nyomtat

megoszt

Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben
KISS TAMÁS (szerk.)
Az erdélyi magyar népességet érintő természetes népmozgalmi folyamatok: 1992-2002

Az erdélyi magyar népességet érintő természetes népmozgalmi folyamatok: 1992-2002 [1]

Kiss Tamás

Jelen konferencia megtervezésekor három fő tematikus blokkban gondolkodtunk, amelyek az erdélyi [2] magyar népesség lélekszámát befolyásoló társadalmi és demográfiai folyamatokat képeznék le. Ezek a természetes népmozgalom, a migráció, illetve az asszimiláció. Előadásomban az első tényezőről, a természetes népmozgalmi folyamatokról beszélek.

Mondandóm lényege, hogy a romániai magyarság - a 2002. évi népszámlálás által regisztrált - 193.000 fős fogyásának fő okaként, az eddigi hipotézissekkel ellentétben, nem a kivándorlást, hanem a természetes népmozgalmi veszteséget jelölhetjük meg. E kijelentést követően nyomban visszakoznék is, hisz a lélekszámcsökkenés mögött rejlő társadalmi-demográfiai okok mechanikus szétválasztása, majd számszerű összeadása félrevezető lehet. [3] A különböző népesedési folyamatok között összefüggés, folyamatos kölcsönhatás van. A természetes népmozgalmi folyamatokat egyrészt - mint arról később szó lesz - jelentősen befolyásolják a migrációs folyamatok, [4] másrészt szorosan összefüggnek az asszimilációs folyamatokkal. [5]  

Bár ezeknek a kölcsönös függőségi viszonyoknak nyilvánvalóan tudatában voltak, az erdélyi népesedéssel foglalkozó társadalomkutatók több ízben megpróbálták számszerűsíteni a magyar népességfogyásban szerepet játszó tényezők arányát. [6] E számítások során a kutatók a romániai magyar népesség természetes népmozgalmi veszteségét 60.000 [7] és 80.000 [8] fő közöttire becsülték.

Az elmúlt évben lehetőségünk nyílt arra, hogy ezt a kérdést a romániai népmozgalmi adatok segítségével tisztázzuk, a statisztikai hivatal ugyanis rendelkezésünkre bocsátotta a halálozásokkal és születésekkel kapcsolatos alapadatokat az 1992-2002 közötti periódusra nemzetiségi és megyei bontásban. [9] Az adatok alapján az elmúlt tíz évben magyarok "egyenlőtlen", 100.000 fő körüli természetes fogyása rajzolódik ki. Előadásomban ennek okait, összetevőit fogom vázolni. Az előadást három részre osztottam. (1) Elsőként a születésszámok alakulásáról fogok beszélni. E pontban a termékenység, illetve a termékeny korú női kontingens alakulását mutatom be. (2) Második pontban a halandóságot, mint a korszerkezet és az életesélyek eredőjét tárgyalom. (3) Végül a természetes népmozgalmi egyenleget "vonom meg".

Bár előadásomban a magyar népességre koncentrálok tisztában vagyok vele, hogy a magyarokat érintő népesedési folyamatok csakis Románia általános népesedési kontextusában érthetők meg.

 

A születésszámok, a termékenység és a termékeny korú női kontingens alakulása

 A régió más országaihoz hasonlóan, a kilencvenes évek Romániájában a születésszámok visszaesése általános tendencia volt. Az országra jellemző sajátosság, hogy a születésszámok drasztikus, mintegy 30 százalékos csökkenése már a "múlt rendszer" összeomlását követő első néhány évben bekövetkezett. Ezt követően a csökkenés, noha mérsékeltebb ütemben de folyatódott. E második fázist nemzetiségi vonatkozásban is tudjuk adatolni. [10]

1.      táblázat. A születésszámok alakulása Romániában 1992-2002 között az egyes nemzetiségek esetében

 

Összesen

Románok

Magyarok [11]

Cigányok [12]

Egyéb

1992

260.393

240.807

14.837

2.503

2.246

1993

249.994

231.357

12.921

3.490

2.226

1994

246.736

227.379

13.167

4.037

2.153

1995

236.640

217.644

12.513

4.428

2.055

1996

231.348

213.064

11.940

4.485

1.859

1997

236.891

218.020

12.084

4.938

1.849

1998

237.297

217.918

12.299

5.192

1.888

1999

234.600

215.751

11.746

5.084

2.019

2000

234.521

215.258

11.802

5.581

1.880

2001

220.368

201.623

11.288

5.481

1.976

2002

210.529

192.770

10.687

5.299

1.773

Változás

1992-2002

- 19,1%

- 19,9%

- 27,9%

+ 111,7%

- 21%

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok.

 Az adatokat, mint azt a fenti táblázat is mutatja, a három legnagyobb lélekszámú nemzetiségre kértük ki. A magyarok esetében a születésszámok az 1992-es 14.837-ről 10.687-re csökkentek. A csökkenés 27,9 százalékos volt, ami jelentősen meghaladja az országosan regisztrált 19,1 százalékos visszaesést.

2. táblázat. Születési arányszámok nemzetiségenként (román, magyar) 1992-2002

 

Országos

Románok

Magyarok

1989

 16

-

-

1990

13,6

-

-

1991

11,9

-

-

1992

11,4

11,80

9,13

1993

 11

11,37

8,05

1994

10,9

11,22

8,31

1995

10,4

10,78

8,00

1996

10,2

10,61

7,74

1997

10,5

10,92

7,93

1998

10,5

10,97

8,17

1999

10,4

10,92

7,89

2000

10,5

10,94

8,02

2001

10,1

10,30

7,76

2002

9,7

9,93

7,46

 Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

 Látható, hogy a nyers születési arányszám a vizsgált periódusban végig az országos átlag alatti volt. Ha tágabb kontextusban vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy ezek az értékek kelet-európai viszonylatban is igen alacsonyak, a térségben hasonlóakat csak néhány volt szovjet köztársaságban találunk. [13]

Ha a magyarok születési arányszámait megyék szerint hasonlítjuk össze, az általános időbeni csökkenés mellett három összefüggés mutatkozik meg.

 Egyrészt kirajzolódik, a nem magyar népesség esetében is meglévő, Észak; Észak-kelet - Dél; Dél-nyugat különbség. Ez utóbbi megyecsoportban a születési arányszám lényegesen alacsonyabb.

Másrészt a születési arányszám lényegesen magasabb azokban a megyékben (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Szilágy, Bihar), ahol a magyar népesség számaránya kedvezőbb.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezekben a megyékben a falusi lakosság aránya magasabb, mint Közép-Erdély, Dél-Erdély, vagy a Bánság szórvány-területein. A születési arányszámokról pedig tudjuk, hogy országos adatok szerint lényegesen magasabbak voltak falun, mint városon.

A születésszámok országos átlaghoz viszonyítva nagyobb arányú csökkenését elvben két tényező magyarázhatja, a termékenység az átlagosnál nagyobb mértékű csökkenése, illetve a termékenykorú női kontingens apadása.

1. ábra. A nyers élveszületési arányszám értéke Erdély megyéiben a magyar népesség esetében 1992-ben és 2002-ben

 

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

 Kelet-Európát 1989 után általános termékenységcsökkenés jellemzi. A teljes termékenységi arányszám (TFR) [14] a régió országaiban különböző szintről indult, de a kilencvenes évek közepére mindenhol mélyen a reprodukciós szint [15] alatt stabilizálódott. Ez alól Albánia képez kivételt, ahol a termékenység a kilencvenes évek után is az egyszerű reprodukcióhoz szükséges érték körül mozgott. [16] Romániában a termékenység csökkenése 1989-ben a viszonylag magas, 2,2-es értékről indult, a csökkenés azonban más országokhoz viszonyítva nagyobb mértékű és gyorsabb volt. 1992-re a TFR a regionális áltag alá esett, 2002-ben pedig a regionális átlag körüli volt.

Hosszabb időtávra kivetítve látható, hogy Romániában a termékenység a második világháború után már két alkalommal is a reprodukciós szint alá csökkent, először az 1962-1966 közötti periódusban, majd 1983-ban. A termékenységcsökkenés azonban 1989-et megelőzően nem vezetett tényleges népességcsökkenéshez, ami nagymértékben annak tudható be, hogy e demográfiai fejleményre a kommunista hatalom represszív népesedéspolitikával reagált. A represszív intézkedésekkel a hatalom mintegy 20 évvel kitolta demográfiai átmenet utolsó fázisát. [17] Ezt szem előtt tartva egyáltalán nem meglepő, hogy 1989 után a termékenységcsökkenés Romániában drasztikusabb volt, mint a régió más országaiban.

2. ábra. A termékenység alakulása Románia (1956-2000) és a romániai magyarok esetében (1992-2000)

Forrás: Anuarul Demografic al României 2001; Gheţău alapján számolva [18]

A termékenység nemzetiség szerinti eltéréséveit tekintve tudtuk, hogy a magyarok esetében az országos áltag alatti értékkel számolhatunk. Vasile Gheţău a TFR nemzetiségenkénti értékét az 1992-es népszámlálásból kiolvasható nemzetiségek szerinti kohorsz-termékenységi adatait országos értékekre vetítve számolta ki. [19] A kézhez kapott adatok is a magyarok alacsonyabb termékenységéről tanúskodnak. [20]

Az általános termékenységi együttható (GFR) [21] 1992-ben 38,3, 2002-ben 31 ezrelék volt. A TRF értéke 1,33-ról 1,09-re csökkent. [22]

3. ábra. A TFR értéke a magyar népesség esetében 1992-ben és 2002-ben, illetve a TFR értékét befolyásoló tényezők

 


Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Az erdélyi magyar népesség termékenysége jelentős regionális eltérést mutat, úgy 1992-ben, mint 2002-ben. A térkép alatt látható regressziós modell tanúsága szerint a TRF megyén belüli eltéréseit a magyar lakosság urbanizáltsága (városlakók aránya a magyarok között) és a magyar népesség aránya egyaránt befolyásolja.

A városi népesség átlag alatti termékenysége országosan is jellemző tendencia. A falusi lakosság esetében a TFR a városi érték 1,6-szorosa.

Sajátos viszont az, hogy a TFR értéke nagyban függ a magyar lakosság számarányától. Ez véleményem szerint azzal a sajátos asszimilációs hatással magyarázható, amelyről Szilágyi N. Sándor beszél, amikor különbséget tesz egy népesség biológiai, illetve etnikai reprodukciója között. Az erdélyi magyar népesség biológiai reprodukciójának mutatószámait a magyar nemzetiségű nők élveszülései alapján számolhatnánk. Ettől a magyarként regisztrált csecsemők száma eltérhet és minden bizonnyal el is tér. [23] A két érték közötti különbség (vagyis, amikor magyar nőknek nem magyarként regisztrált gyermekei születnek) nyilvánvalóan ott magasabb, ahol a települések etnikai térszerkezete, illetve a házasságok [24] etnikai heterogenitása az asszimilációs folyamatok irányában hat.

Bár a termékenység visszaesése látványos, és minden megyében lejátszódó folyamat volt, ha az 1992-es (1,33) és 2002-es (1,09) értékeket összevetjük azt találjuk, hogy a csökkenés 18,4 százalékos, ami nagyjából megfelel az országos átlagnak (19%), vagyis a magyarként regisztrált csecsemők számának az átlagosnál nagyobb arányú visszaesését nem magyarázhatjuk ezzel a termékenység csökkenésével.

A születésszámok országosnál nagyobb mértékű csökkenését a termékenykorú női korosztályok számának alakulása magyarázza:

3. táblázat. A termékeny korú női korosztályok lélekszáma 1992-ben és 2002-ben (romániai magyar népesség)

Kor-

csoport

(I) 1992

(II) 2002

(III) 2002 "tovább-számított"

II-I

III-I

II-III

15-19

63.273

45.788

46.886

-17.485

-16.387

-1.098

20-24

67.302

52.352

59.054

-14.950

-8.248

-6.702

25-29

40.776

52.119

62.980

11.343

22.204

-10.861

30-34

49.402

57.778

66.783

8.376

17.381

-9.005

35-39

60.516

36.282

40.257

-24.234

-20.259

-3.975

40-44

55.253

44.636

48.603

-10.617

-6.650

-3.967

45-49

54.437

55.467

59.027

1.030

4.590

-3.560

összesen

390.959

344.422

383.590

-46.537

-7.369

-39.168

Forrás: (I), (II) oszlop - INS, nem publikált népszámlálási adatok

A fenti táblázat, illetve ábra a termékeny korú magyar női korosztályok (illetve korévek) 1992-es számát hasonlítja össze a 2002-es állapottal. A táblázat

harmadik oszlopa, illetve az ábra szaggatott vonala egy spekulatív számítás végeredményét jelöli. Mi lett volna ha, az érintett női korosztályok lélekszámát 1992-2002 között nem befolyásolták volna migrációs és asszimilációs folyamatok, illetve a kor-specifikus halandóság megegyezett volna az országos értékekkel? Bár

4. ábra. A termékeny korú magyar nemzetiségű nők számának alakulása 1992, 2002

Forrás: INS nem publikált népszámlálási adatok

a következőkben látni fogjuk, hogy ez utóbbi feltétel sem teljesült maradéktalanul, mégis úgy véljük, hogy számításunk végeredménye és a 2002-es népszámlálási adatok közötti nagymértékű eltérést nem a halandóság különbsége, hanem a másik két tényező, ezek közül is elsősorban a migrációs veszteség okozza.

Látható tehát, hogy a termékeny korú nők száma a két népszámlálás között 46.537 fővel csökkent, és ennek összeggében elsőrendű oka nem a természetes népességmozgás (a számosabb és kevésbé számos generációk váltakozása, illetve a halandóság), hanem más a fogyásban szerepet játszó tényezők, elsősorban a migráció. Az is látható, hogy a természetes népmozgalommal nem magyarázható veszteség épp a nagy létszámú 1967-1977 között született generációk esetében a legmagasabb. E generáció fokozottabb migrációjában más okok mellett szerepet játszik az a demográfiai nyomás is, amelyet a ’67-es abortuszrendeletnek tulajdoníthatunk. Ezek a generációk az előzőeknél számosabbak, ugyanakkor az oktatási rendszer, illetve a munkaerőpiac nem bővült olyan mértékben, hogy a népesedéspolitika okán keletkezett többletet felszívta volna. Így sokan - érthető módon - ahelyett, hogy itthon gyereket vállaltak volna, kénytelenek voltak elvándorolni.


A halálozások alakulása: korstruktúra, halandóság

4. táblázat. A halálozások száma és a halálozási arányszámok nemzetiségenként: 1992-2002

 

Halálozások száma

Halandósági arányszám

országos

román

magyar

cigány

országos

román

magyar

cigány

1992

263.855

232.361

24.035

835

11,6

11,4

14,8

2,1

1993

263.323

233.541

23.838

1.125

11,6

11,5

14,8

2,7

1994

266.101

237.481

23.092

1.067

11,8

11,7

14,6

2,5

1995

271.672

243.103

23.294

1.111

12,1

12,1

14,9

2,5

1996

286.158

257.356

23.557

1.261

12,8

12,8

15,2

2,8

1997

279.315

252.218

22.438

1.224

12,5

12,7

14,7

2,6

1998

269.166

244.069

20.980

1.173

12,2

12,3

13,9

2,4

1999

265.194

240.232

20.751

1.199

12,0

12,2

14,0

2,4

2000

255.820

231.500

19.878

1.142

11,7

11,8

13,5

2,2

2001

259.603

234.854

20.304

1.120

11,9

12,0

14,0

2,1

2002

269.666

243.918

21.029

1.281

12,4

12,6

14,7

2,4

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

A magyar népesség vonatkozásában a népmozgalmi statisztika évente 20-24 ezer halálesettel számol. A halandósági arányszám, amellett, hogy nemzetközi viszonylatban igen kedvezőtlen, egyben jóval az országos átlag feletti. Ebben a tekintetben azt próbálom megválaszolni, hogy a kedvezőtlenebb nyers halandósági arányszám mögött vajon pusztán az országosnál kedvezőtlenebb korstruktúra áll, vagy szerepet játszik a halandóság nemzetiségek szerinti különbözősége is.

Nemzetiség szerinti bontásban a nyers halandóságról és a korstruktúráról vannak adataink. Ez utóbbi tekintetben elmondható, hogy az elöregedési folyamatok a magyar népesség esetében előrehaladottabbak, mint más nemzetiségeknél. Románia népessége a múlt rendszer represszív népesedéspolitikájának betudhatóan 1992-ben a kelet-európai régióban fiatalnak számított, az átlagos életkor 35,6 év volt. A magyar népesség átlagos életkora már ekkor 37,3 év volt, ami nagyjából megegyezik a magyarországi népesség átlagos életkorával. A két népszámlálás között a születésszámok radikális csökkenésének, illetve az elsősorban a fiatal korosztályokat érintő kivándorlásnak betudhatóan országos viszonylatban is erőteljesen beindult az elöregedés folyamata. Az átlagos életkor 37,3 évre emelkedett, amely érték megegyezik a romániai magyarok 1992-es átlagos életkorával.. Az elöregedési folyamat a magyarokat fokozottabban érintette, hisz mint láttuk a fiatalfelnőtt népesség elvándorlása nagyobb mértékű volt, ami egyben a születésszámok nagyobb mértékű visszaesését eredményezte. A magyar népesség átlagos életkora 2002-re 39,7 évre emelkedett. A magyar népesség estében az elöregedési folyamatok mértéke regionálisan is igen különböző mértékű. A folyamat a szórványrégiókban a leginkább előrehaladott, míg a Partiumban és a Székelyföldön mérsékeltebb.

5. táblázat. A magyar népesség átlagéletkora és az időskorúak aránya Erdély régióiban.

 

Átlagos életkor

Az 55 éven felüliek aránya

1992

2002

1992

2002

Székelyföld

35,7

38,3

25,5%

22,6%

Partium

36,7

38,9

26,0%

23,7%

Észak-Erdély

39,2

41,8

31,2%

26,7%

Dél-Erdély

38,9

42,9

31,7%

25,8%

Bánság

41,4

44,1

33,7%

30,7%

Forrás: INS, nem publikált népszámlálási adatok

A nyers halandósági arányszámban mutatkozó regionális különbségek nyilvánvalóan szorosan összefüggenek ezzel a tényezővel.

5. ábra. A nyers halandósági arányszám értéke Erdély megyéiben a magyar népesség esetében 1992-ben és 2002-ben

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Ha megvizsgáljuk a magyar népesség nyers halandósági arányszámait megyénként lényeges eltéréseket találunk. A nyers halálozási arányszám a nyugati megyékben legmagasabb és a Székelyföldön legalacsonyabb.

Kérdésünk, hogy a nyers halandósági arányszám nemzetiségenkénti, illetve a magyar népesség vonatkozásában megyénkénti eltéréseit meg tudjuk-e magyarázni a korstruktúrában mutatkozó eltéréssel, vagy pedig e mellett az életesélyek nemzetiség szerinti eltéréseivel is számolnunk kell. Erre a kérdésre az indirekt standardizálási eljárás segítségével válaszolhatunk. [25] Ennek az eljárásnak a segítségével ugyanis a magyarok halandóságát ki tudjuk fejezni az országos halandósági arányszámon keresztül, így kiküszöbölve a korstruktúra "torzító" hatását. Az indirekt standardizálási eljárás arra ad választ, hogy mekkora lett volna a magyar népesség nyers halandósága a ténylegesen rá jellemző halandósági viszonyokkal (életesélyekkel) számolva, ha a korszerkezete megegyezett volna az országossal. Más szóval a standard halandóság az országos nyers halálozási arányszámhoz viszonyítva fejezi ki a magyarok halandóságát [26] .

A standardizálást 1992 és 2002 vonatkozásában végeztük el, ezekre az évekre rendelkezünk ugyanis megbízható korstruktúrára vonatkozó adatokkal. Eredményeink a következők:

1992-ben az országos halandóság m=11,6 ezrelékes és a magyar népesség m=14,8 ezrelékes halandósági arányszáma mellett, a standard halandósági arányszám ms=12,4.

2002-ben az országos halandóság m=12,3 ezrelékes és a magyar népesség m=14,7 ezrelékes halandósági arányszáma mellett, a standard halandósági arányszám ms=12,2.

Elmondható, hogy 1992-ben a magyarokra nézve kedvezőtlenebb nyers halandósági arányszám nem volt pusztán a korstruktúra eltérésével megmagyarázható, a magyarok halandósága a korstruktúra "torzító hatásának" kiküszöbölése után is jóval kedvezőtlenebb. Az abszolút számok nyelvére lefordítva 1992-ben 1700 magyar halálesettel kevesebb lett volna, ha a magyarok halandósága (életesélye) legalább az - amúgy is kedvezőtlen - országos szinttel azonos lett volna. Az is látható viszont, hogy 2002-re ez a különbség kiegyenlítődött, ami egyben azt is jelenti, hogy a magyar népesség halandósága a románokénál nagyobb mértékben csökkent az elmúlt évtizedben. A magyarság halandósága az országos szinthez, és az 1992-es értékhez képest is jelentős mértékben javult. Ezt egyébként a halálozások abszolút számának csökkenése és a nyers halandósági arányszám jelentős elöregedési folyamatok melletti szinten maradása is jelzi. A javulást kifejezhetjük azzal is, ha a magyarok 2002-es halálozási arányszámait az 1992-es korspecifikus halandósági arányszámokon keresztül standardizáljuk. Ez esetben 10,8 ezrelékes értéket kapunk, ami az 1992-es 12,4-hez képest érzékelhető csökkenést jelent.

Ugyanezzel az eljárással, az 1992-es országos halandósághoz képest fejeztük ki az egyes megyék magyar lakosságának halandóságát 1992-ben és 2002-ben, így az adatok nem csak területi szinten, hanem a két időpont vonatkozásában is összevethetők.

6. ábra. Az 1992-es romániai halandóság szerint standardizált halálozási arányszámok alakulása Erdély megyéiben (magyar népesség), 1992-ben és 2002-ben

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

A térképen a halandóság 1992-2002 közötti javulása mellett megfigyelhető az is, hogy a különbségek történelmi tartományok (Partium, Erdély, Bánság) szerinti tagolódása, ami 1992-ben jellemző volt, 2002-re megbomlik. A halandóság csökkenése a Bánságra, illetve a Székelyföldön kívüli belső-erdélyi területekre jellemző. A halandóság 2002-ben továbbra is a Partiumban (Szatmár és Bihar megyékben) a legkedvezőtlenebb.

A magyar nemzetiségűek országostól eltérő halandósága kapcsán érdemes leszögezni, hogy az területi különbségekkel magyarázható. A magyar népesség a tágan vett Erdélyben koncentrálódik, ennek a régiónak a halandósága pedig (elsősorban a kedvezőbb bukaresti értékek miatt) magasabb volt az országos átlagnál. Ha az erdélyi románok és az erdélyi magyarok standardizált halálozási arányszámait vetjük össze, nem találunk jelentős különbségeket. Az életesélyek nemzetiség szerinti kiegyenlítődése is azzal magyarázható, hogy 2002-ben a történelmi régiók szerinti felosztás már nem mérvadó e tekintetben.


A természetes népmozgalmi egyenleg szerepe a népességfogyásban 

6. táblázat. A születések és halálozások egyenlege 1992-2002 között

 

Románia

Erdély

összes

román

magyar

cigány

összes

román

magyar

cigány

1992

-3.462

8.446

-9.198

1.668

-5.757

4.104

-9.290

1.542

1993

-13.329

-2.184

-10.917

2.365

-10.344

.499

-10.828

2.121

1994

-19.365

-10.102

-9.925

2.970

-10.735

-1729

-9.874

2.724

1995

-35.032

-25.459

-10.781

3.317

-15.758

-6.438

-10.711

3.083

1996

-54.810

-44.292

-11.617

3.224

-19.339

-9.200

-11.468

3.012

1997

-42.424

-34.198

-10.354

3.714

-16.258

-8.288

-10.296

3.493

1998

-31.869

-26.151

-8.681

4.019

-13.342

-7.744

-8.627

3.821

1999

-30.594

-24.481

-9.005

3.885

-13.522

-7.488

-8.944

3.716

2000

-21.299

-16.242

-8.076

4.439

-9.767

-4.621

-8.045

4.138

2001

-39.235

-33.231

-9.016

4.361

-14.733

-8.465

-9.025

4.001

2002

-59.137

-51.148

-10.342

4.018

-20.214

-12.122

-10.329

3.669

 

-350.556

-259.042

-107.912

37.980

-149.769

-61.492

-107.437

35.320

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Mint láthattuk a magyar népességet az országosnál elöregedettebb korstruktúra, az országosnál kedvezőtlenebb, vagy a vizsgált periódus végén azzal megegyező halandóság, illetve alacsonyabb termékenység jellemzi. A születésszámokat e mellett a vándormozgalmak, a magyar népesség etnikai reprodukcióját (számunkra ez azért lényeges, mert a magyarként regisztrált gyermekek száma állt rendelkezésünkre, így mutatóinkat, beleértve a természetes fogyás mértékét, is ebből képeztük) pedig az asszimilációs folyamatok csökkentik. E demográfiai tényezők eredője az 1992-2002 közötti periódusban egy nemzetiségi szempontból egyenlőtlen éves átlagban 10.000 fő körüli negatív természetes népességmozgalmi egyenleg.

A természetes fogyás mértéke a magyar népesség vonatkozásában mindenhol, beleértve Hargita és Kovászna megyéket is magasabb, mint a megyei átlag, vagy akár a románságra jellemző érték.

A magyar népesség két népszámlálás között tapasztalható fogyásának nagyobb része a megyék többségében megmagyarázható a születések és a halálozások száma közötti különbséggel. Ez alól a két székelyföldi megye (Hargita és Kovászna), illetve az egykori dél-erdélyi ipari körzet (Hunyad, Szeben, Brassó, Krassó-Szörény) képez kivételt. Ez utóbbi megyékben a népességfogyás jelentős része gyaníthatóan belső migráció következménye, bár az etnikai auto-identifikáció megváltozása is ezekben a megyékben képzelhető el legkönnyebben.

7. ábra. A természetes fogyás mértéke a magyar és a román népesség esetében Erdély megyéiben 1992-ben és 2002-ben

Forrás: INS, nem publikált népmozgalmi adatok

Ha az eddig mondottakat egy tágabb időbeni, népesedéstörténeti kontextusba helyezzük, megállapíthatjuk, hogy Erdélyben a "klasszikus" demográfiai átmenet utolsó fázisa etnikai arányeltolódáshoz vezetett.

Romániában, bár mint mondottuk a termékenység már többször az egyszerű reprodukciós szint alá csökkent, tényleges népességfogyás békeidőben az 1870-es évek óta 1992-ben következett be először. Megjegyezhető, hogy ebben az évben és a következő 1993-as évben a népesség országos szinten is érzékelhető természetes fogyását a magyarság negatív népesedési mérlege okozta, a nem magyar nemzetiségűek száma ekkor még gyarapodott (csak már nem akkora ütemben, ahogy a magyarság fogyott). Vagyis míg országos szinten (képletesen szólva) az 1992-es évben zárul le a klasszikus demográfiai átmenet (már ha ezt - nem feltétlenül helyesen - ahhoz az időponthoz kötjük, amikor az elhalálozások

8. ábra Nyers születési és halálozási arányszámok Romániában (1871-2002) és a romániai magyarok vonatkozásában

Forrás: Anuarul Demografic al României 2001; Gheţău, 1997 [27] ; Semlyén, 1980 [28] ; Veres, 2004 [29] ; INS nem publikált adatok.

száma meghaladja a születésekét), addig a magyar népesség esetében ez már korábban, a nyolcvanas évek elején, közepén megtörtént. [30] A magyar élveszületések számát, az 1992-es népszámlálás nemzetiség szerinti bontású koréves adataiból kiindulva, a nyolcvanas évek végén, a születési arányszám 12,5-13 ezrelékes értéke mellett, 21.000 körülire becsülhetjük, ami már e periódusban valószínűleg alatta maradt az elhalálozások számának. A nyolcvanas évek közepén a születéskiesések időszakában a két érték közötti különbség még nagyobb lehetett. A magunk részéről a demográfiai átmenet utolsó fázisának eltolódásában látjuk az erdélyi magyar népességfogyás elsőrendű okát. Az más kérdés, hogy az asszimilációs és különösképpen a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének migrációs folyamatai a természetes fogyás mértékét nagyságrendekkel növelték.

Melléklet.

1.      melléklet. Az egyes nemzetiségek standardizált halandósági arányszámainak kiszámítása 1992-ben.

* tényleges halálesetek

Forrás: INS 2001; INS, nem publikált adatok


1. melléklet. A magyarok standardizált halandósági együtthatóinak kiszámítása 2002-ben

 

  Psx

 Magyarok: Px

  msx

 msx * Px

0-4

1.099.808

61.922

0,001631

101

5-9

1.146.378

63.852

0,000435

28

10-14

1.574.326

88.396

0,000544

48

15-19

1.636.337

93.539

0,000652

61

20-24

1.739.882

107.464

0,000761

82

25-29

1.689.597

108.716

0,000978

106

30-34

1.927.939

118.686

0,001522

181

35-39

1.179.500

74.099

0,002609

193

40-44

1.437.690

88.545

0,004349

385

45-49

1.589.733

108.343

0,006632

718

50-54

1.414.953

98.236

0,009349

918

55-59

1.051.616

91.255

0,014241

1.300

60-64

1.143.333

87.063

0,020438

1.779

65-69

1.092.192

76.638

0,030005

2.300

70-74

1.062.644

66.859

0,047182

3.155

75-

895.026

86.422

0,115236

9.959

21.680.954

1.420.035

 

21.314

D*

269666

21.029

   

Ms

12,3

12,2

   

* tényleges halálesetek

Forrás: INS 2003; INS, nem publikált adatok

3. melléklet. A standardizált halálozási arányszámok 1992-ben és 2002-ben megyénként

 

1992

2002:

magyarok

(’92 szerint standardizált)

2002: magyarok

2002 (szerint standardizált)

 

Összes

Románok

Magyarok

Cigányok

   

Fehér

11,8

11,8

11,9

 14,23

10,3

10,9

Arad

13,3

13,6

13,0

 2,9

11,7

12,3

Bihar

13,9

13,7

14,7

5,9

13,6

14,3

Beszterce-Naszód

11,2

11,3

12,0

5,5

10,4

11

Brassó

11,0

11,0

11,6

2,2

10,6

11,1

Krassó Szörény

13,3

13,8

10,9

6,6

7,5

7,8

Kolozs

11,9

11,8

12,0

11,4

10,2

10,8

Kovászna

11,6

11,3

11,6

28,2

11,1

11,7

Hargita

11,2

11,9

11,2

11,1

11,1

11,7

Hunyad

13,0

13,1

13,4

4,3

11,1

11,5

Máramaros

13,8

13,9

14,0

15,4

12

12,5

Maros

11,7

11,9

11,1

21,5

11,6

12,2

Szatmár

15,4

16,2

15,6

8,9

14,6

15,3

Szilágy

15,4

16,2

15,6

8,9

12,7

13,4

Szeben

11,5

11,7

11,9

3,9

10,5

11,0

Temes

12,7

12,7

13,6

15,4

10,5

10,9

Erdély összesen

       

10,8

12,2

Standardként használt népesség

Románia 1992. m=11,6

Románia 1992. m=11,6

Románia 2002. m=12,3

Forrás: INS 2003; INS, nem publikált adatok



[1] Az előadásban a Demográfiai folyamatok a Kárpát-medencében elnevezésű vizsgálat eredményeit használom fel. A vizsgálatot a Teleki László Intézet részéről Gyurgyík László koordinálta és a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatta. Magam, Horváth Istvánnal együtt a Romániára vonatkozó vizsgálatot bonyolítottam. A vizsgálat során a migrációs potenciálra vonatkozó adatfelvételek összefoglalása mellett, a természetes népmozgalmi adatok feldolgozását vállaltam. A teljes vizsgálati anyag hamarosan kötet formájában jelenik meg. 

[2] Erdély alatt Románia 16 Kárpátokon "inneni" megyéjét értem, vagyis a szűken vett történelmi Erdélyen kívül a Bánságot, illetve a Partiumot is.

[3] Ebben a vonatkozásban teljes mértékben igazat adok Magyari Nándor Lászlónak, aki hozzászólásában erre az aspektusra hívta fel a figyelmem.

[4] A migrációs folyamatokról elmondható, hogy azok egyaránt befolyásolják a kibocsátó és a befogadó népesség korszerkezetét. A migráns népességekben általában az aktív, demográfiai szempontból pedig termékeny korosztályok képviseltetik magukat. Ez a kibocsátó országban a termékeny korú női kontingens csökkenéséhez, és ezen keresztül születéskieséshez vezet, míg a befogadó társadalomban növelheti a születésszámot. Mindazonáltal ezek az összefüggések sem kezelhetők mechanikusan, maga a migráció ugyanis a reprodukciós viselkedést is befolyásolja. Az erdélyi magyarok migrációjának aggregát demográfiai hatásairól lásd Horváth István: Vándormozgalmi folyamatok az erdélyi magyarság körében. Kézirat, 2004.

[5] Szilágyi N. Sándor egy (kisebbségben élő) népesség biológiai reprodukcióját lényegében két összetevőre bontja, az etnikai reprodukcióra, illetve az asszimilációra. A biológiai reprodukció mutatóit esetünkben a magyar nemzetiségű nők élveszülései, míg az etnikai reprodukciót a magyar nemzetiségű nők által világra hozott, magyar nemzetiségűvé vált gyermekek száma alapján számolhatjuk. Az (intergenerációs) asszimiláció lényegében a kettő közötti különbség (Szilágyi N. Sándor: Észrevételek a romániai magyar népesség fogyásáról, különös tekintettel az asszimilációra. Magyar Kisebbség 2002/4, 64-97.) Itt egy módszertani szempontból igencsak összetett problémával állunk szemben. Lehetséges megoldásként kínálkozik a magyar nők által szült és a magyarként regisztrált gyermekek közti különbségtevés. E mellett szól, hogy a romániai népmozgalmi statisztika mind az újszülött, mind a szülők nemzetiségét regisztrálja. A most bemutatásra kerülő számsorok és mutatók a magyarként regisztrált újszülöttekre vonatkoznak.

[6] Varga E. Árpád: A romániai magyarság népességcsökkenésének okairól. Néhány demográfiai szempont a 2002. évi népszámlálás előzetes közleményeinek értékeléséhez. Magyar Kisebbség, 2002/4, 3-17; Veres Valér: A romániai magyarok 2001. évi lélekszámáról. Magyar Kisebbség, 2002/4, 97-109.

[7] Veres: i.m., 106.

[8] Varga E.: i.m., 15.

[9] Romániában a születések regisztrációja kitér (többek között) a szülők, illetve az újszülött nemzetiségére. A szülők nemzetisége auto-, míg az újszülött nemzetisége heteroidentifikáción alapul. A haláleseteket is regisztrálják nemzetiség szerint. Ilyenkor a halotti bizonyítvány ügyében eljáró személy heteroidentifikációját veszik alapul.

[10] Az 1989-1992 közötti periódusra vonatkozóan egy, az 1992-es népszámlálás nemzetiségi bontású koréves adataira alapozó becslést végeztünk. Erről bővebben a vizsgálatunk eredményeit összefoglaló, megjelenés alatt álló kötetben.

[11] A nemzetiségi bontású népmozgalmi adatokat a 2002-es népszámlálás koréves adataival is összevetettük. A két típusú adatsor között alapvető inkonzisztenciát nem találtunk. Inkonzisztencia alatt elsősorban azt a logikai ellentmondást értettük, hogy a népszámlálás több magyar nemzetiségűt mutatott ki egy adott korosztályban, mint amennyinek a születését a népmozgalmi adatok regisztrálták az adott évben. Ez az eset nyilvánvalóan a születéskori és a népszámláláskori (szülők általi) heteroidentifikáció inkonzisztenciájára utal. Ilyen esetekkel olyan megyékben találkoztunk, ahol a magyarok aránya alacsony. Az aggregát adatsor érvényességét azonban fenntarthatjuk.

[12] A cigányok esetében a népszámlálási és népmozgalmi adatok összevetése az autoidentifikáció inkonzisztenciáját hozta felszínre. A népszámlálás jóval több, az egyes korévekhez tartozó cigányt mutatott ki, mint amennyinek a születését a népmozgalmi statisztika regisztrálta.

[13] Ukrajnában pl. a nyers születési arányszám 2001-ben 7,7 volt (UNICEF-ICDC: Social Monitor 2003. Statistical Anex. www.unicef-icdc.org/publications/ pdf/monitor03/ monitor2003.pdf). Erről bővebben lásd Veres Valér e kötetben megjelenő tanulmányát.

[14] A TFR a korspecifikus termékenységi arányszámok összege. Azt mutatja meg, hogy egy nő teljes termékeny életszakasza alatt hány gyermeket szülne átlagosan, ha az adott év termékenységi viszonyai állandósulnának.

[15] Az egyszerű reprodukcióhoz, vagyis a népességszám hosszú távú stabilitásához, a modern (gyermek, fiatal és középkorban alacsony) halandósági viszonyok mellett, a TFR 2,1-2,2-es értéke szükséges.

[16] UNICEF-ICDC: i.m.

[17] Gheţău, Vasile: Evoluţia fertilităţii în România. Revista de Cercetări Sociale, 1997/1, 3-86.

[18] A magyar népesség esetében a termékenységet Vasile Gheţău útmutatásait követve számoltuk ki: Gheţău, Vasile: O proiectare condiţională a populaţiei României pe principale naţionalităţi (1992-2025) [Románia népességének feltételes előrebecslése a főbb nemzetiségek szerint (1992-2025)]. Revista de Cercetări Sociale, 1996/1, 77-106.

[19] Gheţău: i.m., 1996.

[20] A Gheţău által megadott kor-specifikus termékenységi adatokkal számolva, a születésszámoknak magasabbaknak kellett volna lenniük az általunk bemutatott népmozgalmi adatokban szereplő számoknál. Gheţău vagy felülbecsülte a magyar nők termékenységét, vagy az általa, illetve az általunk használt adatok különneműségéből adódik a különbség. A mi adataink a magyarként regisztrált csecsemők számára vonatkoznak, míg Gheţău a termékenységi adatai a magyar nemzetiségű nők élveszüléseiből számíthatók. A két számadat között nem teljes az átfedés. A magyar nemzetiségű nők által szült gyermekek egy részét ugyanis a szülők nem magyarként regisztráltatják. E jelenség vizsgálatának fogalmi kereteiről lásd Szilágyi N.: i.m.

[21] A GFR az 1000 termékeny korú nőre eső élveszületések számát mutatja.

[22] A TFR értékét kor-specifikus termékenységi együtthatók hiányában csak becsülni tudtuk, a TFR = 35×GFR képlet alapján.

[23] Szilágyi N. Sándor azt mondaná, hogy a magyarként regisztrált csecsemők száma alapján még nem kalkulálhatjuk ki az etnikai reprodukció mutatószámait, hisz az, hogy valakit a szülei "magyarnak szánnak" még nem elégséges feltétele a sikeres etnikai szocializációnak. Magyarán az etnikai reprodukció csökkenése folytán bekövetkező (asszimilációs) veszteség szerinte nagyobb, mint a magyar nők által szült és a magyarként regisztrált csecsemők száma közötti különbség.

[24] A házasságokhoz nyugodtan hozzátehetjük a párkapcsolatokat is, hisz ma már Romániában a gyermekek több mint Ľ-e házasságon kívül születik (lásd: Anuarul Demografic al României 2001, INS: Bucureşti, 2002).

[25] Az indirekt standardizálás képlete a következő:

 ms = D * 1/∑(mxs * Px) *∑(mxs * Pxs) * 1/∑Pxs , vagyis ms = D * 1/∑(mxs * Px) * ms,

ahol ms - a magyar népesség, az országos halandóság alapján standardizált arányszáma (standardizált halandósági arányszám); D - a ténylegesen bekövetkezett magyar halálesetek száma; mxs - az x korú népesség kor-, vagy korcsoport-specifikus halandósága országosan; Px - az x korú magyar nemzetiségű népesség; Pxs - az x korú országos népesség. (lásd Józan Péter: Halálozások, halandóság. In: Klinger András (szerk.): Demográfia. Központi Statisztikai Hivatal: Budapest, 1996, 256)

[26] A standardizálási számításokat lásd a mellékletben

[27] Gheţău: i.m., 1997

[28] Semlyén István: Országos és nemzetiségi népességgyarapodás. Korunk Évkönyv 1980: Kolozsvár, 1980, 49.

[29] Veres Valér: A romániai magyarság termékenysége 1992-2002 között regionális összehasonlításban. Erdélyi Társadalom 2004/1

[30] Az 1992 előtti periódusra nem kaptuk kézhez a nemzetiségi bontású népmozgalmi adatokat. 1977-1992 között az élveszületések számát és ezen keresztül a születési arányszámot az 1992-es népszámlálás koréves nemzetiségi bontású adataiból becsültük. Az egyes korévek nemzetiség szerinti megoszlásait a megfelelő évek élveszületéseire vetítettük rá. Ezzel - feltételezve, hogy a gyermekhalandóság nemzetiség szerinti eltérései, illetve a migráció alapjaiban nem módosították az adott generációk összetételét - viszonylag pontos képet kapunk a születési arányszámok vonatkozásában. Az 1967-1977 közötti periódusra Semlyén István, hivatalos adatokon alapuló közlésére hagyatkozunk (Semlyén István: Országos és nemzetiségi népességgyarapodás. In Korunk Évkönyv 1980: Kolozsvár, 1980, 49). Az elhalálozásokkal és a halandósági arányszámmal kapcsolatban bizonytalanabbak vagyunk, ezekre ugyanis nehezebben következtethetünk a népesség egy későbbi állapotban rögzített korstruktúrájából. Az ábrán látható halandósági arányszámokat Veres Valértól vettük át (Veres Valér: A romániai magyarság termékenysége1992-2002 között, regionális összehasonlításban. Erdélyi Társadalom 2004/1, 69-99).