyok meghatározóak a heterogám párválasztás szempontjából: minél kisebb az adott megyében a magyarság aránya, annál gyakoribb a heterogám párválasztás. Lineáris regresszióval elemezve a két változó közötti összefüggést: a magyarok aránya a megyében 76%-ban magyarázza az heterogám-homogám házasságra lépők arányának a megyénkénti változásait. [12]
Természetesen a megye közigazgatási (és ebből kifolyólag statisztikai feldolgozási) egység, de mint ilyen, nem sok közvetlen relevanciával bír a párválasztás elemzése szempontjából. Másképpen fogalmazva a házasságkötéseket megyei szinten összesítik, de a párválasztás társadalmi térsége nem a megye, hanem a közigazgatási keretektől függetlenül kialakult, társadalmi viszonyrendszerek által körvonalazott térség. Vagyis az emberek nem a megyéből, hanem többnyire a saját, vagy a szomszédos településekről választanak társat. A magyarok aránya a megye népességében egy olyan strukturális változó, amelyről feltételezzük, hogy bár közvetve, de jelzi az azonos nemzetiségű házastárs megtalálásának az esélyét. Konkrétabban, azt feltételezzük, hogy minél nagyobb az adott megyében a magyarok aránya, annál valószínűbb, hogy olyan helyi társadalmakban élnek, ahol etnikailag valamelyest elkülönülő helyi közösségek hálózatát alkotják, amelyeken belül (az esetek többségében) a párválasztás történik. Vagyis a párválasztás heterogám, vagy homogám jellegét elsőrendűen a helyi társadalmak etnikai térszerkezete határozza meg, ami, összefügg a megyében élő magyarok arányával.
A megyei etnikai térszerkezet, pontosabban a magyarok helyzete ebben a szerkezetben, egy egyszerű változó segítségével írható le: a szórványban (20%-nál kevésbé magyar település) élő magyarok aránya a megye magyarságán belül. [13] A megye etnikai térszerkezete és a megyén belüli magyar heterogám házasságok közötti összefüggést lineáris regresszióval vizsgálva az összefüggés még erősebb. Az így létrehozott etnikai térszerkezet változó a homogén-heterogén házasságok megyék közötti varianciáját 92 százalékban magyarázza. [14] Vagyis, a magyarok heterogám párválasztása azért gyakoribb azokban a megyékben, ahol a magyarok aránya alacsonyabb, mert ott nagyobb annak a valószínűsége, hogy a magyarok településenkénti aránya is alacsony, és magyar a népesség viszonylag szétszórtan él. Tehát a vegyes házasságokat valószínűsítő tényező elsősorban az etnikai térszerkezet, ami, az erdélyi magyarság esetében párhuzamosan változik a magyarság megyén belüli arányával.
A homogám-heterogám párválasztások arányszámai megyénként, megyecsoportonként jelentős eltéréseket mutatnak. Amint azt fentebb leírtuk, 9 erdélyi megyében a magyar házasuló felek legalább egyharmada (vagy ennél jóval több) választott nem magyar társat. Ugyanakkor ezekben a megyékben élő magyarságnak az aránya nemcsak a megye összlakossága, hanem a romániai magyar össznépesség viszonylatában is alacsonynak értékelhető. [15] Ennek kapcsán vetődik fel a heterogám házasságokot kötőknek, az erdélyi megyék közötti eloszlásának a kérdése. Megvizsgálandó, hogy a viszonylag kis magyar népesség köréből megkötött heterogám házasságok, mekkora hányadát teszi ki az erdélyi magyarok által összesen megkötött vegyes házasságoknak.
A heterogén házasságot kötők és a teljes magyar populáció megyék szerinti megoszlását egyazon ábrán tüntettük fel:
5. ábra. A magyarok által, 1992-2001 között kötött, heterogám házasságok megoszlása az erdélyi megyék között (%)
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Amint a fenti grafikonból (az alapmegoszlásokat lásd a 4-es táblamellékletben!) leolvasható, abban a kilenc megyében, ahol a magyar házasuló felek legalább egyharmada (vagy ennél jóval több) választott nem-magyar társat, a romániai magyarságnak mindösszesen 19,8%-a élt (2002-es népszámlálás), viszont ezekben a megyékben a magyar házastársú heterogám házasságok 48,3%-t kötötték. Szatmár és Kolozs megyékben (ahol a magyar házasulók heterogám párválasztása valamivel az erdélyi átlag fölött volt) a romániai magyarság 17,5%-a élt, és a vegyes házasságok hozzávetőleg 22%-át regisztrálták. Szilágy, Maros és Bihar megyékben (ahol a magyar, etnikailag heterogám házasságok aránya valamivel az erdélyi átlag alatt volt [16] ) a romániai magyarságnak valamivel több mint 30%-a élt, és a magyar heterogám házasságok 23,1%-át kötötték. És végül, Hargita és Kovászna megyében, ahol a romániai magyarság 30,7%-a él, a vegyes házasságok 6,6%-át kötötték. Leegyszerűsítve: az erdélyi magyar házasulók heterogám párválasztásának nagy része, azokban a megyékben történt amelyekben az erdélyi magyarság kisebb hányada él.
Amint azt már előbb említettük külön szinten vizsgáljuk az erdélyi magyar házasulók párválasztási preferenciáit és az elemzett periódusban létrejött homogám-heterogám családtípusokat. A létrejött családok típusa, könnyen kikövetkeztethető a párválasztások arányszámaiból, hisz a homogám házasságot kötők népessége értelemszerűen magyar házastársat választott, tehát a létrejött homogám családok száma, illetve aránya pontosan fele a homogám párválasztásokénak. Így a fentebb leírt megoszlások kivétel nélkül érvényesek, csak éppen a megoszlásokra jellemző arányszámok módosulnak.
1992-2001 között, összesen 160.887 erdélyi magyar kötött házasságot, ebből 28.041 személy nem magyarral, vagyis a magyar nemzetiségű személlyel házasságot kötő magyarok száma 132.846 volt. A létrejött, az etnikai hovatartozás szempontjából homogám családok száma pontosan ennek fele, tehát 66.423 volt. Viszont ahhoz, hogy megtudjuk mekkora volt azon családok száma, amelyben legalább az egyik házasfél magyar volt, ehhez a számhoz hozzá kell adjuk a 28.041 vegyes házasságot kötött magyar személyt: tehát a házasfelek etnikai hovatartozása szempontjából részben, vagy teljes egészében magyar jellegű családok száma 94.464 volt. Ez az a szám, amelyhez viszonyítva kiszámíthatjuk az 1992-2001 között a magyarok házasságából keletkezett homogám-heterogám családok arányát. Eszerint az 1992-2001 között, az erdélyi magyarok által kötött házasságából kialakult homogám családok aránya 70,32%, a heterogám/vegyes családok (ahol egyik házastárs magyar) pedig, az ebben a periódusban létrejött családok 29,68%-át teszik ki.
A kialakult homogám-heterogám családok éves arányainak az időbeni alakulása értelemszerűen a párválasztás időbeni dinamikájához hasonlatos, vagyis az erdélyi átlagot tekintve enyhe növekedés konstatálható.
6. ábra A magyarok házsságkötéséből létrejött családok százalékos megoszlása az etnikai homenitás-heterogenitás szempontjából (éves bontás 1992-2001)
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Értelemszerűen, a létrejött családok típusát illetően, a megyesoros megoszlás is a párválasztás homogám-heterogám arányához hasonló mintázatot mutat, csak ebben az esetben a megyék közötti eltérések szembeötlőbbek.
7. ábra Az 1992-2002 között házasságot kötő erdélyi magyar házasságából létrejött vegyes családok aránya (megyesoros bontás)*
*Maros megye esetében és az erdélyi átlag esetében csak az 1992-2001-es periódusra számoltunk
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Amint látható, a megyék közötti eltérések végletesek, sőt, inkább azok, mint a párválasztási statisztikák esetében. Például Krassó-Szörény megyében, az elemzett periódusban kialakult magyar házastársú családoknak pusztán 13%-ban azonos nemzetiségű mindkét fél. Temes megyében, a kialakult családoknak majdnem 75%-a, Bihar megyében 25%-a, Kovászna megyében 9%-a etnikailag vegyes család.
Ismét felállítható egy, az előbbinél kevesebb osztályból álló, a homogám-heterogám családalapítás arányszámainak sajátosságaira alapozó, tipológia:
1. a megyében házasuló magyarok által létrehozott családok háromnegyede vagy annál nagyobb aránya etnikailag heterogám: Hunyad, Szeben, Temes, Krassó Szörény (ebben a periódusban Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 20,44%-a)
2. a megyében házasuló magyarok által alapított családok 50-60%-a vegyes család: Fehér, Máramaros, Beszterce, Brassó, Arad (ebben a periódusban Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 27,76%-a)
3. a megyében házasuló magyarok által alapított családok 20-40%-a vegyes család: Szilágy, Maros, Szatmár, Bihar, Kolozs (ebben a periódusban, Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 45,18%-a)
4. a megyében házasuló magyarok által alapított családok kevesebb mint 10%-a vegyes család: Kovászna, Hargita (ebben a periódusban Erdélyben, magyar házastárs részvételével kialakult vegyes családok 6,63%-a)
Amint látható 1992-2002 között 100 házasodó magyarból 18 nem magyar társat választott, ennek eredményeképpen, átlagban 100 kialakult magyar házastársú családból 30, etnikailag vegyes család. Természetesen ahhoz, hogy ezek a számítások bármilyen jellegű, az asszimilációra mértékére vonatkozó becslések megalapozására szolgájának, az adatok hasznosíthatóságának a kritikai felülvizsgálta szükséges. Elsősorban, a már említett, családalapítási szokások változására, az élettársi viszonyban élők számának, illetve, az ezt a jelenséget is tükröző, házasságon kívül született gyermekek arányának a jelentős növekedésére utalnánk. Nem tudunk sokat erről a jelenségről, nem tudjuk, csak feltételezhetjük, hogy az élettársi viszonyban élők között milyen a heterogám-homogám párok aránya, illetve nem tudjuk, hogy az élettársi viszonyból származó (általában a házasságon kívül született gyermekek) etnikai azonosulása hogyan alakulhat. [17] Ugyanakkor ezen házasságok időbeni stabilitásáról sem tudunk sokat mondani, azt tudjuk, hogy általában növekedtek a válások arányszámai, de azt nem, hogy a magyar homogám, illetve a magyar házastársú heterogám házasságok stabilabbak vagy sem az átlagnál.
A vegyes házasságok időben dinamikája
A vegyes házasságoknak alakulását illetően az 1992 előtti periódus vonatkozásában nem állnak rendelkezésünkre évsoros adatok, csak egy helyzetkép amelyet az 1992-es népszámlálás során rögzítettek, amely szerint az összes magyar nemzetiségű házasfélből 12,9% élt vegyes házasságban. [18] Márpedig az 1992-es cenzus által regisztrált adatok több évtized alatt felhalmozódó helyzetet regisztráltak, és az nem zárható ki, hogy a vegyes házasságot kötők száma időben jelentős mértékben fluktuált. Ráadásul, ez az adat nem az 1992-öt megelőző évtizedekben kötött összes vegyes házasság felhalmozott és a népszámláláskor rögzített aránya, hisz a házasfelek egy része elhunyt, mások elváltak, tehát az adatok összehasonlíthatósága mindenképpen problematikus.
A vegyes házasságok időbeni dinamikáját illetően az elemzett, évtizedes időszakot átfogó adatsor alapján sem tudunk messzemenő következtetéseket levonni. Az tény, az erdélyi magyar lakosság körében, a heterogám párválasztások aránya az 1992-es 17,6%-ról, 2001-re 18,6%-ra növekedett, de ebből még nem lehet arra következtetni, hogy az elemzett periódusban, az erdélyi megyékben a vegyes házasságoknak, az összes - magyarok által - megkötött házasságon belüli aránya, trendszerűen növekszik. Ugyanis nem zárható ki, hogy a jelenség többéves ciklusokban fluktuál, például azért, mert tükrözi a magyar nemzetiségű kohorszokon belüli férfi-női népesség közötti aszimmetriát.
Mindennek ellenére érdemes továbbárnyalni a heterogám házasságok időbeni alakulására vonatkozó mutatókat, megvizsgálva a vegyes házasságok éves arányának, az 1992-es szinthez viszonyított rátáját. Amint az alábbi grafikonon is látható, a vegyes párválasztások aránya, a kilencvenes évek első két harmadában, az 1992-es referenciaévhez viszonyítottan, valamivel kisebb volt, és 1998-tól, regisztrálható egy, valamelyest egyértelműnek tekinthető növekedés.
8. ábra A heterogám párválasztások éves arányának az 1992. évi szintjéhez viszonyított rátája (1992 100%)
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Amint már az előbbiekben is láthattuk, az erdélyi átlagszámítás jelentős mértékben, eltérő helyzeteket összegez. És ezek a helyezetek eltérnek mind a megyénkénti részpopulációk volumenét, mind a vegyes házasságok relatív gyakoriságát illetően. Az alábbi táblázatban év- és megyesoros bontásban közöljük a vegyes párválasztások éves arányának az 1992-es szinthez viszonyított alakulását.
1. táblázat A heterogám párválasztások éves arányának az 1992. évi szintjéhez viszonyított rátája (1992 - 100%)
|
|
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
2002 |
|
Fehér |
100 |
91,2 |
98,7 |
98,1 |
92,5 |
96,6 |
80,4 |
117,9 |
50,6 |
43,2 |
74,8 |
|
100 |
98,4 |
100,4 |
93,2 |
93,4 |
97,6 |
104,9 |
96,6 |
111,0 |
111,2 |
107,6 |
|
|
Bihar |
100 |
91,2 |
102,5 |
101,9 |
114,4 |
104,5 |
114,8 |
107,5 |
111,3 |
127,1 |
125,8 |
|
Beszterce |
100 |
117,8 |
102,4 |
96,8 |
102,0 |
108,4 |
115,5 |
114,8 |
118,7 |
144,7 |
132,5 |
|
Brassó |
100 |
101,1 |
121,2 |
92,9 |
95,0 |
105,4 |
108,6 |
92,8 |
105,6 |
107,0 |
106,3 |
|
Krassó Szörény |
100 |
114,5 |
104,5 |
106,4 |
124,9 |
123,0 |
87,0 |
96,9 |
140,0 |
84,0 |
101,8 |
|
Kolozs |
100 |
97,5 |
93,2 |
108,1 |
115,1 |
107,3 |
111,7 |
117,2 |
112,6 |
117,0 |
120,1 |
|
Kovászna |
100 |
128,3 |
106,6 |
89,7 |
121,4 |
130,7 |
112,8 |
123,8 |
129,2 |
129,2 |
133,4 |
|
Hargita |
100 |
108,0 |
94,7 |
87,0 |
97,6 |
87,6 |
87,3 |
111,8 |
97,3 |
98,8 |
99,7 |
|
Hunyad |
100 |
88,3 |
114,6 |
99,5 |
96,3 |
117,4 |
100,4 |
94,6 |
106,1 |
101,6 |
116,3 |
|
Máramaros |
100 |
91,1 |
86,9 |
91,1 |
118,0 |
113,9 |
112,1 |
114,9 |
112,8 |
118,9 |
114,4 |
|
Maros |
100 |
99,3 |
97,9 |
114,7 |
109,5 |
95,1 |
130,6 |
121,2 |
121,6 |
136,4 |
- |
|
Szatmár |
100 |
101,3 |
101,2 |
102,8 |
93,7 |
120,0 |
116,3 |
123,6 |
110,9 |
114,3 |
111,1 |
|
Szilágy |
100 |
88,3 |
85,8 |
104,1 |
117,2 |
100,3 |
129,8 |
126,2 |
123,9 |
126,2 |
110,1 |
|
Szeben |
100 |
86,7 |
89,8 |
100,3 |
102,1 |
106,6 |
120,8 |
114,4 |
101,9 |
110,6 |
106,8 |
|
Temes |
100 |
99,1 |
108,5 |
105,1 |
102,4 |
105,4 |
110,2 |
108,7 |
115,9 |
108,3 |
109,0 |
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Amint látható, a jelenség a megyék szintjén is jelentős mértékben fluktuál, de kevés kivétellel az erdélyi magyar házasulókra jellemző átlagos trend itt is fellelhető: vagyis az elemzett periódus utolsó éveiben a vegyes házasságok arányának viszonylag egyértelműnek minősíthető növekedése tapasztalható. Ami kiemelendő, az, hogy a növekvés nem csak azokra a megyékre jellemző, ahol a vegyes párválasztás aránya az erdélyi átlag fölött van magas (pl. az a kilenc szórványmegye ahol a heterogám párválasztás aránya meghaladta a 30%-ot), hanem nagyon kevés kivétellel, minden erdélyi megyére. A kivételeket illetően, el kell tekintenünk a Fehér megyére vonatkozó adatsoroktól (ugyanis, amint azt már említettük, jelentős kételyeink vannak az adatok megbízhatóságát illetően), így csak Hargita megye marad, ahol viszonylag konstansnak nevezhető enyhén csökkenés látható.
Nemek szerinti viselkedés
9. ábra A nem magyar házastárssal házasságot kötők aránya az összes, 1992-2001 között házasságot kötő erdélyi magyar népességben (megyesoros és nemek szerinti bontás)
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
Összegzés
Az 1992-2001-es periódusban, az 160887 magát magyar nemzetiségűnek valló személy kötött házasságot, 17,7%-uk nem magyar házastárssal. Ennek eredményeképpen, az elemzett tíz év során, kialakult 28041 olyan vegyes család, ahol csak az egyik házasfél magyar, ami, a magyar házasfelek részvételével kialakuló családok, majdnem 30%-t teszi ki. Az elemzett időszakban a házasságkötési kedv érezhetően csökkent, de ez nem hatott ki a vegyes párválasztások alakulására, ezek éves aránya habár fluktuál, az évtized során inkább növekvő, mint csökkenő irányt mutat, és ez nem kizárólag adott térségekre, hanem nagyon kevés kivétellel minden erdélyi megyére jellemző.
Az eddigi elemzések alapján elmondható, hogy a heterogám párválasztás fordítottan arányos az etnikai szegregáció mértékével: minél nagyobb a magyar népesség település szintű aránya, annál kisebb a valószínűsége a heterogám párválasztásnak. Tekintettel arra, hogy az alacsony mértékű szegregáció nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan megyékben, ahol a magyarok össznépességen belüli aránya alacsony (10% vagy az alatt), ezek azok a térségek ahol mind a heterogám párválasztásnak a homogáméhoz viszonyított arányszámai kiemelkedően magasak. Habár abban a kilenc megyében, ahol a magyar házasulók több mint egyharmada választott nem magyar nemzetiségű házastársat, az erdélyi magyarságnak mindösszesen egyötöde él, az összes erdélyi magyarok által megkötött vegyes házasságoknak majdnem fele köttetett meg.
Melléklet
1. melléklet. Az erdélyi magyar házasulók, a házastárs nemzetisége szerint. Éves és nemek szerinti bontásban.
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
2. melléklet. A heterogám házasulók aránya az összes magyar házasuló népességben, megyesoros bontás, 1992-2002
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
3. melléklet: A heterogám párválasztások száma és aránya. Összesítés 1992-2002
Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok
4. melléklet. A házasságkötő magyarok száma, a homogám, illetve heterogám házasságot kötők száma, éves és megyesoros bontásban
|
Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házas-ságban |
Év |
Összes magyar háza-suló |
Magyar homo-gám háza-sulók |
Magyarok vegyes házas-ságban |
|
Fehér |
Arad |
||||||
|
1992 |
261 |
170 |
91 |
1992 |
635 |
376 |
259 |
|
1993 |
261 |
178 |
83 |
1993 |
548 |
328 |
220 |
|
1994 |
250 |
164 |
86 |
1994 |
559 |
330 |
229 |
|
1995 |
231 |
152 |
79 |
1995 |
568 |
352 |
216 |
|
1996 |
248 |
168 |
80 |
1996 |
546 |
338 |
208 |
|
1997 |
190 |
126 |
64 |
1997 |
515 |
310 |
205 |
|
1998 |
239 |
172 |
67 |
1998 |
514 |
294 |
220 |
|
1999 |
214 |
126 |
88 |
1999 |
429 |
260 |
169 |
|
2000 |
68 |
56 |
12 |
2000 |
446 |
244 |
202 |
|
2001 |
73 |
62 |
11 |
2001 |
366 |
200 |
166 |
|
2002 |
92 |
68 |
24 |
2002 |
392 |
220 |
172 |
|
Össze-sen |
2127 |
1442 |
685 |
Össze-sen |
5518 |
3252 |
2266 |
|
Bihar |
Beszterce |
||||||
|
1992 |
2174 |
1884 |
290 |
1992 |
256 |
170 |
86 |
|
1993 |
1940 |
1704 |
236 |
1993 |
225 |
136 |
89 |
|
1994 |
2018 |
1742 |
276 |
1994 |
253 |
166 |
87 |
|
1995 |
1898 |
1640 |
258 |
1995 |
249 |
168 |
81 |
|
1996 |
1822 |
1544 |
278 |
1996 |
219 |
144 |
75 |
|
1997 |
1657 |
1426 |
231 |
1997 |
195 |
124 |
71 |
|
1998 |
1724 |
1460 |
264 |
1998 |
196 |
120 |
76 |
|
1999 |
1702 |
1458 |
244 |
1999 |
179 |
110 |
69 |
|
2000 |
1569 |
1336 |
233 |
2000 |
163 |
98 |
65 |
|
2001 |
1604 |
1332 |
272 |
2001 |
144 |
74 |
70 |
|
2002 |
1502 |
1250 |
252 |
2002 |
173 |
96 |
77 |
|
Össze-sen |
19610 |
16776 |
2834 |
Összesen |
2252 |
1406 |
846 |
| Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házasságban |
Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házasságban |
| Brassó |
Krassó-Szörény |
||||||
| 1992 |
695 |
436 |
259 |
1992 |
63 |
18 |
45 |
| 1993 | 584 |
364 |
220 |
1993 |
55 |
10 |
45 |
| 1994 | 591 |
324 |
267 |
1994 |
71 |
18 |
53 |
| 1995 | 517 |
338 |
179 |
1995 |
25 |
6 |
19 |
| 1996 | 610 |
394 |
216 |
1996 |
37 |
4 |
33 |
| 1997 | 494 |
300 |
194 |
1997 |
33 |
4 |
29 |
| 1998 | 467 |
278 |
189 |
1998 |
37 |
14 |
23 |
| 1999 | 538 |
352 |
186 |
1999 |
26 |
8 |
18 |
| 2000 | 442 |
268 |
174 |
2000 |
24 |
0 |
24 |
| 2001 | 376 |
226 |
150 |
2001 |
20 |
8 |
12 |
| 2002 | 351 |
212 |
139 |
2002 |
22 |
6 |
16 |
| Összesen | 5665 |
3492 |
2173 |
Összesen |
413 |
96 |
317 |
| Kolozs | Kovászna |
||||||
| 1992 |
1517 |
1194 |
323 |
1992 |
2112 |
2026 |
86 |
| 1993 | 1479 |
1172 |
307 |
1993 |
1821 |
1726 |
95 |
| 1994 | 1355 |
1086 |
269 |
1994 |
1796 |
1718 |
78 |
| 1995 | 1408 |
1084 |
324 |
1995 |
2082 |
2006 |
76 |
| 1996 | 1510 |
1140 |
370 |
1996 |
2125 |
2020 |
105 |
| 1997 | 1392 |
1074 |
318 |
1997 |
1956 |
1852 |
104 |
| 1998 | 1307 |
996 |
311 |
1998 |
1851 |
1766 |
85 |
| 1999 | 1282 |
962 |
320 |
1999 |
1904 |
1808 |
96 |
| 2000 | 1139 |
866 |
273 |
2000 |
1786 |
1692 |
94 |
| 2001 | 1132 |
850 |
282 |
2001 |
1655 |
1568 |
87 |
| 2002 | 1072 |
798 |
274 |
2002 |
1584 |
1498 |
86 |
| Összesen | 14593 |
11222 |
3371 |
Összesen |
20672 |
19680 |
992 |
|
Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házasságban |
Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házasságban |
|
Hargita |
Hunyad |
||||||
|
1992 |
3308 |
3196 |
112 |
1992 |
408 |
168 |
240 |
| 1993 |
2921 |
2814 |
107 |
1993 |
362 |
174 |
188 |
| 1994 |
3023 |
2926 |
97 |
1994 |
319 |
104 |
215 |
| 1995 |
3052 |
2962 |
90 |
1995 |
294 |
122 |
172 |
| 1996 |
3113 |
3010 |
103 |
1996 |
272 |
118 |
154 |
| 1997 |
3133 |
3040 |
93 |
1997 |
226 |
70 |
156 |
| 1998 |
3007 |
2918 |
89 |
1998 |
254 |
104 |
150 |
| 1999 |
2900 |
2790 |
110 |
1999 |
194 |
86 |
108 |
| 2000 |
2608 |
2522 |
86 |
2000 |
133 |
50 |
83 |
| 2001 |
2564 |
2478 |
86 |
2001 |
154 |
62 |
92 |
| 2002 |
2453 |
2370 |
83 |
2002 |
133 |
42 |
91 |
| Összesen |
32082 |
31026 |
1056 |
Összesen |
2749 |
1100 |
1649 |
Máramaros |
Maros |
||||||
|
1992 |
619 |
384 |
235 |
1992 |
3004 |
2682 |
322 |
| 1993 |
642 |
420 |
222 |
1993 |
2838 |
2536 |
302 |
| 1994 |
546 |
366 |
180 |
1994 |
2630 |
2354 |
276 |
| 1995 |
581 |
380 |
201 |
1995 |
2780 |
2438 |
342 |
| 1996 |
540 |
298 |
242 |
1996 |
2819 |
2488 |
331 |
| 1997 |
634 |
360 |
274 |
1997 |
2601 |
2336 |
265 |
| 1998 |
637 |
366 |
271 |
1998 |
2558 |
2200 |
358 |
| 1999 |
557 |
314 |
243 |
1999 |
2517 |
2190 |
327 |
| 2000 |
549 |
314 |
235 |
2000 |
2477 |
2154 |
323 |
| 2001 |
463 |
254 |
209 |
2001 |
2141 |
1828 |
313 |
| 2002 |
449 |
254 |
195 |
2002 |
- |
- |
- |
| Összesen |
6217 |
3710 |
2507 |
Összesen |
26365 |
23206 |
3159 |
| Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házasságban |
Év |
Összes magyar házasuló |
Magyar homogám házasulók |
Magyarok vegyes házasságban |
| Szatmár |
Szilágy |
||||||
| 1992 |
2027 |
1684 |
343 |
1992 |
868 |
778 |
90 |
| 1993 | 1803 |
1494 |
309 |
1993 |
808 |
734 |
74 |
| 1994 | 1757 |
1456 |
301 |
1994 |
674 |
614 |
60 |
| 1995 | 1719 |
1420 |
299 |
1995 |
769 |
686 |
83 |
| 1996 | 1873 |
1576 |
297 |
1996 |
790 |
694 |
96 |
| 1997 | 1852 |
1476 |
376 |
1997 |
721 |
646 |
75 |
| 1998 | 1621 |
1302 |
319 |
1998 |
691 |
598 |
93 |
| 1999 | 1583 |
1252 |
331 |
1999 |
718 |
624 |
94 |
| 2000 | 1546 |
1256 |
290 |
2000 |
599 |
522 |
77 |
| 2001 | 1458 |
1176 |
282 |
2001 |
596 |
518 |
78 |
| 2002 | 1505 |
1222 |
283 |
2002 |
639 |
566 |
73 |
| Összesen | 18744 |
15314 |
3430 |
Összesen |
7873 |
6980 |
893 |
Szeben |
Temes |
||||||
| 1992 |
235 |
96 |
139 |
1992 |
658 |
262 |
396 |
| 1993 | 193 |
94 |
99 |
1993 |
575 |
232 |
343 |
| 1994 | 226 |
106 |
120 |
1994 |
519 |
180 |
339 |
| 1995 | 177 |
72 |
105 |
1995 |
522 |
192 |
330 |
| 1996 | 197 |
78 |
119 |
1996 |
511 |
196 |
315 |
| 1997 | 157 |
58 |
99 |
1997 |
443 |
162 |
281 |
| 1998 | 147 |
42 |
105 |
1998 |
267 |
90 |
177 |
| 1999 | 167 |
54 |
113 |
1999 |
353 |
122 |
231 |
| 2000 | 146 |
58 |
88 |
2000 |
317 |
96 |
221 |
| 2001 | 162 |
56 |
106 |
2001 |
402 |
140 |
262 |
| 2002 | 125 |
46 |
79 |
2002 |
401 |
138 |
263 |
| Összesen | 1932 |
760 |
1172 |
Összesen |
4968 |
1810 |
3158 |
[2] Szilágyi N.: i.m.
[3] Veres Valér: A romániai magyarok 2002. évi lélekszámáról Magyar Kisebbség 2002/4, 97-108.
[4] Szilágyi N.: i.m.
[5] Blau, Peter M: A Macrosociological Theory of Social Structure. The American Journal of Sociology Vol. 83. no 1 (1977), 26-54; Blau, Peter M - Blum Terry C. - Schwartz, Joseph E. (1982) Heterogeneity and Intermarriage. American Sociological Review Vol 47, No. 1 (1982), 51.
[7] Az adatok beszerzését, a Teleki László Intézet által kezdeményezett és adminisztrált projekt keretén belül történő finanszírozás tette lehetővé.
[8] Sardon, Jean-Paul: The Demographic Situation of Europe and the Developed Countries Overseas: An Annual Report. Population. An English Selection Vol. 12 (2000), 314.
[10] Blau - Blum - Schwartz: i.m. 51; Kalmijn, Matthijs: Intermarriage and Homogamy: Causes, Patterns, Trends. Annual Review of Sociology Vol. 24, 1998, 397.
[12] A béta együttható értéke -0,766. Az összefüggés azért negatív mert a két változó közötti viszony fordítottan arányos.
[13] Lásd Szilágyi i.m.: 2002, 89, 13 .táblázat.
[14] A béta együttható értéke 0.960.
[15] A 2002-es népszámlálás eredményei szerint, a kilenc "szórványmegyében" a magyarok aránya a megyében 1,8% (Krassó Szörény) és 10,7% (Arad) között mozog. A kilenc megye magyar lakóssága, az összes romániai magyar népességnek valamivel kevesebb mint 20%-át adja.
[16] 100 házasulóból több mint 10, de kevesebb mint 15 kötött nem-magyarral házasságot.
[17] Az 1992-es népesség-összeírás feldolgozásaiban közöltek a homogá-heterogám családok gyermekeinek etnikai beazonosítására vonatkozó adatokat (Feldolgozásokat lásd Varga E. Árpád: Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből Püski: Budapest, 1998; Szilágyi: i.m.).
[18] Varga E., 302.
[19] Számított értékek, forrás Veres Valér: A romániai magyarság termékenysége 1992-2002 között regionális összehasonlításban. Erdélyi Társadalom 2004/1
[20] Tekintettel arra, hogy a szerző a romániai magyarok évközi számát számította ki, ami valamivel nagyobb az Erdélyben élőkénél, az erdélyi magyar évközi népességet úgy számítottuk ki, hogy a Romániai magyar évközépi népesség számát évi 4%-al csökkentettük.
[21] Az átlagot 1992-2001-re számítottuk.