nyomtat

megoszt

Székely történeti kistükör 1848-ig
HERMANN GUSZTÁV MIHÁLY
A II

A II. József utáni visszarendeződés

 

eufórikus rendi hangulatban vette kezdetét. 1790. február 23-án keltezett 1334. számú rendeletében az erdélyi főkormányszék közli: május elsejével kezdődően visszaáll a régi, 1780 előtti közigazgatás, illetve összehívják a restaurációs változások szentesítésére hivatott országgyűlést. A rendeletet kiegészítő utasítás azt is leszögezi, hogy a restauráció a vármegyék és székek régi törvényes állapotának visszaállításával kell kezdődjön. Ennek rendezése érdekében össze kell hívni a törvényhatóságok közgyűléseit, bizottságokat alakítani az összevont levéltárak különválasztására. Az udvarhelyi rendek szinte költői pátosszal fogalmazzák az új tisztségviselők megválasztásának alapelveit, a velük szemben támasztott elvárásokat: "Tégyünk Előbb Járókot, nem zűrzavarban vezetőket, Atyákot, nem mostohákot, igaz Hazafiakot, nem pediglen maga testét gyötrő és szaggató Pelikán természetű idegen származásúkot, valóságos tiszteket, nem pedig nagyravágyásból és tsak éppen nyereségen való kapásért szolgáló Béreseket, Hazánk el nyomattatása ellen bátor szívvel szóllókot, nem pedig nemzetünket alattomban el árulókot, Hazánk haladásával magoknak életet, Méltóságot, nyereséget kereső viperákot..." [1]

A restaurációs hév azonban az ésszerűséget is félresöpri: országos szinten eltörölnek mindent, ami az abszolutizmus idején jött létre, így a törvénykezés modernizációjának fontos kellékeit, a folytonos táblákat, sőt, átmenetileg még a levéltárosi tisztséget is. De ne feledjük a korszak pozitívumait: a székely közélet szereplői egyre gyakrabban és egyértelműbben beszélnek - a kor terminológiája szintjén - a székelységnek a magyar polgári nemzethez való tartozásáról, és ezzel összefüggésben a "nemzerti nyelv", vagy ahogy még nevezték, "édes magyar született nyelvünk" valóságos kultusza bontakozik ki.

Eközben, túl a visszarendeződés történésein, a Székelyföldön elkezdődik egy társadalmi-gazdasági erjedési folyamat, melynek érdek-csatái, ideológiai összeütközései - az időszaki sajtó közvetítésével - hamarosan a széles nyilvánosság elé kerülnek.



[1] Uo. 127.