nyomtat

megoszt

Útkeresés és integráció. Határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek dokumentumai 1989-2000.
BÁRDI NÁNDOR, ÉGER GYÖRGY (szerk.)
III

III. Jugoszlávia

1.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének programja

I. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a vajdasági magyarok kollektív érdekeinek kifejezését és képviseletét szolgáló politikai szervezõdési forma, amelynek célja, hogy Vajdaságban, illetve a Szerb Szocialista Köztársaságban sikeresen érvényesüljön a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága.

A közösség e törekvéseit sorsdöntõ társadalmi változások közepette váltja valóra, amelyek szinte minden szocialista országban megindultak. A közösség támogatja az országban a társadalmi és gazdasági reformot, a pártállam jogállammá való átalakulását, a piacgazdálkodást és a politikai demokráciát, beleértve a többpártrendszert is.

A föderáción belüli bonyolult problémák és a föderatív közösségünk alapjait veszélyeztetõ nemzeti összetûzések tudatában a közösség úgy véli, hogy a szerb nemzetnek, amely Vajdaságban évszázadok óta együtt él a magyarokkal, történelmi joga megvédeni államának területi egységét. Ilyen értelemben a köztársaság egész területén érvényesített szuverenitás, amely az alkotmány módosításával vált lehetõvé, a szerb nemzet demokratikus nemzeti fejlõdésének alapját képezi, amelynek nem lenne szabad veszélyeztetnie a nemzetiségek jogait. Ugyanakkor a közösség úgy véli — és ezt bizonyítja a szocialista országokban megkezdõdött változások általános irányvonala is —, hogy a legsúlyosabb nemzeti összetûzéseket is csak demokratikus módszerekkel, türelemmel lehet megoldani. A demokratikus módszer az egyetlen alternatíva, amely a politikai akció kedvezõ kimenetelét ígéri.

II. A közösség úgy véli, hogy a nemzeti egyenjogúság megvalósításának jelenlegi modellje magán viseli a pártállam politikájának minden jegyét, ezért kimerítette belsõ tartalékait. Nem nyújt megfelelõ eredményeket, mert nem szavatolja a felgyorsult asszimiláció megállítását a kis nemzetiségek, így a vajdasági magyarok soraiban se. Ezért új modellt kell kiépíteni, nem a nemzeti egyenjogúság eszméjének megváltoztatása, hanem épp ellenkezõleg, annak minél következetesebb érvényesítése érdekében, a jogállam, a piacgazdálkodás és a politikai pluralizmus feltételei között.

Az eddigi modellben a nemzetiségek jogait az alkotmányok, a törvények és a hatósági meg önigazgatási szervek elõírásai rendkívül szélesen és általánosan határozták meg. E jogszabályok az igazságügy kivételével nem rendezték a nemzetiség szubjektív jogai megvalósításának jogi eljárását. A politikai rendszerben e jogok érvényesítésének foka és módja teljes egészében a szubjektív tényezõktõl, mindenekelõtt a Kommunista Szövetségtõl és a Szocialista Szövetségtõl függ. E politikai szervezetek szervezettsége és munkamódszere, valamint a politikai rendszerben elfoglalt helyük miatt az esetben sincs lehetõség szabad, érvekkel alátámasztott vitára, ha egyes érvek a hivatalos álláspontok ellen szólnak. A másféle gondolkodással szembeni türelmetlenség Vajdaságban különösen az autonómiás hatalom idejében volt kifejezett. Koncepciója nem engedélyezte a nemzeti egyenjogúság megvalósulásával kapcsolatos problémák tudományos felmérését, mert a kedvezõtlen eredmények veszélyeztették volna az önmagáról alkotott képet.

A pártállam jogállammá való átalakulásával lényegesen megváltozik a nemzeti egyenjogúság megvalósításának modellje is. E kérdéskört is meg kell szabadítani az ideológia béklyóitól, hogy a nemzetiségi jogokat is az emberi jogok különleges területeként értelmezzük. Ilyen értelemben a nemzetiségek jogai emberi jogok, amelyek nemcsak az egyént, hanem a nemzetiséget mint kollektivitást is megilletik. Ezért a közösség síkraszáll a nemzetiségek jogainak minél konkrétabb törvényes szabályozásáért, még akkor is, ha ez csak az állam által az adott pillanatban szavatolt minimumot határozza meg. Meg kell határozni a vállalt kötelezettségek végrehajtásának és ellenõrzésének jogi eljárásait is. Szem elõtt kell tartani, hogy a kis nemzetiségek, így a magyar nemzetiség soraiban is mind gyorsabb az asszimiláció. Ez az állam részérõl külön védõintézkedéseket követel e folyamatok lelassítása, illetve megállítása érdekében.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége különösen a kis nemzetiségek következõ jogainak megvalósításáért száll síkra:

— a választott hatósági szervekben való arányos részvétel és együttmûködés, valamint az igazgatási és igazságszolgáltatási szervekben való megfelelõ képviselet joga;

— az anyanyelv használatának joga a hatósági és igazságszolgáltatási szervekkel való érintkezésben és a közéletben általában;

— a nemzetiségi intézmények, szervezetek, egyesületek és klubok megalakításának és mûködésének joga;

— a nemzetiségi nyelvû tájékoztatásra való jog;

— a nemzetiségek nyelvén folytatott mûvészi alkotómunka ápolására és védelmére meg az etnográfiai értékek megõrzésére való jog;

— jog a nemzetiségek helyzetével kapcsolatos tudományos kutatásokra;

— a nemzetiségi jellegû urbanisztikai egységek védelmére és az anyagi kultúra tárgyi emlékeinek megõrzésére való jog;

— jog az anyanyelvû általános és középfokú oktatásra, valamint a megfelelõ felsõoktatási forma biztosítására;

— jog az anyaországok intézményeivel való szervezett kapcsolatokra, az ott nyújtott anyagi kedvezmények szabad használatára, a tudomány és kultúra területén való egyéni képzés és továbbképzés céljából;

— jog a nemzetiségek és nemzeti kisebbségek nemzetközi szervezeteinek munkájába való bekapcsolódásra.

III. A közösség munkáját két formában szervezik meg: egyrészt a tartományi tanácskozásokon és a szakosztályok összejövetelein, másrészt a tagoknak a közösség által kezdeményezett tevékenységekben való személyes részvétele útján. A tevékenység mindkét formájába való bekapcsolódásról az egyén, a polgár szabad akarata alapján dönt, politikai vagy nemzeti hovatartozásától függetlenül.

A közösségnek tagja lehet minden polgár. A beiratkozást a szakosztályok végzik.

IV. A II. szakaszban felsorolt kérdéseken kívül a közösség bekapcsolódik majd a társadalmi és gazdasági reformról folyó vitákba, és igyekszik termékeny együttmûködést teremteni az ország minden demokratikus egyesületével és szövetségével.

Doroszló 1990. március 31.

Létünk 1990. 2—3. sz. 417—418.

 

2.

A holtakat el kell temetni
Levél a Szerb Tudományos és Mûvészeti Akadémia elnökének (Belgrád) és a Vajdasági Tudományos
és Mûvészeti Akadémia elnökének (Újvidék)

Tisztelt Elnök Úr!

Az elmúlt hónapokban a demokratizálódás útjára lépett kelet-európai országokban reménykeltõ lépések történtek a múlt felülvizsgálatára és a történelem fehér foltjainak feltárására. Ennek igénye mind nagyobb nyomatékkal vetõdik fel Jugoszlávián belül is, többek között a szerb nép részérõl, hogy végre, csaknem 50 évvel a második világháború kitörése után, fény derüljön az 1941 és 1945 közötti idõszakban lezajlott népirtásokra, tömegmészárlásokra, kitelepítésekre.

A háború alatti atrocitások, vérengzések a Vajdaság területén élõ népeket, nemzeti kisebbségeket sem kímélték. Mint ismeretes, az ún. "tisztogatási razziák", Grassi- és Zöldi-féle "rendcsinálás" során, 1942 januárjában, fõleg Zsablya, Csurog és Újvidék körzetében, vétlen és bûntelen szerbek, zsidók és cigányok ezrei vesztették életüket. Kevésbé ismeretes, hogy 1944 õszén viszont, a front elvonultával, nem kevésbé könyörtelen és véres hajsza folyt a védtelenül maradt kisebbségiek után. Hogy az orosz csapatok árnyékában, máig tisztázatlan körülmények között, máig azonosítatlan személyek valóságos népirtást rendeztek az itt élõ nemzeti kisebbségek — németek és magyarok — soraiban. Ezeknek a "bosszúhadjáratoknak", tömegmészárlásoknak, erõszakos elhurcolásoknak, kitelepítéseknek a következtében, amelyek a legszigorúbb mércék szerint is kimerítik a genocídium fogalmát, jelentõs mértékben megváltozott e vidék etnikai összetétele, az itt élõ népek egymáshoz viszonyított aránya, társadalmi és gazdasági fejlõdésük esélye.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy a beindult társadalmi változásokkal, demokratizálódási folyamatokkal összhangban, az igazság feltárásával és kimondásával célszerû és hasznos volna történelmünk eme fehér foltjait felszámolni. Meggyõzõdésünk ugyanis, hogy a tények elhallgatásával, elfojtásával, a nép történelmi emlékezetének meghamisításával nem lehet jó célt szolgálni. Ellenkezõleg, mindaddig, amíg szégyenteljes dolgainkat szõnyeg alá söpörjük, amíg homály fedi az áldozatok számát és kilétét, amíg a jeltelen sírokban nyugvóknak, haláluk okától és nemzeti hovatartozásuktól függetlenül nem adatik meg a civilizációs normák szerint minden embert megilletõ végtisztesség, ez csak félelmet és bizalmatlanságot szít a népek között, láthatatlan barikádokat emel közéjük; szükségesnek véljük a számvetést azért is, hogy az itt élõ népek megújhodási szándékához, demokratizálódási törekvéséhez Európa népei szemében ne férhessen semmi kétség.

Ezen meggyõzõdésbõl kiindulva a VMDK a Szerb Tudományos Akadémiának javaslatot kíván tenni egy — hazai és nemzetközi szakértõkbõl álló — elfogulatlan bizottság összeállítására, azzal a megbízatással, hogy derítsen fényt az 1941 és 1945 között a Vajdaság területén lezajlott erõszakolt "demográfiai változások" körülményeire és okaira. Hisszük, hogy egy ilyen vizsgálat nemcsak a múlt felülvizsgálatát, a történelem fehér foltjainak a felszámolását szolgálná, de hozzájárulna az együttélõ népek közötti bizalom elmélyüléséhez is.

Ada, 1990. április 16.

A VMDK Tanácsa nevében dr. Hódi Sándor

VMDK Hírmondó 1990. szeptember 15. 1. sz. 4.

3.

A Jugoszláviai Magyar Mûvelõdési Társaság
Tevékenységi Programja

I. Tevékenységi célok

1. A Jugoszláviai Magyar Mûvelõdési Társaság (a továbbiakban Társaság) a jugoszláviai magyar írók, tudósok, kritikusok, publicisták, társadalom- és természettudományi, illetve mûszaki szakírók, mû- és szakfordítók, kultúranépszerûsítõk, valamint a más anyanyelvû, de a magyar kultúrával is alkotói kapcsolatban álló jugoszláviai írók, mûfordítók, komparatisták önkéntes, demokratikus, szabad és politikai csoportosulásoktól független társulása.

Mint ilyen, a Társaság a tájaink egykori szabad lyceumainak, tudós- és irodalmi társaságainak meg szépmíves céheinek, illetve az újabb kori tudományos ismeretterjesztõ társaságoknak a hagyományát folytatja, a legáltalánosabb célja íráskultúránk szervezett közösségi istápolása és demokratizálása.

2. A Társaság közelebbi célkitûzései a következõ feladatkörökbe csoportosíthatók:

1. az alkotótevékenység közösségi serkentése,

2. az alkotói eredmények szervezett népszerûsítése,

3. az íráskultúra nemzetiségi szerepének fokozottabb érvényesítése s a magyar nemzeti kultúra egészébe, a jugoszláviai és az európai kultúrákba való bekapcsolódás ösztönzése,

4. az országunk délszláv és más nemzeti / nemzetiségi íráskultúráival való kapcsolatok tervszerû ápolása,

5. az alkotói érdekvédelem, önsegélyezés, szerzõi és emberi jogvédelem.

2. 1. Az alkotótevékenység közösségi serkentése végett a társaság hozzájárul a helyi, regionális, köztársasági és országos magyar nyelvterület egészére kiterjedõ alkotómunka tervezéséhez, szervezéséhez és minõségi szintjének emeléséhez, a szakkritika ápolásához, az amatõr és szakértõi gyûjtés, feldolgozás és publikálás támogatásához, az alkotómunka anyagi elõfeltételeinek javításához, a mûvelõdés-, irodalom-, mûvészet-, tudomány-, oktatás- és kiadópolitika demokratizálásához s olyan társadalmi feltételek kialakításához, amelyek a nemzetiségi alkotótevékenység számára is lehetõvé teszik a zavartalan fejlõdést és kiteljesedést.

2. 2. Az alkotói eredmények szervezett népszerûsítése végett a Társaság tervszerûen él az alkotói élõszó és írás népszerûsítésének, közlésének és az ismeretterjesztésnek régi és új eszköztárával, hagyományos és korszerû formáival s a rádió, a televízió és a videotechnika lehetõségeivel, irodalom- és tudománynépszerûsítõ olcsó kiadványsorozatokat tervez, készít elõ és kínál fel a kiadóknak, népszerûsíti az alkotótevékenység helyi és táji eredményeit az egész jugoszláviai magyar nyelvterületen, olvasóköröket (könyvbarátok körét) szervez s állandó kapcsolatot tart fenn velük, tagjai produkciójának népszerûsítése végett tervszerûen együttmûködik a népkönyvtárakkal, népegyetemekkel, ifjúsági és más tribünökkel, iskolai önképzõkörökkel és egyetemista szakkörökkel, a lapok, folyóiratok, televízió- és rádióállomások szerkesztõségeivel, a könyvkiadókkal és más hasonlókkal.

2. 3. Az íráskultúra nemzetiségi szerepének fokozottabb érvényesítése és a magyar nemzeti kultúra egészébe való bekapcsolódás ösztönzése végett a Társaság külön gondot fordít közírásunk, szépirodalmunk, humán és egyéb tudományaink azon mûfaji és tematikai válfajainak támogatására, amelyek közvetlenebbül is hozzájárulhatnak a nemzeti/nemzetiségi azonosságtudat formálásához, mûvelõdéspolitikai állásfoglalásával, indítványaival és visszajelzéseivel az anyanyelvû kultúra megtartását és fejlesztését s a mûvelõdési autonómiát szorgalmazza, síkraszáll szakfolyóirataink megtartásáért és újak indításáért, affirmálja nemzeti és nemzetiségi szellemi hagyományainkat, értékeinket, rendezvényeivel, akcióival, kiadványaival és a mûvelõdési öntevékenység különféle formáival íráskultúránk táji, regionális megosztottságának és viszonylagos elszigeteltségének csökkentésére törekszik.

2. 4. Az országunk délszláv és más nemzeti/nemzetiségi íráskultúráival való kapcsolatok tervszerû ápolása végett a Társaság a helyi/regionális és szakosztályi munkaformáival állandó kapcsolatot tart fenn a más nyelvû, de a jugoszláviai magyar kultúra, irodalom, tudomány és mûvészet jelenével/múltjával is foglalkozó alkotókkal, szerkesztõségekkel, tanszékekkel, kutatóintézetekkel és más intézményekkel, csereakcióival és más megmozdulásaival elõsegíti íráskultúránk régi és új értékeinek fordítását, ismertetését, kritikai értékelését és népszerûsítését országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek nyelvén is, megkülönböztetett gondot fordít kölcsönös mû- és szakfordítás, valamint az irodalmi, nyelvi, mûvelõdéstörténeti, folklorisztikai és más komparatisztikák ösztönzésére, rendezvényeivel, akcióival és kiadványaival tudatosítja és népszerûsíti a pannon-balkáni és kelet-közép-európai szellemi együttélés évszázados pozitív hagyományait, alkotói opusait, mûfordítói és kapcsolattörténeti értékeit s általában az etnikai, kulturális és nyelvi tolerancia legértékesebb történelmi és közelmúlti megnyilvánulásait tájainkon.

2. 5. Az alkotói érdekvédelem, önsegélyezés és szerzõi/emberi jogvédelem gyakorlása során a Társaság tagjai kölcsönösen segítik egymás szakmai érvényesülését, figyelmet szentelnek a fiatal alkotótehetségek kibontakozásának, közvetítõi szerep vállalásával hozzájárulnak az erre rászoruló tagok szociális védelmének biztosításához, tagsági kötelezettséget vállalnak egymás publikációinak megvásárlására, társasági nívódíjat létesítenek az alkotómunka erkölcsi és anyagi ösztönzésére, s hatással vannak az alkotómunka díjazásának Társaságon kívüli formáira is, az alkotómunka önértékének védelmében közös érdekvédelmet gyakorolnak a társadalmi alapokkal, kiadóvállalatokkal, szerkesztõségekkel és más intézményekkel szemben, publikációikkal részt vesznek a Társaságot patronáló lapok, folyóiratok, kiadók munkájában, a szerzõi jogvédõ irodák és bírósági szervek révén intézményes jogvédelmet biztosítanak a Társaság valamennyi tagjának.

II. Szervezõdési és mûködési alapelvek

3. A Társaság tevékenységének központi tényezõje az egyéni alkotó a maga önkezdeményezõ, indítványozó, egyéni és csoportmunkákat öntevékenyen vállaló szellemi aktivitásával.

4. A Társaság valamennyi szervezõdési formájának közös alapelvei: alkotó jelleg, önállóság, határozott cselekvõképesség, ideologizáltságtól és bürokratizáltságtól mentes, rugalmas, változatos munkaformák biztosítása.

5. Szervezõdési formáival, tevékenységi körével a Társaság viszonylagos — objektíve lehetséges — teljességre törekszik, vagyis társulási lehetõséget kínál fel az íráskultúra valamennyi, nálunk is mûvelt diszciplínája alkotóinak az irodalom, közírás, szak- és mûfordítás, tankönyvírás, humán, mûszaki és természettudományok körébõl, valamint a kultúra, irodalom és tudomány kiemelkedõ népszerûsítõinek is.

A Társaság eközben külön gondot fordít azon tudományágak és mûvészeti mûfajok ápolására, amelyeknek kifejezettebb nemzetiségi fontossága is van (demográfia, statisztika, szociológia, régészet, etnológia, etnográfia, folklorisztika, szociográfia, politológia, jogtudomány, közgazdaságtan, településföldrajz, agronómia, környezetvédelem, építészet, mûvelõdés- és helytörténet, historiográfia, pedagógia, pszichológia, tankönyvírás és -fordítás, nyelvtudományi diszciplínák, irodalom-, zene- és képzõmûvészet-történet, irodalmi, mûvészeti, folklorisztikai, nyelvi és egyéb komparatisztikák stb).

Tevékenységének ilyen irányultságával a Társaság nem kíván egyetlen vállalója lenni nemzetiségi kultúránk hasonló, továbbra is az egyes mûvelõdési, irodalmi, tájékoztatási és tudományos intézményeinkre, nyelvmûvelõ és más egyesületeinkre váró feladatoknak, de vállalja azokat az intézmény- és egyesületközi feladatokat, amelyeket intézményeink és mûvelõdési társulásaink eddig külön-külön nem tudtak eléggé hatékonyan végezni.

6. Tevékenységi programjának megvalósítása érdekében a Társaság együttmûködik mindazon mûvelõdési, irodalmi, mûvészeti, tudományos és tájékoztatási intézményekkel, mûvelõdési alapokkal, vállalkozókkal, alkotói társulásokkal, társadalmi, gazdasági és politikai szervezetekkel, demokratikus pártokkal s elsõsorban a jugoszláviai magyarok azon demokratikus szervezeteivel, amelyek méltányolják a Társaság tevékenységi programját és alapszabályát, hasznosnak találják közösségi célkitûzéseit és tevékenységét, s ezért hajlandók azt erkölcsi és anyagi támogatásban is részesíteni.

A Társaság ilyen feltételek mellett együttmûködik külföldi irodalmi, mûvelõdési és tudományos intézményekkel is, valamint a nemzetközi hungarológia társulásaival.

7. Programcéljai valóra váltása érdekében a Társaság kiadótevékenységet is folytat társadalmi és magánkiadók, lapok és folyóiratok révén, velük együttmûködve.

8. A Társaság mûködésének anyagi forrásai: tagdíj, társadalmi alapokból származó juttatások, kiadótevékenység, patronáló intézmények és szervezetek juttatásai, egyéni és közületi adományok, a Társaság célkitûzéseinek megvalósítása érdekében létesülõ egyéni és közületi alapítványok, legatumok.

9. A Társaság céljait, munkaformáit és szerveit, pénzellátását és pénzügykezelését, valamint a betársulás módját közelebbrõl az alapszabály határozza meg, amelynek ez a program is szerves része.

10. E tevékenységi programot az 1990. június 24-én Újvidéken megtartott alakuló közgyûlés fogadta el.

A tevékenységi program kiegészítése és módosítása a Társaság közgyûlésének hatáskörébe tartozik.

A társadalmi szervezetekrõl és a polgárok egyesületeirõl szóló törvény (Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja, 1984/3. sz. ) alapján az 1990. június 24-én Újvidéken megtartott alakuló közgyûlés elfogadta.

A Jugoszláviai Magyar Mûvelõdési Társaság

Újvidék, 1990. június 24.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 99/2876.

4.

Önkormányzatot!
Kezdeményezés a személyi elven alapuló
kisebbségi önkormányzat létrehozatalára

Elfogadva a polgárok szuverenitásának a Szerbia új alkotmánya 1. szakaszába beépített elvét, a vajdasági magyarok nem tagadják a szerb állam szuverenitását, nem mondanak le azokról a kollektív kisebbségi jogaikról, amelyek összhangban vannak a nemzetközi és európai jogrenddel. Ez az álláspont a többpárti parlamenti rendszerben szükségszerûen felveti politikai és más érdekeik demokratikus és törvénnyel szabályozott kifejezésének kérdését. Ez a szükséglet természetesen nem kérdõjelezi meg kötelezettségüket, hogy csakúgy, mint a Szerb Köztársaság többi polgára, fejlesszék és óvják a köztársaság demokratikus politikai rendszerének egészét.

Abból a ténybõl kiindulva, hogy a Szerb Köztársaság Alkotmánya a tartományt a területi autonómia formájaként határozza meg, valamint annak alapján, hogy más köztársaságok, például Horvátország és Szlovénia, konföderális javaslatukban nem említik a tartományokat mint Jugoszlávia alkotmányjogi felépítésének lehetséges alkotóelemeit, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, létrejöttek a feltételek, és megvan a reális szükséglet is a vajdasági magyarok kollektív érdekeit kifejezõ közjogi keretek megteremtésére. A többpárti, pluralista társadalomban, a demokrácia feltételei között ezen érdekek kifejezésének és megvalósításának legalkalmasabb közjogi formája a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat.

Ennek az elképzelésnek az alapján a kisebbségi önkormányzat szerve a vajdasági magyarok önkormányzati tanácsa lenne. Az önkormányzat kifejezés természetesen nem az integrális önigazgatás eszméjébõl indul ki, hanem a helyi önkormányzat Európában ismert fogalmából. A tanácsnak demokratikus, reprezentatív testületnek kell lennie, amely közvetlenül kifejezi a vajdasági magyarok érdekeit. Jó lenne, ha e tanács törvénnyel elõírt kapcsolatban lenne a Népképviselõházzal olyképpen, hogy határozatai és álláspontjai a javaslat erejével bírjanak a képviselõházi eljárásban. Fontos, hogy e testület demokratikus választások útján jöjjön létre, demokratikus ellenõrzés közepette. Tagjait a köztársaságban élõ magyar nemzetiségû választópolgárok választanák meg. Akik nemzetiségi hovatartozásukról nem nyilatkoznak, de használják a kisebbségi jogok érvényesítése céljából létrehozott intézmények szolgáltatásait, illetve mint polgárok anyagilag támogatják a kisebbségi jogok megvalósulását, szintén szavazhatnak. A tanács tagjává választható Szerbia minden polgára, nemzeti hovatartozásától függetlenül, mint valamely párt vagy polgári csoport jelöltje.

A tanács illetékessége a vajdasági magyarok kollektív nemzeti jogaival kapcsolatos kérdéseket öleli fel. E jogokat statútum határozza meg, amelyet a Népképviselõház is hitelesítene. A tanács mindenekelõtt az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatás terén fejtené ki tevékenységét.

E személyi elven alapuló többpárti összetételû tanács demokratikusan szabályozott tevékenységgel és szerepkörrel, a vajdasági magyarok legitim képviselõje lenne.

Az önkormányzati tanács megteremtésével létrejönnének a feltételek a vajdasági magyarok politikai szubjektivitásának demokratikus kifejezésére anélkül, hogy ez sértené a Szerb Köztársaság mint állam szuverenitását és érdekeit.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy hasonló tanácsokat létre lehetne hozni a Vajdaságban élõ más kisebbségek, és talán a horvátok számára is. Az ilyen közjogi intézményeknek a politikai rendszerbe való beiktatása a további demokratizálódás, a humánus viszonyok és a bizalom tényezõje lenne a Szerb Köztársaságban mint többnemzetiségû államban.

Újvidék, 1990. november 6.

A VMDK Tanácsa

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1990.

5.

A VMDK követelései

1. Szerbia új alkotmánya Vajdaság tartomány eddigi autonómiájának fontos elemeit leépíti. Ezért a VMDK e népcsoport kollektív jogainak érvényesítéséért szükségesnek tartja egy (a területi elvvel szemben) személyi elven alapuló önkormányzat létrehozását.

2. A VMDK történelmi igazságtevést követel a vajdasági magyarok ellen 1944—45-ben elkövetett genocídiummal kapcsolatban. Ez két okból fontos: egyrészt, mert ezeket az eseményeket a mai napig nem kutatták, másrészt, mert csak ily módon lehet feloldani a bûntudatot, amelyet az egypárti állam hatalmi gépezete évtizedeken keresztül a vajdasági magyarokra kényszerített.

3. Az anyanyelvhasználattal kapcsolatos szerbiai törvényeknek nincsenek szankciói. Ezért gyakorlatilag nem beszélhetünk szabad nyelvhasználatról sem a közéletben, még kevésbé a hivatalos ügyintézésben. A nyelvhasználattal kapcsolatban európai mércéket követelünk.

4. Teljes szabadságot követelünk a magyar nevek használatában.

5. A magyar kisebbség anyanyelvi oktatása az általános iskolától az egyetemig minden szinten csak részben valósul meg. A magyarul beszélõ tanárok képzése nem megfelelõ. A hatóságok nem engedélyezik kisegítõ tanárok alkalmazását a Magyar Köztársaságból. A tantervek nem teszik lehetõvé a diákoknak és az egyetemi hallgatóknak nemzeti identitásuk megõrzését. Követeljük a magyar iskolák alapításának jogát. Ugyanezt a jogot követeljük a vallási közösségek számára is.

6. Követeljük a magyar bölcsõdék és óvodák visszaállítását.

7. Nincsenek olyan szociális kutatások, amelyek lehetõvé tennék e népcsoport önmagára találását és igényeinek reális meghatározását. Követeljük egy hungarológiai kutatóintézet létrehozását.

8. Követeljük azoknak a személyeknek az erkölcsi és anyagi rehabilitálását, akiket az utóbbi években a kisebbségi jogokért vívott harcuk miatt elítéltek.

9. Követeljük a magyar egyesületek államosított vagyonának hiánytalan visszajuttatását.

1991. január 19.

VMDK Hírmondó 1991. február 22. 12. sz. 1.

6.

A vajdasági magyarság a rendszerváltásban

Új politikai helyzet

A többpártrendszer bevezetésével a vajdasági magyarság új helyzetbe került. Lehetõsége nyílt arra, hogy önálló politikai tényezõként jelenjen meg Szerbia politikai színterén. E lehetõséggel a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége élt is, amikor öntudatra ébresztette a vajdasági magyarság széles rétegeit, a VMDK szervezeti felépítésével megteremtette kollektív érdekei kialakításának és kifejezésének mechanizmusát, a parlamenti választásokon való sikeres szereplésével pedig ezen érdekek képviseletének lehetõségét.

Ezzel azonban feladatkörének csak egyik részét teljesítette. Folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy a VMDK nem párt, hanem politikai érdekszervezet. A kisebbségi érdekképviselet intézményes rendszerének hiányában azonban rá van utalva bizonyos pártszerû tevékenységre is. Emellett azonban a programjának alapját képezõ személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat embrionális alakjának is tekintjük, s e jellegének továbbfejlesztésével kell lehetõvé tenni a magyar kisebbség szellemi életének fejlõdéséhez szükséges intézményrendszer kialakítását.

A szerb állam csak politikai pártként volna hajlandó elfogadni a VMDK-t, mert ezzel, akárcsak a többi szerbiai ellenzéki párt és egyéb politikai szervezet minimális szinten való egzisztálásának elfogadásával, a demokrácia színeiben igyekszik tetszelegni a hazai, és még inkább a nemzetközi közvélemény elõtt. Alkotmányában a politikai élet alapvetõ tényezõjeként a polgárt jelöli meg, ami ugyancsak kétségtelenül demokratikus elv, a gyakorlatban azonban a köztársaság érdekét a szerb nemzet érdekeivel azonosítja, s ezzel a nemzetállam koncepciójához lép vissza. Több más volt kommunista rendszerrel ellentétben itt az ideológiai kizárólagosságot nem váltotta fel a nemzeti kizárólagosság, hanem csatlakozott hozzá. A két kizárólagosság ötvözését a volt Kommunista Szövetség utódpártjának, a Szerbiai Szocialista Pártnak az a koncepciója tette lehetõvé, amely hatalmának megtartását a Szerbia és a szerb nemzet ellenségei elleni védekezés érdekében szükséges monolitizmus számonkérésére alapozta.

E monolitizmus nem ismer el semmiféle különbséget a köztársaság polgárai között. Egyenjogúságon az egyformaságra való jogot érti. E törekvés világosan megmutatkozik a szerb parlamentben, amely az ellenzéki képviselõk kis száma folytán egyértelmûen az SZSZP képviselõi által érvényre jutó hatalmi csúcs kezében áll.

A szerb parlament a nemzeti kisebbségek helyzetének jogi rendezését célzó minden javaslatot elutasít.

Vajdaság autonómiájának olyan jelképes fokát hajlandó tolerálni, amely már nem jelent semmilyen garanciát a kisebbségi jogok megvalósulásának szempontjából sem, holott a gyakorlat megmutatta, hogy még az 1974-es alkotmány által meghatározott keretekben is külön intézkedések lettek volna szükségesek a gyorsuló asszimiláció megállítása érdekében.

A parlament elvetette azt a javaslatot, hogy a kormányban létesüljön kisebbségi minisztérium vagy legalábbis titkárság.

A szerb hatalom korábban már elutasította azt a kezdeményezést, hogy külön törvényben határozzák meg a nemzeti kisebbségek jogait.

A sajtótörvényrõl folytatott vita során megmutatkozott, hogy a kormány javaslatára a parlament még egyes törvényekben sem hajlandó szavatolni egyes legalapvetõbb kisebbségi jogokat.

A köztársasági vezetõk tárgyalásaik során a föderáció hatáskörét illetõen csak a nemzetek egyenjogúságáról beszélnek, tehát a kollektív kisebbségi jogok mint emberi jogok szavatolását egyértelmûen a köztársasági szuverenitás keretébe utalják.

Vajdaság statútuma kimondja ugyan, hogy a tartományi szerveknek szavatolniuk kell a nemzeti egyenjogúság megvalósítását, de azt is hozzáteszi, hogy a tartomány önálló pénzforrásainak hiányában az ilyen célokra szánt eszközöket köztársasági törvénnyel biztosítják.

Intézményeink

Ilyen körülményekben a vajdasági magyarság érdekeltségét képezõ intézmények fennmaradása rendkívül kétséges, s az államalkotó nemzet vélt vagy valós érdekeit képviselõ politikai akarat alkalmi döntéseire van bízva. E politikai akarat döntéseinek jellegét még egyértelmûbbé teszi Szerbia gazdaságának mind súlyosabb helyzete.

Mindeközben a magyar érdekeltségû intézmények élén álló magyar vezetõk nem tesznek semmit, vagy alig tesznek valamit azért, hogy ezeket az intézményeket felkészítsék a rendszerváltás feltételeihez való alkalmazkodásra. Az elmúlt évtizedek gyakorlatához hûen "kenyéradójuk", a hatalmi párt akaratát lesik, elsõsorban személyes pozíciójukat féltve, s e rossz értelemben vett lojalitásukat azzal igyekeznek megindokolni, hogy ily módon biztosítják az intézmények megmaradását. Ez érthetõ is, hiszen magatartásukért annak tartoznak felelõsséggel, aki kinevezte õket, nem pedig a vajdasági magyarságnak, akinek az érdekeit nekik és az általuk irányított intézményeknek szolgálniuk kellene. Félõ, hogy ez a "privatizálásnak" ahhoz a formájához vezet, amely az intézményrendszer anyagi állagának teljes felmorzsolódását jelenti, s a rendszerváltás után a magyar intézmények rendszerét teljesen új alapokon kell ismét felépíteni. Ez azt jelenti, hogy a letûnõben levõ politika emisszáriusai és komisszárjai bukásukkal magukkal rántják mindazokat az anyagi javakat is, amelyek az adófizetõ polgárok pénzébõl halmozódtak fel több évtizeden át. Világosan ki kell mondani, hogy ilyen magatartásukért felelõsséggel tartoznak a vajdasági magyarok elõtt.

Önkormányzat

A VMDK-nak mint a vajdasági magyarság legitim képviselõjének kötelessége felkínálni a vajdasági magyarság számára legkedvezõbb cselekvési programot. Ez véleménye szerint a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat létrehozását lehetõvé tevõ feltételek megteremtése, majd magának a kezdeményezésnek a beterjesztése.

A személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat része egy szélesebb, a népek és régiók Európájára vonatkozó koncepciónak. Ebbõl kifolyólag a VMDK támogat minden olyan regionalizációs törekvést, amely nincs ellentétben a vajdasági magyarság alapvetõ érdekeivel.

A személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat elgondolása a polgárok szuverenitásának abból az európai mércékkel mérve is demokratikusnak tekinthetõ elvébõl indul ki, amely Szerbia új alkotmányának 1. szakaszában is szerepel. Az az elv, hogy a szuverenitás eredendõ letéteményese a polgár, lehetõvé teszi, hogy a nemzeti érdek oly módon juthasson kifejezésre, amely lehetõvé teszi az érdekek sokféleségébe való harmonikus beillesztését. E megoldás ugyanakkor nem kérdõjelezi meg a vajdasági magyarok kötelezettségét, hogy a kisebbségi jogokat szavatoló Szerb Köztársaság többi polgárával együtt fejlesszék és óvják a köztársaság demokratikus politikai rendszerének egészét.

Ennek az elképzelésnek az alapján a kisebbségi önkormányzat szerve a vajdasági magyarok önkormányzati tanácsa lenne. A tanácsnak demokratikus, reprezentatív testületnek kell lennie, amely demokratikus választások útján jön létre, demokratikus ellenõrzés közepette, és amely közvetlenül kifejezi a vajdasági magyarok érdekeit. Tagjait a köztársaságban élõ magyar nemzetiségû választópolgárok választanák meg, valamint azok, akik nemzeti hovatartozásukról nem nyilatkoznak vagy nem magyarként nyilatkoznak, de használják a kisebbségi jogok érvényesítése céljából létrehozott intézmények szolgáltatásait, illetve mint polgárok, anyagilag támogatják a kisebbségi jogok megvalósulását. A tanács tagjává választható lenne Szerbia minden polgára, nemzeti hovatartozásától függetlenül, mint valamely politikai szervezet vagy polgári csoport jelöltje.

A tanács illetékessége a vajdasági magyarok kollektív nemzeti jogaival kapcsolatos kérdéseket ölelné fel. E jogokat statútum határozná meg, amelyet a Népképviselõház is hitelesítene.

A tanács törvénnyel elõírt kapcsolatban lenne a parlamenttel olyképpen, hogy határozatai és álláspontjai a javaslat erejével bírnának a parlamenti eljárásban.

Pénzelés

A rendszerváltás után jelentõsen megváltozik a felépítmény pénzelésének módja, bizonyos tevékenységek megnyílnak a magánkezdeményezés számára, de bizonyos tevékenységeket továbbra is az állami költségvetésbõl pénzelnek. Ez utóbbiak esetében a VMDK követeli az arányosság elvének tiszteletben tartását. A kisebbségi intézményrendszer mûködtetésére szánt eszközöket a köztársasági Népképviselõház határozattal az önkormányzati tanácsnak utalná át, amely döntene felhasználásuk módjáról és elszámolási kötelezettsége lenne a Népképviselõházzal és a vajdasági magyarokkal szemben is.

Az állami költségvetés mellett az önkormányzat saját forrásaiból megszervezhetné egyes olyan vitális kisebbségvédelmi funkciók mûködésének pénzelését, amelyek a rendszerváltás során kikerülnének az állam hatáskörébõl. Ez természetesen ugyanakkor megkövetelné az állam iránti anyagi kötelezettségek arányos csökkentését is.

A rendszerváltás során jelentõs mozgástér nyílik a magánintézmények számára. Az önkormányzati szervek e téren jelentõs közvetítõ és összehangoló szerepet játszanának.

A tanács mindenekelõtt az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatás terén fejtene ki tevékenységet.

Oktatás

A magyar iskolák és a többnyelvû iskolák magyar tagozatának hálózatát magába foglaló iskolai önkormányzatnak a kisebbségi önkormányzat keretében kell megvalósulnia minden szinten, biztosítva a költségvetésbõl megszervezett magyar nyelvû oktatás és nevelés arányos lehetõségét.

Mivel az általános iskola elvégzése alkotmánnyal elõírt állampolgári kötelezettség, ezt anyanyelven is az államnak kell szavatolnia mindenütt, ahol erre igény mutatkozik.

Követeljük a tanügyi intézmények alapításának pluralizmusát szavatoló törvényes rendszabályok meghozatalát.

Támogatjuk a magyar tanügyi dolgozók szakmai szervezetének létrehozatalát.

Mûvelõdés

A kiemelt fontosságú magyar mûvelõdési intézmények pénzelését az állami költségvetésnek a kisebbségi önkormányzat rendelkezésére bocsátott részébõl kellene pénzelni, pályázat útján. Ezzel párhuzamosan ezen intézmények vezetõit az egyes kollektívák javaslata alapján az önkormányzati tanács nevezné ki, s azok ugyancsak az önkormányzati tanácsnak terjesztenék be elfogadásra évi munkatervüket és beszámolójukat.

A többi mûvelõdési intézmény pályázat útján részesedne a magyar mûvelõdési intézmények tevékenységének támogatására szánt eszközökbõl.

Létre kell hozni a magyar mûvelõdési egyesületek szövetségét, amely munkájuk összehangolását szolgálná.

Tájékoztatás

Az állami tájékoztatási rendszer keretében a magyar kisebbséget arányosan megilletõ anyanyelvû tájékoztatásra szánt költségvetési eszközöket az önkormányzati tanács osztaná el, s egyben felelõsséget vállalna a Népképviselõház elõtt e tájékoztatási eszközök objektív és pártatlan szerkesztéspolitikájáért. Ugyanakkor e tájékoztatási eszközök felelõs szerkesztõit a szerkesztõségek javaslatára a demokratikus úton megválasztott önkormányzati tanács nevezné ki.

Emellett a sajtószabadság szellemében szükség van a magánkezdeményezés lehetõségének minél szélesebb kiteljesítésére a tájékoztatás terén.

Tudományos munka

Vajdaságban az interetnikai viszonyok kérdése a társadalmi lét olyan jelentõs tényezõje, hogy feltétlenül szükség lenne egy nemzetiségkutató intézetre. Elsõsorban komparatisztikai módszerekkel kellene dolgoznia, a nemzeti kollektivitások közötti viszonyokat kellene tanulmányoznia, így azt közvetlenül a szerb állami költségvetésbõl kellene pénzelni. Ennek keretében igényt tartunk a magyarságot is érintõ kutatások arányos jelenlétére.

Emellett szükség lenne egy magyarságkutató intézetre, amely a tisztán tudományos kutatások mellett a kisebbségi önkormányzati szervek stratégiai döntései tudományos elõkészítésének színhelye lenne. Az intézet keretében könyvtár és dokumentációs központ mûködne. Az önkormányzati tanács által létrehozott alapítványként mûködne, vezetõjét az alapítvány kuratóriuma nevezné ki, az önkormányzati tanács pénzelné az általa megrendelt tudományos projektumokat.

Ada, 1991. április 13.

A VMDK Tanácsa

VMDK Hírmondó 1991. április 19. 16. sz. 4.

7.

Tiltakozunk!
Állami intézkedésekkel a nemzeti kisebbségek alapérdekei ellen

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tanácsa 1991. április 13-án megtartott ülésén megvitatta Szerbia kormányának programját, és a következõ álláspontokat fogadta el:

1. A program egésze tükrözi a kormánynak azt a törekvését, hogy a piacgazdaság felé közelítsen, de komoly hiányosságai, amelyek hatni fognak mind politikai, mind gazdasági téren, nem teszik eléggé kompatibilissé a piacgazdaság és a politikai demokrácia azon formáival, amelyek az egyesült Európa alapját képezik.

2. A köztársasági alkotmányra támaszkodva ez a program államkapitalizmust kínál. Olyan gazdasági és politikai rendszert, amely nem ismeri el a köztársaság egyik alapvetõ realitását, nevezetesen azt, hogy Szerbia többnemzetiségû állam. Ezenkívül a program az általa meghatározott gazdasági eszközök alapján tükrözi az államnak az irányú elszántságát, hogy döntõ tényezõ legyen a gazdasági élet irányításában, valamint, hogy ha célszerûnek tartja, akkor gazdaságon kívüli intézkedésekkel is hasson a gazdasági folyamatokra.

3. Konkrétan nem egészen érthetõ, miért jelenik meg a társadalmi tulajdon intézménye a programban olyan kulcsterületeken, mint amilyen a tulajdonviszonyok rendszere, valamint a tulajdonformák átalakításának lehetõsége. Az, hogy a program nem eléggé nyitott az olyan eszközök irányában, amelyeket a külföldi tõketulajdonosok fektetnének be (a gazdaság egy részének megvásárlásával), a kormánynak azon elhatározását bizonyítja, hogy szigorúan, túl szigorúan ellenõrizze a szerb gazdaság integrációját az európaiba, holott az integráció leggyorsabban éppen a tõkebehozatal útján történhetne. A volt szocialista országok programjai arra utalnak, hogy céljuk az ésszerû korlátozás, de a megszabott korlátokon belül a fenti folyamatok határozott támogatása mellett. Mindez megmutatja e program koncepciójának hiányosságait, s azok a súlyos gazdasági válság mielõbbi túlhaladása szemszögébõl elfogadhatatlanok.

4. Annak a ténynek a megkerülése, hogy Szerbia többnemzetiségû állam, a program azon részeiben mutatkozik meg, amelyek a körzetesítésrõl rendelkeznek, és amelyekben elhanyagolják a fejlett területek gyorsabb fejlõdésének szükségességét hangsúlyozni, valamint azokban a fejezetekben, amelyek a társadalmi tevékenységek fejlõdését, a területi szervezõdést és a közigazgatás funkcióinak megvalósítását taglalják. Ebben az értelemben a kollektív jogoknak és a nemzeti kisebbségek jogainak az állampolgári jogokra való leszûkítése, valamint a nemzetiségi jogok csupán deklaratív elismerése (elengedhetetlen konkretizációjuk nélkül) a gyakorlatban megalapozza az állam intézkedéseit a nemzeti kisebbségek érdekei ellen. Vajdaság területének adminisztratív úton eszközölt felosztása 4 körzetre, amelyek igen kötött centralista kapcsolatban állnak Belgráddal, az egymás közötti együttmûködés komoly lehetõségei nélkül, más hiányosságai mellett azt is jelenti, hogy 4 részre osztják az autochton vajdasági magyar nemzeti kisebbséget, mégpedig olyan körülmények között, amikor az állam minden intézkedése akadályozza a kollektív érdekek megvalósítását. A kormány programja nem ismeri el a nemzeti kisebbségek specifikus jogait sem a tájékoztatás, sem a mûvelõdés, sem pedig az oktatás területén. Olyan körülmények között, amikor a kormány elnöke azt hangoztatja, hogy a tartomány, amely az alkotmány értelmében a területi autonómia formája, csak reprezentatív funkciókkal bír, biztosra vehetõ, hogy a nemzeti kisebbségek középiskolai problémáit az oktatás problémái egészének keretében rendezik, négy "naèelnik" egyezkedésével, s nekik különbözõ véleményük lehet a törvények megvalósítását és a kormány intézkedéseit illetõen. Mivel a program nem lát lehetõséget a vajdasági magyarok oktatásában jelentkezõ problémák felmérésére, ezt esetleg a kormány teszi meg. Ha ez nem történik meg (ami, tekintettel a kormány kötelezettségeire, igen valószínû), megteremtõdnek a feltételek arra, hogy állami intézkedésekkel gyorsítsák fel a magyaroknak mint autochton nemzeti kisebbségnek már így is elõrehaladott asszimilációját. A kormány programja alapján a hasonló folyamatokat nem lehet kizártnak tekinteni a mûvelõdés és a tájékoztatás területén sem.

5. Mindezek miatt a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége történelmi felelõsségének tartja, hogy a Szerb Köztársaság Képviselõházánál határozottan és erélyesen tiltakozzon a vajdasági magyarságot mint autochton nemzeti kisebbséget alapvetõ kollektív érdekeiben az állam részérõl fenyegetõ veszélyeztetettsége ellen.

6. A kiutat e helyzetbõl, amikor kollektív jogaik és érdekeik kerültek veszélybe, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat bevezetésében látja. A VMDK úgy véli, hogy ez a közjogi intézmény történelmi pillanatban a legmegfelelõbb a nemzeti kisebbségek kollektív érdekei körüli dilemma megoldására, s hogy demokratikus módon és eredményesen eleget tegyenek azoknak a mércéknek, amelyek a nemzetek és régiók Európájának kiépítését szolgálják. Ennek szellemében javasoljuk: a szerb képviselõház bízza meg a kormányt, hogy egy munkacsoportja a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének munkacsoportjával közösen vizsgálja meg egy, a személyi elven alapuló nemzetiségi önkormányzatról rendelkezõ törvény meghozatalának lehetõségét.

7. Függetlenül a hatodik pontban javasoltak eredményétõl, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége élni fog minden lehetõséggel, hogy demokratikus úton értesítse a hazai és a nemzetközi nyilvánosságot azokról a nehézségekrõl, amelyek a vajdasági magyarságot sújtják. A VMDK ezáltal demokratikus úton kíván nyomást gyakorolni a köztársasági szervekre annak érdekében, hogy kellõ figyelmet szenteljenek e kérdésnek, ugyanakkor az a szándék is vezérli, hogy a volt szocialista országokban és Európában élõ nemzeti kisebbségek problémáival kapcsolatos legújabb nemzetközi elképzelések minél sikeresebben beépüljenek a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat projektumába.

Ada, 1991. április 13.

A VMDK Tanácsa

VMDK Hírmondó 1991. április 19. 16. sz. 1.

8.

A vajdasági magyar oktatási hálózat

(Részlet)1

II.
A vajdasági magyar oktatási hálózat szervezési kérdései

A bizottságok javaslatait Balla Lajos összegezte

a) Ahhoz, hogy a modellvázlatban fölrajzolt elképzelés valóra válhasson, a Szerb Köztársaság Alkotmányában deklarált polgári jogok nem biztosítanak kellõ garanciát. Habár az említett jogszabály elõirányozza és megengedi, hogy az állam szuverenitásának egy részét átruházza más szubjektumokra, az, hogy ez miként valósulhat meg, nincs szabályozva.

Mivel a VMDK a vajdasági magyarság kollektív érdekeinek megvalósítására mint lehetséges modellt a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzatot vette tervbe, az egész magyar oktatási rendszer a Vajdaságban ehhez a koncepcióhoz kapcsolódik. Mindazok, akik kifejezik óhajukat, hogy a tanüggyel, a mûvelõdéssel és a tájékoztatással kapcsolatos igényeik kielégítését a kisebbségi önkormányzat keretében szeretnék végezni, demokratikus módon megalakítják és megválasztják az önkormányzati tanácsot.

Az önkormányzati tanács a tanüggyel kapcsolatban a következõkben illetékes:

— a magyar nyelvû oktató-nevelõ intézmények alakítása az óvodától az egyetemig, vagy az alapítás jóváhagyása,

— a magyar nyelvû oktató-nevelõ intézmények pénzelés-politikájának kialakítása és a hatáskörében történõ végrehajtása,

— az önkormányzati tanács oktatási bizottságának kinevezése,

— a szakfelügyeleti szerv kinevezése,

— a felügyelõségi szerv kinevezése,

— adatbázis létrehozása az oktatási bizottság részére,

— az oktatási bizottság által kidolgozott és javasolt technikai és káderföltételek, óra- és tantervek (stb.) jóváhagyása,

— az oktató-nevelõ munkával kapcsolatos és az egész nyelvközösség szempontjából fontos egyéb kérdések.

b) Ahhoz, hogy az oktatási hálózat a lehetõ legracionálisabban mûködhessen, lehetõvé kell tenni az intézmények alapításának pluralizmusát, azaz a következõ oktató-nevelõ intézmények létezhetnek:

— önkormányzati ("állami"),

— vállalatok, intézmények alapította,

— magán,

— alapítványi,

— egyházi és

— vegyes.

c) Egy oktatási modell mûködéséhez föltétlenül pontosan meghatározott eszközforrások szükségesek. Mivel ez a modell a személyi elven alapuló önkormányzathoz csatlakozó polgárok kollektív igényeit akarja kielégíteni, ezért a mûködéséhez szükséges eszközöket maguk a polgárok teremtik meg, amit adók és járulékok formájában eljuttatnak az államkasszába. Mindezek alapján az oktatási hálózat mûködéséhez szükséges eszközök nagy részét az államnak kell biztosítania (átutalnia az önkormányzati tanács részére). Az állam az oktatásra összegyûjtött eszközökbõl részarányosan juttatna a hálózatnak (esélyegyenlõséget biztosítva);

— vagy a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzathoz csatlakozó adófizetõ polgárok és az összes szerbiai adófizetõ polgár arányában,

— vagy a Szerbiában élõ minden magyar adófizetõ polgár és minden szerbiai adófizetõ polgár arányában,

— esetleg óvodai, általános iskolai, középiskolai, fõiskolai és egyetemi egyénekre átszámított költségtérítés meghatározásával a tényleges létszám alapján (azzal, hogy ez az egyénekre átszámított költségtérítés nem csak a magyar tanulók számára érvényes).

A fölsorolt lehetõségek közül a szerbiai képviselõház és az önkormányzati tanács közötti megegyezés alapján kell kiválasztani a legmegfelelõbbet.

Az állami szuverenitás átruházásából eredõ eszközbevétel képezi majd az egész modell pénzelési alapját. Az eszközök elosztása az intézmények fajtáját, hasonlatosságait és sajátosságait is figyelembe vevõ normatívum szerint történne, vagyis úgy, hogy csak az önkormányzat által igényelt programot pénzelik ezekbõl az eszközökbõl. Az intézmények által fölkínált külön programok vagy programrészek megvalósításához más eszközforrásokat kell fölkutatni, amelyek lehetnek:

— alapítványi eszközök,

— vállalatok, intézmények eszközei,

— önkéntes adományok,

— hazai és nemzetközi segélyszervezetek eszközei,

— védnöki díjak,

— szülõi részvállalás fizetése,

— egyéb eszközök.

Ezen eszközforrások megkeresése és fölhasználása az intézmények autonóm joga.

d) Figyelembe véve a vajdasági magyarság körében tapasztalható asszimilációs folyamatokat, lelassításuk, illetve megállításuk érdekében az önkormányzati tanácsnak az a feladata, hogy megalapítsa a következõ intézményeket:

— diáksegélyezõ alapítványt,

— általános és középiskolai kollégiumok hálózatát,

— a diákok szállítását végzõ diákbuszhálózatot.

Ezek mûködtetéséhez az államtól nem várhatunk támogatást, ezért föltétlenül nagy szükség lesz a vajdasági magyarság összefogására, de nemzetközi segélyszervezetek támogatására is.

A vajdasági magyar oktató-nevelõ intézmények lehetséges módozatai

a) Bölcsõdék és napközik

Ezek az intézmények létesülhetnek önállóan vagy más iskoláskor elõtti és általános iskolai oktató-nevelõ munkaszervezet keretében, de pénzelésük nem tartozhat az önkormányzati tanács kötelezettsége körébe.

b) Óvodák

— városi magyar óvodák,

— városi vegyes óvodák, ahol a magyar korcsoportok külön szervezési egységet képeznek,

— falusi magyar óvodák,

— falusi magyar gyûjtõóvodák,

— falusi vegyes óvodák, ahol több falu magyar korcsoportjai külön szervezési egységet képeznek,

— falusi magyar óvodák vegyes korcsoportokkal.

A fönti szervezési megoldások esetében a városi óvodák önálló igazgatásúak, ha mindkét korcsoportból legalább 5—5 és legfeljebb 10—10 tagozattal rendelkeznek, és a gyerekek száma 15 és 20 között mozog. A falusi óvodák igazgatásilag bármely esetben az általános iskolákhoz kapcsolódnak.

Az óvodák fölötti szakfelügyelet községi szinten az önálló igazgatású magyar óvodák szakemberének hatáskörébe tartozik.

c) Általános iskolák

— városi magyar iskolák (optimálisan osztályonként 3—4 tagozat, tagozatonként 25—30 tanuló, azaz iskolánként összesen 500—1000 tanuló),

— városi vegyes iskolák, ahol a magyar osztályok külön szervezési egységet, az ott dolgozó pedagógusok külön tantestületet képeznek (osztályonként 1—2 tagozat, tagozatonként, ha csak egy tagozat van, 10—30 tanuló, illetve ha osztályonként 2—2 tagozat van, 15—30 tanuló, azaz iskolánként 80—500 tanuló),

— falusi magyar gyûjtõiskolák (osztályonként 1—2 tagozat, azaz összesen 80—500 tanuló részére), ahol az ott dolgozó pedagógusok önálló tantestületet képeznek, más szomszédos falvakban levõ hasonló iskolákkal közös igazgatású intézményt alkotnak,

— falusi magyar gyûjtõiskolák kihelyezett tagozatai (gyûjtõtagozatok); az alsós osztályok részére (tagozatonként 10—30 tanuló esetében két-két szomszédos faluban a munka úgy lenne megszervezve, hogy az egyik iskolájába az I. és III. osztály, a másik iskolájába pedig a II. és IV. osztály tanulói járnának,

— falusi vegyes gyûjtõiskolák (ahol a tanulólétszámból osztályonként csak 1—1 tagozat nyitható tagozatonként 10—30, azaz összesen 80—240 tanuló) azzal, hogy az ott dolgozó pedagógusok külön tantestületet képeznek,

— a szórványmagyarság részére az eddig fölsorolt bármely változat megvalósítható bennlakással, ha a távolság a lakóhely és az iskola között nagyobb, mint 20 km.

A falusi iskolák bármely változatára az alsó osztályokat tanító pedagógusoknak biztosítani kell az ottlakást, ezáltal az illetõ kisközösség mûvelõdési életének a fejlesztése is lehetõvé válhat.

Az általános iskolák munkája fölötti szakfelügyeletet községi szinten az önálló magyar igazgatású általános iskolák szakembere végzi.

d) Középiskolák

A magyar középiskolák hálózatát az adatbázis alapján állítanánk föl, és magában foglalná:

— az önálló magyar középiskolákat,

— a magyar középiskolai központokat,

— a középiskolai központok kihelyezett tagozatait.

A magyar középiskolák és a magyar középiskolai központok esetében a magyar tanulók beíratkozási száma nem lenne korlátozva. Mindezen intézményekben más tannyelvû tagozatok megnyitása is lehetséges 12—24 tanulóval, amelyekre a jóváhagyást a szerbiai oktatásügyi minisztérium adná meg. A magyar középiskolai központok rendelkeznének azzal a fölhatalmazással, hogy az oktatási bizottság jóváhagyásával kihelyezett tagozatokat létesítsenek állandó vagy idényjelleggel fõleg a szórvány magyarlakta területeken, illetõleg ott, ahol erre szükség mutatkozik, 12—24-es tanulólétszámmal.

e) Felsõoktatás

Az önálló szabadkai székhelyû egyetem magába foglalná, mind a fõiskolákat mind az egyetemi karokat. Ezekben az oktatás tartamát és tantervét az új, egységes európai felsõoktatási rendszerrel összhangban kell megszervezni. A szabadkai székhely nem zárja ki azt a lehetõséget, hogy a székhelyen kívül ne mûködhetne kihelyezett tagozat — ha erre van lehetõség és igény. Célszerû volna a magyar tannyelvû egyetem keretében a magyar nyelvû fõiskolák és a magyar nyelvû egyetemi karok egységes szervezetét létrehozni. Ez lényegesen csökkentené az anyagi kiadásokat és az egyetem teremigényét (közös elõadótermek, laboratóriumok), és ésszerûsíthetné a káderszervezést. Az egyetem keretében a következõ fõiskolák és egyetemi karok megszervezését javasoljuk:

1. Pedagógiai fõiskola (óvónõképzés).

2. Egészségügyi fõiskola.

3. Gépészeti fõiskola.

4. Elektrotechnikai fõiskola.

5. Mezõgazdasági fõiskola.

6. Építészeti fõiskola.

I. Tanárképzõ kar.

II. Jogi kar.

III. Közgazdasági kar.

IV. Villamosmérnöki kar.

V. Vegyészmérnöki-biotechnológiai kar.

A szabadkai székhelyû magyar nyelvû egyetemen való képzés nem számol tömeges évfolyamok beírásával (az egyes karokon), sõt a beíratkozás nem is lenne minden esetben folyamatos, hanem szakaszos, így az épületek kérdése is könnyebben megoldható.

Az egyes fõiskolák és karok beindításánál számításba jöhet a fokozatosság, noha a megemlítettek bizonyára rövid idõn belül beindíthatók. A fõiskolák és karok önállósága az egyetem keretén belül nem zárja ki együttmûködését egymással, a helybeni, valamint a belföldi és a külföldi hasonló intézményekkel.

A lehetséges módozatok fölsorolásakor csakis az önkormányzati ("állami") intézmények hálózatát tüntettük fel. A többi tulajdonforma által alapított intézménytípusok esetében (ahol az önkormányzati tanács csak jóváhagyja az alapítást és végzi a szakfelügyeletet, valamint a felügyelõségi feladatokat) lehetõvé kell tenni az igények és a lehetõségek függvényében az alapítók minél nagyobb önállóságát az intézménytípus kiválasztásában, pénzelésében, illetve mûködtetésében.

Az átmeneti idõszakban, amíg az önkormányzat bármely módosulata meg nem valósul, igen nagy szükség lesz a jelenlegi intézményrendszeren kívül mûködõ, iskolapótló, mûvelõdési és a lehetõ legszélesebb értelemben vett népmûvelõ egyéb tevékenységre, ami kialakíthatja az önkormányzat iránti igényeket.

Ada, 1991. július 20.

VMDK Szakértõi Bizottsága

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1990.

9.

Levél Carringtonnak

Lord Peter Alexander Rupert Carrington Úrnak,

a Hágai Békekonferencia elnöklõjének

London

Nagyméltóságú Uram!

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében kérem Önt, tegye lehetõvé, hogy szervezetünk a 350 ezres magyarság képviseletében részt vehessen a Jugoszláviában folyó fegyveres összetûzések megszüntetését, valamint az ország új, demokratikus berendezkedését célzó béketárgyalásokon.

A VMDK eredetileg nem kívánt részt venni a délszláv népek történelmi vitájában arról, hogy milyen államban kívánnak élni, de a fegyveres konfliktusokba akaratlanul, a jugoszláv hadsereg kötelékeiben mégis belekeveredett, s ez arra ösztönzi szervezetünket, hogy tevõlegesen is hozzájáruljon a béke helyreállításához s a demokratikus rendszerváltás mielõbbi megvalósításához.

Szervezetünk azon az állásponton van, hogy Jugoszlávia önálló államok szövetségeként továbbra is alanya maradjon a nemzetközi viszonyoknak. A szövetséget alkotó államokon belül olyan demokratikus politikai rendszer létrehozatalát tartjuk elengedhetetlenül szükségesnek, amelyben a nemzeti kisebbségek az emberi jogokon és a politikai szabadságjogokon, valamint a kisebbségi, kollektív többletjogokon túlmenõen megkapják a politikai szubjektivitás jogát is. Nevezetesen, hogy legyenek olyan politikai intézményei, amelyek beépülnek a politikai rendszerbe, és anélkül, hogy veszélyeztetnék az állami szuverenitást, az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás terén partneri viszony létrehozatalát tennék lehetõvé az állami szervek és szervezetünk között.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat véleményünk szerint olyan modellé válhat a kisebbségi kérdés megoldásában, amely lehetõvé teszi a kisebbségek politikai szubjektivitásának érvényesülését, de ugyanakkor nem veszélyezteti az állami szuverenitást és másodlagossá teszi a belsõ határok kérdését.

Az új európai rend kialakításában a jugoszláviai demokratikus átalakulás mérföldkõ lehet, s ezért általános érdek, hogy eredményeket érjünk el. Szervezetünk megalakulásától kezdve a demokratikus megoldásokat szorgalmazza és demokratikus módszerekkel küzd a politikai színtéren. Sajnos Szerbiában eddig nem találtunk megértésre, elképzeléseinket a hatalmi szervek elutasították, ezért Szerbiában a magyar kisebbség kérdését megoldatlannak és nyitottnak tartjuk.

Meggyõzõdésünk, hogy a békefolyamatba való bekapcsolódásunk érdeke minden résztvevõnek, s hozzájárulna a demokratikus megoldások felkutatásához. Abban a reményben, hogy Ön is hasznosnak látja kérésünk teljesítését, maradok tisztelettel.

Újvidék, 1991. szeptember. 12.

Ágoston András, a VMDK elnöke

VMDK Hírmondó 1991. szeptember 27. 26. sz. 1.

10.

Tiltakozunk a törvénytelen mozgósítások ellen!
A VMDK Elnökségének közleménye

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége 1991. október 5-én Adán megtartott elnökségi ülésén meghallgatta dr. Körmendi Ferenc beszámolóját a Jugoszláviával foglalkozó hágai békeértekezlet alelnökeivel folytatott tárgyalásáról, melyre lord Carrington meghívására került sor.

1. Az elnökség megelégedéssel vette tudomásul, hogy immár a békekonferencia szervei is a VMDK-t, a vajdasági magyarság egyetlen legitim képviselõjének ismerték el, és mint ilyet, a Jugoszláviában élõ nemzetiségek politikai érdekképviseleti szervezetei közül elsõként hívták meg az értekezletre.

2. A VMDK képviselõjének tárgyalópartnerei annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a gyakorlatra behívott mozgósítottak nem kötelesek a harctérre menni, emellett arról biztosították képviselõnket, nemzetközileg is szavatolni kell, hogy mindazok, akik a háborús pszichózis hatására elhagyták szülõföldjüket, bántódás nélkül visszatérhessenek, visszakaphassák elveszített munkahelyüket és vagyonukat.

A tárgyaláson szóba került nemzetközi ténymegállapító bizottság esetleges vajdasági látogatása is.

3. A VMDK elégedetten nyugtázta, hogy a tárgyalópartnerek között nincs lényeges eltérés a kisebbségek státusának rendezése, valamint jogvédelmük megítélése kérdésében.

4. A VMDK Elnöksége megállapította, hogy a JSZSZK csonka összetételû elnöksége által szótöbbséggel meghozott határozatok a háborús helyzet kihirdetésérõl és a további mozgósításokról minden törvényes alapot nélkülöznek, akárcsak az eddigi mozgósítások és úgynevezett katonai gyakorlatok is. Mivel mindezek az intézkedések a vajdasági magyarságot létében és jövõjében veszélyeztetik, a VMDK Elnöksége a leghatározottabb hangú tiltakozásának ad kifejezést.

Ada, 1991. október 5.

VMDK Hírmondó 1991. október 11. 27. sz. 1.

11.

Rövid jelentés a vajdasági magyarság helyzetérõl
és törekvéseirõl

A Szerb Köztársaság Vajdaság tartományában a hivatalos statisztika szerint 345 ezer magyar él. Õk Vajdaság lakosságának 17, Szerbia lakosságának pedig nem egész 3 százalékát teszik ki. Ez a népcsoport, amely a trianoni döntéssel került Jugoszláviához, klasszikus nemzeti kisebbség, amely sem politikailag, sem gazdaságilag nem veszélyezteti a szerb többséget. Az utóbbi évtizedekben rohamosan gyorsuló erõszakos asszimilációs folyamatoknak van kitéve, amelyeket hatékony, nemzetközileg is szavatolt kisebbségvédelmi intézkedések nélkül nem lehet megállítani.

A vajdasági magyarság kezdettõl fogva csak egyet akar: szabad polgárként élni piacgazdálkodáson alapuló, demokratikus jogállamban. Mivel a Szerb Köztársaság ténylegesen többnemzetiségû állam, a vajdasági magyarság követeli magának azokat a kisebbségi jogokat is, amelyek a hágai békeértekezlet idevágó dokumentuma alapján megilletik.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) politikai érdekszervezet, amely feltárja, kifejezi és képviseli a vajdasági magyarok kollektív nemzeti érdekeit. Az elsõ viszonylag szabad választásokon, 1990-ben a vajdasági magyarok 80 százaléka támogatta. A magyar többségû körzetekben mindenütt a VMDK képviselõjelöltjei gyõztek. Jelenleg a 250 tagú szerb parlamentben a VMDK-nak 8 képviselõje van. A Tisza menti magyarság múlt év végén lezajlott politikai tüntetéssorozatában önállóan megnyilatkozó politikai szubjektumként szembefordult a polgárháborúval és megerõsítette a VMDK idevonatkozó állásfoglalásait.

A VMDK a vajdasági magyarság politikai törekvéseinek kifejezõjeként elfogadja a hágai békeértekezlet ajánlásait, s különösen fontosnak tartja, hogy a dokumentum nem tesz elvi különbséget az egy országon belül élõ kisebbségi és többségi nemzet között. Úgy véljük, hogy a kisebbségi kollektív jogok elismerésével és védelmével együtt alapját képezheti a kisebbségi kérdés megoldásának Európában.

A VMDK megalakulása óta a vajdasági magyarság politikai szubjektumként való elismertetésén fáradozik, mert úgy véli, ezzel lehetõvé válik, hogy éljen az önrendelkezés azon formáival, amelyek más kisebbségi közösségek számára is hozzáférhetõek lesznek.

A hágai dokumentum értelmezésünk szerint elvben számunkra is lehetõvé teszi a különleges jogállású területi autonómia létrehozatalát azokban a bácskai és bánáti körzetekben, ahol a magyarok képezik a lakosság többségét.

A dokumentumban rögzített kisebbségi kollektív jogokat jó alapnak tekintjük a VMDK által szorgalmazott személyi elvû kisebbségi önkormányzat létrehozatalához Vajdaságban. Ennek lényege, hogy az általános politikai szabadságjogok és az olyan kollektív jogok, mint például a hatalmi szervek arányos nemzetiségi összetételére vonatkozó jog gyakorlásán kívül lehetõvé váljon számunkra, hogy az anyanyelvû oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás ügyeit olyan önálló testület (magyar önkormányzati tanács) irányítsa, amelyet maguk a magyar nemzetiségû állampolgárok választanának demokratikus többpárti választások útján. E három problémakör önálló kezelésének lehetõségére azért van szükség, mert azok magukba foglalják a nemzeti identitás megõrzésének feltételeit. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati tanács feletti ellenõrzést a szerb parlament gyakorolná, a személyi elvû kisebbségi önkormányzat mint közjogi intézmény nem sértené az állami szuverenitást. Mivel az önkormányzathoz tartozás személyi elvû, tehát az ilyen önkormányzatokból egy területen (mint például a soknemzetiségû Vajdaságban) több is alakulhat, úgy véljük, javaslatunk modellértékû, és más kisebbségvédelmi rendszerekben is alkalmazható.

Szintén a hágai dokumentumra alapozva szükségesnek látjuk, hogy az egymástól területileg elszigetelt magyar települések Vajdaság-szerte létrehozhassák azt a sajátos helyi önkormányzati formát, amely lehetõvé teszi számukra, hogy lakosságuk megõrizze nemzeti identitását.

A VMDK és a vajdasági magyarság tudatában van annak, hogy magának a tartománynak a jövõjérõl csak az itt élõ más nemzetiségû lakossággal együtt nyilatkozhat, hiszen a tartományon belül is kisebbséget képez. Mégis szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy Vajdaságot olyan európai régiónak fogjuk fel, amelyben a történelmi körülmények folytán multikulturális társadalom alakult ki. Ezért e területen a nemzeti egyenjogúság olyan politikai szükségszerûség, amely nélkül nincs békés fejlõdés.

A vajdasági magyar kisebbség szemszögébõl nézve a többpártrendszerben létrejött új szerb vezetés nem hozott elõrehaladást. A nemzeti kizárólagosság politikai érvényesítése során a szerb vezetés hangsúlyozza ugyan az alkotmányba is belefoglalt polgári jogegyenlõséget, de gyakorlati intézkedéseinek sorával egyszerûen megszünteti, illetve az anyagi támogatás megvonásával elsorvasztja azokat az intézményeket, amelyek alkalmasak lennének a kisebbségi érdekek érvényesítésére. Így például az érvényben lévõ nyelvtörvény szerint a bírósági eljárás során a kisebbségiek csakis tolmács útján, illetve a szerbbel párhuzamosan használhatják anyanyelvüket. Egy másik törvény, a bíróságokról szóló, egyszerûen nem irányoz elõ sem anyagi, sem technikai feltételeket, amelyek lehetõvé tennék a kisebbségek számára az anyanyelv használatát a bírósági eljárás során. Így a kör bezárul, s ha a soron levõ bíró- és ügyészválasztások során a magyarok kiszorulnak e testületekbõl — eddig voltak bennük magyarok —, akkor a közéletnek ezen a területén sem lehet többé szó a kisebbségi nyelv használatáról.

A polgárháború miatt a vajdasági magyarság különösen sokat szenved. Súlyos politikai nyomásként éli meg az ellene irányuló szerb háborús propagandát, s mivel számarányánál sokkal nagyobb mértékben mozgósítják, tömegesen menekül az országból. Nem a lojalitás hiányáról van szó, hisz a menekülõk nem tagadták meg az ország határainak védelmét, de a polgárháborúban nem kívánnak részt venni, s nem érzik magukénak azokat a célokat, amelyekért a háború folyik. A VMDK már korábban kimondta, hogy ez a kisebbség nem kíván részt venni a szerbek és a horvátok történelmi vitájában, amely végül véres polgárháborúba torkollott.

A mintegy 25 ezer menekülõnek, a magyar népesség 7—8 százalékának a távozása alapjában veszélyezteti a vajdasági magyarság megmaradását. Amennyiben a menekültek nem jönnek vissza, joggal beszélhetünk a magyarlakta vajdasági területek nemzetiségi összetételének erõszakos megváltoztatásáról, amit az ENSZ dokumentumai is tiltanak. Mivel a menekülõk hátrahagyták ingóságaik nagy részét, s természetesen ingatlanjukat is, a vajdasági magyarok most attól félnek, hogy a polgárháború által sújtott és hajléktalanná vált horvátországi szerbek egy részét betelepítik az elmenekült magyarok által itthagyott ingatlanokba, úgy, ahogy ez a szerbek által elfoglalt Baranyában részben már meg is történt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Szerbiában egyedül a magyaroknak nincs kiosztott, vagy becsempészett fegyverük, akkor egyértelmûvé válik, hogy nemzetközi segítség nélkül ez a népcsoport végveszélybe kerül.

A vajdasági magyarság mégis reménykedik. Elsõsorban abban, hogy miután politikailag és erkölcsileg talpra állt, meg is marad. Az általa kért és várt kisebbségvédelmi megoldások ugyanis nem csak számára létfontosságúak. Európa érdeke is, hogy Közép- és Kelet-Európában piacgazdálkodású demokratikus jogállamok alakuljanak ki, ez pedig csak akkor lehetséges, ha nemzetközi összefogással oldják meg a kisebbségvédelem égetõ kérdéseit.

Ada, 1992. január 4.

A VMDK Elnöksége

VMDK Hírmondó 1992. január 31. 34. sz. 1.

 

12.

Alkotmányos és politikai státust a magyarságnak
Ágoston Andrásnak, a VMDK elnökének levele
Slobodan Miloševiæhez, a Szerb Köztársaság elnökéhez

Elnök úr!

A mérvadó politikai tényezõk legutóbbi megnyilatkozásai a nemzetközi életben, valamint a számunkra rendkívül fontos nemzetközi fórumokon kialakított határozatok és állásfoglalások szükségessé teszik, hogy azzal a javaslattal forduljak Önhöz, hogy alkotmányos és politikai felhatalmazásai keretében kezdeményezzen beszélgetést a megfelelõ hatalmi szervek képviselõi, illetve a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének képviselõi között, hogy megállapodásra juthassunk a szerbiai magyar népcsoport helyzetét illetõen, abból kiindulva, hogy ennek a népcsoportnak a helyzete továbbra is nyitott és megoldatlan.

A megbeszéléseket valószínûleg a legidõszerûbb témákkal kellene kezdeni. Ezek közül megemlítenénk néhányat.

1. A pszichológiai háború és az a súlyos háborús propaganda, amit a VMDK és vezetõsége, de általában véve a vajdasági magyarok ellen is folytatnak

Ennek a tevékenységnek a tájékoztatási eszközök a fõszereplõi, elsõsorban a vajdasági tájékoztatási eszközök és közülük is a szerb nyelvûek, valamint az uralkodó struktúra politikusai és más tisztségviselõi. Az igazságtól legtávolabb álló rágalmak ezzel kapcsolatban a következõk: a VMDK a Magyar Köztársaságból kapja az utasításokat és végsõ célja a szecesszió. A VMDK dezertálásra szólít fel. A VMDK összeveszíti a magyarokat és a szerbeket, rontja az egyébként kiváló nemzetek közötti viszonyokat. A VMDK hamisan mutatja be külföldön a magyarok helyzetét és sorsát, s nem hajlandó tudomást venni arról a tényrõl, hogy a vajdasági magyaroknak több joguk van, mint bármelyik kisebbségnek kerek e világon.

Ezekrõl az állításokról általánosságban elmondhatjuk, hogy alapjukat nem a VMDK dokumentumaiban és képviselõinek megnyilatkozásaiban találják meg, hanem abban a tényben, hogy a szerbiai magyar nemzeti kisebbségnek önszervezõdéssel sikerült kialakítania a saját politikai szubjektivitását, s ennek alapján politikai lehetõséget teremtett autentikus érdekeinek kifejezésre juttatásához, tehát ma már nem hajlandó ezzel kapcsolatban hálát rebegve elfogadni mindazt, amit az aktuális hatalom felkínál neki.

A VMDK eddig nem reagált, mert megítélése szerint az ellene és a vajdasági magyarok ellen irányuló háborús propaganda egyáltalán nem érte el alapvetõ célját: a nép továbbra is támogatja a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, és hajlandó bátor politikai helytállással kinyilvánítani kollektív érdekeit.

A pszichológiai hadviselést és a mértéktelen háborús propagandát megalapozó premisszákra csak azért térnék ki röviden, hogy a szerb közvélemény is tájékozódhasson a VMDK és általában a vajdasági magyarok ellen irányuló támadásokról.

A VMDK a vajdasági magyarok legitim politikai érdekvédelmi szervezeteként önállóan tevékenykedik, ennek a kisebbségi népcsoportnak a legáltalánosabban vett érdekeivel összhangban. Rendkívül korrekt és jó együttmûködést alakított ki az illetékes magyarországi hatalmi szervekkel. Ugyanilyen együttmûködést kíván létrehozni a Szerb Köztársaság hatalmi szerveivel is. Kezdeményezéseire azonban vagy nem kapott választ, vagy ezek a válaszok elutasítóak voltak. Igaz azonban az is, hogy a vajdasági magyarok azt szeretnék, ha a magyar állam mielõbb bekerülne az Európai Közösségbe, és nem tenne semmit sem, ami akadályként jelentkezhetne ezen az úton. Ugyanezt kívánjuk azonban önmagunk és Szerbia számára is, márpedig ez mégsem lehet vita tárgya. Éppen ezeket a tényeket figyelembe véve nem ösztönöz bennünket Magyarország szecesszióra, s nem tesz sem a VMDK, sem a vajdasági magyarság olyasmit, ami szecessziós szándékokra utalna. Magyarország minden szomszédos ország felé elismerte a mostani határvonalakat. Persze ez logikus lépés volt, hiszen vitás határvonalakkal valószínûleg csöppnyi esélye sem lehetne arra, hogy bekerüljön az Európai Közösség tagállamai közé.

A jugoszláviai polgárháborúval kapcsolatban pedig (és hogy elõre tisztázzunk minden félreértést ezzel a terminussal kapcsolatban, felhívnánk a figyelmet arra, hogy ezt a meghatározást használja Jacques Delors, az Európai Közösség egyik vezetõ személyisége is) a VMDK állásfoglalása kezdetektõl fogva változatlan maradt. Legelõbb is annak az óhajunknak adtunk hangot, hogy a vajdasági magyarok ne keveredjenek bele a délszláv népek történelmi vitájába, vagyis annak eldöntésébe, hogy miként is képzelik el közös életük további alakítását. Amikor kirobbant a háború, a VMDK hangoztatta, hogy a párizsi alapokmány rendelkezéseivel összhangban, aminek egyébként Jugoszlávia is aláírója, nem lát egyetlen olyan problémát sem, amit háborúval kellene megoldani. Ebbõl kiindulva, a VMDK a háború és általában a mozgósítás ellen lépett fel, fõként a magyarok mozgósítása ellen, hiszen a magyarok nem kívántak háborúzni. A VMDK hangoztatta, hogy véleménye szerint a mozgósítás alkotmányellenes és egyúttal törvényellenes. Korábban is, ma is úgy véljük, hogy az egyén szuverén joga eldönteni, hogy miként fogadja a háborús behívót. Mi azokat támogatjuk, akik visszautasítva a polgárháborút, a behívó kézhez vétele után elmenekültek az országból, de támogatjuk azokat is, akik más megoldás híján elfogadták azt is, hogy a frontra menjenek. És végül azokat is támogatjuk, akik megkapták a behívót, de nem mentek el a frontra, és az országból sem menekültek el. Remélem, hogy mindebbõl egyértelmûen kiderül, hogy a vád, miszerint dezertálásra szólítottunk fel, nem más, mint logikai képtelenség. Ezt a vádat propagandacélokra találták ki.

Lépjünk azonban tovább. Igaz az a megállapítás, hogy a VMDK képviselõi, elsõsorban azért, mert Szerbiában nem sikerült párbeszédet kialakítani, járják a világot, és támogatást keresnek egy olyan autonómia létrehozásához, ami szavatolni tudná a vajdasági magyarok nemzeti identitásának megõrzését. A VMDK képviselõi nem arról csevegnek a nagyvilágban, hogy bizonyos propaganda szerint a kisebbségeknek sehol sincs akkora joguk, mint éppen nálunk. A világ nem hajlandó behódolni semmilyen propagandának, és állásfoglalását a saját ismeretei alapján alakítja ki. Persze az is igaz, hogy a VMDK külföldön rendszeresen felhívja a figyelmet a hatalom ténykedésére, azokra a lépéseire, amelyekkel csökkenti vagy megszünteti az eddig létezõ kisebbségi jogok valamelyikét. Itt elsõsorban a nyelvhasználatról van szó, a kultúráról, az oktatásról és a tájékoztatásról. Az a tény, hogy ötvennél is több kontaktust teremtettünk a hatalom képviselõivel, illetve az egyes pártok és politikai szervezetek csúcsvezetõségeiben helyet foglaló személyiségekkel, továbbá azok a reális állásfoglalások, amelyek kisebbségi követeléseinkkel kapcsolatban jelentkeznek a hivatalos dokumentumokban, legalább két dolgot bizonyítanak: az egyik az, hogy a világ hisz nekünk, a másik pedig az, hogy következtetéseinket reálisnak ítéli meg.

2. Az erõszakos mozgósításról, az ország elhagyásáról
és az állam iránti lojalitásról

Meggyõzõdésem, hogy a nyílt és reális politikai megbeszélések hozzájárulhatnának a mostani helyzet csillapításához, külön pedig a szerbiai magyar nemzeti kisebbség helyzetének megoldásához. Ezzel kapcsolatban elsõsorban azt kell kiemelni, hogy a magyar nemzetiséget két probléma aggasztja a leginkább. Az elsõ az, hogy az erõszakos mozgósítás és a rendkívül heves háborús propaganda miatt legalább húszezer magyar katonaköteles férfi és családtagjaik nem mernek visszatérni az országba. Másrészt a nyilvánosság elõtt is hangot kapott az a komoly politikai szándék, ami igen nagy veszélyt jelent számunkra, hogy a menekültek visszatérésének megtiltásával és más módon is erõszakkal változtassák meg a lakosság etnikai összetételét, noha ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetének okmányai is tiltják. A másik probléma arra vonatkozik, hogy a magyarokat jóval tömegesebben mozgósítják, mint ahogyan az a szerbiai lakossághoz viszonyított részarányuk alapján reális lenne. Tekintettel arra, hogy a harctérrõl visszatérõ emberek rendszerint arról adnak hírt, hogy fõként az elsõ harci vonalakban helyezték el õket, nem minõsíthetõ alaptalannak az az állítás, miszerint diszkriminációs elbírálásban részesítik õket, amelyek alapvetõ emberi és kollektív jogaikat veszélyeztetik. Sajnos, az a világosan kifejezésre juttatott politikai állásfoglalás, amit Zentán, Adán, Moravicán és más helységekben fogalmaztak meg a politikai tüntetések során, nem hozott eredményt: az erõszakos mozgósítás továbbra is napirenden szerepel.

Szólnunk kell a polgárok lojalitásáról is államuk iránt. A vajdasági magyarok lojális polgárai ennek az államnak. Lojálisak akkor, ha a lojalitást kötelességnek és hajlandóságnak tekintjük, hogy megõrizzék a nemzetközileg elismert határokat, amennyiben külsõ ellenség támad ezekre a határokra. Mivel a lojalitásnak errõl a válfajáról a mostani polgárháborúban nem beszélhetünk, a felelõsségre vonás az állítólagos illojalitás miatt nem más, mint egy, sajnos, meglehetõsen hatalmas és veszélyes eszköz a pszichológiai hadviselésben és a háborús propagandában, ami a szerbiai magyar nemzeti kisebbséget sújtja.

A vajdasági magyarokat rendkívül súlyosan érinti a fizikai és pszichikai erõszak alkalmazása a mozgósításban. Jogállamban a behívó átvételének visszautasítása legfeljebb a megfelelõ jogi eljárás beindításához szolgáltathat alapot, hogy megállapíthassák: szabálysértésrõl vagy bûnügyi felelõsségrõl van-e szó, és véletlenül sem szolgálhat ürügyül az erõszak alkalmazásához. Egyetlen esetben sem. Tekintet nélkül az ilyen esetek számára.

Mivel a mérvadó nemzetközi tényezõk nemzetközi állásfoglalása ezzel kapcsolatban is világos és egyértelmû, nem ártana teljesebben megvilágítani az állam gesztusának indokoltságát, hogy felszólítsa minden polgárát, hogy térjenek haza mindenféle veszélyeztetettség, a polgárháborúból fakadó minden következmény nélkül. Magától értetõdik, hogy ez a probléma nemcsak a szerbiai magyar nemzeti kisebbség sajátossága, hanem minden polgárt érint, akik a háborús körülmények és a heves háborús propaganda miatt az ország elhagyására kényszerültek.

3. A készülõ alkotmányról

A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Alkotmányának munka jellegû változatában található rendelkezések néhány rendkívül komoly hiányosságot is tartalmaznak, s ezért a nemzetek közötti viszonyok tekintetében az alkotmány munka jellegû változata nem tekinthetõ teljesnek, nem mondható megfelelõnek a nemzetiségi csoportok helyzetének korszerû, demokratikus rendezését illetõen egy többnemzetiségû államban.

Az a tény, hogy az alkotmány szövege visszautasítja a realitásokat, abban is kifejezésre jut, hogy nem ismeri el a tényállást, miszerint Szerbia, de a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság is többnemzetiségû közösség. Ez a viszonyulás már önmagában véve is antidemokratikus megoldásokat sejtet a konkrét törvényalkotó tevékenységben. Továbbá: az alkotmány munka jellegû változata nem ismeri el a nemzetiségi csoportok kollektív jogait, jogi és politikai szubjektivitásukat. Ezzel közvetlen módon megsértik a hágai dokumentum egyik alapvetõ kitételét, márpedig ez a dokumentum szolgáltat alapot a brüsszeli békefolyamathoz. És végül: az alkotmány munka jellegû változatának szövegében nem történik említés az autonómiákról, noha ezek az autonómiák az új európai rend kiépítésének folyamatában egyre gyakrabban kötelezõ intézményekként szerepelnek a nemzetiségi csoportok helyzetének rendezésekor.

Mindez annak a szükségességére utal, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alkotmánytervezetének elõkészítésében a megfelelõ módon helyet kell adni a nemzetiségi csoportok legitim képviselõinek is. Csakis az érvek szabad szembesítésével és az uralkodó struktúra jóindulatával lehet demokratikus megoldást találni a nemzetiségi csoportok helyzetére az új államban.

Elnök úr,

tudatában vagyok történelmi pillanatunknak, és tudom, hogy a szerb nép és Ön személyesen is súlyos döntések meghozatalára kényszerül, amelyek közvetlenül gyakorolnak hatást a szerb nép sorsára ezeken a területeken. Biztosíthatom Önt arról, hogy a szerbiai magyar nemzetiségû csoport nem kívánja megnehezíteni a szerb nép helyzetét. Nekünk egymás mellett kell élnünk, minket a közös tényezõk sokasága köt össze. A VMDK saját történelmi felelõsségének is tudatában van, mert tudja, hogy ezen a területen a magyarok helyzetét most fogják elrendezni az elkövetkezõ évszázadra is. Ezért minden erõvel azért harcol, hogy ez a nemzetiségi csoport olyan alkotmányjogi és politikai státust kapjon, ami szavatolni tudja számára a demokratikus életformát, nemzeti identitásának megõrzését és továbbfejlesztését. Érzésünk szerint eddigi törekvéseink, amelyek demokratikusak és reálisak, fenntartások nélkül beleillenek a brüsszeli békefolyamat kereteibe, és összhangban állnak lord Carrington tervének kitételeivel.

Abban a reményben, hogy Ön is érdekének tekinti a párbeszéd kialakítását a VMDK képviselõivel a magyar nemzetiségû csoport helyzetérõl, maradok tisztelettel.

1992. április 14.

VMDK Hírmondó 1992. április 25. 40. sz. 3.

13.

Memorandum a Szerb Köztársaságban élõ magyarok önkormányzatáról

A Jugoszláviáról szóló értekezlet dokumentumtervezetei, valamint a Szerb Köztársaság Alkotmányának 132. szakasza értelmében a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége az alulírott 50 nemzetgyûlési képviselõ (alternatíva: 100 000 polgár) nevében

ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁSI JAVASLATOT

juttat el a Szerb Köztársaság Nemzetgyûléséhez.

I. módosítás

1. szakasz

Az alkotmány 117. szakasza után új alcím: Különleges státusú községek, majd utána új (117. a) szakasz kerül, az alábbi szöveggel:

Azok a községek, ahol valamely népcsoport egyszerû többségben él, különleges státust élveznek.

A különleges státusú községek helyzetét külön törvény szabályozza.

2. szakasz

A 117. a. szakasz után új alcím: Népcsoporti területi autonómiák, majd ezt követõen új (117. b) szakasz kerül, a következõ szöveggel:

Több szomszédos különleges státusú község egymással társulva létrehozhatja az ott többségben élõ népcsoport területi autonómiáját.

A társulás módját és formáját, a népcsoporti területi autonómia hatáskörét minden egyes népcsoport részére külön törvény szabályozza.

II. módosítás

3. szakasz

A 117. b. szakasz után új alcím: Népcsoporti helyi önkormányzatok (lokális autonómiák), majd utána új (117. c.) szakasz kerül, a következõ szöveggel:

Azokon a településeken, ahol a szórványban található valamely népcsoport tagjai egyszerû többségben élnek, népcsoporti helyi önkormányzatok (lokális autonómiák) hozhatók létre.

A népcsoporti helyi önkormányzatok (lokális autonómiák) mûködését külön törvény szabályozza.

III. módosítás

4. szakasz

A 118. szakasz után új fõcím: VI. Személyi elven alapuló népcsoporti autonómia (kisebbségi önkormányzat). Ez után új (118. a.) szakasz következik, a következõ szöveggel:

A köztársaság területén élõ népcsoportok — amennyiben kifejezik ez irányú óhajukat — politikai szubjektumok lehetnek.

Ezek a népcsoportok létrehozhatják a személyi elven alapuló népcsoporti autonómiájukat. Ezen autonómia keretében az állam szuverenitásának oktatásra, mûvelõdésre, tájékoztatásra és a nyelvhasználatra vonatkozó illetékességét átruházza a népcsoportokra.

A népcsoportok a személyi elven alapuló autonómiájukban saját törvényekkel szabályozzák az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatás tevékenységeket, míg a nyelvhasználat területén az állam legmagasabb hatalmi szerveivel konszenzus alapján nyelvhasználati kódexet dolgoznak ki.

A személyi elven alapuló népcsoporti autonómiákat külön törvény szabályozza.

5. szakasz

Ezek az alkotmánymódosítások és a végrehajtásukról szóló alkotmánytörvény a kihirdetésük napján lépnek életbe.

Kezdeményezés a Szerb Köztársaságban élõ magyarság önkormányzatának létrehozására

A Szerb Köztársaság Alkotmányából kiindulva, mely szerint a Szerb Köztársaság a benne élõ polgárok demokratikus állama, amely a polgárok szuverenitásának elvén nyugszik,

figyelembevéve, hogy a helyi és nemzeti kisebbségi (népcsoporti) önkormányzat megerõsítése és védelme fontos hozzájárulás a demokratizmusnak és a hatalom decentralizálásának elvein alapuló Európa kialakításához, s hogy a különbözõ önkormányzati formák azok, amelyek az elérhetõ legmagasabb szinten biztosítják a nemzeti sajátosságok kibontakoztatását, az etnikai és nyelvi identitás megtartását,

szem elõtt tartva a nemzetközi közösség, különösen az Európai Közösség és a hágai, illetve brüsszeli Jugoszlávia-konferencia erõfeszítéseit, amelyeket a Jugoszlávia szétesésével és a területén alakuló új államok létrehozásával kapcsolatos nyílt kérdések megoldása érdekében tett,

elfogadva a Jugoszlávia-konferencia elnökének a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatát és célul tûzve ki annak megvalósítását,

bízva abban, hogy a Szerb Köztársaság ezen elvek alapján korszerû, nyitott, demokratikus tagja kíván lenni az európai államok közösségének, hogy elfogadja az Európa Tanács célkitûzéseit és az ENSZ törekvéseit, s megtesz mindent annak érdekében, hogy a jelenkori nemzetközi közösség demokratikus viszonyai között elért legmagasabb szinten megvédje és biztosítsa az emberi és kisebbségi (népcsoporti) jogok betartását,

a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy létrejöttek a föltételek, és megvan a reális szükséglet is a Szerb Köztársaság területén élõ magyarok kollektív érdekeit kifejezõ közjogi keretek megteremtésére, nevezetesen:

1. a személyi (perszonális) autonómia,

2. a különleges státusú magyar területi önkormányzat és

3. a magyar helyi önkormányzatok létrehozására.

Ezeknek az önkormányzati formáknak a megteremtésével létrejönnének a föltételek az itt élõ magyarok politikai szubjektivitásának demokratikus kifejezésére anélkül, hogy ez sértené a Szerb Köztársaság mint többnemzetiségû államnak a szuverenitását és érdekeit. A javasolt közjogi intézményeknek a politikai rendszerbe való beiktatása ugyanakkor a további demokratizálódás, a humánus viszonyok és a bizalom tényezõje lenne a Szerb Köztársaságban mint többnemzetiségû államban.

A fentiek alapján a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének közgyûlése támogatta a magyarság önrendelkezésére vonatkozó alapokmányt, amelyet alkotmányos törvénytervezetként a Szerb Köztársaság Képviselõháza elé terjeszt elfogadásra.

Személyi (perszonális) autonómia

Általános rendelkezések

1. §. A helsinki, a madridi, a bécsi utóértekezlet záróokmányaival, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet emberi szabadságjogokkal foglalkozó konferenciájának határozataival, a párizsi, új Európával foglalkozó dokumentummal, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó genfi szakértõi bizottság állásfoglalásával, valamint a hágai Jugoszlávia-konferencia javaslataival összhangban valljuk a következõket:

1. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok a társadalom politikai és kulturális pluralizmusának lényeges összetevõi.

2. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok részesei a nép hatalmának, s hazájukban államalkotó tényezõk.

3. Minden kisebbségnek és népcsoportnak sérthetetlen és elidegeníthetetlen joga identitásának védelme és nemzeti szimbólumainak használata.

4. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok helyi és országos szinten szervezeteket és önkormányzatokat hozhatnak létre céljaik elérése és jogaik megvalósítása érdekében.

5. A népek közötti barátság, a béke, a stabilitás és a demokrácia megköveteli a többségi népek részérõl a kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának biztosítását és védelmét, amit a humánus politikai elvek mellett a kisebbségeknek (népcsoportoknak) az általános gazdasági folyamatokban való részvállalása is indokolttá tesz.

2. §. A személyi autonómiához, illetve valamely nemzeti, etnikai vagy nyelvi közösséghez való tartozás elidegeníthetetlen és elvitathatatlan alapvetõ jog, amely az emberek szabad akaratán nyugszik.

Kollektív jogok

3. §. A kisebbségi közösségekhez tartozó állampolgároknak és népcsoportoknak joguk van az autonómiára és saját ügyeik önálló igazgatására.

4. §. Az autonómia hatáskörébe tartozó kérdésekben, különösképp az oktatás, a mûvelõdés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén, azaz minden olyan föladat ellátására, amelyek a rendelkezésre álló jogok védelméhez szükségesek, a népcsoportokat törvényalkotó jogokkal is föl kell ruházni.

5. §. Az oktatás, a mûvelõdés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén kialakított személyi (perszonális) autonómia saját intézményeivel és tagjaival szembeni hatáskörét közvetlenül csak az alkotmány korlátozhatja.

6. §. A személyi autonómia pénzellátását az állam közvetlenül a költségvetésbõl és más forrásjövedelmek átengedésébõl biztosítja. Az egykor a kisebbségi szervezetek tulajdonát képezõ és idõközben államosított társadalmi tulajdonú oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények a személyi autonómia megalakulásának idõpontjától kezdve átmennek az autonómia tulajdonába, magánjogi személyi voltuk megõrzésével. Ahol nem lehetséges az egykori helyzet természetbeni helyreállítása, az állam méltányosan kártalanítja a jogfolytonosság helyreállítása alapján létrejött személyi autonómiát, biztosítva a lehetõséget új, mûködõképes és a célnak megfelelõ intézmények kialakítására.

7. §. A személyi autonómia választott vezetõ szerve elfogadja az önkormányzat szervezeti szabályzatát és egyéb dokumentumait.

8. §. A személyi autonómia vezetõ szervébe történõ választás általános, egyenlõ, közvetlen és titkos szavazással történik. A szavazáson — amely a helyhatósági választások idõpontjában történik — a kisebbségi közösségen belüli, választójoggal rendelkezõ személyek vesznek részt. Azok a személyek tekintendõk megválasztottnak, akik a választókerületekben a legtöbb szavazatot kapják.

9. §. A személyi autonómia szervezeti szabályzatát, illetve javaslatait a parlament emeli törvényerõre, és az alkotmány szavatolja.

10. §. A parlament hatásköre kizárólag a szervezeti szabályzat alkotmányossági ellenõrzésére szorítkozik.

Személyi (perszonális) önkormányzat

11. §. Az önkormányzat célja:

1. a magyarság nemzeti, etnikai és nyelvi önazonosságának, valamint oktatási, mûvelõdési, tájékoztatási és nyelvhasználati közösségi jogainak érvényre juttatása és védelme,

2. a magyarság történelmi hagyományainak, tárgyi és szellemi kultúrájának ápolása, gyarapítása és erõsítése.

12. §. A személyi (perszonális) önkormányzat jogi személy, amely köztestületként az alkotmány vonatkozó rendelkezései és a szervezeti szabályzat által meghatározott jogkörben az államtól ráruházott hatalom birtokosa, s mint ilyen, tevékenységét az állam befolyásának kizárásával végzi.

13. §. A személyi önkormányzathoz tartoznak mindazon intézmények s személyek, amelyek, illetve akik kinyilvánítják óhajukat, hogy a perszonális autonómia keretében kívánnak mûködni, és nyilatkozatuk alapján nyilvántartásba vételük megtörténik, valamint azok az intézmények és szervezetek, amelyeket maga az önkormányzat alapít.

14. §. A személyi önkormányzat választott vezetõ szerve külön nyilvántartásba vehet olyan személyeket is, akik nem tartoznak a magyar nemzeti, nyelvi kisebbséghez, de neveltetésük, vallásuk, kulturális érdeklõdésük alapján, vagy egyéb meggondolásból, részt kívánnak venni a magyar önkormányzat munkájában és anyagi alapjainak biztosításában.

15. §. A költségvetésbõl származó céleszközök felhasználására a személyi önkormányzat választott vezetõ szerve pályázatot ír ki. A céleszközök rendeltetésszerû felhasználásának törvényességi fölügyeletét az eszközök biztosítójának illetékes szerve látja el.

16. §. Az önkormányzat saját belátása szerint részt vehet olyan gazdasági vállalkozásban, ami hozzájárul anyagi helyzetének javításához, továbbá hitelt vehet föl, és kötvényt bocsáthat ki.

A személyi (perszonális) önkormányzat szervei

17. §. A személyi önkormányzat szervei:

1. a magyar népcsoport parlamentje

2. az önkormányzati tanács

3. az önkormányzat elnöke.

18. §. A magyar népcsoport parlamentjét a magyar, valamint a személyi autonómiához csatlakozó más nemzeti, nyelvi, vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó választópolgárok által megválasztott képviselõk alkotják. A képviselõk mandátuma 4 évre szól.

19. §. A magyar népcsoport parlamentje a személyi önkormányzat legfelsõbb szintû törvényhozó testülete, amely:

— meghozza az önkormányzat statútumát,

— törvényeket terjeszt elõ az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatás területén,

— a legfõbb szervvel kialakított konszenzus alapján kódexet fogad el a magyarság nyelv- és íráshasználati jogának érvényesítésérõl ott, ahol ez nem valósítható meg a területi önkormányzat keretében,

— szabályozza az állami szervekkel, az anyaországgal, valamint a nemzetközi szubjektumokkal kapcsolatos viszonyokat és együttmûködést,

— megválasztja az önkormányzati tanácsot, az önkormányzat elnökét és a parlament munkatestületeit,

— meghozza az önkormányzat szervei mûködésének ügyrendjét,

— egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz a saját hatáskörén belül.

20. §. Az önkormányzati tanács a személyi autonómia operatív, döntéshozó szerve. Tagjainak száma 30 fõ. A tanács tagjaira vonatkozó ajánlásokat a parlament terjeszti elõ a megválasztott önkormányzati képviselõk körébõl.

21. §. Az önkormányzati tanács vagy a tanács által kinevezett szakbizottság:

— kidolgozza a személyi önkormányzat statútumát, melyet a közgyûlés — a magyar népcsoport parlamentje — elé terjeszt,

— javaslatokat tesz a magyar oktatási intézmények létrehozására, átszervezésére és mûködtetésére, az óvodától az egyetemig, az összes igényelt szakon,

— felügyeletet gyakorol a személyi önkormányzathoz tartozó oktatási, mûvelõdési, tájékoztatási, nyelvhasználati és egyéb intézmények mûködésében,

— biztosítja a magyarság érdekeit kifejezõ szabad tájékoztatást,

— a kisebbségi közösséghez tartozó személyek, csoportok, szervezetek sajátos jogainak megsértése esetén közbelép az illetékes hatóságoknál, amennyiben az ügy nem tartozik bírósági hatáskörbe,

— gondot visel a középületek és lakóépületek, valamint betétek, értékpapírok, pénzkészletek, ingóságok és vagyontárgyak sorsáról, amelyek a személyi önkormányzat tulajdonát képezik.

22. §. Az önkormányzat elnökét a parlament választja meg többes jelölés alapján. Az elnök megbízatása 4 évre szól.

23. §. Az önkormányzat elnöke:

— gondoskodik a törvényeknek, rendeleteknek, az önkormányzat rendeleteinek és intézkedéseinek végrehajtásáról,

— képviseli a személyi önkormányzat érdekeit,

— kinevezi az önkormányzat választás alá nem esõ tisztségviselõit,

— ellátja mindazokat a feladatokat, melyeket a törvény vagy az önkormányzati statútum a jogkörébe utal,

— az önkormányzat elnöke, mielõtt elfoglalná hivatalát, esküt tesz a parlament elõtt. Az eskü szövegét, valamint a felelõsségrevonás módját az önkormányzat szervezeti szabályzata határozza meg.

Indoklás a személyi (perszonális) autonómiáról szóló javaslathoz

Abból a meglátásból kiindulva, hogy az állampolgárok közvetlen részvételi joga a közügyek intézésében a demokrácia egyik alapelve, s hogy a társadalmi csoportok, szervezetek, amelyek a maguk kezébe vesznek bizonyos, hagyományosan az állami felelõsség körébe tartozó feladatokat, a társadalmi pluralizmust erõsítik a homogenizáló tendenciákkal szemben: a VMDK aktív szerepvállalásával síkraszáll a Szerb Köztársaságban élõ magyarság helyzetének megnyugtató rendezéséért.

A demokratikus államnak egyszerre kell építenie az egyén, a kisebbségi csoportok (népcsoportok) és a nemzeti közösség szabadságigényére. A kisebbségek szabadságukat csak önrendelkezési joguk érvényesítésével élhetik meg. Az egyén szabadsága nemzeti szempontból nem biztosítható, ha magának a nemzeti kisebbségi csoportnak (népcsoportnak) nem nyújtanak védelmet. A nemzeti kisebbségek (népcsoportok) számára csak a kollektív jogok biztosítása jelenti a szabadság és az akaratnyilvánítás reális lehetõségét.

A kollektív kisebbségi (népcsoporti) jogok közül legfontosabb az önkormányzat biztosításának a joga. Az önkormányzat intézménye az, amely — az állam részérõl átruházott hatalom függvényében — a nemzeti kisebbségek (népcsoportok), etnikai csoportok fönnmaradását, értékeik és identitásuk megõrzését hatékonyan tudja szolgálni. A kisebbségi (népcsoporti) kollektív jogok keretei között gyakorolt önrendelkezés ugyanakkor lehetõvé teszi a nemzeti ellentétek föloldását, a térség stabilizálódását és az európai integrációt.

A 19. században normaerejûvé vált nemzeti, nemzetállami szuverenitás elve, amit a kelet- és közép-európai diktatúrák széthullása nyomán az önállósulásukért síkraszálló új nemzetállamok zászlajukra tûznek, nem képes a nemzeti ellentétek és a kisebbségi kérdés megoldására. Ékes példája ennek mindaz, ami az egykori Jugoszlávia területén lejátszódik.

Azt a nemzetkoncepciót, amely a hivatalosan hirdetett egyenjogúság ellenére másodrendû polgárként kezeli a nemzeti kisebbségeket, Szerbia sem tarthatja fönn sokáig. Szerbia az elmúlt idõszakban már megpróbált tarthatatlan elveket, utópiákat átültetni a valóságba. Tudja, hogy ezért milyen árat kellett fizetnie.

A megoldást, a jövõt, a járható utat az a politika kínálja, mely egyszerre épít a kisebbségi (népcsoporti) kollektivitás és a nemzeti közösség szabadságigényére. Amely nem törekszik arra, hogy a nemzet egészének akaratát egységes politikai keretbe gyömöszölje, s amely nem áltatja magát azzal, hogy a nemzeti önazonosságot csak önálló államiság keretei között lehet kinyilvánítani és megõrizni.

Ebben az etnikailag tarka régióban a gyakorlati élet elengedhetetlen követelménye a többféle politikai keret — állam, régió, kisebbségi (népcsoporti) önkormányzat, illetve autonómia — egyeztetése és egyidejû jelenléte.

A kisebbségi (népcsoporti) közösség és a nemzeti közösség szabadságigénye között nem tehetünk különbséget anélkül, hogy ezzel ne tennénk egyúttal a térség stabilitását is kérdésessé. Az a nemzetkoncepció, amit az etnikai intolerancia jellemez, ami ellene van az önrendelkezési elv érvényesítésének, s ami a nemzetet mindenáron egy országhatár keretei közé kívánja szorítani, hiába deklarálja a jogokat, a kisebbségi (népcsoporti) problémát nem megoldja, hanem kizárja a megoldásra váró kérdések sorából. A jugoszláviai helyzet ismeretében fölösleges bizonygatnunk, hogy ez milyen következményekkel jár.

Egyenrangú partnerek racionális párbeszéde nélkül nem képzelhetõ el a válság áthidalása és a térség stabilizálódása. A vajdasági magyarság régen eljutott a politikai öntudatosodásnak arra a szintjére, ami alkalmassá teszi erre a párbeszédre. Ezzel összhangban a VMDK legfontosabb politikai törekvése az, hogy az itt élõ magyarság kollektív jogainak érvényt szerezzen, hogy a személyi elvû önkormányzat létrehozásával a szerb néppel való partneri viszonyt az alkotmány rögzítse.

Ahhoz, hogy a partneri viszony létrejöjjön, hogy racionális párbeszédre sor kerülhessen, a szerb politika irányadó köreinek le kell mondaniuk a nemzeti szuverenitás doktrínájának kizárólagos értelmezésérõl. Arról, hogy az állam kizárólag a többségi nép szuverenitását jeleníti meg, s ebbõl kifolyólag minden önrendelkezési törekvést más nemzetek és nemzeti kisebbségek (népcsoportok) részérõl nemzeti szuverenitása elleni merényletként fogjon fel. Ez a kizárólagosság nem teszi lehetõvé a számbeli kisebbségeknek az önrendelkezést, fenyegetõen lép fel minden ilyen igénnyel szemben. A fenyegetés, a represszió miatt a számbeli kisebbségek korlátozni kényszerülnek szabadságigényüket, emancipálódási törekvéseiket: el kell fogadniuk, hogy másodrendû polgárok a többségi néppel szemben.

Mélységes meggyõzõdésünk, hogy egy demokratikus Szerbiának olyan alapelveken kell nyugodnia, amely a számbeli kisebbségek számára is lehetõséget biztosít arra, hogy törvényes keretek között önmaguk dönthessenek róla, milyen státust kívánnak, hogyan tudják nyelvi kultúrájukat, nemzeti önazonosságukat legjobban megõrizni és ápolni.

Mivel a Szerb Köztársaságnak számottevõ érdeke fûzõdik a kisebbségek (népcsoportok) politikai státusának rendezéséhez, hisszük azt, hogy az elõterjesztett személyi önkormányzat, amely az itt élõ magyarság kollektív jogainak, közösségi jogalanyiságának elismerésén nyugszik, támogatásra talál a törvényhozó testület részérõl.

A MAGYAR AUTONÓM KÖRZET
Társulási megállapodás a különleges státusú községek között
Általános rendelkezések

1. § A területileg összetartozó, különleges státussal rendelkezõ magyar többségû községek az elsõdleges hatáskörükbe tartozó tevékenységek hathatósabb ellátása, valamint a magyarság nemzeti önazonosságának védelme, kulturális és szociális jogainak érvényre juttatása érdekében közösségbe tömörülnek.

2. § A csatlakozásról az elsõ szabad többpárti helyhatósági választásokon megválasztott községi képviselõ-testületek döntenek. Ha a községi képviselõ-testület nem foglal állást a kérdésben, vagy a polgárok elégedetlenek a döntésével, 100 polgár javaslatot tehet a népszavazás kiírására, 1000 polgár aláírása pedig kötelez erre.

3. § Az együttmûködési megállapodás kilátásba helyezi a magyar többségû települések szabad társulását más községek területérõl is a magyar körzethez, illetve a szerb többségû települések kiválását, amennyiben azok a körzet határövezetébe esnek.

4. § A társulással létrejövõ különleges közigazgatási és kormányzati egység neve: Magyar Autonóm Körzet.

5. § A társulási megállapodás attól a törekvéstõl vezérelve, hogy a magyar területi önkormányzatnak méltó székhelye legyen, Szabadka városát a Magyar Autonóm Körzet kormányzatának és közigazgatásának központjául jelöli ki.

Az önkormányzat hatásköre

6. § A Magyar Autonóm Körzet önkormányzati hatásköre kiterjed mindazokra az ügyekre és az igazgatás mindazon formáira, amelyek a terület és nép sajátos viszonyainál fogva különleges igazgatást tesznek szükségessé, s amelyeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezmények elõirányoznak.

7. § A Magyar Autonóm Körzet önkormányzati hatásköre kiterjed:

a) a vallás- és közoktatásügy, továbbá a gazdasági és szociális ügyek igazgatásának körére,

b) az egészségügyre,

c) a hírközlésre,

d) az igazságszolgáltatásra és rendfenntartásra — külön törvények rendelkezései szerint,

e) pénzügyekben az önkormányzat költségeinek és a költségek fedezetének megállapítására,

f) azokra a helyi igazgatási ügyekre, amelyek az autonómiára vonatkozó törvények és más jogszabályok szerint az önkormányzat hatáskörébe tartoznak.

8. § A Magyar Autonóm Körzet területén egyenjogú hivatalos nyelv a magyar, a szerb és a horvát. A magyar autonómia területén mindennemû hatósághoz, hivatalhoz, iskolához és minden más intézményhez olyan személyeket kell alkalmazni, akik úgy a magyar, mint a szerb, illetve a horvát nyelvben jártasak.

9. § Azok a polgárok, akiknek az anyanyelve nem magyar, szerb vagy horvát, a Magyar Autonóm Körzet területén ugyanolyan jogokat élveznek, mint amelyeket a törvények és egyéb jogszabályok az ország területén élõ nemzeti kisebbségek (népcsoportok) számára elõirányoznak.

10. § A Magyar Autonóm Körzet címerét a képviselõ-testület állapítja meg. A zászló háromszínû: piros-fehér-zöld, mégpedig címer, illetve csillag nélkül. A Magyar Autonóm Körzet címerét és zászlaját hivatalosan az állam címere, illetve zászlaja mellett kell használni.

A Magyar Autonóm Körzet szervei

11. § A Magyar Autonóm Körzet szervei:

a) a képviselõ-testület

b) a területi tanács

c) az elnök.

12. § A Magyar Autonóm Körzet legfõbb képviseleti szerve a képviselõ-testület. Tagjait a választók 4 évre választják.

13. § A képviselõ-testület:

a) meghozza az alapszabályt,

b) saját soraiból megválasztja a területi tanács tagjait,

c) saját soraiból megválasztja az elnököt,

d) kinevezi, illetve megválasztja a Magyar Autonóm Körzet közigazgatási bizottságainak tagjait, a fõügyészt, pénzügyi igazgatót, oktatási tanácsost, rendõrparancsnokot és más tisztségviselõket,

e) meghozza a területi autonómia költségvetését és zárszámadását,

f) ellenõrzi a hatáskörébe tartozó közigazgatást, és a körzet területén folyó kormányhatósági igazgatásra vonatkozólag kifejti észrevételeit és óhajait, amelyeket a helytartó útján közöl a miniszterelnökkel,

g) határoz mindazon ügyekben, amelyeket a törvény vagy a miniszteri rendelet, illetve az alapszabály hatáskörébe utal.

14. § A Magyar Autonóm Körzet Képviselõ-testülete a területi autonómia hatáskörébe tartozó ügyekben alapszabályt hoz meg.

A Magyar Autonóm Körzet statútuma meghatározza:

a) a magyar autonómia szerveibe történõ választások módját,

b) a képviselõ-testület összehívásának és mûködésének módját, rendes ülésszakainak idejét, valamint az ülések rendjét,

c) az autonómia alapszabályának és a szabályrendeletek kihirdetésének, közzétételének és hatálybalépésének szabályait,

d) az elnök vezetése alatt álló hivatal szervezetét,

e) az önkormányzati közigazgatás nyelvhasználatának részletes szabályait,

f) a Magyar Autonóm Körzet címerét és zászlaját.

A Magyar Autonóm Körzet alapszabálya nem ütközhet az illetékes alkotmányba, a községi szabályrendeletek viszont nem térhetnek el az autonómia alapszabályától.

15. § A területi tanács:

— kidolgozza a területi önkormányzat statútumát és a képviselõ-testület elé terjeszti,

— javaslatokat terjeszt a képviselõ-testület elé az önkormányzat hatáskörén belül és végrehajtja a Képviselõ-testület határozatait,

— felügyeletet gyakorol a területi önkormányzat munkájában,

— eljár mindazon ügyekben, amelyeket a törvény, illetve a statútum hatáskörébe utal.

16. § Az elnök:

— gondoskodik a törvényeknek, rendeleteknek, a területi önkormányzat szabályának és szabályrendeleteinek, továbbá a kormányhatóság és az önkormányzati szervek határozatainak és intézkedéseinek a végrehajtásáról,

— kinevezi az autonómia választás alá nem esõ tisztviselõit,

— ellátja mindazokat a feladatokat, amit a törvény, a miniszteri rendelet és az önkormányzati alapszabály a jogkörébe utal,

— képviseli a Magyar Autonóm Körzet érdekeit,

— az elnök hivatalába lépését megelõzõen a képviselõ-testület elõtt esküt tesz. Az eskü szövegét, valamint a felelõsségrevonás módját az alapszabály irányozza elõ.

Egyéb rendelkezések

17. § A Magyar Autonóm Körzet központi igazgatásának költségeit a területén élõ polgárok hozzájárulásából, az állami költségvetés keretében elõirányzott támogatásból és segélybõl fedezi.

18. § Az államigazgatás alkalmazottainak fizetését a költségvetés fedezi, hasonlóképpen a községek alkalmazottainak illetményeit is.

19. § A Magyar Autonóm Körzet törvényhatóságainak és a községek önkormányzatainak költségeit a törvényhatóságok és a községek részére törvényekben és más jogszabályokban biztosított bevételekbõl és segélyekbõl fedezik.

Indoklás a magyar területi autonómiáról szóló javaslathoz

A VMDK egyetértve a hágai, ill. brüsszeli Jugoszlávia-értekezlet elnökének, lord Carrington úrnak a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatával, megfontolás tárgyává tette a jelzett dokumentum c) pontjában meghatározott különleges jogállás biztosításának lehetõségét azokra a községekre vonatkozóan, ahol a magyarok többséget alkotnak.

E megfontolás alapján a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mint az itt élõ magyarság széles körben támogatott, egyetlen legitim érdekszervezete, javaslatot terjeszt a Szerb Köztársaság Képviselõháza elé, azzal az igénnyel, hogy a törvényhozó testület biztosítsa a magyar többségû községek (területek) különleges státusát saját törvényhozással, rendõrséggel, intézményrendszerrel és a nemzeti szimbólumok szabad használatával.

A javaslat kilátásba helyezi Vajdaság magyar többségû községeinek, illetve településeinek szabad társulását a Magyar Autonóm Körzethez, illetve a kiválást belõle. A társulásról, illetve a magyar körzethez való csatlakozásról a polgárok, az elsõ szabad többpárti helyhatósági választásokat követõen a megválasztott új képviselõ-testületek döntenének.

A Tisza-melléki magyar etnikai tömb: Kanizsa, Zenta, Ada, Csóka, Óbecse községek, illetve Közép-Bácskában Kishegyes, Topolya és Szabadka, néhány szomszédos községgel együtt olyan körülhatárolt területet képeznek, amelyet nagy többségben és viszonylag zártnak mondható tömbben a magyarság népesít be.

Etnikai jellege mellett ennek a területnek a természeti, gazdasági és kulturális viszonyai is egységesek, azonos jellegûek. Ez az övezet a Szerb Köztársaság új közigazgatási egységeinek létrehozásakor a józan ész szabályai szerint magától értetõdõen egy körzetnek kínálkozott volna, de az illetékesek nem éltek ezzel a lehetõséggel, nyilvánvalóan mert merõben más szempontok vezérelték õket.

A körzetesítés, amely hétfelé szabdalja a vajdasági magyarságot, természetesen nem fogadható el számunkra, hiszen ez a magyarság kulturális és gazdasági megsemmisülését eredményezné. A területi autonómia létrehozásával arra törekszünk, hogy javítsuk számbeli kisebbségünkbõl eredõ hátrányos helyzetünket, hogy egyenrangú félként, azonos jogokat és lehetõségeket élvezve más népekkel, megõrizzük nemzeti jellegzetességeinket. Nem kívánunk mást, csak azt, ami megilleti a Horvátországban vagy a többi önállósult államban élõ szerbeket.

Szerbia nem alkalmazhat kettõs mércét. Nem határolhatja el magát a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) új alkotmányjogi helyzetének rendezésétõl; azoknak az önkormányzati formáknak a biztosításától, amelyek megegyeznek a béketerv betûjével és szellemével.

A kisebbségek (népcsoportok) hátrányos megkülönböztetése, amelyben hetvenvalahány éve részünk volt, a kettõs mérce, ami ma is sért bennünket, olyan avítt jogforrásokban gyökerezik, mely jogforrásokat az Európai Közösség és a civilizált világ nem ismer. Nem ismeri, és nem fogadja el. Olyannyira, hogy azoktól az országoktól, amelyek nem tartják tiszteletben a kisebbségek (népcsoportok) jogaira vonatkozó szabályokat, a számbeliség alapján hátrányos megkülönböztetésben részesítik õket, vagy kísérletet tesznek a kisebbségek helyzetének negatív alakítására, ma a nyugati országok megtagadják az Európai Közösséghez való csatlakozást. Hisszük, hogy ez még inkább így lesz a jövõben.

A beterjesztett területi autonómiára vonatkozó javaslat nem foglalja magában, és nem részletezi az önkormányzat tartalmát az állami igazgatás különbözõ ágazataira vonatkozóan. Ez a javaslat nem tartalmaz mást, mint a körvonalazott terület, a Magyar Autonóm Körzet bizonyos keretû önkormányzata elvének kimondását, illetve ezen kereteknek, az önkormányzatnak és közigazgatási szerveinek, valamint azok hatáskörének megállapítását.

Abban a meggyõzõdésben, hogy a Szerb Köztársaságban élõ magyarság hasznos tartalommal töltheti ki az önkormányzat nyújtotta kereteket és lehetõségeket, kérjük az állami törvényhozó testület jóváhagyását és az autonómiára vonatkozó javaslat törvénybe iktatását.

MAGYAR HELYI ÖNKORMÁNYZATOK
Javaslat a magyar helyi önkormányzatok létrehozására

Az alapvetõ emberi és kisebbségi jogok teljesebb érvényesülése érdekében,

a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának rendelkezéseibõl kiindulva, mely szerint a helyi hatóságok a demokratikus kormányzás egyik alapintézményét képezik,

meggyõzõdve arról, hogy csak tényleges felelõsséggel rendelkezõ helyi hatóságok, önkormányzatok biztosítanak egyszerre hatékony és a polgárok, valamint a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) szabadságjogaival összhangban álló közigazgatást,

figyelembe véve, hogy a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) nyelve, kultúrája, történelmi hagyományai olyan értékek, amelyek megõrzése és gyarapítása nemcsak a kisebbség joga, hanem a többségi nemzet érdeke is, továbbá

azzal a meggyõzõdéssel, hogy a kisebbségi létnek — különösen a szórványokban vagy nyelvileg elszigetelt településeken élõ kisebbségiek helyzetének — hátrányaiból fakadó gondok felszámolásához mind az államnak, mind a társadalomnak hatékonyan hozzá kell járulnia,

ezen célkitûzésekkel, az ide vonatkozó nemzetközi megállapodások rendelkezéseivel, különösen a hágai Jugoszlávia-értekezlet állásfoglalásaival, jelesül a lord Carrington úr által beterjesztett rendezési javaslat 2. 3-as pontjában elõállott önkormányzati formával összhangban, a VMDK közgyûlése javaslatot terjeszt elõ az elszigetelt falvakban élõ, ott többséget alkotó magyar kisebbségek helyi önkormányzatának létrehozására vonatkozóan.

Általános rendelkezések

1. § A nemzeti kisebbségi (népcsoporti) jogok mindenkit megilletõ alapvetõ szabadságjogok, amelyeket a Szerb Köztársaság elismer, és biztosítja zavartalan gyakorlásukat. E jogok alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon kifejezze és vállalja nemzeti közösségéhez, etnikai csoportjához való tartozását, ápolja nyelvét, kultúráját és hagyományait, gyakorolja vallását, szóban és írásban szabadon használja anyanyelvét.

2. § A szórványban élõ magyarság azon településein, ahol a magyar népcsoport tagjai egyszerû többségben élnek, létrehozzák a magyar helyi önkormányzatokat.

A helyi önkormányzat hatásköre

3. § A helyi hatóságok illetékességét az alkotmány és a törvények határozzák meg. A magyar többségû falvakban, településeken a törvények és rendelkezések lehetõvé kell tegyék a speciális célú — a magyarság nyelvi és kulturális érdekeit szem elõtt tartó — hatáskörökkel és kötelezettségekkel való felruházást.

A helyi hatóságok jogszabályi keretek között teljes körû jogosítványokkal rendelkeznek minden olyan kérdésben, amely hatáskörükbe tartozik.

A helyi hatóságok elõlátott hatásköre teljes és kizárólagos. Ezeket más központi vagy regionális szerv — község, körzet — csak a jogszabályok ilyen értelmû határozott rendelkezései alapján korlátozhatja.

A helyi önkormányzat területi határainak védelme

4. § A helyi önigazgatási határok az érintett területen végrehajtott népszavazás nélkül nem változtathatók meg.

A helyi önkormányzat igazgatási szervei

5. § A helyi önkormányzatoknak — anélkül, hogy a törvényes rendelkezést sértenék — a helyi szükségleteknek megfelelõen és a hatékonyság biztosítása céljából saját maguknak kell meghatározniuk igazgatásuk belsõ fölépítését.

A helyi önkormányzatok felügyelete

6. § A helyi önkormányzat tevékenységének felügyeletére csak az alkotmányban vagy a törvény által elõírt esetekben és eljárási keretek között kerülhet sor.

A helyi önigazgatási szervek tevékenységének felügyelete általában csak e tevékenység jogszerûségének és az alkotmány elveinek való megfelelés vizsgálatára irányulhat.

A magasabb szintû igazgatási szervek a helyi önigazgatási szervek fölött csak azon feladatok tekintetében gyakorolhatnak igazgatási felügyeletet, amelyek végrehajtására a helyi hatóságok illetékesek.

A helyi önkormányzatok pénzelése

7. § A gazdasági politika keretén belül a helyi önigazgatási szervek megfelelõ, saját pénzügyi forrásokra jogosultak, és azokat hatáskörük gyakorlása során szabadon használhatják fel.

A helyi hatóságok pénzügyi forrásainak más részét helyi adó és díjbevételek teszik ki, amelyek mértékének meghatározása a törvény adta keretek között az önkormányzatnak módjában áll.

A pénzügyileg gyengébb önkormányzatok pénzügyi terheik korrekciójára állami vagy más pénzforrásokból származó támogatásban részesülhetnek.

A helyi önigazgatási szervek egyesülése

8. § A helyi önigazgatási szerveknek jogukban áll, hogy céljaik és feladataik megvalósítása során közös érdekeltségû feladataik ellátása érdekében együttmûködjenek és más helyi hatóságokkal egyesüljenek.

Az állam köteles elismerni a helyi önigazgatási szervek jogát arra, hogy közös érdekeik védelme és elõsegítése érdekében nemzeti szövetségek tagjai legyenek.

A helyi önigazgatási szervek kapcsolatokat létesíthetnek és együttmûködhetnek más államok helyi önkormányzataival és önigazgatási szerveivel.

Indoklás a magyar helyi önkormányzatokról szóló javaslathoz

Tekintettel arra a körülményre, hogy Vajdaság területén mintegy tizenöt olyan település van, amelyben nyelvi szigetet (szigetcsoportot) alkotva a magyarság többségben van, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájával és a hágai Jugoszlávia-konferencián lord Carrington úr által beterjesztett rendezési javaslat 2. 3-as pontjában elõállott rendelkezési irányelvekkel összhangban, a VMDK síkraszáll a magyar helyi önkormányzatok megvalósításáért.

Úgy tartjuk, hogy a nemzeti kisebbségi (népcsoporti) kérdés megoldása elsõrendû fontosságú a tartós béke megteremtése és az etnikai konfliktusok tényleges megoldása szempontjából, s ezt a kérdést azonos elvek és azonos mércék alapján kell megoldani. Megengedhetetlen, hogy az önkormányzat különleges státusa ne illessen meg egyaránt minden nemzeti kisebbséget (népcsoportot) ott, ahol az helyileg többséget képez, azaz hogy bármely nép vagy népcsoport privilégiumokra tegyen szert más népekkel és népcsoportokkal szemben.

A hágai dokumentum — amely lényegében véve kiegyenlíti a nemzeti kisebbségeket (népcsoportokat) a többségi népekkel, és biztosítja számukra az identitásuk megõrzéséhez szükséges kollektív jogokat és önrendelkezési formákat — jó alapot kínál a vajdasági magyarok számára is nyílt és megoldatlan helyzetük rendezésére.

Az itt élõ, õshonos magyar kisebbség (népcsoport) helyzetének demokratikus és a hágai dokumentumok szellemében történõ rendezése — a jelzett önkormányzati jogok biztosításával — nagy elõrelépést jelentene e geopolitikai térségben lévõ ellentétek és feszültségek feloldása terén, a békés egymás mellett élés föltételeinek megteremtésében s az új európai rendezés folyamatában is.

A Vajdaság alkotmányjogi státusának rendezése

A Szerb Köztársaság Alkotmányának 2. és 81. szakasza értelmében a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a kezdeményezést aláíró 100 000 polgár nevében követeléssel fordul Szerbia Nemzetgyûléséhez

NÉPSZAVAZÁS KIÍRÁSÁRA
Vajdaság államjogi státusának meghatározásáról

1. Mivel az alkotmány 2. szakasza szerint a polgárok szuverenitásukról népszavazáson dönthetnek, a követelés aláírói az alkotmány 81. szakasza értelmében kötelezik Szerbia Nemzetgyûlését a népszavazás kiírására.

2. A népszavazáson Vajdaság polgárainak, akik 1989. 01. 01-jén annak területén állandó lakhellyel rendelkeztek, véleményt kell nyilvánítaniuk az alábbi feltett kérdésekrõl.

Alternatív javaslat

A népszavazáson véleményt nyilváníthat minden polgár, illetve annak leszármazottja, aki az elsõ világháború befejezésekor a mai Vajdaság területén állandó lakhellyel rendelkezett, valamint azok a polgárok, akik 1989. 01. 01-jén állandó lakhellyel rendelkeztek Vajdaság területén.

3. A népszavazás megtartásának idõpontját a Szerb Köztársaság Képviselõháza határozza meg.

JAVASLAT

A VMDK évi közgyûlése megvitatta a szakértõi bizottság által elõkészített tervezetet, és a következõ határozatokat fogadta el:

1. A hágai Jugoszlávia-értekezleten lord Carrington által beterjesztett rendezési javaslat értelmében a Szerbiában, illetve a Vajdaságban élõ magyar népcsoport helyzetének rendezéséhez elengedhetetlenül szükségesek az alábbiak:

a) biztosítani kell a magyar népcsoport politikai szubjektivitását,

b) szavatolni kell a lehetõséget, hogy az itt élõ magyarság létrehozhassa:

a személyi elven alapuló önkormányzatot,

a különleges státusú községek önkéntes társulásával létrejövõ területi autonómiát,

a szórványban élõ magyarok településeinek helyi önkormányzatait.

2. Lehetõvé kell tenni Vajdaság polgárainak, hogy referendumon döntsenek e történelmi, földrajzi, gazdasági, mûvelõdési és egyéb hagyományokkal rendelkezõ régió államjogi státusáról.

3. A vajdasági magyarság saját autonómiájának megvalósítását az itt élõ más népekkel és népcsoportokkal együtt élve kívánja elérni.

4. Ezeket a határozatokat el kell juttatni a hágai Jugoszlávia-értekezlet folytatásaként mûködõ brüsszeli értekezlet címére.

Magyarkanizsa, 1992. április 25-én

Ágoston András, a VMDK elnöke

Esély a megmaradásra. A VMDK évkönyve, 1992.
VMDK, Ada, 1992. 87—107.

14.

A VMDK képviselõinek és tanácsnokainak szerepe
és mûködése a képviseleti testületekben

I. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége politikai érdekszervezet, melynek az a célja, hogy demokratikus módszerekkel feltárja, kifejezze és képviselje e népcsoport alapvetõ érdekeit és törekvéseit. Részt vesz ugyan a választásokon, mert egy politikai erõ sem vállalta a magyarok autonómiatörekvéseinek képviseletét, de nem párt, hisz nem tör hatalomra, a magyarlakta községeken kívül nincs lehetõsége a választási többség megszerzésére.

Tekintettel arra, hogy a VMDK nem párt, hanem érdekszervezet, amelynek célja a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek az érvényesítése, mind a szervezet, mind pedig képviselõinek és tanácsnokainak elsõdleges feladata a politikai harc az autonómiáért.

Ezzel összhangban a képviselõk és tanácsnokok demokratikus módszerekkel támogatnak minden olyan politikai törekvést, amely a társadalom demokratizálódását, valamint a minél alaposabb és gyorsabb rendszerváltást célozza.

A képviseleti testületekben a VMDK képviselõi koalíciós megállapodásokat is köthetnek a magukat demokratikusnak nevezõ pártokkal, de ennek fejében azoknak támogatni kell a VMDK törekvését, hogy az autonómiakövetelésekkel kapcsolatos dialógus mielõbb létrejöjjön.

Demokratikus törekvéseivel összhangban a VMDK és képviselõi a politikai együttmûködésre vonatkozólag csakis méltányos, demokratikus és a helyi körülményeknek megfelelõ indítványokat tehetnek, és csak ilyeneket fogadhatnak el. Az együttmûködésre és a tisztségek betöltésére vonatkozó döntéseket mind a VMDK szervei, mind pedig a képviselõcsoportok titkos szavazással és többes jelöléssel hozzák meg.

Az önkormányzati funkciók betöltésére vonatkozó jelölések ügyében az ajánlatokat a VMDK szervei és a tanácsnokok együtt teszik meg, de a jelölésrõl a tanácsnokok döntenek titkos szavazással. A politikai ellenõrzés és véleménynyilvánítás jogát viszont a VMDK megfelelõ szervei gyakorolják.

A választások során a VMDK véglegesen hatékony politikai tényezõvé vált a belpolitikai színtéren. Soraiból jelentõs tisztségekre kerülhetnek képviselõk. Tõlük az érdekszervezet elvárja, hogy az autonómia eszméjéért minden poszton és minden alkalommal kiálljanak. Azt a szervezet nem várja el tõlük, hogy segítsenek törekvéseink konkrét valóra váltásában, de ha ártanak az autonómia eszméjének vagy a VMDK-nak mint a vajdasági magyarság érdekszervezetének, ezt a VMDK szervei közzéteszik, és elhatárolják magukat tetteiktõl, állásfoglalásaiktól. A VMDK szervei fenntartják maguknak a jogot, hogy titkos szavazással meghozott döntések útján felszólítsák a magyar szavazókat, hogy a jövõben ne szavazzanak azokra, akik a vajdasági magyarság alapérdekei ellen cselekszenek.

II. Abban a politikai közegben, melyben jelenleg a VMDK-nak, valamint képviselõinek és tanácsnokainak tevékenykedniük kell, van néhány olyan körülmény, amely nehezíti elképzeléseink megvalósítását.

Közülük az elsõ a VMDK érdekszervezetként történõ mûködésére vonatkozik. Arról van szó, hogy a belpolitikai porondon a VMDK-n és a VHDSZ2-en kívül mind pártok mûködnek, amelyek elvben nem nemzeti alapon szervezõdnek és a hatalomra törnek. E pártok azonban egyben mind megegyeznek: elegendõnek, vagy máris túl soknak tartják a kisebbségek jogait. A kisebbségi jogok ügyében a VMDK egy lényegében egységes pártblokkal áll szemben, amelytõl engedményeket csak külsõ nyomás eredményeként várhat. Ugyanakkor képviselõi és tanácsnokai a polgárokat is képviselik, és különben is, a VMDK demokratikus törekvéseit csakis ezen a meglevõ politikai porondon valósíthatja meg. Ezért kettõs tevékenységre van szükség: kisebbségi ügyekben nem tehet különbséget a vele szemben felvonuló pártok között, minden más ügyben pedig azokat kell támogatnia, akik a demokratizálódás és a minél gyorsabb rendszerváltás irányába fejtenek ki politikai tevékenységet. A gyakorlatban ezt a kettõsséget nem könnyû szem elõtt tartani és minden esetben elvszerûen cselekedni.

Egyre világosabban körvonalazódik az a probléma is, ami helyhatósági szinten a magyar többségû községekben jelentkezik. Az az egyöntetû VMDK-többség, amely több helyen már a májusi választások után létrejött, voltaképpen az egypárti irányítás veszélyét hozza felszínre. Igaz, nincs jelentõs hatásköre az önkormányzatoknak, s a leendõ magyar önkormányzati tanács többpárti alapon jön majd létre, de jelenleg nemegyszer elvtelen vita, már-már tülekedés jellemzi annak a néhány tisztségnek az elosztását, amirõl ezek az önkormányzatok egyáltalán dönthetnek. Az ellenzék funkcióját ebben az esetben a VMDK szerveinek kell vállalniuk.

Harmadszor, rá kell mutatni, hogy a VMDK politikai tevékenységében, különösen a választási elõkészületek során, de késõbb a VMDK képviselõinek és tanácsnokainak napi gyakorlatában is bizonyos zavart okoz azoknak a magyaroknak a mûködése, akik a szerb pártok színeiben, demokratikus törekvéseket hangoztatva a VMDK-val szemben politikai ellenfélként jelentkeznek. Azzal, hogy a történelmi lehetõségeinket semmibe véve, fõleg liberális szólamokat hangoztatva, a magukat demokratikusnak nevezõ szerb pártok malmára hajtják a vizet, s küzdenek a VMDK-nak a politikai önállósággal meg természetesen demokratikus felelõséggel járó autonómiakoncepciója ellen, ezek a magyarok vagy a korábbi, a szerb hatalomtól kapott tisztségeket kívánják visszaszerezni, vagy pedig simulékonyságuk jutalmaként bizonyos politikai, anyagi és más elõnyöket várnak. Ezek a magyarok a VMDK-nak politikai ellenfelei, de nem ellenségei. Ellenzéknek kell tartanunk õket, amely arra serkenti a VMDK-t, hogy politikai legitimitásáért küzdve elõbbre vigye a vajdasági magyarság alapérdekeit. Annál inkább ezt kell tenni, mivel a nemzetközi körülmények alakulása elfogadhatóvá tette a VMDK autonómiakoncepcióját. Azzal a politikai legitimációval, amelyet a VMDK a választásokon újból megerõsített, csak kitartásra, nem kevésbé ügyes politizálásra van szükség ahhoz, hogy az elképzelés valóra váljon.

III. A VMDK képviselõi és tanácsnokai a gyakorlatban is hozzásegíthetnek érdekszervezetünk célkitûzéseinek megvalósításához.

A helyhatósági szervekben, ahol VMDK-többség van, a vajdasági magyarság alapérdekeinek következetes érvényesítésével:

— ha másként nem lehet, hangos szóval kell ellenállni a kisebbségi jogok beszûkítésére irányuló törekvéseknek;

— kiállni a magyarlakta területek etnikai összetételének erõszakos megváltoztatása ellen;

— kutatni kell és építeni azokat az együttmûködési formákat, amelyek használhatóak lesznek az autonómia létrejötte után is;

— serkenteni az oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények munkáját, segíteni átalakulásukat, ezen a téren is lerakni az autonómia alapjait;

— óvni kell a község területén élõ polgárok egyenjogúságát, megtalálni az együttmûködés formáit a szerb lakossággal, különösen azokkal, akik a minél gyorsabb rendszerváltásért szállnak síkra;

— a gyakorlatban is érvényesíteni a VMDK-ban meghonosodott demokratikus módszereket, elsõsorban a titkos szavazás intézményét minden olyan döntés meghozatalára, amelynek nagyobb politikai súlya van.

Ott, ahol a VMDK tanácsnokai kisebbségben vannak, mindezt nehezebb, vagy nem is lehet megvalósítani. A VMDK politikai tekintélyét azonban növelik azok a csoportok, amelyek a demokratikus politikai módszereket alkalmazva tevékenykednek, és elvszerûen szóvá tesznek minden támadást, amely a kisebbségi jogok ellen irányul. A rendszerváltás szószólóinak a kisebbségben levõ VMDK-csoportok is nyújthatnak hathatós támogatást.

A VMDK-képviselõk egyik parlamentben sincsenek többségben. Szerepük a VMDK politikájának propagálása és hatékony támogatása. Természetes, hogy a gyakorlati munkában a rendszerváltást szorgalmazó megoldásokat és képviselõket kell támogatniuk. Fontos az is, hogy azokban a közérdekû kérdésekben, amelyekben saját javaslatuk van, igyekezzenek megnyerni mind a demokratikus beállítottságú képviselõket, mind pedig a közvéleményt. A képviselõk feladata is, hogy a hatalommal való dialógust szorgalmazzák, illetve propagálják.

Az elnökség állásfoglalása

1993. január 9.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1990.

15.

A genfi Emberjogi Konferencia résztvevõinek

Tudatjuk, hogy Vajdaságban a törvénytelen és erõszakos mozgósításokat a szerb hatalom az etnikai tisztogatás mellett közvetlen politikai célok elérésére is alkalmazza. Ennek legújabb példája az, ami a magyar többségû Csóka községben történt.

Hogy a községi képviselõ-testületben megtörjék a magyar érdekvédelmi szervezetnek a legutóbbi választásokon a szerb demokratikus erõkkel megszerzett többségét, 1993. II. 12-én az esti órákban a rendõrség letartóztatta, és ismeretlen helyre szállította Barta Tibor (1962. I. 16-án született, címe: Padé = Padej, Tito marsall u. 9. ) magyar nemzetiségû képviselõt.

Ezzel szinte egy idõben, 1993. III. 11-ére a belgrádi hadbíróság elé idézték Pozsár Tibort (1955. VII. 26-án született, címe: Csóka = Èoka, Boris Kidriè u. 67. ), aki ugyancsak magyar nemzetiségû tagja a községi képviselõ-testületnek.

Kérjük Önöket, gyakoroljanak nyomást a jugoszláv és a szerb államhatalmi szervekre a két említett községi képviselõ és a korábban erõszakkal mozgósított vajdasági magyarok kiszabadítása és felmentése érdekében.

A VMDK Elnöksége

1993. február 13.

VMDK Hírmondó 1993. november 13. 10.

16.

A tájékoztatás mint a magyar autonómia funkciója

A VMDK Elnöksége 1993. II. 20-án megvitatta a szerb hatalom legújabb lépéseit, amelyekkel tovább szûkíti azokat a jogokat, amelyeket a kisebbségek eddig élveztek. Állásfoglalása a következõ:

1. A Szerb Köztársaság Képviselõháza az elmúlt mandátumban tizenhét olyan törvényt hozott, amelyek csökkentik, vagy megszüntetik a legfontosabb kisebbségi jogokat. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szerb kormány intézkedései a társadalmi tevékenységek területén, sõt a foglalkoztatás egészében a csöndes etnikai tisztogatás jellegét öltik.

2. A tájékoztatásban ezek a folyamatok oda vezettek, hogy a magyar nyelvû sajtó anyagi alapja szétforgácsolódott, a szerkesztõségek többsége már csak a magyar állam hathatós segítségével tudja a rendszeres megjelenést biztosítani. A Rádiótól a hatalom elvette azt a hullámhosszat, amely lehetõvé tette, hogy a Szerbiában élõ magyarság hallgathassa az Újvidéki Rádió magyar nyelvû mûsorát. Az Újvidéki Televízió magyar mûsorainak mennyiségi csökkentésére a napokban került sor.

3. Annak ellenére, hogy a tájékoztatási eszközök a külsõ politikai nyomás, valamint a belsõ csoportérdekek hatására egészében véve nem szállnak síkra a vajdasági magyarság alapérdekeinek védelmében, s nem szorgalmazzák a magyarság túlnyomó többsége által megszavazott autonómiakoncepciót, meg kell állapítani, hogy a magyar nyelvû tájékoztatásnak a szerb hatalom részérõl történõ lebontása elfogadhatatlan.

4. A jelenlegi helyzetben úgy kell küzdeni a szerb hatalom kisebbségellenes törekvései ellen, hogy egyben megkezdjük a leendõ magyar autonómia tájékoztatási rendszerének kiépítését. Ennek érdekében a VMDK Elnöksége, ahogy ezt már 1990 októberében kinyilvánította, kész vállalni az alapító feladatait. Az alapítói jogok megszerzésére irányuló politikai akciónak a VMDK részérõl természetesen csak akkor van helye, ha ezt jól felfogott érdekeiket szem elõtt tartva a szerkesztõségek is kérik.

5. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó szerb hatalmi intézkedések nemcsak a magyar, hanem a többi velünk élõ kisebbséget is sújtják, a megoldást az õ esetükben is az jelentené, ha saját maguk vennék kezükbe tájékoztatási eszközeiket. A VMDK a többi kisebbség ezen törekvéseihez minden tõle telhetõ segítséget megad. Mivel ebben az esetben nemcsak a kisebbségek érdekei forognak kockán, hanem maga a demokrácia is, a VMDK elvárja, hogy az önálló kisebbségi tájékoztatásért folyó politikai küzdelemben a szerb demokratikus pártok hathatós támogatást nyújtsanak.

A VMDK Elnökségének állásfoglalása

1993. február 20.

VMDK Hírmondó 1993. november 13. 11.

17.

A vajdasági magyar tájékoztatási eszközök fõszerkesztõihez

Tisztelt Fõszerkesztõ Úr!

Összhangban a VMDK Elnökségének 1993. február 20-i állásfoglalásával, mellékelten küldöm a magyar tájékoztatási autonómiára vonatkozó VMDK-dokumentumokat. Kérem Önt, közölje velem, igényt tart-e a szerkesztõség arra, hogy a VMDK Tanácsa ideiglenesen, a magyar autonómia kisebbségi tanácsának megalakításáig vállalja az alapító feladatait s az azzal járó politikai kötelezettségeket. A VMDK Elnöksége úgy tartja, hogy a magyar autonómia politikai szárnyának létrehozatala, valamint a magyar helyi önkormányzatok létrejötte után a nehézségek ellenére megvannak a feltételek az oktatási, a mûvelõdési és a tájékoztatási autonómia megalapozására. Meggyõzõdésem, hogy közös erõfeszítéssel megkezdhetjük a magyar oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási autonómia kiépítését, és megakadályozhatjuk a szerb hatalom abbéli törekvéseit, hogy a vajdasági magyarokat megfossza az olyan ingatlanoktól, amelyek eddig is a kisebbségi jogok érvényesítését szolgálták.

Válaszát várva, nagyrabecsüléssel,

Ágoston András, a VMDK elnöke.

1993. március 16.

VMDK Hírmondó 1993. november 13. 11.

18.

A vajdasági magyar hírközlõ eszközök szerkesztõségeinek

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Elnöksége javasolta a Tartományi Képviselõháznak, hogy a vajdasági magyar hírközlõ eszközök alapítói jogát ruházza át a VMDK-ra, továbbra is folyósítva a hírközlõ eszközöknek az állami támogatást.

E javaslat a következõ tényeken alapul:

— a VMDK a vajdasági magyarság egészének politikai érdekszervezete, amely feltárja, kifejezi és képviseli a vajdasági magyarság kollektív érdekeit a többpártrendszerben;

— a VMDK nem párt, hanem a leendõ személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat politikai szárnya, amelyet mind a szerb, mind a magyar kormány elismer;

— a VMDK az alapítói jogok gyakorlásával két célt kíván elérni:

1. hogy politikai befolyásával biztosítsa, illetve állandósítsa a magyar hírközlõ szervek demokratikus és a magyarság alapérdekeinek megfelelõ szerkesztési politikáját;

2. hogy megszüntesse a még mindig mûködõ pártállam egyoldalú befolyását, és elhárítsa a mindenkori kormány olyan irányú nyomását a szerkesztõségekre, amely a vajdasági magyarság alapvetõ érdekeivel ellentétben áll;

— a VMDK nem kíván egyetlen vajdasági magyar hírközlõ eszközt sem a saját szócsövévé átalakítani. Ez ellentétben állna önkormányzati koncepciójának egyik alaptételével, amely szerint a kisebbségi közösség természetes fejlõdéséhez nélkülözhetetlen a szellemi élet többszólamúsága, amely akkor nem irányul a vajdasági magyarság többsége által demokratikus önkormányzati választások útján kifejezett érdekek ellen, ha a szellemi élet intézményrendszerének anyagi alapját a vajdasági magyarság politikai erejére alapozó önkormányzati rendszer fogja össze;

— a VMDK-nak az új típusú politikai rendszerben elfoglalt helye biztosítja, hogy csakúgy, mint ez a politikai szervezet, a vajdasági magyar hírközlõ eszközök is európai értelemben vett lojalitást tanúsítanak majd a szerb állam és annak szervei iránt.

A Vajdasági Képviselõház illetékesei szintén partnernek tekintik a VMDK-t, és lehetõvé teszik a küldötteknek, hogy véleményt mondjanak az alapítói jogokra vonatkozó javaslatról. Az ügyben a Tartományi Végrehajtó Tanács úgy nyilatkozott, hogy nem lenne rendjén, ha a VMDK mint párt megkapná az alapítói jogokat. A közelmúlt eseményei a VMDK Tanácsának véleménye szerint világosan megmutatták, hogy e két szerv vezetõ tisztségviselõi képtelenek a pártatlanságra, amikor fenyegetve érzik hatalmi pozíciójukat.

Jogi szempontból azonban nem a Tartományi Képviselõház és a Tartományi Végrehajtó Tanács állásfoglalása a mérvadó, hiszen az alapítói jogok kérdése a Köztársasági Képviselõház illetékességébe tartozik. Ezért a VMDK kéri a Köztársasági Képviselõháztól, hogy hajtsa végre azokat a változásokat a köztársasági tájékoztatási törvényben, amelyek lehetõvé teszik a VMDK részére a vajdasági magyar hírközlõ eszközök alapítói jogának átvételét.

Abban a meggyõzõdésben, hogy a vajdasági magyar hírközlõ eszközök dolgozói tudatában vannak a kezdeményezés jelentõségének, és maguk is szükségesnek tartják a vajdasági magyarság politikai tényezõként való szervezõdését, önkormányzatának kialakulását, kérjük, hogy támogassák a VMDK Tanácsának kezdeményezését.

Tekintettel a vajdasági magyar hírközlõ eszközök eddigi rossz tapasztalataira, a VMDK Tanácsa szükségesnek tartja, hogy már most megjelölje a VMDK és a hírközlõ eszközök szerkesztõségei közötti viszonyt meghatározó jogi és politikai kereteket.

A VMDK síkraszáll a szerkesztõségek tényleges önállóságáért, politikai irányvonaluk önálló meghatározásának jogáért. Természetes, hogy a fõszerkesztõk kijelölését csakis maguk a szerkesztõségek végezhetik. A szerkesztéspolitika meghatározásakor a szerkesztõséget csak a vajdasági magyarok legalapvetõbb kollektív érdekei kötik. A VMDK Tanácsa nem tartja szükségesnek laptanácsok kinevezését, mert ezek jobbára a külsõ részérdekek érvényesítésének csatornái voltak. A szerkesztõségeknek a VMDK felé egyetlen kötelezettséget kell vállalniuk: hogy helyet adjanak a VMDK meghatalmazott vezetõi, illetve a VMDK Tanácsa által megfogalmazott, négy gépelt oldalnál nem hosszabb észrevételeknek. Amennyiben az észrevételek vitát váltanak ki, ebben a vitában a szakma szabályainak megfelelõ sorrendben és eljárásban minden érdekelt részt vehet.

A VMDK vállalja a politikai kötelezettséget, hogy figyelembe véve a piacgazdálkodás törvényszerûségeit, de azokat a jellegzetes nehézségeket is, amelyek a népesség számából adódnak, kieszközli a hatalmi szerveknél a szükséges évi állami támogatást, ami biztosítja a hírközlõ eszközök rendszeres megjelenését. Az erre vonatkozó törvény tervezetét a VMDK a legrövidebb idõn belül eljuttatja a Köztársasági Képviselõháznak.

1993. március 16.

VMDK Hírmondó 1993. november 13. 12.

19.

Az Európai Stabilitási Egyezmény tervezete
és a vajdasági magyarság

A vajdasági magyarság és politikai érdekszervezete, a VMDK az Európai Stabilitási Egyezmény megkötésére irányuló kezdeményezést nagyra értékeli. Olyan elképzelésnek tartja, amely végsõ soron méltányos rendezést ígér a kisebbségek, így a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetére. Különösen fontos, hogy a tervezet reális helyzetértékelésbõl indul ki, s a nemzetközi közösség tehetetlenségét megelégelve, az eredménytelen konfliktuskezelésrõl a megelõzésre helyezi át a hangsúlyt.

Az, hogy a dokumentum tervezete eljutott a kisebbségi kollektív jogokig, s hogy felismeri a jogoknak a biztonsági problémákkal való szoros összefüggését, a nemzetközi közösség eltökéltségét bizonyítja, hogy a dokumentum alapján érdemben kívánja rendezni a határok és kisebbségek kérdését. A kívülrõl is serkentett dialógus módszere hatékonnyá teszi a legáltalánosabb demokratikus elvekre alapuló méltányos megoldások felkutatását, s egyben feleletet ad, miért nem hozott tényleges megoldást az idevágó nemzetközi dokumentumok sokasága.

Mind a Békéltetõ és Döntõbíróság, mind pedig a Nemzeti Kisebbségek Fõbiztosa olyan intézmény, amely hozzájárul a megkötött, egyezménybe foglalt megállapodások végrehajtásához, életre keltéséhez.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége támogatja az Európai Stabilitási Egyezmény elfogadását, és legitim politikai érdekszervezet lévén, maga is segíteni akarja annak elõkészítését és meghozatalát. E jószándék jegyében rögzíti alábbi észrevételeit is:

1. Mivel a rendezésben a vajdasági magyarság, csakúgy, mint a többi közép-európai kisebbség, különösen érdekelt, Jugoszlávia, illetve Szerbia meghívása az egyezményt elõkészítõ értekezletre teljessé tehetné a közép-európai érdekeltek listáját, s egyben bevezethetné a balkáni rendezést is.

2. Az Európai Stabilitási Egyezmény tervezete ezt nem irányozza elõ, de meggondolandó, hogy az érdekelt legitim kisebbségi szervezetek jelenléte mennyiben segítené a méltányos megoldás felkutatását. A kisebbségek jelenléte ugyanis, mivel a legközvetlenebb tapasztalattal rendelkeznek, nemcsak bizalomerõsítõ mozzanat lenne, hanem hosszú távú stabilizációs hatást is kiválthatna.

3. Tekintettel az EK-közvetítõk tervezett szerepére, felmerül a kérdés, nem lenne-e célszerû a kisebbségi jogokat olyan szerzõdésekben és részmegállapodásokban rögzíteni, amelyeket erõsítésük végett aláírnának a közvetítõk is. Ez egy újabb ellenõrzési lehetõséget teremtene, hiszen kétoldalú bizottságok útján, a közvetítõk bevonásával, szinte állandó ellenõrzés serkenthetné a megvalósítás folyamatát.

4. Bizonyára növelné az egyezmény elõkészítésének és elfogadásának az esélyét, ha a tervezetben a megelõzõ intézkedésekkel kapcsolatos kérdések szerepeltetésére a szervezõk igennel felelnének. A megelõzés egyik lényeges sajátossága ugyanis, hogy a külsõ tényezõk tevékenysége nem szorítkozhat az egyezmény elõkészítésének és meghozatalának a folyamatára. Félõ, hogy intézményes nemzetközi ellenõrzõ és serkentõ tevékenység nélkül, amely szükség szerint évekig eltarthat, aligha kerül sor azokra a fontos változásokra, amelyeket a leendõ Európai Stabilitási Egyezménynek kell majd rögzítenie.

A VMDK Elnökségének állásfoglalása

1993. július 31.

VMDK Hírmondó 1993. november 13. 22.

20.

Beszédek a VMDK zentai, tisztújító közgyûlésén

Ágoston András

Tisztelt közgyûlés, kedves barátaim!

Rendkívüli körülmények között kerül sor a VMDK elsõ tisztújító közgyûlésére. Türelemre, bölcsességre és bátorságra van most szükségünk, hogy leküzdjük az elébünk tornyosuló akadályokat. Az utóbbi napok történései alapján talán úgy tûnhet, hogy nincs kiút, a szakadás elkerülhetetlen. Lehet, hogy így van, de most a közgyûlésen még egy erõfeszítést kell tennünk, hátha sikerül megõrizni azt, amit felépítettünk, s másnak még nem sikerült lerombolnia.

Két súlyos problémára kell most megoldást találnunk. Az anyagiakkal összefüggõ és az utóbbi idõben elõtérbe került politikai ellentétekre gondolok. Megtalálható-e az áthidaló megoldás ebben a két vitatott kérdésben? Én erre látok lehetõséget. Engedjék meg, hogy röviden kifejtsem, mi lenne szerintem a jó megoldás!

Tényként állapítom meg, hogy alelnökünk a VMDK illetékes szerveinek a mai napig nem számolt el azokkal a támogatásokkal, amelyeket különféle forrásokból a VMDK nevében, illetve arra hivatkozva eszközölt ki. Örömmel hallottuk viszont, hogy az Illyés Alapítvány felhívására dr. Hódi Sándor a VMDK tisztújító közgyûlése elõtti utolsó munkanapon felében eleget tett közvetítõi tisztjének: elszámolt azokkal a támogatásokkal, amelyeket az elmúlt években a VMDK nevében, illetve rá hivatkozva ettõl az alapítványtól eszközölt ki.

Most a VMDK-ban azt várjuk, hogy az önként vállalt közvetítõi feladat másik felének is eleget tesz. Mert közvetítõként a kedvezményezett, a VMDK Ellenõrzõ Bizottsága felé még nem számolt el.

Amennyiben dr. Hódi a mai közgyûlésen nyilatkozik, miszerint hajlandó lenne az általa kezelt pénzekkel a VMDK Ellenõrzõ Bizottságának teljes egészében elszámolni, valamint az általa kezelt, s a VMDK-val összefüggésbe hozható pénzeket meg az esetleges jövõbeni kérelmeket hajlandó a VMDK illetékes szerveinek ellenõrzése alá helyezni, s velük a jövõben együttmûködve benyújtani, mindez alapja lehetne egy egészséges kompromisszumnak.

Közbevetõleg említem meg, de kulcsfontosságú mozzanat a következõ: amennyiben dr. Hódi nem hajlandó a VMDK-val összefüggõ anyagi természetû ügyeket a javasolt módon, tehát a VMDK szerveivel együtt, s azok ellenõrzése alatt végezni, akkor a közgyûlésnek most döntenie kell. Vagy vállalja, hogy a VMDK ellenõrizhetetlen magánadományként kaphasson csak az általa fontosnak tartott célokra támogatást, méghozzá úgy, hogy a közvetítést a VMDK alelnöke végezze, vagy pedig elveti ezt a megoldást.

Tekintettel arra, hogy a politikai funkció és az ilyen típusú közvetítõi szerep egy demokratikus politikai szervezetben összeférhetetlen, ha a közgyûlés dr. Hódit elvállalja közvetítõnek, ez mindenképpen a VMDK szétesését jelenti.

Azok ugyanis, akik úgy gondolják, hogy egy demokratikus szervezetben az Ellenõrzõ Bizottságnak teljes egészében ismernie és ellenõriznie kell a pénzügyeket, nem vállalják, hogy egy vezetõségben legyenek dr. Hódival, aki a pénzzel együtt külsõ politikai befolyást is közvetít a szervezetbe. Tudni kell ugyanis, hogy a Hódiék által létesített alapítvány harmadik alapító tagja az egyik magyarországi párt apparátusában magas rangú tisztviselõ.

Javaslom, hogy a közvetítõ vállalására vagy elutasítására vonatkozó szavazást, ha egyáltalán szükség lesz rá, a jelöléseket is magában foglaló napirendi pont keretében ejtsük meg.

Amennyiben dr. Hódi vállalja a fent leírt módon történõ együttmûködést, az anyagi ügyeket ma levehetjük a napirendrõl. De a mai nap folyamán megválasztott ellenõrzõ bizottságot meg kell bíznunk, hogy testületileg végezze el dr. Hódi elszámoltatását. A cél az, hogy tételrõl tételre haladva felmérhessük a valós helyzetet, aminek alapján intézkedni lehet. A céladományokat mielõbb el kell juttatnunk a címzettekhez. (Vannak olyan összegek, amelyek már tavaly júniusban megérkeztek az alelnökünk folyószámlájára, és még mindig nem jutottak el a címzetthez.) Másrészt meg kell találni az ellenõrzés és a pénzek közös kezelésének módját. Különösen fontos az, hogy a VMDK nevében vagy az általa megállapított szükségletekre hivatkozva, csakis a VMDK Elnökségének jóváhagyásával lehessen további kérelmeket benyújtani. Tekintettel a kérdés horderejére, az lenne a legjobb, ha ebben az ügyben júniusban rendkívüli közgyûlést hívnánk össze, s akkor az anyagi helyzet teljes ismeretében dönthetünk.

Ezzel összefüggésben alelnökünknek most nem kellene jelölést vállalnia: a körülmények ismeretében a rendkívüli közgyûlés utólag a választást is megejthetné.

A politikai vitával kapcsolatban szintén van egy jó megoldás. Az alábbiakban röviden vázolom azt a politikai minimumot, melyre vonatkozóan a megfelelõ napirendi pont keretében lehetne dönteni. Ha ebben is egyetértünk, akkor a szakadás veszélyét gyakorlatilag elkerültük.

Én úgy látom, a VMDK lényegében eljutott autonómiakoncepciója megvalósításának harmadik szakaszához. A koncepció megalkotása, a kanizsai döntés különösen nehéz feladat volt. Utána következett, még mindig a polgárháború körülményei között, a koncepció megismertetése és elfogadtatása Nyugaton. Igaz, az autonómiakoncepció bemutatása és legitimizálása belföldön kemény politikai ellenállásba ütközött, s átmenetileg az egész vajdasági magyarság nagyobb nyomás alá került, de a VMDK követelése végül mégis napirendre került. A koncepció külföldi elfogadtatása gyakorlatilag megtörtént. Ami a legfontosabb, a VMDK koncepcióján kívül nincs más legitimnek mondható elképzelés a Jugoszlávia értekezlet irányítóinak asztalán.

Most a megvalósítás szakasza következik. Hogy ez a szakasz meddig fog tartani, azt nehéz megjósolni. Az biztos, hogy nincs sok idõnk. A vajdasági magyarság fogy, egyre inkább szétszéled, lemorzsolódik. A VMDK-nak eredményeket kell felmutatnia, hogy meggyõzze a magyarokat, érdemes maradni.

A körülményekrõl, melyek közepette eredményeket kell elérni, el kell mondani a következõket:

1. A szerb pártok továbbra sem támogatják a VMDK autonómiakoncepcióját.

2. A Jugoszlávia értekezlet irányítói nem érdekeltek túlságosan az ügyben. Autonómiát Vajdaságnak nem adhatnak, hiszen erre vonatkozólag nincs politikailag legitim követelés, amelynek alapján intézkedhetnének. Így marad a VMDK autonómiakoncepciója, amelyet, ha a körülmények úgy hozzák, nem lehet az asztalról lesöpörni.

3. Amíg nem kezdõdik meg a Balladur-terv megvalósítása, van rá esély, hogy a magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezése céljából Szerbiát is bekapcsolják a rendezés folyamatába.

Ilyen helyzetben tovább kell folytatni a VMDK eddigi tevékenységét: küzdeni kell a magyar autonómiáért, s amennyire lehet, a rendszerváltásért, amire az országban még nem került sor. Csak demokratikus eszközökkel élhetünk, de kitartóaknak kell lennünk, s ki kell használnunk a nemzetközi körülmények minden kedvezõ változását: kezdeményezünk itthon, Magyarországon és külföldön is.

Miloševiæ ígéreteivel kapcsolatban nincs más megoldás, mint elindulni a felkínált úton. Tudva persze nemcsak azt, hogy a tárgyalásoknak akár meg sem kell kezdõdniük, s azt is, hogy bármikor abbamaradhatnak. Mivel a célt, a magyar autonómiának a megvalósítását, már kitûztük, ha másként nem lehet, lépésben kell haladnunk. Csak egy a fontos: nem szabad megállni.

Hódi Sándor

A mai nap, március 27-e sorsformáló dátuma lesz a vajdasági magyarságnak. Sokszor voltunk már nehéz helyzetben, de ekkora felelõsség talán még sohasem nyomta a vállunkat, mint ma. Eddig még mindig valamilyen külsõ veszéllyel kellett szembenéznünk, ma azonban saját bajainkkal. És ez utóbbi sokkal nehezebb, sokkal fájdalmasabb.

A mai közgyûlés kimenetele, a megállapodás, ha megszületik egyáltalán, az új vezetõség összetétele meghatározza, hogy milyen irányt vesz a VMDK politikai arculata, és hogy a továbbiakban milyen távlatot kínál fel a vajdasági magyarság számára. Érezzük, tudjuk mindnyájan azt, hogy súlyos konfliktusba keveredtünk egymással: erkölcsi és politikai konfliktusba. De vajon tisztán látjuk-e valamennyien, hogy mi ennek a konfliktushelyzetnek az oka, hogy mi váltotta ki ezt a helyzetet? A tisztújító közgyûlést megelõzõ vihar, az elszabadult indulatok, a rettenetes vádak azt sejtetik, hogy nem, hogy az okokat másban látjuk. Ez pedig megnehezíti az elõttünk tornyosuló probléma megoldását.

A magam szemszögébõl én a legnagyobb bajt abban látom, hogy valamiért kimerült a VMDK közösségteremtõ szelleme, hogy elvesztettük szervezõdõ képességünket, és ezáltal csökkent a vajdasági magyarság önmegtartó ereje. Induláskor még mindnyájan az alulról jövõ szervezõdésre esküdtünk, mindannyian az így létrehozott politikai érdekvédelmi szervezet keretében kerestük és láttuk a jövõt. De ebbõl nem lett semmi. Felülrõl szerveztük meg, amit lehetett, aztán a közép- és kelet-európai történésekkel összefüggésben a civil társadalmak demokratikus szervezõdése helyett a pártosodás útjára sodródtunk mi is.

Lehet, hogy ennek így kellett történnie. Lehet, hogy a pártosodásra nekünk is szükségünk van. Az viszont már baj, hogy hagytuk eluralkodni a pártosodással járó vezérkedést és csordaszellemet, ami szemben áll a modern társadalmak szuverén egyéniségeivel, szervezeteivel és kisközösségeivel. Ennélfogva átgondolásra és megválaszolásra vár a kérdés: a szûk pártosodás vagy a vajdasági magyarság átfogóbb gondjait felvállaló szervezõdés az, ami nagyobb esélyt nyújt a megmaradásra, vagy a kettõ együtt valamilyen formában?

A VMDK-n belül a két koncepció csírái már kezdettõl fogva megvoltak. Voltak, akik — mindenekelõtt Ágoston András — kisebbségi esélyeinket illetõen egy magyar párt létrehozásához fûztek nagyobb reményeket. Mások — köztük jómagam is — inkább a magyarság megszervezését és talpra állítását tartottuk fontosabbnak. Végül is, mint tudjuk, kompromisszumos megoldás született: a VMDK érdekszervezetnek nevezte magát, de az utóbbi idõben egyre inkább pártként funkcionált.

A pártjelleg erõsödésével nem tudtak megoldódni, sõt tovább mélyültek a magyarság meglévõ intézményei, szervezetei és a VMDK közötti feszültségek. De súlyos ellentétek merültek fel a VMDK és a vajdasági magyarság más új önszervezõdési formái között is. A pártszellem nem ismeri el sem a másságot, sem a többes társadalmi szerephelyzetet. A VMDK vezetõségében eluralkodóvá vált az a nézet, hogy mindazok a szervezetek, amelyek nem a VMDK támogatásával, hanem VMDK-sok kezdeményezésével és részvételével jöttek létre, a VMDK-nak vannak alárendelve. A VMDK elnöksége önkényesen beleszólhat dolgaikba, leltárba veheti készleteiket, elszámoltathat velük, kisajátíthatja anyagi javaikat, menesztheti vezetõségüket, felfüggesztheti tevékenységüket stb.

Ez az õrület a Vox Humana bekebelezési kísérletében csúcsosodott ki január elején, amikor a VMDK balos szárnya meneszteni kívánta a papokat, apácákat, orvosokat, értelmiségieket és más "VMDK-ellenes" elemeket a segélyszervezetbõl, hogy a "húsosfazék" kizárólag a pártvezetõség felügyeletébe kerüljön.

A pártosodás sok minden mást is felszínre vetett. A VMDK-n belüli többféle eszmei-politikai irányzat között jelentõs hangsúlyeltolódás következett be. Megszûnt a pártsemlegesség, amelynek következtében veszélybe került az a kompromisszum, amely az autonómiáért való küzdelem érdekében összetartott bennünket. Talán ez sem véletlen. A rendszerváltás folyamatának lelassulása Közép- és Kelet-Európában, a baloldali visszarendezõdés illúziója Magyarországon, a kommunista hatalom megszilárdulása Szerbiában sokakat felbátorított, akik eddig a pártsemlegesség mögött meghúzták magukat, és kezdték megmutatni igazi arcukat.

A VMDK vezetésén belüli kommunista frakció részérõl leplezetlenül megjelent a hatalom kisajátítására és a másként gondolkodókkal való leszámolásra irányuló törekvés. Módszerekben nem válogatva, vádaskodással, rágalomhadjárattal próbálják félreállítani politikai ellenfeleiket. A szervezeti munka erõsítése, javítása, demokratizálása helyett a frakció magához ragadta az információközvetítés, a kapcsolattartás, a politikai döntéshozatal elõkészítésének jogkörét. Kierõszakolt testületi döntésekkel próbálják szentesíteni csoportérdekeiket, amelyek nagy veszélyt jelentenek a közösségre nézve. Ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy Ágoston András, messze túllépve elnöki szerepkörét, önkényesen levelezget a VMDK nevében, anélkül, hogy a VMDK vezetésével egyeztetne. Úgynevezett elnöki leveleivel nagy károkat okozott már eddig is a szervezetnek, újabb rágalmazó és pereskedõ levéláradatával azonban már súlyosan ártott az egyetemes magyarság érdekeinek is.

Sajnos az a helyzet, hogy a VMDK már csak a nevében azonos önmagával. Se nem demokratikus, se nem közösség többé. Átalakult párttá, kommunista párttá, legalábbis ami a vezetését illeti. Hiszem azt, hogy ezek a dolgok itt a közgyûlésen a helyükre kerülnek, hogy a VMDK újra nyitott, demokratikus közösséggé fog válni, amely hozzájárul a vajdasági magyarság közösséggé szervezõdéséhez, s amelyen belül mindenki megtalálja helyét a számára legmegfelelõbb szerepkörben.

De hogyan történjen mindez? Szerintem a szervezeten belüli politikai ellentétek, az ellentétes ideológiai platformok jól megférhetnek egymás mellett egy demokratikus szervezetben. A baj az, ha egy szûk csoport kisajátítja a hatalmat és a vajdasági magyarság érdekeit, ahogyan ez történt. Bármelyik politikai opció felülkerekedése óhatatlanul feszültségekhez konfrontálódáshoz és hosszú belháborúhoz vezet, egy bolsevista vonal pedig kifejezetten tragikus lenne a vajdasági magyarságra nézve. A megoldás lehetõségét a platformosodásban látom, a másság elismerésében és az érdekek egyeztetésében. Ennek érdekében, amíg a platformok felállnak, és a szervezet új szabálya elkészül, ideiglenes ügyvezetõ elnökséget kellene kineveznünk.

Ez lenne a legésszerûbb megoldás. Tragikus lenne, ha nem adnánk magunknak idõt a dolgok rendezõdésére. Tragikus lenne, ha követnénk az elmúlt évtizedek kommunista gyakorlatát, hogy a problémákkal való szembenézés és azok tényleges megoldása helyett tisztogatások és leszámolások mennének végbe a szervezetben. Azt a mély politikai válságot, amibe kerültünk, tisztogatással amúgy sem lehet megoldani, az ellentétek azzal csak mélyülnek.

Körülöttünk fenyegetõ események, egymásra acsargó népek. A veszély összehozott és összetartott bennünket. Egymásra leszünk utalva ezután is. A külsõ veszélyeztetettség ellenére foglalkoznunk kell belsõ bajainkkal. Minden népnek és népcsoportnak át kell mennie azon a tisztulási folyamaton, amely nélkül nem képesek megbékélni sem egymással, sem önmagukkal. Szeretném remélni, hogy felnõttünk az elõttünk álló problémák megoldásához, hogy a magyarság érdekeit nem rendeljük alá szûk pártpolitikai érdekeknek és meggondolásoknak.

Kasza József

Tisztelt hölgyek és urak, kedves barátaim!

Nagyon szeretném hinni, hogy a mai találkozásunk és vitánk a felgyülemlett gondok és problémák megoldását eredményezi majd, és beindítja azt a letisztulási és megújhodási folyamatot, amely után nemcsak tiszta lelkiismerettel tudunk egymás szemébe nézni, hanem emelt fõvel tudjuk kijelenteni a vajdasági magyarság elõtt, hogy felmértük az eddig megtett utat, tanultunk hibáinkból, tudjuk és merjük vállalni azt a hatalmas feladatot, amelyet bizalmukkal és szavazataikkal vállunkra helyeztek. De ahhoz, hogy eddig eljussunk, nyíltan és bátran meg kell nevezni mindazokat a problémákat, amelyek most fekete felhõként lebegnek felettünk, hordják magukban a megsemmisülés vagy többfelé szakadás veszélyét is. S hogy ez így van, bizonyosan érezzük, tudjuk. Az elmúlt néhány hónap eseménye, a nyíltszíni levelezgetések, kutatások, áskálódások, szervezkedések bizonyítják, hogy eluralkodott a hatalmi harc, elfelejteni hagyta azokat a feladatokat, amelyekért a szervezet alakult.

Nem vitatható az eredmény, amelyet az elmúlt 4 év alatt elért a VMDK, mégpedig az, hogy elismert politikai tényezõ lett úgy külföldön, mint belföldön. De észre kell venni, hogy elmúlt a vállveregetések idõszaka, hogy elmúlt a fellobbant lelkesedés, hogy bekövetkezett az az idõszak, amikor a megsemmisülés veszélye már kézzelfogható lett nemcsak a szervezetben, hanem a vajdasági magyarság körében is. Rá kell hogy eszméljünk és hangosan ki kell hogy mondjuk, hogy a vajdasági magyarság soraiból nem 20—25 000 ember hiányzik, hanem ettõl sokkal több. Lehet, hogy sokan túlzásnak veszik, ha azt mondom, hogy ez a szám már megközelítette a 100 000-et is. Csak nézzünk magunk között körül. S nézzük meg azt is, hogy mit tett a VMDK azért, hogy ezt meggátoljuk és lelassítsuk. Sajnos szépkeveset. Addig, míg külföldön kerestük az elismerést, nem akartuk észrevenni a menekülõk folyamát. Még most sem akarjuk, sõt viselkedésünkkel, meggondolatlan nyilatkozatainkkal gyorsítjuk ezt a folyamatot. Külön felszólítás nélkül is már majdnem elértük azt a számot, amellyel elnökünk sokkolni akarta az anyaországot a menekültekkel. A csúcsvezetõségnek észre kellett volna már régen venni, hogy a háború és a gazdasági zárlat elhúzódása, valamint a kül- és belpolitika alakulása elodázta, sõt a miloševiæi ígéretek ellenére bizonytalan ideig kitolta a hármas autonómia megvalósítását, de idõközben a vajdasági magyarság gazdaságilag és társadalmilag mind fokozottabb mértékben morzsolódik fel, még annak ellenére is, hogy sok esetben a különbözõ spontánul szervezõdõ értelmiségi csoportok nem várva a VMDK vezetõségére hoztak létre, és eddig sikeresen mûködtetnek szervezeteket, amelyek megkísérlik a már majdnem lehetetlent — itt tartani vagy legalább fékezni az elvándorlás ütemét. Itt azokra a szervezetekre gondolok, mint a Kosztolányi Dezsõ Diáksegélyzõ Bizottság, vagy a különbözõ nyári táborok szervezõi, vagy a tananyagpótló füzetek kiadói, hogy a többit ne soroljam. Itt kell hogy kiemeljem azt a tényt is, hogy a vajdasági magyar színház megálmodója sem a VMDK csúcsvezetõsége, hanem egy még kedvét nem vesztett értelmiségi csoport, azokkal a polgármesterekkel karöltve, akik hisznek az itt maradásban, és bár kis lépésekkel lassan építgetik az autonómia körvonalait. A VMDK önkormányzatai sem ültek babérjaikon, hanem önkezdeményezõen hozták létre az együttmûködés olyan formáját, amely elõrevetíti a területi autonómia megvalósításának lehetõségét. Sajnos azt is meg kell hogy jegyezzem, erre az együttmûködésre sokkal jobban figyelt fel a CPC,3 mint saját szervezetünk vezetõi, akik még mindig nem vettek magukon erõt, hogy végighallgassák a polgármestereket és önkormányzatokat, de ennek ellenére elõszeretettel kritizálják és minõsítik azok tevékenységét. Nem ritkaság az a jelenség sem, hogy bátorítás helyett, tanácsadás helyett kárörvendve figyeljük, hogyan fuldokolnak a problémákban az önkormányzatok. Ne értsenek félre, nem hibátlan az önkormányzatok mûködése, mert sokan még most tanulják a politikai vezetés-irányítás szabályait, s teszik ezt olyan körülmények között, mint a pénztelenség, kommunista-szocialista apparátus öröklése, ezeknek kisöprési lehetetlensége, valamint az államapparátus szocialista diktátuma. Hangosan kell kimondani azt a tényt is, hogy a segítés helyett rejtett rivalizálási sugallatok elhintését is tapasztalhatták ezek az emberek a csúcsvezetés részérõl, megkísérelve Szabadka ellen fordítani legalább a VMDK körzeti szervezeteit, ha már az önkormányzatokat nem lehetett.

Nem véletlen, hogy elnökünk a szabadkai közgyûlésen körömszakadtáig a gazdasági vállalkozások, valamint a gazdasági program kidolgozása ellen kardoskodott, megosztva a szervezetet, de egy szóval sem reagált az egy évvel késõbbi eseményre, hogy a sajtó hasábjain keresztül méltatják a zentai VMDK gazdasági programját, ugyanazokkal a tézisekkel, amelyeket a szabadkai közgyûlés már jóval korábban és sokkal kidolgozottabb formában javasolt. Az akadékoskodás feltételezhetõ oka valószínûleg az, hogy az okos és az elengedhetetlenül szükséges gazdasági program kidolgozása még jobban megerõsítette volna Szabadka pozícióját, s annak ellenére, hogy a vajdasági magyarság javát szolgálta volna, a csúcsvezetõség ezt semmiképpen sem óhajtotta. Ez nemcsak a legerõsebb körzeti szervezetnek okozott kárt, mert tagsága hitevesztetten morzsolódik le, hanem a vajdasági magyarságnak is. A gazdasági program hiányában polgáraink saját hazájukban jogfosztottak, kiszolgáltatottak lesznek, bérmunkásként dolgozhatnak majd a nagy szerb vállalatokban, magáncégeknél stb., mert a VMDK nem hozta õket olyan helyzetbe, hogy itt felkészülve gazdaságilag kapaszkodjanak meg a vajdasági rónán. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a négyes funkciójú gazdasági bizottság, amelynek feladata:

— a VMDK pénzügyi helyzetének pontos nyilvántartása,

— a vajdasági magyarság anyagi támogatásának szervezett és nyilvántartott begyûjtése,

— a délvidéki magyarság gazdasági felemelkedésének megtervezése és megszervezése,

— országos gazdasági tervjavaslat kidolgozása

lett volna, bizony sok kellemetlenségtõl mentesíthette volna érdekszervezetünket. Most itt állunk olyan rendezetlen pénzügyi viszonyok között, amelyek ha hamarosan nem tisztázódnak, a szervezet felbomlásához vezethetnek.

Érzik hangomon, hogy idegesen reagálok. Ugyanis érzem a pillanat súlyát, azt, hogy a vezetõség elszakadt a néptõl, megfeledkezett a nyomorról, az éhínségrõl, a télrõl, amit ez a magyarság itt átélt. Magával volt elfoglalva, nem orvosolta ezt. Nekünk ezen nagyon gyorsan változtatni kell , legszükségesebb most az összetartás. Elfeledni azt, ami volt, nem ellenségeskedni egymás között, hanem összefogni, kézszorítva, célravezetõen körvonalazni az elkövetkezõ hónapok munkáit, hogy meg tudjuk még azokat tartani, akik úgy döntöttek, hogy itt élnek továbbra is velünk, hogy meg tudjuk még tartani azokat a szavazópolgárokat, akik nem ábrándultak még ki teljesen belõlünk.

Mirnics Károly

Eljöttem Zentára, a zentai csatába. Hideg észre és nyugalomra lesz szükségünk. Azért jöttem ki, hogy magukba nyugodtságot öntsek, amennyire ez az én képességeimtõl kitelik.

A tisztújító közgyûlés nem lehet a hiúság vására. Jómagam is már e hiúságokon túltettem magam, de a tisztújító közgyûlés a legszigorúbb bírája mindenkinek. Legjobban meg lehet különböztetni azt, aki demagógiát szór, attól, aki valamit tett a magyarság érdekében.

A magyar közösségnek állandóan rövid idõ áll a rendelkezésére, bármihez is nyúljon hozzá. Ez még sokáig így lesz. Nincs idõ tanulni a politikát, a politikát most gyorsan csinálni és cselekedni kell.

Az országban kíméletlen politikai harc folyik, rendkívüli állapot uralkodik, és ebbõl kifolyólag a szervezet is rendkívüli körülmények között cselekszik.

Tisztújító hozzáállásunkkal feltétlenül biztosítani kell a következõ két célt: 1. a szervezet eddigi tevékenységének a folyamatosságát; 2. a szervezet politikai alanyiságát, vagyis az önállóságát és függetlenségét minden irányban. Erre teszem a legnagyobb hangsúlyt. Figyelembe véve e két célt, a körülményeket és a követelményeket, ajánlom a tisztújító közgyûlésnek a következõket: az alelnökök számát kettõrõl háromra kell emelni, és az egyik alelnök kötelezõen Bánátból kell hogy kikerüljön. Ismét ajánlom Ágoston Andrást a VMDK Elnökségébe, illetve elnöknek. Ismét ajánlom Vékás Jánost a szervezet elnökségébe és alelnöknek.

Ez a tisztújító közgyûlés, amennyire csak lehet, újítsa fel az elnökséget és a tanácsot olyan személyiségekkel, akik élvezik a tagság bizalmát. Ágoston Andrásról és Vékás Jánosról elmondható, hogy lemérhetõ következetességgel védték a magyar közösség önállóságát és függetlenségét minden irányban. Személyiségük ezért szavatolja a magyar közösség tevékenységének folyamatosságát. Meglehet, sõt nagyon is biztos, hogy az õ politikai munkásságukban is sok elkerülhetõ hiba volt. Mulasztások, melléfogások, tévedések stb. Mindent egybevéve azonban a politikai tevékenységükben azt tették, amit most tenniük kellett, amit tehettek, és amit a tagság elvárt tõlük. Példájukon meggyõzõdhetünk, ahogy változik a szervezet, õk is úgy szabadulnak meg számos régi beidegzõdésüktõl és az elmúlt rendszerbõl magukkal hozott, közéletben káros, rossz tulajdonságuktól. Ugyanakkor feladatuknak kell megtenni, hogy folyamatosan dolgozzanak a magyar közösség vezetõségének a személyzeti megújításán, minél több új személyiség bevonásával az aktív politikai életbe, az aktív részvételbe, tárgyalásokba stb.

Jobban érzõdjön a körzeti és szórványokban mûködõ vezetõségek hatása az országos vezetõségre. E téren Ágoston Andrástól és Vékás Jánostól meg kell következetesen követelni, hogy tegyék túl magukat minden személyi jellegû hiúságon. Önzetlenül egyengessék minél több politikai és közéleti munkára rátermett személyiség kibontakozását. A helyzetünk és a körülményeink továbbra is aggasztóak. A lehetõségeink továbbra is korlátozottak. A tér, amelyben mûködhetünk, a lehetõségeinknél is szûkreszabottabb. Ebben a politikai valóságban kell tenni annyit, amennyit meg lehet tenni. A vezetõségünktõl nem szabad elvárni lehetetlen dolgokat, de a tagság kérje tõlük számon a lehetségeseket.

Elhangzottak a VMDK zentai tisztújító közgyûlésén, 1994. március 29-én

A botrány. Szerk. Ágoston András, Vékás János, Újvidék, VMDK, 1994. 16—20.
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/2029.

21.

Állásfoglalás a válságról

A VMDK-ban kirobbant pénzügyi botrány nyomán a vajdasági magyarság eddig nem tapasztalt politikai válságba került. A vitatkozó politikusok valótlan állításai és a sajtó fékevesztett VMDK-ellenes hadjáratának nyomán a vajdasági magyarság értetlenül, zavarodottan és gyanakvással figyeli az eseményeket. Ez a helyzet, ha sokáig eltart, végül is alkalmatlanná teszi a vajdasági magyarságot arra, hogy önállóan küzdjön, s eredményeket érjen el autonómiatörekvéseinek megvalósításában.

A válság okai

Az elmúlt idõszakban, jóllehet minõségileg új viszonyok alakultak ki a kisebbségek és az anyaország között, az anyagi támogatások terén számos hiányosság jelentkezett. Vajdasági vonatkozásban ezek közül kettõt kell kiemelni.

Elõször, a magyar kormányzat politikailag támogatta ugyan a VMDK-t, végül már az általa képviselt autonómiatörekvéseket is, de az anyagi támogatást a VMDK-t és az általa képviselt autonómiatörekvéseket ellenzõ csoportok, intézmények kapták. Így az anyagi támogatásnak nem volt meg az a kettõs funkciója, amely nélkül az eredményes politikai harc elképzelhetetlen. Az anyagi támogatás ugyanis akkor hatékony, ha egyrészt hozzájárul a segélyezett tevékenység fenntartásához, másrészt ösztönzi az autonómiatörekvéseket.

Másodszor, a magyar kormányzat néhány erõs embere, azzal a céllal, hogy a VMDK-t is felsorakoztassa a kormánykoalíció támogatói közé, a VMDK szempontjából fontos tevékenységek kiegészítõ pénzelését a párthûség kinyilatkoztatásától tette függõvé. Mivel ezzel a VMDK tisztújító közgyûlésén a küldöttek több mint kétharmados többsége nem értett egyet, s nem vállalta az anyagi támogatás politikai közvetítõ útján történõ leosztását sem, a VMDK-n belüli összeütközés, majd szakadás elkerülhetetlenné vált.

A VMDK-ban folyó belharc szárnyakat adott a reformos és restaurációs ellenzéknek (ide sorolható az egypártrendszerben hatalmon levõ vezetõk csoportja, beleértve a Magyar Szó, valamint a Magyar Tanszék politizáló élcsapatát is) mind a VMDK-ban, mind pedig azon kívül. Szövetkeztek, s úgy döntöttek, hogy a VMDK pénzügyi botrányba keveredett tisztségviselõivel együtt egy új, úgymond érdekszervezetet alakítanak, hogy megtarthassák a már átutalt pénzt, illetve, hogy újra politikai pozíciót vívhassanak ki maguknak.

Ezzel párhuzamosan, mivel ezt a VMDK demokratikus alapszabálya lehetõvé teszi, megkísérlik belülrõl is rombolni a szervezetet. Így kerülhetett sor például arra, hogy Csubela Ferenc, az új szervezet egyik legaktívabb kezdeményezõje és szervezõje, jelenleg is ott ül a VMDK Elnökségében.

Miért került sor a válság elharapózására?

Mindenekelõtt azért, mert a VMDK nem tudta kompromisszum útján megoldani belsõ anyagi és politikai természetû vitáit. A titkos szavazás során alulmaradtak nem tudtak belenyugodni a vereségbe, s az új szervezet létrehozatalában látják a kiutat. A politikai válság kirobbanásához azonban az is hozzájárult, hogy autonómiaügyben kezdettõl fogva kemény ellenzéknek bizonyult mind a reformos, mind pedig a restaurációs politikusok csoportja. Õk a Magyar Szó segítségével igyekeztek politikailag semlegesíteni a VMDK autonómiatörekvéseit.

Mi a lényege az autonómia körüli politikai küzdelemnek?

A VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megõrzéséhez s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Az autonómia fõ elemeként ki kell emelni a politikai szubjektivitást, a lehetõséget, hogy politikai érdekszervezetén, a VMDK-n keresztül a vajdasági magyarság feltárja, kifejezze és képviselje legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy politikai követeléseivel a vajdasági magyarság kifelé egységesen és önállóan léphet fel.

Eddig a magyar vezetõk mindig felfelé, a szerb hatalom irányában tartoztak felelõsséggel, s lefelé, a magyarok irányában intézkedtek. A VMDK autonómiakoncepciója azt szorgalmazza, hogy a magyarok által megválasztott vezetõk maguknak a magyaroknak tartozzanak felelõsséggel, ne pedig másnak.

Természetes, hogy az autonómia szervének, a Kisebbségi Tanácsnak a megválasztása a többpártrendszer elvei alapján történik. A Kisebbségi Tanács döntene azokban az ügyekben, amelyek az autonómia hatáskörébe tartoznak. Eszerint a VMDK kifelé, a szerb, illetve a nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig, a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belsõ sokszínûségét.

A VMDK nem ragaszkodik az általa megfogalmazott autonómiamodell minden betûjéhez, hisz a modell kétségtelenül tartalmazhat elfogadhatatlan részmegoldásokat is, de esetleges módosítása a fent rögzített lényeget nem érintheti. Amennyiben módosításra kerülne sor, Glatz Ferenc akadémikusnak a kisebbségi autonómiák megvalósítására vonatkozó tanulmányából lehetne kiindulni. Õ kiemelten foglalkozik a kisebbségi közösségek politikai szubjektivitásával és szorgalmazza a saját ügyekben való önálló döntéshozatal különbözõ formáit, valamint az ezzel járó politikai felelõsséget.

A VMDK politikai ellenfelei vagy nem akarnak egyáltalán autonómiát, vagy pedig megelégednének formális autonómiával, amely nem tartalmazza sem a politikai szubjektivitás elvét és ezzel összefüggésben az önálló döntéshozatal igényét, sem pedig a sokak számára nem túl vonzó, lefelé, a magyarok felé irányuló felelõsséget.

Mit fog most tenni a VMDK?

Ha politikai szervezet vagy politikai szervezetek alakulnak, s ezek politikai programmal lépnek fel, akkor politikai küzdelem várható, melyben a VMDK arra fog törekedni, hogy továbbra is megtartsa a magyar szavazók többségének támogatását.

Ha olyan nem politikai jellegû egyesület alakul, amely részt kér az érdekvédelmi tevékenységbõl, akkor politikai küzdelemre csak abban az esetben kerül sor, ha az a fenn vázolt autonómiakoncepció megváltoztatására törekszik.

Lehetséges az együttmûködés minden olyan politikai akcióban, amely összhangban van a VMDK célkitûzéseivel. Jelenleg ilyen a VMDK-nak a magyar iskolahálózat kiépítésére irányuló kezdeményezése.

Lehetséges-e a pénzügyi botrányt követõ politikai válság leküzdése?

Igen, de csak nyilvános vitában, úgy, hogy közben a vajdasági magyarság maga is véleményt formáljon arról, mi most a teendõ. Vita közben figyelni kell arra, melyik megoldás van leginkább összhangban a Kárpát-medencében élõ magyarság legáltalánosabb érdekeivel. Nagyon fontos, hogy a vita közben a VMDK folytassa szokásos politikai tevékenységét, mert a belsõ nézetkülönbségeket máris igyekeznek kihasználni azok a politikai erõk, amelyek a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek akarnak gátat vetni.

Ada, 1994. június 15-én

A VMDK Elnöksége

Magyar Szó 1994. június 17.

22.

Kezdeményezés
a Szerb Köztársaságban élõ magyarság önkormányzatának létrehozására

Az idevágó nemzetközi dokumentumokból, valamint a Szerb Köztársaság Alkotmányából kiindulva, mely szerint a Szerb Köztársaság a benne élõ polgárok demokratikus állama, amely a polgárok szuverenitásának elvén nyugszik,

figyelembe véve, hogy:

— a nemzeti kisebbségi önkormányzat nélkülözhetetlen feltétele a vajdasági magyar népcsoport identitása megõrzésének;

— a Kárpát-medencében és a balkáni térségben a kisebbségek megoldatlan helyzetének demokratikus rendezése biztonsági tényezõ;

— a politikai szubjektummá vált kisebbségek, demokratikus módszerekkel folytatott küzdelmük során, fontos tényezõivé váltak a térségben zajló demokratizálódási folyamatoknak;

szem elõtt tartva a nemzetközi közösség, különösen az Európai Unió és a Jugoszlávia-konferencia erõfeszítéseit, amelyeket a Jugoszlávia szétesésével és a területén alakuló új államok létrejöttével összefüggõ nyílt kérdések megoldása érdekében tett;

bízva abban, hogy a volt Jugoszlávia területén a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésekor a békefolyamat irányítói nem alkalmaznak kettõs mércéket, s ha kell, közvetítõkkel is segítik a demokratikus megegyezés létrejöttét;

feltételezve, hogy a Szerbiából és Crna Gorából álló Jugoszláv Köztársaság, a szerb és a Crna Gora-i nép érdekeinek megfelelõen tagja kíván lenni a demokratikus európai államok közösségének, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy a Szerb Köztársaságon belül, a köztársaság szervei és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége közötti dialógus és a közös érdekeket kifejezõ megegyezés alapján, megalakítható a vajdasági magyarság közösségi identitása megõrzésének közjogi kerete, a hármas tagolású Magyar Autonómia, mely magában foglalja:

— a részleges, illetve a teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális magyar helyi önkormányzatokat,

— a különleges státusú Magyar Autonóm Körzetet,

— valamint a személyi elvû kisebbségi önkormányzatot.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Közgyûlése 1995. március 11-én magáévá tette a Magyar Autonómia létrehozataláról szóló kezdeményezést, s azt a Szerb Köztársaság Népképviselõháza elé terjeszti elfogadásra.

Magyar Autonómia

A Magyar Autonómia modellje demokratikus kompromisszum, amely a népek önrendelkezése és az állam szuverenitásának a nemzetközi jogban meghirdetett elve közötti egyensúlyon alapul. Érvényesítése háttérbe szorítja mind a szeparatista, mind pedig a nemzetállamot abszolutizáló szélsõséges erõket. Felépítésében megmutatkozik a felismerés, hogy a kisebbségek politikai szubjektum volta a Kárpát-medencében és a Balkánon, de máshol is, olyan tény, amelyet nem lehet megkerülni. Másrészt, a Magyar Autonómia a kisebbségi törekvésekbõl adódó konfliktusokat az államon belül, az állami szuverenitás tiszteletben tartásával kívánja megoldani, elõsegítve ezzel a Szerbiában zajló demokratizálódási folyamatokat is.

Alapvetõen demokratikus modellrõl lévén szó, a Magyar Autonómia csak a piacgazdálkodás és a politikai pluralizmus feltételei között valósítható meg. Ezért a VMDK maga is részt vállal azokban a politikai folyamatokban, amelyek e feltételek létrehozatalára irányulnak.

A Magyar Autonómia szavatolja:

— a vajdasági magyarság politikai szubjektum voltának megjelenítését mind a szerb, mind pedig a nemzetközi színtéren;

— legitim magyar vezetõk megválasztásának lehetõségét;

— az autonómia intézményrendszerének mûködését a tömbmagyarság, illetve a szórvány- és a szigetmagyarság részérdekeinek, valamint a vajdasági magyarság egésze érdekeinek megfelelõen;

— a politikai pluralizmus érvényesítését.

A szerbiai társadalom következetes demokratizálódása, s így a Magyar Autonómia megvalósítása is, szükségessé teszik, hogy a Szerb Köztársaság Népképviselõháza becikkelyezze az erre a kérdéskörre vonatkozó nemzetközi dokumentumokat és a bennük foglalt jogszabályokat beépítse jogrendszerébe.

A VMDK a Magyar Autonómia modelljének kidolgozásakor figyelembe vette a helsinki Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet, valamint a madridi és a bécsi utóértekezlet záróokmányait, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet emberi szabadságjogokkal foglalkozó határozatait, a Párizsi Charta ajánlásait, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó genfi szakértõi bizottság állásfoglalásait, valamint a hágai Jugoszlávia-konferencia javaslatait, különösen a Badinter-biztottság állásfoglalásait, lord Carrington béketervét, valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját. Az említett szempontok és felsorolt dokumentumok alapján a Magyar Autonómiát a VMDK a következõkben határozza meg:

1. Területi autonómiák

A területi autonómia a földrajzilag és közigazgatásilag meghatározott területen belül érvényesülõ kisebbségi jogok összessége. E kisebbségi jogok megvalósítását a képviseleti testületek megfelelõ nemzeti összetétele szavatolja. A területi autonómia nem bontja meg az állam területét. Ellenkezõleg, erõsíti az állampolgár és az államterület kapcsolatát.

A területi autonómiák a helyi lakosság egészét szolgálják. Keretet adnak a lakosság különbözõ nemzetiségû csoportjainak érdekeik összehangolásához és érvényesítéséhez. A Magyar Autonómia modelljében a területi autonómia célja, hogy a lakosság összetételének megfelelõen biztosítsa a magyar népesség arányos részvételét és érdekeinek érvényesítését a képviseleti szervekben, a közigazgatásban, a közbiztonság szerveiben és az igazságszolgáltatásban.

A Magyar Autonómia területén élõ polgárok különbözõ nemzetiségû csoportjai politikai és anyagi érdekeiket az arányos részvétel útján juttathatják kifejezésre, különösen a nyelvhasználat, a területrendezés, a területigazgatási beosztás, a közszolgáltatások, valamint az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás során.

A VMDK a területi autonómiákat a szerbiai alkotmányos rendszer demokratikus fejlõdésének reményében, a lord Carrington béketervében leírt különleges státusú községek mintájára, valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának meghagyásai alapján kívánja felépíteni.

A területi autonómiák tevékenységének felügyelete az alkotmányban vagy törvényben elõírt eljárásban és keretekben valósul meg.

Ennek értelmében az országos hatáskörû igazgatási szervek jogosítványokat adnak át a helyi autonómia szerveinek.

A magasabb szintû igazgatási szervek a helyi szervek fölött csak azon feladatok tekintetében gyakorolhatnak igazgatási felügyeletet, amelyek végrehajtására a helyi hatóságok tõlük kaptak megbízatást.

A területi autonómiák törvényben lehetõvé tett saját pénzforrásokra jogosultak, és abból eredõ javaikat hatáskörük gyakorlása során szabadon használhatják fel.

A területi autonómiák szükség esetén állami vagy más pénzforrásokból származó támogatásban részesülhetnek.

A területi autonómiák közös céljaik megvalósítása érdekében együttmûködésre törekednek.

A területi autonómiák kapcsolatokat létesíthetnek és együttmûködhetnek más államok helyi önkormányzataival.

1. 1. Községi autonómiák

A községi autonómia a területi autonómia alapja. Mivel a Szerb Köztársaságban a községek több településbõl állnak, a községi autonómiákra vonatkozó megállapítások a községeket alkotó településekre (helyi közösségekre) is vonatkoznak.

Az állam a községekben a kisebbségek számára részleges vagy teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómiát szavatol.

1. 1. 1. Részleges politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómia

1. 1. 1. 1. A nem magyar többségû községekben, ahol legalább öt százalék a magyar lakosság aránya, vagy ahol ennél kevesebb, de a helyi magyar lakosság igényli, a képviseleti testület:

— a törvényben maghatározott módon gondoskodik a hivatali nyelvhasználatban és a középületek felirataiban a kétnyelvûségrõl, a közösségi rendezvényeken és a középületeken pedig a magyar zászló és egyéb nemzeti szimbólum használatáról, továbbá biztosítja a magyar zászló és egyéb nemzeti szimbólumok használatának szabadságát a köz- és magánépületeken, a községi, egyesületi és magánrendezvényeken egyaránt;

— törekszik arra, hogy a községi közigazgatásban, a községi szintû igazságszolgáltatási szervekben, valamint a községi képviselõ-testület által alapított vállalatokban, intézményekben a választott és kinevezett vezetõk, valamint a közbiztonsági szervek nemzeti összetétele minden szinten megfeleljen a lakosság nemzeti összetételének;

— anyagilag és erkölcsileg támogatja a községi magyar oktatási és mûvelõdési intézményeket, valamint tájékoztatási eszközöket;

1. 1. 1. 2. A szórványban levõ magyar többségû településeken (helyi közösségekben) a képviseleti testület:

— a törvényben meghatározott módon állami segítséggel gondoskodik a kétnyelvûségrõl a hivatalokban, valamint a középületek, az utca- és helységnévtáblák feliratozásában, továbbá biztosítja a magyar zászló és egyéb nemzeti szimbólumok használatának szabadságát a köz- és magánépületeken, a községi, egyesületi és magánrendezvényeken egyaránt;

— anyagilag támogatja a községi magyar oktatási és mûvelõdési intézményeket, valamint tájékoztatási eszközöket;

— a személyi elvû kisebbségi önkormányzattal együttmûködve kíséri a nemzeti identitás megõrzése szempontjából fontos intézmények mûködését és javaslatokat tesz a jelentkezõ problémák megoldására.

1. 1. 2. Teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómia

A magyar többségû községekben teljes politikai-igazgatási és nyelvi-kulturális autonómia alakul. A községi képviselõ-testület az államban érvényes önkormányzati választási törvények alapján jön létre.

A magyar többségû községek képviseleti testülete:

— állami segítséggel gondoskodik a nyelvi egyenjogúságról a hivatalokban, a tanügyben, valamint a középületek, az utca- és helységnévtáblák feliratozásában, továbbá biztosítja a magyar zászló és egyéb nemzeti szimbólumok használatának szabadságát a köz- és magánépületeken, a községi, egyesületi és magánrendezvényeken;

— vállalja, hogy a helyi többségi nyelv ismeretének megkövetelésén kívül semmi származásbeli vagy kisebbséghez tartozási követelményt a tisztviselõi karral szemben nem támaszt;

— törekszik arra, hogy a községi közigazgatásban, a községi szintû igazságszolgáltatási és közbiztonsági szervekben, valamint a községi képviselõ-testület által alapított vállalatokban, intézményekben, valamint a közbiztonsági szervekben a választott és kinevezett személyek nemzeti összetétele megfeleljen a község nemzeti összetételének;

— a kommunális, területrendezési, valamint más községi szintû tevékenységek esetében, a törvényekkel összhangban érvényesíti a helyi lakosság alapvetõ érdekeit;

— anyagilag támogatja a községi oktatási, mûvelõdési intézményeket és tájékoztatási eszközöket;

— a személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveivel együttmûködve kíséri a nemzeti identitás megõrzése szempontjából fontos tevékenységek és intézmények mûködését, és javaslatokat tesz a jelentkezõ problémák megoldására;

— dönt a Magyar Autonóm Körzethez való csatlakozásról.

1. 2. A Magyar Autonóm Körzet

A Szerb Köztársaságban, a magyar többségû — különleges státusú — községek, a magyar népcsoport nemzeti identitásának hatékonyabb megõrzése céljából létrehozzák a Magyar Autonóm Körzetet.

A Magyar Autonóm Körzet közigazgatási körzetként beépül a Szerb Köztársaság közigazgatási rendszerébe. Önkormányzati hatáskörét és szervezeti felépítését a személyi elvû kisebbségi önkormányzat legfelsõbb szervének, a Vajdasági Magyarok Gyûlésének Politikai Tanácsa és a Szerb Köztársaság Kormányának Megállapodása alapján a Szerb Népképviselõház törvénnyel jelöli ki.

A megállapodás kitér:

— a közoktatásügyre,

— a mûvelõdésre,

— a tájékoztatásra,

— a vallásügyre,

— a gazdasági és szociális ügyek igazgatásának körére,

— az egészségügyre,

— az igazságszolgáltatásra és közbiztonságra,

— a mûemlékvédelemre,

— a környezetvédelemre,

— az önkormányzat költségeire és a költségek fedezetének megállapítására,

— azokra a helyi igazgatási ügyekre, amelyek az autonómiára vonatkozó törvények és más jogszabályok szerint az önkormányzat hatáskörébe tartoznak.

A csatlakozásról a községi képviselõ-testületek döntenek. Ha a községi képviselõ-testület nem foglal állást a kérdésben, vagy a polgárok elégedetlenek a döntésével, 100 polgár javaslatot tehet a népszavazás kiírására, 1 000 polgár aláírása pedig kötelez erre.

A Magyar Autonóm Körzet létrehozatalának folyamatában, a körzethatár mentén, a különbözõ községekhez tartozó települések, a helyi lakosság népszavazáson kinyilvánított érdekeinek megfelelõen, csatlakozhatnak a Magyar Autonóm Körzethez tartozó valamely községhez. Az erre vonatkozó népszavazást a település 100 szavazópolgára kezdeményezheti, ezer szavazópolgár vagy a szavazópolgárok 20 százalékának aláírása pedig kötelez a népszavazás kiírására.

A Magyar Autonóm Körzet székhelye Szabadka.

A Magyar Autonóm Körzet önkormányzati hatásköre kiterjed mindazokra az ügyekre és az igazgatás mindazon formáira, amelyek a terület és nép sajátos viszonyainál fogva különleges igazgatási formákat tesznek szükségessé.

A Magyar Autonóm Körzet területén egyenjogúak azok a nyelvek, melyeket a csatlakozó községek alapszabálya egyenjogúnak nevez meg.

A Magyar Autonóm Körzet zászlója háromszínû: piros-fehér-zöld. A zászlót és más nemzeti szimbólumokat az alkotmánnyal és törvénnyel összhangban használják.

2. Személyi elvû kisebbségi önkormányzat (perszonális autonómia)

2. 1. Alapelvek

2. 1. 1. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok a társadalom politikai és kulturális pluralizmusának lényeges összetevõi. Minden kisebbségnek és népcsoportnak sérthetetlen és elidegeníthetetlen joga önazonosságának védelme és nemzeti szimbólumainak használata.

2. 1. 2. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok részesei a nép hatalmának, s hazájukban államalkotó tényezõk. A kisebbségi jogok kiterjednek a kisebbségi alapon történõ szervezkedés szabadságára, a területi autonómiákra, valamint a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzatra.

2. 1. 3. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat és annak szervei, illetékességüket tekintve közvetlenül szolgálják a vajdasági magyarság önazonosságának megõrzését. Az itt folyó döntéshozatalban csak a magyarok által megválasztott képviselõk vesznek részt, s ezért közvetlenül felelõsek a vajdasági magyarság sorsának alakulásáért.

2. 1. 4. Az állam részvételét az autonómia intézményeinek pénzellátásában a kisebbségeknek az általános gazdasági folyamatokban való részvállalása indokolja.

2. 1. 5. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat pénzellátását az állam közvetlenül a költségvetésbõl és más forrásjövedelmek átengedésével fedezi. Az egykor a magyar egyesületek és szervezetek tulajdonát képezõ, idõközben államosított oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények a személyi elvû kisebbségi önkormányzat megalakulásakor annak tulajdonába mennek át.

Azokat az ingatlanokat, amelyek a reprivatizáció folytán polgári és egyesületi tulajdonba kerülnek, s a kisebbségi oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás ügyét szolgálják, az autonómia, a tulajdonos beleegyezésével, kezelésbe veheti.

Ahol nem lehetséges az egykori helyzet természetbeni helyreállítása, az állam méltányosan kártalanítja a létrejött személyi elvû kisebbségi önkormányzatot, szavatolva a lehetõséget új, mûködõképes s a célnak megfelelõ intézmények létrehozatalára.

2. 1. 6. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat hatáskörébe tartozó ügyekben, különösképp az oktatás, a mûvelõdés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén, azaz minden olyan feladat ellátására, amelyek a rendelkezésre álló jogok védelméhez szükségesek, a Magyar Autonómia szerveinek az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban jogszabályalkotási joga van, s hatáskörében önállóan tevékenykedik.

2. 1. 7. A perszonális autonómia szerveit a vajdasági magyarok választási névjegyzékére felkerült személyek hozzák létre.

A vajdasági magyarok választói névjegyzékére felkerül az, aki

— magyarnak vallja magát,

— nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozik, vagy nem magyarként nyilatkozik, de õ vagy kiskorú gyermekei használják a személyi elvû kisebbségi önkormányzat intézményeit,

— nem nyilatkozik, vagy nem magyarként nyilatkozik nemzetiségérõl, és sem õ, sem kiskorú gyermekei nem használják a személyi elvû kisebbségi önkormányzat intézményeit, de évente bizonyos összeggel segíti az autonómia mûködését.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat választott vezetõ szerve a vajdasági magyarok választói névjegyzékébe felvehet olyan személyeket is, akik nem tartoznak a magyar nemzeti, nyelvi kisebbséghez, de neveltetésük, vallásuk, kulturális érdeklõdésük alapján, vagy egyéb meggondolásból, részt kívánnak venni a magyar önkormányzat munkájában és anyagi alapjainak biztosításában.

2. 1. 8. A költségvetésbõl származó céleszközök felhasználására a személyi önkormányzat választott vezetõ szerve pályázatot ír ki. A céleszközök rendeltetésszerû felhasználásának törvényességi felügyeletét az eszközök folyósítójának illetékes szerve látja el.

2. 1. 9. Az önkormányzat saját belátása szerint részt vehet olyan gazdasági vállalkozásban, amely hozzájárul anyagi helyzetének javításához, továbbá hitelt vehet föl és kötvényt bocsáthat ki.

2. 1. 10. A Vajdasági Magyarok Személyi Elvû Kisebbségi Önkormányzatának alapszabályát a Vajdasági Magyarok Gyûlése hozza meg, s az a Szerb Népképviselõház ellenjegyzése után lép életbe.

2. 1. 11. A személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz tartoznak mindazon intézmények és szervezetek, amelyeket az önkormányzat alapít, vagy amelyek állami, illetve társadalmi tulajdonból kerülnek át az önkormányzathoz.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz csatlakozhatnak azok a jogi személyek is, amelyek kinyilvánítják ez iránti óhajukat, és kérik a nyilvántartásba való felvételüket.

2. 2. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat célja

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat célja, hogy:

a) feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyarság alapérdekeit;

b) a Szerb Köztársaság hatalmi szerveivel kialakított demokratikus dialógus alapján, közös megegyezéssel szavatolja:

— a vajdasági magyarság nemzeti, etnikai és nyelvi önazonosságának megõrzését, oktatási, mûvelõdési, tájékoztatási, nyelvhasználati és más közösségi jogainak érvényesítését és védelmét;

— a vajdasági magyarság történelmi hagyományainak, tárgyi és szellemi kultúrájának ápolását, értékeinek gyarapítását.

2. 3. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szervei és hatásköre

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat legfelsõbb szerve a Vajdasági Magyarok Gyûlése. Két tanácsa van: a Perszonális Autonómia Tanácsa és a Politikai Tanács.

A Vajdasági Magyarok Gyûlésének végrehajtó szerve az Ügyintézõ Bizottmány.

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveinek hatásköre:

2. 3. 1. A Vajdasági Magyarok Gyûlése:

— meghozza a Vajdasági Magyarok Személyi Elvû Kisebbségi Önkormányzatának alapszabályát;

— elfogadja a személyi elvû kisebbségi önkormányzat munkájáról szóló évi jelentést, amelyet a Perszonális Autonómia Tanácsa terjeszt elõ;

— elfogadja a vajdasági magyarság helyzetérõl szóló évi jelentést, amelyet a Politikai Tanács terjeszt elõ;

— elfogadja a személyi elvû kisebbségi önkormányzat költségvetését;

— törvénytervezeteket terjeszt Szerbia Népképviselõháza elé az oktatás, a mûvelõdés és a tájékoztatás területérõl;

— elfogadja a magyar nyelv- és íráshasználat joga érvényesítésének programját;

— meghatározza az állami szervekkel, az anyaországgal, valamint a nemzetközi politikai élet résztvevõivel kialakítandó viszony és együttmûködés alapjait;

— titkos szavazással megválasztja a Vajdasági Magyarok Gyûlésének elnökét és alelnökét, valamint az Ügyintézõ Bizottmányt;

— dönt az Ügyintézõ Bizottmány elnökének és tagjainak visszahívásáról;

— megválasztja a Vajdasági Magyarok Gyûlésének munkatestületeit;

— meghozza a Vajdasági Magyarok Gyûlésének ügyrendjét;

— hatáskörén belül egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz.

2. 3. 2. A Perszonális Autonómia Tanácsa:

— az Ügyintézõ Bizottmány elõterjesztésében véglegesíti a személyi elvû kisebbségi önkormányzat tevékenységérõl szóló évi jelentés javaslatát, amelyet a Vajdasági Magyarok Gyûlésének nyújt be elfogadásra;

— elfogadja az oktatással, mûvelõdéssel és a tájékoztatással kapcsolatos évi pénzügyi tervet;

— elfogadja az oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás pénzellátására és fejlesztésére vonatkozó középtávú tervet, valamint az elosztás mércéit;

— elfogadja a területi autonómiák szerveivel való kapcsolattartás alapelveit, és szabályozza az együttmûködés és kapcsolattartás rendjét;

— jogszabálytervezeteket terjeszt be a Szerb Köztársaság kormányának;

— véleményezi az Ügyintézõ Bizottmány által a Vajdasági Magyarok Gyûlésének beterjesztett törvénytervezeteket;

— titkos szavazással megválasztja elnökét, alelnökét és munkatestületeit;

— titkos szavazással, listás választás útján, megválasztja a Politikai Tanács tagjait;

— dönt a Politikai Tanács tagjainak visszahívásáról;

— kinevezi a személyi elvû kisebbségi önkormányzat választás alá nem esõ tisztségviselõit;

— meghozza a tanács ügyrendjét;

— határoz a tanács szakszolgálatainak felállításáról s azok szervezeti felépítésérõl;

— ellenjegyzi a személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz tartozó intézmények, egyesületek, vállalatok alapszabályának a tanács hatáskörét érintõ részeit;

— egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz a saját hatáskörén belül.

2. 3. 3. A Politikai Tanács:

— feltárja, kifejezi és a Szerb Köztársaság illetékes szervei elõtt meg a nemzetközi politikai színtéren képviseli a vajdasági magyarság alapvetõ politikai érdekeit;

— elõkészíti a Vajdasági Magyarok Gyûlésének a vajdasági magyarság helyzetérõl szóló évi beszámolót;

— a Szerb Köztársaság kormányával megállapodást köt a Magyar Autonóm Körzet hatáskörérõl és szervezeti felépítésérõl;

— állásfoglalásokat alakít ki és képvisel, a vajdasági magyarság politikai törekvéseinek megfelelõen;

— hatáskörével összhangban koordinálja a tartományi, köztársasági és szövetségi képviselõk tevékenységét;

— titkos szavazással megválasztja a tanács elnökét és alelnökét;

— munkacsoportot jelöl ki, amely a Szerb Köztársaság kormányának képviselõivel tárgyalásokat folytat az évi megállapodás ügyében, a személyi elvû önkormányzat mûködésének anyagi és politikai feltételeirõl;

— elfogadja és az illetékes állami szervvel megköti a személyi elvû kisebbségi önkormányzat mûködésének politikai és anyagi feltételeire vonatkozó évi megállapodást;

— meghozza a tanács ügyrendi szabályzatát.

2. 3. 4. Az Ügyintézõ Bizottmány:

— gondoskodik a személyi elvû kisebbségi önkormányzat tevékenységét érintõ törvények és más általános érvényû jogszabályok, valamint a Vajdasági Magyarok Gyûlése és a Perszonális Autonómia Tanácsa által hozott elõírások, határozatok végrehajtásáról;

— elõkészíti és elõterjeszti a Perszonális Autonómia Tanácsának a személyi elvû kisebbségi önkormányzat tevékenységérõl szóló évi jelentés javaslatát;

— gondoskodik az oktatással, mûvelõdéssel és a tájékoztatással kapcsolatos évi pénzügyi terv megvalósításáról;

— gondoskodik az oktatás, mûvelõdés és tájékoztatás pénzellátására és fejlesztésére vonatkozó évi és középlejáratú tervek, valamint az elosztás mércéinek elõkészítésérõl;

— kidolgozza a területi autonómiák szerveivel való kapcsolattartás alapelveit és az együttmûködés meg a kapcsolattartás rendjérõl szóló határozat tervezetét;

— kapcsolatot tart a Szerb Köztársaság illetékes minisztériumi szerveivel a személyi elvû kisebbségi önkormányzat mûködésének politikai és anyagi feltételeirõl szóló évi megállapodás gyakorlati megvalósítása érdekében;

— hatáskörével összhangban törvény- és jogszabálytervezeteket készít elõ a Vajdasági Magyarok Gyûlésének és a Perszonális Autonómia Tanácsának;

— nyilvántartásba veszi a személyi elvû kisebbségi önkormányzat keretében mûködõ személyeket, vállalkozásokat, vállalatokat, intézményeket, szervezeteket, egyesületeket;

— hatáskörével összhangban kinevezéseket eszközöl;

— meghozza a bizottmány ügyrendjét,

— ellenjegyzésre begyûjti és véleményezi a személyi elvû kisebbségi önkormányzathoz tartozó intézmények, egyesületek és vállalatok alapszabályának a tanács hatáskörét érintõ részeit;

— általános felügyeletet gyakorol a személyi elvû kisebbségi önkormányzatokhoz tartozó oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények mûködésében;

— figyelemmel kíséri a nyelvhasználati gyakorlatot és javaslatokat tesz a nyelvi egyenjogúság elõbbrevitelére;

— egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz;

— dönt a bizottmány szakszolgálatainak felállításáról s azok szervezeti felépítésérõl.

2. 4. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveinek létrehozatala

A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveinek létrehozatalának sorrendje a következõ:

2. 4. 1. A Perszonális Autonómia Tanácsának megalakulása:

2. 4. 1. 1. A Perszonális Autonómia Tanácsa 51 tagjának megválasztása általános, egyenlõ, közvetlen és titkos szavazással történik. A szavazáson — amely a helyhatósági választások idõpontjában történik — azok vehetnek részt, akik felkerültek a vajdasági magyarok választói névjegyzékére.

2. 4. 1. 2. Jelölt lehet minden olyan polgár, aki rajta van a vajdasági magyarok választói névjegyzékén.

2. 4. 1. 3. A jelöléseket a bejegyzett politikai pártok és a vajdasági magyarok választói névjegyzékében szereplõ polgárok csoportjai végzik.

2. 4. 1. 4. A választásokat követõ 15 napon belül a Perszonális Autonómia Tanácsa megtartja alakuló ülését.

2. 4. 2. A Politikai Tanács megalakulása:

2. 4. 2. 1. A Perszonális Autonómia Tanácsa megalakulását követõ 15 napon belül, külön ülésen, listás választásokon, titkos szavazással megválasztja a 21 tagú Politikai Tanácsot.

2. 4. 2. 2. Jelölt lehet minden polgár, aki rajta van a vajdasági magyarok választói névjegyzékén és a jelölés idõpontjában tagja valamelyik általános választásokon megválasztott képviseleti testületnek, de nem tagja a Perszonális Autonómia Tanácsának.

2. 4. 2. 3. A jelöléseket a bejegyzett politikai pártok és a vajdasági magyarok választói névjegyzékében szereplõ polgárok csoportjai végzik.

2. 4. 2. 4. A választásokat követõ 15 napon belül a Politikai Tanács megtartja alakuló ülését.

2. 4. 3. A Vajdasági Magyarok Gyûlésének megalakulása:

2. 4. 3. 1. A Politikai Tanács megalakulását követõ 15 napon belül a Perszonális Autonómia Tanácsa és a Politikai Tanács tagjainak részvételével a Vajdasági Magyarok Gyûlése megtartja alakuló ülését.

2. 4. 3. 2. Az alakuló ülésen a Vajdasági Magyarok Gyûlése elfogadja a gyûlés ügyrendjét, megválasztja elnökét, alelnökét és munkatestületeit.

2. 4. 3. 3. A Vajdasági Magyarok Gyûlése megalakulása után öttagú jelölõ bizottságot választ, amely lehetõleg még az alakuló ülésen javaslatot tesz az Ügyintézõ Bizottmány elnökének és tagjainak megválasztására.

2. 4. 3. 4. A Vajdasági Magyarok Gyûlése listás választás útján, titkos szavazással megválasztja a 11 tagú Ügyintézõ Bizottmányt.

2. 4. 4. Az Ügyintézõ Bizottmány megalakulása:

2. 4. 4. 1. Az Ügyintézõ Bizottmány megválasztása után alakuló ülést tart.

2. 4. 4. 2. Az alakuló ülésen a bizottmány elfogadja a testület ügyrendjét.

2. 4. 4. 3. A bizottmány titkos szavazással megválasztja alelnökét.

2. 4. 4. 4. Megalakulását követõ elsõ ülésén a bizottmány meghatározza tagjai munkaterületét.

2. 5. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szerveinek mûködése

2. 5. 1. A személyi elvû kisebbségi önkormányzat szervei a Vajdasági Magyarok Személyi Elvû Kisebbségi Önkormányzata alapszabályának megfelelõen mûködnek.

2. 5. 2. Az alapszabály megjeleníti a vajdasági magyarság politikai szubjektum voltát, s meghatározza a Szerb Köztársaság hatalmi szerveivel folytatott állandó dialógus és együttmûködés konkrét formáit.

Szabadka, 1995. március 11.

A VMDK közgyûlése

VMDK Hírmondó 1996. február 17. 2—9.

23.

Magyarként itt maradni
A Vajdasági Magyar Szövetség programja

Az egy évvel ezelõtt megalakult Vajdasági Magyar Szövetség tagjai sokáig hittek abban, hogy létrejöhet — ha másképpen nem, hát a VMDK platformosodásával — egy választási szövetség, amely felkarolhatja mindazon személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek a vajdasági magyarság érdekében kívánnak politizálni. Ilyen megfontolásból lett szövetségünk polgárok egyesületeként bejegyezve.

A VMDK erre a lépésre a rágalmak további özönével válaszolt, majd szabadkai közgyûlésén 75 másként gondolkodót — közöttük olyanokat is, akik a Vajdasági Magyar Szövetségnek nem is lettek tagjai — kizárt soraiból. Ezen az összejövetelen hirdették meg a harcot a Vajdasági Magyar Szövetség s egyben a vajdasági magyarság alapvetõ érdekei ellen is. Ennek folytán küszöbön álló közgyûlésünk már eleve sorsdöntõnek mondható, hiszen ha a küldöttek többsége egyetért, a Vajdasági Magyar Szövetség politikai szervezetté alakul, azaz a gyakorlati érdekvédelem mellett politikai szerepet is vállal. Ebben az esetben szövetségünket olyan szervezetté kell átalakítanunk, amely mozgalmi feladatokon kívül pártjellegû, politikai képviseleti teendõket is ellát.

Minthogy végleges központosításra törekvõ nemzetállami jegyeket magán viselõ társadalomban élünk, így legfõbb feladatunknak a decentralizált, különféle autonómiák rendszerén, szociális igazságosságon, szabad piacgazdaságon, az egyéni és közösségi jogok és szabadságjogok elismerésén alapuló polgári társadalom létrehozását kell tekintenünk.

A háromnegyed évszázaddal ezelõtt kisebbségi sorsba kényszerített nemzeti közösségünk méltán várhatja el és követelheti a teljes körû — erkölcsi és anyagi — rehabilitálást, illetve kárpótlást.

Mindezek alapján a Vajdasági Magyar Szövetség egyéni és testületi tagjainak javasoljuk az alábbi PROGRAMTERVEZET elfogadását.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) programja
1. Alapelvek

Itt, ahol élünk, a pártállamot a nemzetállam váltotta fel. Mindkettõnek jellemzõje és alapvonása a másság tagadása. A vajdasági magyarság alapigénye a másság igenlése.

A Vajdasági Magyar Szövetség vállalja a másságot. Ezért szembehelyezkedik a pártállammal és a nemzetállam eszméjével. A másságnak nemcsak a rajtunk kívül állók körében, de magunk között is méltánylást kell kivívnunk. A magyarságot nem lehet pártnemzetként fenntartani — mert nem az.

Mi polgári társadalmat építünk a településeken, az önkormányzatokban, Vajdaságban, Jugoszláviában. Olyan társadalmat, amelyben megbecsülés jár azoknak is, akik más párt tagjai, akik más nyelven beszélnek, más nemzethez tartoznak, más vallásúak, más a véleményük. A pluralizmus nemcsak az európai civilizáció igénye, hanem a vajdasági magyarságnak is létszükséglete. CSAK AKKOR MARADHATUNK FENN, HA NEM REKESZTJÜK KI MAGUNK KÖZÜL A MÁSKÉPPEN GONDOLKODÓKAT.

A Vajdasági Magyar Szövetséget az a törekvés hozta létre, hogy a vajdasági magyarságot lélekben, szellemben, kultúrában, társadalmi és gazdasági vonatkozásban összekösse, az anyaországban élõ és a világban szétszórt magyarsággal egymáshoz közelítse, ugyanakkor erõsítse kapcsolatait a vele együtt élõ népekkel. A Vajdasági Magyar Szövetség alapvetõ célja, hogy tevékenységével szolgálja a magukat magyarnak valló, a magyarsághoz tartozónak érzõ személyeket és szervezeteket, hogy támogassa a vajdasági magyarság nyelvi kultúrájának és nemzeti identitásának megõrzését, erõsítse a magyarság különbözõ csoportjai közötti kapcsolatokat, ápolja a nemzeti összetartozás érzését. Célunk egyszersmind országunk demokratikus átalakulása európai polgári mércék alapján. A vajdasági magyarságnak legitim érdeke, hogy nemzeti identitásának háborítatlan megtartásához minden feltétele meglegyen, beleértve saját intézményrendszerét is.

A vajdasági magyarság állami hovatartozását tekintve Jugoszlávia állampolgárainak körébe tartozik. Ezen belül önmagát mint õshonos közösséget önálló politikai alanynak s mint ilyent, a szerb és egyéb itt élõ nemzetek egyenjogú társának tekinti. Nyelve, etnikuma, azonosságtudata, kultúrája és hagyományai szerint a magyar nemzet szerves része, ugyanakkor történelmi és kulturális szálak kötik mindazokhoz a délszláv és más népekhez, amelyekkel évszázadokon át együtt élt. Otthonának vallja szülõföldjét, amelynek gazdasági és kulturális fejlõdéséhez maga is hozzájárult, és hozzájárul ezentúl is. Nem akar sem elvándorolni, sem más nemzetbe beolvadni. A vajdasági magyaroknak mint jugoszláv állampolgároknak érdekük a szerb és jugoszláv társadalom mielõbbi demokratizálódása, a jogállam megteremtése, a gazdasági szerkezet korszerûsítése, a privatizáció és a piacgazdálkodás.

Érdeke, hogy egyenjogú állampolgárként Szerbiában, illetve Jugoszláviában a szerb és a nemzeti kisebbségekkel olyan együttélési formákat alakítson ki, amelyek folytán otthon érezhesse magát szülõföldjén. Ennek alapja a szabad, egyenjogú állampolgárok mellérendelõ viszonya, amely eleve kizárja a hátrányos megkülönböztetést, a nemzeti kizárólagosság és felsõbbrendûség bármely formáját. Mint a magyar nemzet szerves részének az az érdekünk, hogy szabadon ápolhassuk kapcsolatainkat az anyanemzettel és a bárhol élõ magyarsággal.

A Vajdasági Magyar Szövetség — a kizárólagosság igénye nélküli együttmûködésre törekedve — vállalja a vajdasági magyarság politikai képviseletét.

A magyarság integrálása mellett arra törekszik, hogy gyarapítsa a magyarság kapcsolatait a vele együtt élõ népekkel. Ennek szellemében nem maradhat közömbös sem az országban uralkodó állapotok, sem az itt élõ más népek sorsának alakulása iránt. A szövetség elutasít minden háborús politikát, elutasít minden, az emberek biztonságát és a társadalom békéjét veszélyeztetõ megnyilvánulást.

A Vajdasági Magyar Szövetség szorgalmazni fogja az utóbbi fél évszázad tragikus történelmi eseményei során áldozatul esett, ártatlanul elítélt vagy meghurcolt vajdasági magyar személyek rehabilitálását, valamint az állami intézkedésekkel vagyonuktól igazságtalanul megfosztottaknak vagy megkárosítottaknak, illetõleg hátramaradottaiknak a méltányos kárpótlását.

Ezen az úton haladva a Vajdasági Magyar Szövetség kész együttmûködni a felsoroltakkal azonos vagy hasonló célokért az általa is elfogadott módszerekkel küzdõ politikai, társadalmi és érdekvédelmi szervezetekkel, egyházakkal, szakmai egyesületekkel és egyénekkel.

2. Önszervezõdés

Az elmúlt évek során a polgárháborúba torkolló nemzeti kizárólagosság, majd a végleges centralizáció egyre inkább elválasztott minket, vajdasági magyarokat a sorsunkat alakító és létünket megszabó döntések befolyásolásának a lehetõségétõl, holott az alapvetõ emberi jog. Nem külön államot akarunk, nem is valamiféle államot az államban. Az önszervezõdés, az autonómia különbözõ formái nem tagadják, hanem gazdagítják az államot.

A demokratikus társadalom kialakulásának és azzal összefüggésben a kisebbségi/népcsoporti kollektív jogok érvényesülésének egyik legfontosabb feltétele a különféle autonómiák, helyi önkormányzatok, civil társadalmi szervezetek kialakítása, illetve szerepének növelése.

Szövetségünk a belsõ önrendelkezés joga és a biztonság elve alapján feladatának tekinti olyan politikai, gazdasági, kulturális, jogi és közigazgatási keretek létrehozását, amelyek szavatolják a teljes jogegyenlõséget, a vajdasági magyar nemzeti kisebbség és más nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak szabad érvényesítését. Célja egy olyan polgári társadalom, amely biztosítja minden állampolgár számára a jólét, a biztonság, a társadalmi igazságosság és szabadság méltányos szintjét, valamint a különbözõ nemzetiségû jugoszláv állampolgárok harmonikus együttélését.

A volt Jugoszlávia nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek önszervezõdése és együttélése, a többkultúrájú társadalom építése a mi gondunk, a mi feladatunk is, de nem csak a miénk. A megoldások felkutatásában igyekszünk mi is részt vállalni. A Vajdasági Magyar Szövetség követeli, hogy a volt Jugoszlávia területén esedékes általános rendezés keretében a vajdasági magyarság sorsa is méltányos rendezést nyerjen. A vajdasági magyarság méltányos követeléseihez ragaszkodva a Vajdasági Magyar Szövetség a jugoszláv és a szerbiai kormányzattal, más politikai tényezõkkel és a többségi nemzettel folytatott dialógusban igyekszik megoldást találni nemzeti kollektivitásunk gondjaira. A megoldást keresve olyan rendezési javaslatokhoz ragaszkodunk, amelyek biztosítják mind a tömbben, mind a szórványban élõ magyarság megmaradását és ésszerû önrendelkezését.

Szorgalmazzuk a vajdasági magyarság autonómiájának létrehozását, és támogatjuk Vajdaság tényleges autonómiájának visszaállítását is, mert ez elõsegítené a kérdések ésszerû felvetését és megoldását is azáltal, hogy közelítené a döntéshozatalt a megoldandó kérdésekhez. Ugyanezekbõl a meggondolásokból támogatjuk a decentralizációt és a regionalizációt Szerbia és Jugoszlávia egész területén.

A Vajdasági Magyar Szövetség azt vallja, hogy az önszervezõdést nem a végleges és teljes megoldások megszületése után kell elkezdeni, hanem azonnal. A távlati célok mellett nem feledkezhetünk meg a napi feladatokról, a közvetlenül elérhetõ célokról, és ezek keretét kell türelmesen és szívósan bõvíteni.

Magyarként való itt maradásunk szempontjából különösen fontosak iskoláink és a velük kapcsolatos kérdések. Anélkül, hogy elhanyagolná az önszervezõdés más területeit, a Vajdasági Magyar Szövetség megkülönböztetett figyelmet szentel a küszöbön álló idõszakban az önszervezõdésen alapuló iskoláknak, minden egyes érdekelt vajdasági magyar egyénnel és szervezettel kitartóan keresve és alakítva a megoldást, valamint a kormánnyal, a többségi nemzettel és más kisebbségek szervezeteivel folyó párbeszéd során.

Ezen az általános célkitûzésen túl a Vajdasági Magyar Szövetség egyik legfontosabb feladatának tekinti a vajdasági magyarságnak a szülõföldön maradását, amihez az érintettek közvetlen és valós érdekein nyugvó, konkrét cselekvési programra van szükség. A vajdasági magyarság cselekvési programjának — nemzeti stratégiájának — a kidolgozása és megvalósítása elképzelhetetlen a különféle magyar oktatási és mûvelõdési intézmények, a magyar önkormányzatok, az õshonos települések, a történelmi egyházak, a humanitárius szervezetek, a különféle egyesületek, lapkiadók, szerkesztõségek, gazdakörök, szakmai és értelmiségi tömörülések és társulások, vállalkozók, jeles közéleti személyiségek és mások közvetlen és tevékeny részvétele nélkül. A Vajdasági Magyar Szövetség ehhez a sokirányú és elmélyült munkához kíván megfelelõ fórumot és politikai keretet nyújtani.

3. Autonómiarendszerek és önkormányzatok

Mivel a nemzeti egyenjogúság és polgári szabadságjogaink biztosítása csak szabad, demokratikus jogállamban képzelhetõ el, a Vajdasági Magyar Szövetség síkraszáll a rendszerváltozásért, a többpárti tényleges parlamentáris rendszeren alapuló társadalom békés létrehozásáért. Annak érdekében, hogy a kisebbség ne lehessen kiszolgáltatva a többség kénye-kedvének, hogy a demokrácia alapját jelentõ jog ne korlátozhassa a kisebbség létérdekeit, leszavazhatóságuk ellen és sajátos nemzeti érdekeik biztosítása érdekében a Vajdasági Magyar Szövetség alapvetõ fontosságúnak tartja a kisebbségi/népcsoporti kollektív jogok biztosítását, a kulturális, területi autonómiák és helyi önkormányzatok rendszerének kialakítását.

A különbözõ érdekvédelmi alapokon szervezõdõ autonómiák és önkormányzatok a modern társadalmak velejárói, amit az a törekvés és természetes igény táplál, hogy a polgárok csoportjai területi, nyelvi, tevékenységi alapon tevõlegesen részt kívánnak venni a sorsuk alakításában. A demokratikus fejlõdés megköveteli az önkormányzatok hatáskörének lényeges kibõvítését, valamint szabad társulásukat. A jogosítványoknak ki kell terjedniük az egészségügyi, közigazgatási, népjóléti, sport és testnevelési, valamint tájékoztatási illetékességen kívül az igazságszolgáltatásra, a közoktatásra és a rendfenntartásra is. A szóban forgó hatáskörök viszont csak önálló jövedelemforrásokkal mûködtethetõk.

Célunk, hogy a polgári társadalomnak meghatározó szerepe legyen az állam ügyeinek intézésében. A szakmai, területi, nemzeti alapon szervezõdõ önkormányzatok kialakulásához szükséges politikai, gazdasági és jogi környezet ma még hiányzik, de ennek megteremtése nemcsak a vajdasági magyarságnak, hanem Jugoszlávia egész polgárságának az érdeke.

A Vajdasági Magyar Szövetség rendkívüli fontosságot tulajdonít annak a körülménynek, hogy a helyhatósági választásokon való sikeres szereplés eredményeként magyar többségû önkormányzatok jöttek létre Szerbiában. Ezen önkormányzatok sikerének fokmérõje az is, hogy mennyire képesek az önkormányzatok területén élõ nem magyar polgárok érdekképviseletének felvállalására. Kisebbségi tapasztalataink folytán megértõbbeknek kell lennünk.

A Vajdasági Magyar Szövetség fontosnak tartja a magyar többségû önkormányzatok létrejöttét annak ellenére is, hogy a községek leszûkített jogköre miatt az önkormányzatok igen korlátozott szerepet játszanak a közösségi ügyek intézésében. A magyar többségû önkormányzatok megjelenése a nemzeti érdekképviselet konkrét megjelenési formáját, a politikai érdektagoltságba való bekapcsolódást jelenti a vajdasági magyarság számára.

4. Gazdaságpolitikai elgondolások

A jó társadalmi közérzet és a népek közötti megbékélés alapja az anyagi jólét és az általános vagyoni biztonság, de ez csak békés körülmények és piacgazdálkodási viszonyok között képzelhetõ el. Ennek érdekében támogatjuk a privatizálást, a magánvállalkozást és a szabad, esélyegyenlõségen alapuló piaci versenyt.

A privatizációs folyamatban a magyar vállalkozók a reális hatalom megoszlása folytán nem vehetnek részt. A közösen megteremtett közvagyont mások megkaparintották. Ezért a vajdasági magyarság számára elsõsorban az olyan, családi körben kezdett vállalkozásokat tartjuk megoldásnak, amelyek vidékünk hagyományain alapulnak. Ez fõleg az élelmiszer-termelést és -feldolgozást jelenti, ahol a tapasztalat apáról fiúra szállt.

Ezáltal a magyarság részint mint vállalkozó, részint mint foglalkoztatott biztosítja magának a megélhetést. A Vajdasági Magyar Szövetség feladatának tartja, hogy mindehhez megteremtse a szükséges háttérintézményeket: bankháttér, szakmai szervezõdés, adatbázis létrehozása, adatközvetítés hazai és külföldi viszonylatban. Az embargó feloldása utáni idõszakban vidékünk jelentõs szerepet tölthet be a Magyarországgal s egyáltalán a világgal történõ áruforgalomban. A lehetõséggel oly mértékben élhet a magyarság, amilyen mértékben intézményes formában felkészül rá. Ebben vállal segítõ szerepet szervezetünk.

Az anyaországtól s egyáltalán minden külföldi barátunktól segítséget várunk, de nem könyöradományként, hanem tõkeközvetítés, konkrét gazdasági beruházások létrejöttének elõsegítése révén. Ehhez nagyobb méretû összefogásra van szükség mind a politikai életben, mind a vállalkozók körében.

A vajdasági magyarság fõ jövedelemforrását jelentõ ágazat, az élelmiszer-termelés, a társadalom mostohagyermeke. Választott képviselõink révén mindent megteszünk az áldatlan helyzet megváltoztatásáért. Ugyanakkor gazdasági érdekeken alapuló önszervezõdéssel magunk is sokat tehetünk sanyarú sorsunk javításáért. A gazdaságban egyáltalán, de a mezõgazdaságban kifejezetten szükség van az összefogásra, legalább annak a kis jövedelemnek a megtartására.

Az önkormányzatok ugyan nem gyakorolhatnak befolyást az úgynevezett "társadalmi vállalatokra", ám a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben összefoghatják a magánvállalatokat. Sokat tehetnek és kell tenniük a felaprózottság ellen. Bátorítaniuk kell a magyar vállalkozókat, akik gyakran éppen a magárahagyatottság érzése miatt nem merik felvállalni a magyarság sorskérdését, nem merik vállalni magyarságukat s a magyar kultúra, sajtó vagy a fontos mûvelõdési mozgalmak támogatását. A magyar többségû önkormányzatokban tevékenykedõ tagjainktól elvárjuk, hogy vállalkozóbarát helyi politikát folytassanak. A korszerû vállalkozásszemlélet terjesztése, valamint a vállalkozók gazdasági érdekeinek helyi és országos szinten történõ képviselete egyik kiemelt feladatunk. Gazdaságpolitikai kapcsolatot kell létesíteni a szórványmagyarsággal. Információcsere és beruházási támogatás révén kölcsönös és tartós érdekek feltárása politizálásunk egyik alappillére.

Külön fontossággal bír a tõkeközvetítés megszervezése. Miután teljesítményközpontú politikát kívánunk folytatni, ennek fõ fokmérõje, hogy milyen eredményt tudunk felmutatni gazdasági síkon.

A regionális kapcsolatteremtés fennmaradásunk egyik elõfeltétele. Olyan gazdaságpolitikát kell kialakítanunk és folytatnunk, amely a lehetõ legnagyobb mértékben figyelembe veszi meglévõ regionális adottságainkat, s úgy illeszkedik a nemzetközi történésekbe, hogy a vajdasági magyarság gazdaságpolitikai mozgástere mind Szerbia, mind Magyarország irányába megmaradjon.

Érdekeink — de a méltányosság is — az adórendszer módosítását igénylik. Az önkormányzatok területén befolyó adó számottevõ részének az önkormányzatok kezében kell maradnia.

5. Oktatás

Az iskoláztatás, a szakemberképzés, a felsõoktatás hosszú idõre meghatározza, hogy egy népesség milyen szellemi felkészültséggel és teljesítõképességgel rendelkezik. A Vajdasági Magyar Szövetség elengedhetetlennek tartja a nemzeti kisebbségek autonóm iskolarendszerének létrehozását, az anyanyelvû oktatás-nevelés biztosítását, fejlesztését az óvodától az egyetemig. Ebbõl következik az is, hogy az érvényben lévõ óra- és tanterveket a magyarság részvételével ki kell egészíteni, mégpedig olyan irányban, hogy az megfeleljen a magyarság mûvelõdési igényeinek is.

A magas színvonalú, esélyegyenlõséget biztosító oktatás érdekében a szövetség a pragmatikus megoldások érdekében száll síkra. Nem egy elképzelést, hanem a magyar diákok, tanárok és szülõk érdekeit akarjuk megjeleníteni és védelmezni. Elõnyben részesítjük az oktatási nyelv szerint alakuló iskolákat, de más megoldásokat keresünk ott, ahol a helyi adottságok a külön igazgatású, de közös infrastruktúrát felhasználó iskolák fenntartását és korszerûsítését igénylik.

A jelenlegi helyzet súlyos, de nem megoldhatatlan. A meglévõ iskolák ellátottsága, a nemzeti jövedelembõl való részesedése összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint akár néhány évvel ezelõtt, tekintélyes részük megszûnt, jelentõs hányaduk pedig a mûködõképesség határára jutott. A Vajdasági Magyar Szövetség elsõdleges feladatának tekinti a meglévõ erõforrások feltárására és ésszerû hasznosítására vonatkozó projektumok támogatását, s ezzel párhuzamosan a magyar iskolahálózat modelljének kidolgozását.

A Vajdasági Magyar Szövetség a pillanatnyi megoldást abban látja, hogy a közoktatást tartományi szinten pénzeljék, és az e célra fordított teljes összegnek nem kevesebb, mint tizenhét százaléka (17%) a magyar nyelvû közoktatást illesse meg. (Ez a részarány megfelel a vajdasági magyarság — az állami szervek által deklaráltan elismert — arányának. ) A pozitív diszkrimináció elvének alkalmazása mellett síkraszállunk, hogy a magyar nemzeti kisebbségnek a többségi nemzettel egyenlõ fejlõdési feltételeket biztosítsanak.

Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az együttélõ nemzeti közösségek kölcsönösen megismerjék egymás kultúráját és valós történelmét. Ezért elengedhetetlen, hogy az iskoláztatás során mindenki megismerkedjék a környezetében élõ más népcsoportok nemzeti történelmével, kulturális és tudományos eredményeivel és alkotóival.

6. Mûvelõdés

Sem a politikai rendszer átalakulásával, sem az embargóval nem magyarázható a vajdasági magyarság kulturális intézményeinek, szellemi mûhelyeinek, egyesületeinek és közmûvelõdési hálózatának a tönkretétele. A leépülésben jelentõs szerepe volt és van annak a pártnemzeti jellegû, módszeres kisebbségi politizálásnak is, mely a legfontosabb kulturális intézményeinkben, kiadóinkban, folyóiratainkban, egyesületeinkben stb. ellenfelet lát, és arra törekszik, hogy a támogatások elapasztásával (más erõforrások nem állnak rendelkezésre) végérvényesen megsemmisítse azokat.

A Vajdasági Magyar Szövetség mûvelõdéspolitikája szembeszáll a hatalmi, presztízsszempontú, a nemzeti kisebbségek érdekeit a hatalom minden eszközével elnyomó, rivalizáló kultúrpolitikával. Szövetségünk hangsúlyozza a kulturális folyamatok autonóm jellegének elengedhetetlen szükségességét, s arra törekszik, hogy a legteljesebb önállóságot szavatolja a közösségi intézményeknek, szervezeteknek, mûvelõdési egyesületeknek és az alkotóknak. A Vajdasági Magyar Szövetség álláspontja az, hogy a kulturális vállalkozásokat, szellemi megmozdulásokat, amatõr tevékenységeket minden eszközzel bátorítani és támogatni kell.

A költségvetésbõl a nemzeti kisebbségek legalább olyan mértékben jussanak támogatáshoz, amilyen arányban maguk is hozzájárulnak a nemzeti jövedelem megvalósításához. Ezenfelül elengedhetetlen feltétele a nemzeti kultúra hathatós ápolásának az, hogy az említett anyagi eszközök felhasználási módozatait a közvetlenül érintett nemzeti közösségek maguk határozzák meg, mire költik a pénzt, milyen intézményekre van szükség stb.

A támogatásnak tevékenységorientáltnak kell lennie, és a politikai szervezetek támogatása mellett a tudósok, mûvészek és az alkotók nagyobb megbecsülésére van szükség. A tehetségek itthon marasztalásával, különbözõ projektumok támogatásával ezek az egyének a kisebbségi kultúra kisugárzó szellemi központjává válhatnak. A támogatásra szánt összegen belül ugyanakkor célszerû keretet biztosítani a polgári kezdeményezéseknek és a legkülönbözõbb civil szervezõdéseknek, az egyesületek, társaságok, szellemi klubok, értelmiségi társulások, mûvelõdési közösségek széles körének.

A Vajdasági Magyar Szövetség azon az állásponton van, hogy a magyarság megmaradása érdekében messzemenõen támogatni kell a vajdasági magyar társadalom autonóm közösségszervezõdését, a közéletet megtestesítõ öntevékeny szervezeteket.

Az elmúlt évtizedekben a vajdasági magyarság kultúrája olyan eredményeket mutatott fel, amelyek mindmáig kiemelkedõ helyen állnak az összmagyar és a jugoszláv kultúrában is.

7. Tájékoztatás

A pluralista társadalom és a demokratikus helyi közélet természetes velejárója a nyilvánosság. A vajdasági magyarság közösséggé válásának egyik lényeges feltétele, hogy legyenek szabad tájékoztatási eszközei.

A Vajdasági Magyar Szövetség a sajtószabadság és a nyilvánosság tiszteletben tartásának elvét vallja, és elutasít minden olyan jelenséget, amely a sajtószabadság címén alapvetõ emberi jogokat és értékeket sért. A szövetség elvárja, hogy a sajtóban, a televízióban és a rádióban elsõsorban az elfogulatlan és pontos tájékoztatás, a vajdasági magyarság érdekei, az emberi mûveltség és igényesség követelményei érvényesüljenek. A leghatározottabban ellenzi, hogy a médiában állami, valamint szûk párt- és csoportérdekek jussanak kifejezésre.

A Vajdasági Magyar Szövetség támogatja a mûködõképes és a vajdasági magyarság által elfogadott magyar nyelvû tájékoztatási eszközöket. Fontosnak tartjuk a magyar nyelvû, sokoldalú tájékoztatást és a szabad sajtó kibontakozását. Tömegtájékoztatásunk erõsítése érdekében az önkormányzatok jogi, gazdasági és politikai erõforrásainak összehangolásával újabb regionális és helyi tájékoztatási eszközöket (különösképpen pedig rádió- és televízióadót) kell létrehozni.

8. Nyelv és identitás

Követeljük a nyelvi egyenjogúság biztosítását, a nemzeti kisebbségek nyelvének egyenrangú szabad használatát szóban és írásban a közéletben, a hivatalos érintkezésben az általuk is lakott településeken.

A nyelvi egyenjogúság legyen kötelezõ érvényû a két- és többnyelvû községekben és hatálya terjedjen ki: az oktatás, a sajtó és tájékoztatás, a közigazgatás, a bírósági eljárás és rendfenntartás minden fokára, az anyakönyvezés, a helység- és személynevek használatának területére.

Az elmúlt évtizedben anyanyelvhasználati jogaink erõsen megcsappantak. Meggyõzõdésünk, hogy helyreállításuk és továbbfejlesztésük nem ellentétes sem az állam, sem pedig a többség érdekeivel.

Az anyanyelv akadálytalan használata és fejlesztése mellett az alkotmány elvileg szavatolja számunkra nemzeti identitásunk ápolását és szabad kifejezését a társadalmi és kulturális élet minden területén. A Vajdasági Magyar Szövetség ezzel a lehetõséggel élni kíván, igényt tart nemzeti szimbólumaink használatára, nemzeti kultúránk értékeinek megõrzésére és népszerûsítésére.

9. Vallás és vallásgyakorlás

Minden ember alapvetõ joga, hogy vallását anyanyelvén szabadon gyakorolhassa. A Vajdasági Magyar Szövetség támogatja a hívõk ilyen irányú igényeit, és követeli a hitük miatt jogsérelmet szenvedett személyek rehabilitálását. A vallásos és erkölcsös nevelés érdekében biztosítani kell az egyházak jogát alapítványok, társadalmi karitatív szervezetek, oktatási és nevelõ intézmények létrehozására. Nemzeti hagyományaink és identitásunk ápolása céljából fontosnak tartjuk a szabad vallásgyakorlást, valamint a vallási és nemzeti ünnepek szabad megünneplését.

10. Egészségvédelem

A Vajdasági Magyar Szövetség egészségvédelmi politikájának a célja a népesség egészségügyi állapotának javítása, az átlagéletkor meghosszabbítása. Mindenáron meg kell teremteni az egészséges életvitel, az egészségvédõ magatartás és az élet megbecsülésének a gazdasági és szociális alapját. A Vajdasági Magyar Szövetség elengedhetetlennek tartja az aggasztó népegészségügyi helyzet javítását, amit az állami költségvetés méltányosabb elosztásával lehet elérni.

A nemzeti kisebbségek/népcsoportok körében tapasztalható deviáns jelenségek (alkoholizmus, depresszió, öngyilkosságok) orvoslására mielõbb megoldást kell találni. A népegészségügyi helyzet pontos feltárása céljából a Vajdasági Magyar Szövetség fontosnak tartja különbözõ kutatási projektumok kidolgozását és támogatását, és a kapcsolat mielõbbi felvételét az Egészségügyi Világszervezettel.

11. Családvédelem és szociális gondoskodás

A Vajdasági Magyar Szövetség a magyarság megmaradása szempontjából kulcskérdésnek tekinti az itt élõk létbiztonságának megteremtését. A népesség fogyása, az elvándorlás, a gyermektelenség, az öngyilkosságok, az alkoholizmus más népbetegségekkel együtt már évtizedek óta folyamatos nemzeti önpusztítást eredményeznek. Amennyiben ezt a folyamatot nem sikerül mérsékelni vagy megállítani, értelmetlenné válik mindenféle politikai küzdelem a kollektív jogokért és az autonómiáért.

Az anyaság megbecsülése és a családtervezés terén társadalmi elkötelezettség szükséges. A természetes reprodukció biztosítását gazdasági, kulturális és propagandaeszközökkel a legmagasabb rendû értékké kell tennünk. Szociálpolitikai téren olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, amely gyermekvállalásra és gyermeknevelésre ösztönöz.

A Vajdasági Magyar Szövetség csatlakozik azokhoz, akik a gyermekvállalás és a többgyermekes családok védelme érdekében meg kívánják valósítani a fõfoglalkozású, nyugdíjra jogosító anyaság rendszerét. Addig is, amíg ez a törekvés megvalósul, fontosnak tartja, hogy ezekben a háborús, anyagiakban rendkívül szûkös években segítséget szerezzen a lehetetlen helyzetbe került családok részére. A támogatást e téren is újra kell gondolni; a szociális rászorultság mellett a Vajdasági Magyar Szövetség kiemelten fontosnak tartja az anyaság, a gyermek és az ifjúság védelmét.

Szabadka, 1995. június 17.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1988.

24.

Az ENSZ és az etnikai összetétel megbontása

A VMDK Tanácsa 1995. november 25-én megtartott ülésén összegezte a politikai szervezetnek a szerb menekültek betelepítésének megakadályozására folytatott eddigi tevékenységét. Megállapította, hogy a magyar többségû községekbe és településekre a szerb hatalom a polgárháború alatt eltávozott mintegy 30—35 ezer magyar helyébe, 1992-ben és 1995-ben mintegy negyvenezer szerb menekültet irányított. A Szerbiai Szocialista Párttal koalícióban levõ VMSZ-es polgármesterek sajnos ellenállás nélkül fogadták be a menekültek második hullámát.

A polgármesterek részben megkésett, részben elmaradt reakciójának következtében a menekültek mintegy 85 százaléka, súlyosan megbontva ezzel a magyar többségû községek és települések nemzetiségi összetételét, már letelepedett.

A fennmaradt 15 százalék ma is közösségi szállásokon van. Ezeket a szerb kormány ENSZ-pénzek igénybevételével most készül véglegesen letelepíteni.

A VMDK kezdettõl fogva ellenzi a betelepítést. Megakadályozását sikertelenül kísérelte meg elérni a jugoszláv hatóságoknál. Idõközben a magyar politikát is figyelmeztette a betelepítés tényére, és segítséget kért a magyar kormánytól is. A magyar kormányszervek közbenjárásának a jugoszláv szervek részérõl tett, be nem váltott ígéreteken kívül más eredménye nem lett.

Újabban a VMDK az ENSZ-szervezeteknél, elsõsorban a Menekültügyi Fõbiztosság belgrádi megbízottjainál igyekszik elérni, hogy azok ne adjanak pénzsegélyt a menekültek fennmaradó 15 százalékának a magyar többségû községekbe és településekre való betelepítésére. Az eddigi tárgyalások alapján megállapítható, hogy van esély a sikerre, de a teljes kudarcra is.

Az ENSZ és a Menekültügyi Fõbiztosság belgrádi képviselõi elismerik, hogy nincs tiszta képük a szerb menekültek elhelyezésére vonatkozó szerb kormánypolitikáról, s ezzel összefüggésben a magyar többségû községek és települések nemzetiségi összetételének megbontásáról. Ennek ellenére nem mutatnak készséget pénzügyi segélyek felfüggesztésére, illetve átirányítására.

Ebben a helyzetben a VMDK három irányban folytatja tovább politikai tevékenységét:

— igyekszik meggyõzni a VMSZ-t, hogy a Szerbiai Szocialista Párttal fennálló koalíciója ellenére késztesse polgármestereit határozott politikai ellenállásra, induljanak magyar önkormányzati küldöttségek Belgrádba, az ENSZ illetékesekhez, hogy ismertessék velük azokat a politikai problémákat, amelyeket a nemzetiségi összetételt megbontó betelepítések okoznak,

— felkéri a magyar diplomáciát, hogy Genfben, illetve New Yorkban az ENSZ székhelyén igyekezzenek elérni, hogy az ENSZ szervezetei ne pénzeljék az etnikai összetétel szándékos megbontását a magyar többségû községekben és településeken.

— saját ismeretségeit és külföldi kapcsolatait felhasználva a VMDK tájékoztatja az elõállt helyzetrõl az ENSZ Menekültügyi Fõbiztosságának genfi igazgatóját és más illetékeseket is.

1995. november 25.

A VMDK Tanácsa

VMDK Hírmondó 1995. december 9. 70. sz. 1.

25.

A vajdasági magyarok önszervezõdésének alapjairól szóló megállapodás tervezete
A VMSZ koncepciója

I. Bevezetõ megfontolások

Az elmúlt évek során a polgárháborúba torkolló nemzeti kizárólagosság, a végletes centralizáció egyre inkább elválasztott minket, vajdasági magyarokat, annak a lehetõségétõl, hogy befolyásolhassuk a sorsunkat alakító döntéseket. Ez pedig alapvetõ emberi jog megtagadása. Mi a tagadásra nem tagadással akarunk válaszolni, csupán részt kívánunk venni annak az államnak az életében, amelynek polgárai vagyunk, s ugyanúgy a saját életünk alakításában is.

Felbátorít bennünket, hogy A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól 1992. december 18-án elfogadott ENSZ Nyilatkozat abból indul ki, hogy "a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogainak elõmozdítása és védelme hozzájárul azon államok politikai és társadalmi stabilitásához, melyben élnek".

Ezért a jugoszláv államon belül, annak kereteit tisztelve, a jugoszláv társadalommal közösséget vállalva, igényeljük az önszervezõdés lehetõségét, és igyekszünk jogainkat védelmezni, identitásunkat megtartani.

Az idézett ENSZ Nyilatkozat kezdeményezõje az egykori Jugoszlávia volt. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság jelen Alkotmánya nem lép vissza a nemzetközi kötelezettségek és elvárások elõl. Ellenkezõleg, a 11. szakasz elismeri és szavatolja a kisebbségek azon jogát, hogy a nemzetközi joggal összhangban megõrizzék és fejlesszék identitásukat. A 47. szakasz pedig feljogosítja õket, hogy szervezeteket és egyesületeket alakítsanak az oktatás és mûvelõdés területén.

A Nyilatkozat elsõ mondata szerint, "Az államok a saját területükön védik a kisebbségek létezését és nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitását, valamint ösztönzik ezen identitás elõmozdításának feltételeit". A 2. cikk szerint "A kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni a kulturális, vallási, társadalmi, gazdasági életben és a közéletben." Joguk van arra is, hogy "hatékonyan részt vegyenek a regionális szintû döntésekben, melyek arra a kisebbségre vonatkoznak, amelyekhez tartoznak, illetve azokra a területekre, ahol élnek". A 3. cikk azt szavatolja, hogy a kisebbségekhez tartozók jogaikat "egyénileg, valamint csoportjuk más tagjaival közösen, bármilyen megkülönböztetés nélkül gyakorolhatják".

A VMSZ ezeket az elveket igyekszik kimunkálni, és a Vajdaságon (azaz Szerbián és Jugoszlávián) belül realitássá formálni.

Hogy valóban hatékonyan részt vehessünk a regionális szintû döntésekben, hogy identitásunkra, nyelvünkre, iskoláinkra való jogainkat valóban gyakorolhassuk, ÖNSZERVEZÕDÉSRE, AUTONÓMIÁRA van szükségünk. Ez az igény nem egyedülálló, és példák is vannak rá. Az önszervezõdés különbözõ formái között alakul a kisebbségek élete Spanyolországban, Olaszországban, Finnországban, Belgiumban, Németországban, Ukrajnában, Magyarországon, Moldáviában, Lettországban, Észtországban és másutt is. Ilyen igényt támasztanak a volt Jugoszlávia kisebbségei és kisebbségi helyzetbe került nemzetei is. Ennek az igénynek a fenntartásával igyekszik egy multikulturális közösség egyenrangú tagjává válni a vajdasági magyarság is.

A VMSZ tudatában van annak, hogy egy kisebbségi autonómiának nem az az értelme, hogy a kisebbséget kiszakítsa a társadalom egészébõl, hanem az, hogy a kisebbség maga dönthessen önazonosságának kérdéseiben, és ne kelljen mástól várnia annak eldöntését, hogy szüksége van-e saját iskoláira, kultúrájára. Az igényelt autonómia nem jelenthet bezárkózást, államot az államban, kapcsolódnia kell az ország intézményrendszeréhez. Egy ilyen mértéktartó és ésszerû önszervezõdés azonban azt is feltételezi, hogy az ország intézményrendszere tudomásul vegye a kisebbségek létezését, problémáit, igényeit.

A VMSZ azt vallja, hogy csakis önszervezõdéssel, állhatatos érdekvédelemmel juthatunk el az autonómiáig, ahelyett, hogy autonómiára várunk, és csak annak a létrejötte után fognánk hozzá az önszervezõdéshez és érdekvédelemhez.

Ez a tervezet az önszervezõdés alapjait igyekszik lefektetni, amelyek két éven belül megvalósulhatnak. Ezalatt magyarként itt maradva, síkraszállunk azért, hogy a volt Jugoszlávia területén minden kisebbségnek — a magyarnak is — mértéktartó, de megfelelõ és hatékony önszervezõdés biztosítsa önazonosságát.

II. Az önszervezõdés három alappillére

Annak az autonómiának, amelyet igényelünk és építeni akarunk, három alappillérét szükséges lefektetni az elkövetkezõ két évben:

— Az elsõ egy olyan környezet kialakítása Vajdaságban, melyben az itt évszázadok óta egymás mellett fejlõdõ nyelvek és kultúrák teljes egyenrangúságot nyernek. Ennek alapja egy olyan szabályrendszer, mely elismeri az egyenrangúságot. Ezen az alapon kell a kölcsönös megbecsülést felépíteni.

— Másodszor, meglevõ intézményeinkre támaszkodva, azokat fejlesztve és kiegészítve kell megindítanunk a személyi alapon történõ önszervezõdést. Ebbõl fejlõdhet ki az a perszonális autonómia, amely megfelel a nemzetközi mércéknek, tiszteletben tartja mind a jugoszláv állam, mind a magyar kisebbség jogos igényeit.

— Ezzel párhuzamosan meg kell alapozni a területi önszervezõdést is.

A VMSZ bízik abban és az a meggyõzõdése, hogy a SZEMÉLYI ELVÛ AUTONÓMIA ÉS A MAGYAR AUTONÓM KÖRZET 1997. január elsejétõl, a magyar iskolahálózat pedig az 1997 szeptemberében induló tanév kezdetétõl válhatnak mûködõképessé.

Hogy ez valóban így történjen, a vajdasági magyarságnak minden kizárólagosságot és önérdeket félretéve, haladéktalanul hozzá kell fognia ahhoz, hogy közös álláspontokat alakítsunk ki az érdekvédelem és autonómia alapkérdéseiben. A VMSZ erre készen áll.

III. A multikulturális együttélés keretei

A VMSZ elõször is áthidaló megoldásokat javasol. Ezek a megoldások 1996 folyamán léphetnének életbe, és esélyt adnának a multikulturális együttélésnek Vajdaságban — ezen belül pedig egyenrangúságot biztosítanának a magyar nyelvnek és kultúrának is a többi nyelv és kultúra között. Az a célunk, hogy az oktatásra vonatkozó átmeneti megoldások 1996 szeptemberében lépjenek életbe.

E megoldásoknak a vajdasági kultúrák együttélésének és mellérendeltségének a tartós keretévé kell válniuk, míg egy részüket majd az önszervezõdés intézményes szabályai váltják fel.

A következõ áthidaló megoldásokért szállunk síkra:

3. 1. A nyelvhasználatra, oktatásra, kultúrára és a kisebbségi nyelvû tájékoztatásra vonatkozó törvényalkotást visszahelyezni köztársasági szintrõl tartományi szintre.

Ennek megoldását lehetõvé teszi Szerbia Alkotmánya 109. szakaszának 2. bekezdése, mely szerint a Szerb Köztársaság egyes jogokat és kötelezettségeket a saját jogkörébõl a tartományokra ruházhat át megfelelõ pénzeszközök átengedése mellett.

Ez a megoldás azért volna célszerû, mert sokkal könnyebb a sajátos történelembõl és sajátos etnikai összetételbõl eredõ kérdéseket ott megérteni és megoldani, ahol azok a problémák létrejöttek és kialakulnak.

3. 2. A nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályoknak biztosítaniuk kell a magyar nyelv egyenrangúságát azokon a területeken, ahol magyarok élnek.

Ez különösképpen a következõket feltételezi:

Vajdaság területén a szerb nyelv mellett egyenrangúan hivatalos használatban levõ nyelv a magyar (és kívánatos lenne, hogy ezt a státust kapja meg ismét a szlovák, a román és a ruszin nyelv is).

A tartományi szinten kívül biztosítani kell a magyar nyelv hivatalos használatának jogát az olyan területi egységekben (pl. községben, településen) is, ahol a kisebbség lélekszáma eléri az összlakosság 5%-át vagy legalább 500 fõt.

Egy kisebbségi nyelv hivatalos nyelvként történõ elismerésébõl az alábbi következmények származnak:

a) az állampolgárok ezen a nyelven fordulhatnak bármely állami vagy helyi önkormányzati hatósághoz, és ugyanezen a nyelven írott válasz illeti meg õket;

b) bírósági és közigazgatási eljárást magyar nyelven is folytatnak;

c) a földrajzi nevek mind a hivatalos, mind a nem hivatalos használatban a történelmileg meghonosodott alakjukban magyarul is szerepelhetnek;

d) hatóságok, intézmények, iskolák stb. neve az adott területen elismert valamennyi hivatalos nyelven, tehát magyarul is szerepel. Ugyanez vonatkozik valamennyi nyilvános feliratra;

e) azokon a területeken, ahol a magyar nyelv hivatalos használata elfogadott, a hivatalos közlönyök ezen a nyelven is kiadásra kerülnek, és emellett magyar nyelven megjelenik a Szerb Köztársaság és Jugoszlávia hivatalos közlönye is;

f) a kisebbségek tagjai nyelvüket valamennyi nyilvános összejövetelen szabadon és egyenrangúan használhatják;

g) a kisebbségi nyelv (a mi esetünkben a magyar nyelv) ismerete mindig elõnyt jelent — bizonyos megalapozott esetekben pedig elõfeltétel — a kisebbség tagjaival folytatott kommunikációt igénylõ állások betöltésénél. (Ezen elõny nem etnikai hovatartozáson, hanem kizárólag a nyelvtudáson alapulhat);

h) a kisebbségek tagjainak joga, hogy nevük valamennyi iraton a kisebbségi nyelv szabályainak megfelelõen legyen feltüntetve. (Ugyanakkor a többségi nyelv szabályait követõ ábécé és írásmód párhuzamos használata jogszerûen elõírható);

i) a kisebbségi (magyar) nyelven írott okmányok hitelesnek számítanak.

Új közigazgatási beosztás a kisebbségi nyelvhasználatra nem lehet káros következménnyel, az újonnan létrehozott községben, körzetben vagy egyéb egységben élõ kisebbségi lakosok számától függetlenül.

3. 3 Esélyt adni a magyar nyelvû oktatásnak.

a) Jogszabály vagy annak értelmezése tegye lehetõvé a (kizárólag) magyar tannyelvû iskolák létesítését (ahol ez a lakosság megoszlása és számaránya alapján célszerû lehet). Ilyen igény támasztásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy vegyes lakosságú területeken nem ritka a — kizárólag — szerb nyelvû iskola.

b) Ha ez nem lehetséges, vagy nem célszerû, vegyes tannyelvû iskolák keretében külön magyar nyelvû (vagy egyéb kisebbségi nyelvû) szervezeti egységet kell létrehozni önálló vezetõvel (ez lehet az igazgatóhelyettes vagy maga az igazgató is, ha magyar). A szóban forgó önállóan mérlegel és dönt a felvétel kérdésében, valamint más oktatásszervezési kérdésekrõl az adott törvényes keretek között.

c) A magyar iskolák, illetve iskolarészlegek vezetõinek kinevezése, illetve felmentése a VMPSZ4 egyetértésével történik.

d) Azok a diákok, akik kisebbségi nyelven végezték korábbi tanulmányaikat, anyanyelven tehetnek felvételi vizsgát. Ez azt is jelenti, hogy ha az egyik felvételi tárgy a szerb nyelv, ez a kisebbségi anyanyelvvel helyettesítendõ, a történelem esetében pedig a tananyag a nemzetiségi iskolában tanítottnak felel meg.

e) A bizonyítványok kétnyelvûek, a naplót az oktatás nyelvén vezetik.

f) Az iskolahálózat kialakításáról és a tantervnek és a tananyagnak a magyar nyelvû oktatást is érintõ elemeirõl az illetékes szervek csak a Vajdasági Magyar Pedagógusszövetséggel egyetértésben dönthetnek.

g) Azokat a tantárgyakat, amelyek a jugoszláv államberendezés szempontjából semlegesek, magyarországi oktatók is taníthatják, és az oktatásban magyarországi tankönyvek is használhatók. (Magyarországi szerb iskolákban is tanítanak jugoszláv állampolgárok, és használnak szerb tankönyveket.)

h) A törvényben meghatározott legkisebb létszám (15 diák) alatti tagozatok megnyitásánál egyenlõen kell elbírálni valamennyi kisebbségi helyzetben levõ állampolgárt, tehát ugyanazon szabályoknak kell vonatkozniuk a többségi szerbekre, ott, ahol helyi szinten õk vannak kisebbségben, és a kisebbségi magyarokra. Helyes lenne nem egyszerûen mérlegelésre bízni, hanem szabályban lefektetni, hogy kisebbségi helyzetben levõ jugoszláv állampolgárok esetében kisebb számú diákkal is indulhat tagozat. Ez a szám lehet középiskolák esetében tíz, általános iskolák esetében hét.

3. 4. Zászló és egyéb jelképek szabad használata.

A Jugoszláviában élõ magyarok (és más kisebbségek) szabadon és nyilvánosan használhatják nemzetük zászlóját és egyéb jelképeit. (E jog kötõdhet ahhoz a feltételhez, hogy a kisebbségi jelképekkel párhuzamosan az állam jelképeit is használják.)

3. 5. Személyi és vagyoni biztonság, félelem nélküli visszatérés.

Százezer fölé tehetõ azoknak a száma, akik nem akartak részt venni az utóbbi évek tragikus vérontásában, és ezért elhagyták az országot. Ezeknek a polgároknak számottevõ része magyar. Tekintet nélkül nemzetiségükre, mindannyiuknak jogot és esélyt kell adni arra, hogy szabadon és félelem nélkül térjenek vissza Jugoszláviába. Ennek elõfeltétele az amnesztiatörvény meghozása, valamint mindazoknak a jogfosztást eredményezõ szabályoknak az eltörlése, amelyek azokat sújtják, akik a polgárháború elkerülésének szándékával az országot elhagyták. (Ez vonatkozik az öröklési jogot korlátozó újonnan elfogadott szerbiai jogszabályokra is. )

A személyi és vagyoni biztonságnak elõfeltétele az is, hogy a kisebbségek által lakott területeken az állami szervek nemzetiségi összetétele tükrözze a lakosság összetételét. Ezt szorgalmazó jogszabályokat, káderpolitikát és pályázati feltételeket kell haladéktalanul alakítani.

IV. A SZEMÉLYI ELVÛ AUTONÓMIA MEGALAPOZÁSA

A perszonális autonómia létrehozása végett az eddigi szerzõdési eredményekre és formákra támaszkodva öt tanács létrehozását javasoljuk. Ezek a Politikai Tanács, az Oktatási Tanács, a Mûvelõdési Tanács, a Tájékoztatási Tanács és a Tudományos Tanács.

A tanácsok mûködésének anyagi alapja a Vajdaságban vajdasági (vagy felsõbb) szervek által oktatásra, mûvelõdésre, tájékoztatásra és tudományra elkülönített eszközök 17 százaléka (ami megfelel a vajdasági magyar adófizetõk hozzájárulási részarányának). Ez természetesen kiegészíthetõ adományokkal és egyéb jövedelemmel is. Az említett 17 százaléknak megfelelõ összeg annyival csökken, amennyit a tartományi, a szerbiai vagy a szövetségi költségvetés a Magyar Autonóm Körzetre ruház a magyar nyelvû oktatás, mûvelõdés, tájékoztatás vagy tudományos tevékenység finanszírozására.

A tanácsok már 1996 folyamán megalakíthatók akkor is, ha nem rendelkeznek azonnal minden jogosítvánnyal. Célkitûzéseink szerint 1997-ig tárgyalások nyomán kialakíthatók az alább vázolt hatáskörök. A tanácsok jogainak és kötelezettségeinek felvázolásakor abból indultunk ki, hogy a személyi önszervezõdéssel párhuzamosan területi önszervezõdés is folyik:

l. Politikai Tanács

A Politikai Tanácsot azok a magyar nemzetiségû tartományi, köztársasági és szövetségi képviselõk, valamint a Magyar Autonóm Körzet önkormányzatainak egy-egy legmagasabb rangú magyar nemzetiségû tisztviselõje és három-három küldötte, továbbá a szórványmagyarság körében a helyhatósági választásokon megválasztott arányos számú, de összesen legalább 4 képviselõje alkotja, akik ezt a megállapodást (illetve annak véglegesített, egyeztetett, megkötött változatát) írásos nyilatkozatban magukra nézve kötelezõ érvényûnek ismerik el.

A Politikai Tanács koordinálja a magyar képviselõk tevékenységét, közös álláspontokat és tevékenységeket javasol. Egyetértési joggal él a kisebbségek jogait érintõ törvények meghozásánál és módosításánál.

A Politikai Tanács dönt arról, hogy milyen módon történjen az állami pénzeszközök elosztása a Magyar Autonóm Körzeten belül, és az azon kívül mûködõ magyar intézmények között.

2. Oktatási Tanács

Az Oktatási Tanácsnak 15 tagja van, akiket a vajdasági magyar pedagógusok közgyûlésen választanak meg. Az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszéke 2 tagot, a Belgrádi Egyetem Magyar Tanszéke egy tagot delegál. Az elsõ közgyûlést a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezi, s arra meghív mindenkit, aki bármely vajdasági iskolában vagy felsõoktatási intézményben magyarul oktat. A Vajdasági Magyar Pedagógus Szervezet elkészíti a közgyûlés és az Oktatási Tanács alapszabály-tervezetét, s azt a közgyûlés elfogadja.

Az Oktatási Tanács a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben dönt a vajdasági magyar iskolahálózat kérdéseirõl, beleértve annak költségvetését is;

— pályázatokat hirdet és gondoskodik azoknak szabályszerû és rendeltetésszerû lebonyolításáról;

— a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben évi terveket és távlatterveket fogad el a vajdasági magyar iskolák és a magyar nyelvû oktatás fejlesztésérõl, valamint — az illetékes állami szervek véleményét kikérve — meghatározza a finanszírozás közös mércéit;

— a megállapított közös mércéket megtartva döntéseket hoz a Magyar Autonóm Körzeten kívül esõ magyar iskolák vagy iskolarészlegek finanszírozásáról;

— a tartományi szervekkel egyetértésben kidolgozza és elfogadja a magyar nyelv és a történelem oktatásának programját általános iskolai és középiskolai szinten;

— az alkalmazottak által javasolt személyek körébõl választva kinevezi a vajdasági magyar iskolák igazgatóját, valamint a vegyes tannyelvû iskolák magyar részlegének vezetõjét.

3. Mûvelõdési Tanács

A Mûvelõdési Tanácsnak 15 tagja van. Tagjait a közgyûlés választja. Az elsõ közgyûlést a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség és a Jugoszláviai Magyar Mûvelõdési Társaság közösen hívja össze. A közgyûléseken részt vehetnek a vajdasági mûvelõdési intézmények dolgozói, a Vajdasági Írószövetség és a képzõmûvészeti egyesületek magyar tagjai, valamint azok az írók és képzõmûvészek, akik a magyar irodalomhoz és mûvészethez kötõdnek.

A Mûvelõdési Tanács a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben dönt a vajdasági magyar mûvelõdési intézmények, folyóiratok hálózatának kérdéseirõl, beleértve azok költségvetését is;

— a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben évi terveket és távlatterveket fogad el a vajdasági magyar mûvelõdés fejlesztésérõl, és — az illetékes állami szervek véleményét kikérve — meghatározza a finanszírozás közös mércéit;

— a megállapított közös mércéket betartva döntéseket hoz a Magyar Autonóm Körzeten kívül esõ magyar mûvelõdési intézmények vagy részlegek finanszírozásáról;

— az állam által finanszírozott magyar intézmények, folyóiratok tekintetében alapítói jogokat gyakorol, és közvetítõként vesz részt a finanszírozásban a Jugoszláviában érvényes törvényekkel, valamint az elfogadott általános mércékkel és költségvetéssel összhangban;

— az alkalmazottak által javasolt személyek között választva kinevezi a vajdasági magyar mûvelõdési intézmények vagy részlegek vezetõjét.

4. Tájékoztatási Tanács

A Tájékoztatási Tanácsnak 15 tagja van, akiket a közgyûlés választ meg. A közgyûlés tagja valamennyi magyar nyelven író újságíró. Az elsõ közgyûlést az Újságíró-szövetség magyar tagjai készítik elõ (megfogalmazva az alapszabály tervezetét is).

A Tájékoztatási Tanács a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben dönt a vajdasági magyar tájékoztatás kérdéseirõl, beleértve annak költségvetését is;

— a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben évi terveket és távlatterveket fogad el a vajdasági magyar nyelvû tájékoztatás fejlesztésérõl, és — az illetékes állami szervek véleményét kikérve — meghatározza a finanszírozás közös mércéit;

— a megállapított közös mércéket megtartva döntéseket hoz a Magyar Autonóm Körzeten kívül esõ magyar tájékoztató intézmények vagy részlegek finanszírozásáról;

— pályázatokat hirdet és gondoskodik azoknak szabályszerû és rendeltetésszerû lebonyolításáról;

— az állam által finanszírozott magyar intézmények tekintetében alapítói jogokat gyakorol, és közvetítõként vesz részt a finanszírozásban a Jugoszláviában érvényes törvényekkel, valamint az elfogadott általános mércékkel és költségvetéssel összhangban;

— az alkalmazottak által javasolt személyek körébõl választva kinevezi a vajdasági magyar tájékoztató intézmények vagy részlegek vezetõjét.

5. Tudományos Tanács

A Tudományos Tanácsnak hét tagja van. A tanács tagjait a közgyûlés választja. Az elsõ közgyûlést a JMMT készíti elõ, megfogalmazva az alapszabály tervezetét is. A közgyûlésre a JMMT meghív minden, tudományos fokozattal rendelkezõ vajdasági magyar fõiskolai és egyetemi oktatót, valamint tudományos kutatót.

A Tudományos Tanács a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben dönt a vajdasági magyar tudományos kutatás, intézmények és folyóiratok kérdéseirõl, beleértve azok költségvetését is;

— a Magyar Autonóm Körzet illetékeseivel egyetértésben évi terveket és távlatterveket fogad el a vajdasági magyar tudományos kutatás fejlesztésérõl, és — az illetékes állami szervek véleményét kikérve — meghatározza a finanszírozás közös mércéit;

— a megállapított közös mércéket betartva döntéseket hoz a magyar tudományos kutatás finanszírozásáról;

— az állam által finanszírozott magyar intézmények, tudományos folyóiratok tekintetében alapítói jogokat gyakorol, és közvetítõként vesz részt a finanszírozásban a Jugoszláviában érvényes törvényekkel, valamint az elfogadott általános mércékkel és költségvetéssel összhangban;

— az alkalmazottak által javasolt személyek körébõl választva kinevezi a vajdasági magyar tudományos intézmények vagy részlegek vezetõjét.

V. A területi önszervezõdés megalapozása

A.

Tekintettel arra, hogy a centralizáció szûkíti a polgárok azon jogát, hogy saját sorsukat befolyásolják, és hogy ez fokozottan áll a kisebbségek vonatkozásában, akiknek hangja és befolyása közvetve sem ér el a központi szervekig, esélyt kell adni egy ésszerû mértékû területi önszervezõdésnek. Ez egyszersmind esély arra is, hogy a helyi szinten jelentõs számban élõ kisebbségek hatékonyabban védjék önazonosságukat, de arra is, hogy fenntartások nélkül a magukénak érezzék a szélesebb közösséget, az országot, melyben élnek.

A VMSZ a területi önszervezõdés legalkalmasabb keretének a Magyar Autonóm Körzetet tartja. Átmeneti megoldásként az alább leírtakat látjuk lehetségesnek, helyesnek, és 1996 folyamán megvalósíthatónak.

Az autonómia alapjai lefektethetõk a jelenlegi szerbiai közigazgatási rendszeren belül, a fennálló szabályok néhány kisebb módosításával. Ezek a módosítások a következõk:

a) Ada, Bácstopolya, Becse, Csóka, Kanizsa, Kishegyes, Szabadka, Törökkanizsa és Zenta község egy körzetet alkot. Kisebb területkiigazítások lehetségesek, célszerû lenne, ha néhány bánáti Tisza menti település és Telecska is ide tartoznának. E körzet része a szerbiai közigazgatási rendszernek, jogosítványai és kötelezettségei lényegében azonosak a többi szerbiai körzetével;

b) A körzetvezetõ személyét a szerb képviselõház választja azon személyek közül, akiknek a jelölésében a kilenc önkormányzatból legalább öt egyetért.

B.

1997-ben, tárgyalások nyomán, egy új arcélû magyar önkormányzat mûködhet. Ennek alapjait a következõkben látjuk:

A Szerb Köztársaságban a magyar többségû községek és az azokkal határos, magyarlakta települések, a magyar népcsoport nemzeti önazonosságának hatékonyabb megõrzése és fejlesztése céljából Körzeti Önkormányzatot alkotnak.

I. Körzeti Önkormányzat

a) A Körzeti Önkormányzat területe

A Körzeti Önkormányzat területe magában foglalja a következõ községeket: Ada, Bácstopolya, Becse, Csóka, Kanizsa, Kishegyes, Szabadka, Törökkanizsa és Zenta.

Lehetõvé kell tenni a nevezett községeken kívül esõ, de a körzettel határos magyarlakta települések csatlakoztatását is.

b) A körzet székhelye: Szabadka.

c) A Körzeti Önkormányzat jogai és hatásköre:

— közoktatás

— mûvelõdés

— közszolgálati tömegtájékoztatás

— mûemlékvédelem

— környezetvédelem

— az állami és önkormányzati tulajdonú vállalatok gazdálkodásának a felügyelete

— szociális gondoskodás

— szociálpolitikai intézkedések foganatosítása, ennek keretében:

a) szociális intézmények mûködtetése

b) a szociális segélyre szorulók nyilvántartásba vétele és a nyilvántartás naprakészen tartása

c) kiöregedett háztartások ellátása

d) külföldi származású szociális segélyek közvetítése

— egészség- és nyugdíjbiztosítás

— regionális szintû egészségvédelem

— a gazdasági és nem gazdasági szféra önszervezõdése — kamarák

— a hivatalos nyelv- és íráshasználat szabályozása és érvényesítése a törvénnyel

összhangban

— a körzet területén élõ népcsoportok nemzeti szimbólumainak használata (nemzeti zászló, címer és himnusz) a törvénnyel összhangban

— lakásgazdálkodás

a) lakásalappal való rendelkezés

b) a lakásépítés helyi jellegû rendszabályozása

— területrendezés

— az ingatlan-nyilvántartás minden formája

— nemzeti parkok, védett területek kezelése

— mezõgazdaság, erdészet, vadászat, halászat

— kézmûvesség

— szakképzés, átképzés

— ipar

— kereskedelem

d) A köztársasági parlament különleges egyetértési jogai

A Körzeti Önkormányzat — a köztársasági parlament különleges egyetértési joga mellett — választja és menti fel a területén mûködõ következõ állami szervek vezetõit és tisztségviselõit:

— községi, kerületi és gazdasági bíróságok

— községi és kerületi ügyészségek

— a körzeti Belügyi Titkárság és a helyi belügyi osztályok

— felügyelõségek

— adóhatóság

f) A Körzeti Önkormányzat szervei:

— képviselõ-testület (ötven tagú)

— Végrehajtó Bizottság

g) Választások

A körzeti önkormányzati választást a köztársasági vagy helyhatósági választásokkal lehetõleg egyidejûleg kell lebonyolítani. Aktív és passzív választójoggal rendelkeznek mindazok a polgárok, akiknek állandó lakhelye 1991. június 28-án a körzet területén volt. A testület a saját körébõl választ elnököt, és nevezi ki a Végrehajtó Bizottság tagjait.

h) Finanszírozás

Adórendszeri reformmal és törvénnyel kell biztosítani azt, hogy a közszolgálati szféra finanszírozása a körzetben méltányos, a központi költségvetési rendszertõl megfelelõ mértékben elkülönülõ módon történjen. A fiskális bevételek behajtásának a körzetben kell történnie, és ebbõl a törvénnyel meghatározott mértékû bevételhányad a központi költségvetés(ek)be kerül átutalásra.

i) A körzet vagyona

A körzet területén található, állami és társadalmi tulajdonban levõ vagyonnal (kivéve a hadsereg, az állami szervek és a községek vagyonát) a Körzeti Önkormányzat rendelkezik.

Községi szintû kisebbségvédelem a szórványban

A nem magyar többségû községekben, ahol bármely településen a magyar lakosság aránya eléri vagy meghaladja az 5%-ot, gondoskodni kell a hivatalos nyelvhasználatban, illetve középületek feliratain a két-, illetve többnyelvûségrõl, a községi rendezvényeken és középületeken pedig a nemzeti szimbólumok használatáról.

Távlati elképzelések

A Vajdasági Magyar Szövetség az elõzõekben leírtakat tartja belátható idõn belül — két év alatt — megvalósítható koncepciónak. Minthogy a társadalom gazdasági-politikai körülményei állandó változáson, fejlõdésen mennek át, meggyõzõdésünk, hogy a koncepciót nem lehet zárt rendszerként felfogni, hanem távlati elképzeléseket is kell fûzni hozzá, így ez a megállapodástervezet a VMSZ által kidolgozás alatt álló autonómiaelképzelésnek csupán az elsõ részét képezi.

Elképzelésünk szerint távlatilag olyan autonómiát kell létrehozni, amelyben a választási rendszer reformjával a vajdasági magyarság saját soraiból választja meg saját vezetõ testületét (Nemzeti Tanácsot), amely kimunkálja az itt élõ magyar nemzeti közösség céljait és annak képviseleti formáit, koordinálja a perszonális autonómia tanácsainak a munkáját, és határoz a perszonális autonómiára ruházott anyagi javak elosztásáról. Ebben a rendszerben a helyi lakosságnak közvetlen befolyása van a társadalmi-gazdasági folyamatokra. Ehhez tartozik a régió gazdasági fejlõdésének és folyamatainak szuverén ellenõrzése, a megtermelt javak újraelosztása feletti ellenõrzés gyakorlása, a teljes költségvetési önállóság, a közbevételek mértékének és behajtásának meghatározása, a központiállami költségvetési igények kielégítésében való méltányos mértékû kötelezettségvállalás, a jogalkotás, a jogszabályok végrehajtása, az igazságszolgáltatás, a közrend és a közbiztonság fenntartása, a népjóléti és egészségvédelmi jogok megvalósítása, valamint minden olyan jog érvényesítése, amely közvetlen vagy közvetett módon befolyásolja akár az egyén, akár a közösség érdekeit.

*

A VMSZ reálisnak és a jugoszláv állam érdekeivel összeegyeztethetõnek tartja az autonómiatörekvéseket. Ennek megvalósításához nem kevés erõre és idõre van szükség. Ha komolyan akarjuk a változásokat, és eredményekben, nem pedig szólamokban akarunk versenyezni, akkor a munkához haladéktalanul hozzá kell látni, de nem áltatni magunkat céljaink közeli megvalósulásával.

A VMSZ kész a VMDK-val közösen fellépni, hogy megindulhassanak az érdembeni tárgyalások az illetékes állami szervekkel az autonómiakoncepció megvalósításáról. Ezekbe a tárgyalásokba a VMSZ álláspontja szerint be kell vonni olyan vajdasági magyar értelmiségieket és szakértõket is, akik nem kötelezték el magukat egy politikai szervezet vagy koncepció mellett.

1996. január 18.

Magyar Szó 1996. január 21. 10—11.

26.

A VMDK és a Határon Túli Magyarok Hivatala

A HTMH kormányzati rendszerben betöltött helyét és szerepét a VMDK kezdettõl fogva nem látja tisztázottnak. Hogy ebben lehet valami, bizonyítják a HTMH-t érintõ jogi és politikai változások is, amelyeket rövid fennállása alatt el kellett szenvednie. Miben nyilvánul ez meg?

Ismereteim szerint az idevágó jogszabályok a magyar kisebbségekrõl való gondoskodást, ami alkotmányos kötelezettségnek is tekinthetõ, a jogosítványokat megosztják a külügyminisztérium és a HTMH között. Eközben az átfedések vagy a túl általánosan megfogalmazott feladatok mindkét oldalon kompetenciazavarokat okoznak. Mi sem természetesebb, mint hogy ez a gyakorlatban nemegyszer rivalizáláshoz vezet, s igencsak súlyos következményekkel jár. Egyikük-másikuk árt, vagy árthat Magyarország tekintélyének is. Elég, ha az a hír járja, hogy az egyik vezetõ nem beszél a másikkal, rögtön megkezdõdik a helyezkedés a kisebbségi vezetõk részérõl, ami viszont a közös ügynek árthat. A jogi szabályozás szakmai hibáiról lenne itt szó csupán? Aligha.

Az alapvetõ gond az, hogy a magyar politikai elit nem döntött, elfogadja-e politikai partnernek a kisebbségi szervezetek vezetõségeit vagy nem. Ha igen, akkor a HTMH-ra nincs szükség. A politikai kapcsolatok fenntartására elég a külügyminisztérium. Jelenleg, a látszat ellenére, a gyakorlati tevékenység során a kisebbségi szervezetek vezetõségei, bár van politikai legitimitásuk, nincsenek politikai partneri viszonyban a magyar kormányzattal.

Az okok keresésekor abból kell kiindulni, hogy Magyarország gazdaságilag nem emelheti fel a környezõ országokban élõ kisebbségeket. Ugyanakkor ez nem lehet ok arra, hogy határozott, egyértelmû formában ne támogassa azok demokratikus politikai törekvéseit. A politikai távolságtartás fõ oka az, hogy Magyarországon a politikai elit nem alakított ki konszenzust a trianoni traumára vonatkozóan. Az egyik szárny azt vallja, hogy amíg Magyarország nem jut be az Európai Unióba, csínján kell bánni a kisebbségi követelésekkel. A másik nem követel nyíltan mindent vissza, de azt hangoztatja, hogy nem szabad semmirõl sem lemondani. Így a kisebbségi autonómiakövetelések légüres térbe kerültek.

A trianoni trauma meghaladására vonatkozó nézetkülönbségek okozta tehetetlenséget, nemkülönben a térségben élõ magyar kisebbségek gazdasági megsegítésére irányuló drága, csak a kiválasztottakat serkentõ, csaknem meddõ próbálkozásokat a VMDK meghaladhatónak tartja.

Megoldásként a Kárpát-medencében élõ magyarság határmódosítás nélküli, demokratikus követelésekre épülõ politikai integrációját javasolja. Ennek lényege, hogy a mindenkori magyar kormány és a magyar diplomácia a gyakorlatban is vállalja a kisebbségek autonómiatörekvéseit, s a nemzetközi porondon velük közösen küzdjön mind az Európai Unióba való felvétel feltételeinek megvalósításáért, mind pedig a kisebbségek politikai szubjektum voltát megjelenítõ autonómiákért. A régió demokratizálását serkentve, s így a hátrányból elõnyt kovácsolva, a magyar kormánynak nem kellene a kisebbségek kérdését a szõnyeg alá söpörni és rossz lelkiismerettel araszolni az Európába vezetõ úton. A kisebbségekkel való együttes küzdelem egyszersmind keretet adhatna a trianoni trauma meghaladásának is.

A VMDK álláspontja szerint a kisebbségek politikai szubjektum voltát megjelenítõ kisebbségi autonómiák megvalósításával e robbanásveszélyes kérdés az egész térségben nyugvópontra juthat. Nem véletlen tehát a perszonális autonómia modellje iránt megnyilvánuló egyre nagyobb nemzetközi érdeklõdés.

A Kárpát-medencében élõ magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációja azért is hasznos lenne, mert folyamatában szemlélve, épp a közös nemzetközi fellépésnek köszönhetõen, megszabadítaná a szomszéd országokkal fennálló államközi kapcsolatokat a kisebbségi kérdés terhétõl. Nem vitás ugyanis, hogy az e kapcsolatokból származó összes gazdasági elõnyt ki kell használni.

Miközben a magyar politikai elit nem ismeri el politikai partnernek a legitim kisebbségi szervezeteket, és nincs koncepciója, mit hajlandó vállalni a határon túli magyarok gondjaiból, de azt sem tudja, hogyan kellene meghaladni a trianoni traumát, a HTMH-nak igencsak hálátlan a szerepe. Az, hogy leépítse, illetve ha ezt nem lehet, különbözõ fortélyokkal semlegesítse a kisebbségek autonómiaköveteléseit. Ebbõl kifolyólag a VMDK-nak jelenleg kétfrontos csatát kell folytatnia a vajdasági magyarság autonómiaköveteléseinek megvalósításáért. A szerb hatalommal s a politikai elittel meg kell vívnia a perszonális autonómia modelljének kölcsönösen elõnyös alkalmazásáért. A HTMH-val pedig azért, mert — az eszközökben nem válogatva — el akarja lehetetleníteni a perszonális autonómia VMDK által képviselt modelljét.

Entz Géza, a HTMH korábbi elnöke ott volt azon az összejövetelen, amelyen a volt kormányzat erõs emberei és néhány VMDK-disszidens megállapodtak a VMSZ létrehozatalában, Tabajdi Csaba pedig, aki e szervezetet kezdettõl fogva felkarolta, s anyagilag is segítette, olyan adatokhoz juttatta Kasza Józsefet, a VMSZ elnökét, melyeknek a Magyar Szóban történt minapi közzétételével õk ketten a VMDK betiltását kívánják elõidézni.

(Ágoston András elemzését a Magyar Országgyûlés Külügyi Bizottsága május 15-i ülésére készítette, melyen a HTMH szerepérõl lett volna szó, s melyre õ is meghívót kapott. A napirendi pontot idõközben kiiktatták.)

1996. május 26.

VMDK Hírmondó 1996. május 26. 79. sz. 20.

27.

A VMSZ együttmûködési kezdeményezése

Ágoston Andrásnak,
a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnökének
és a VMDK Elnökségének

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Elnökség!

A vajdasági magyarság szempontjából létfontosságúak a november 3-ra kiírt választások. Eredményüktõl nemcsak az annyiszor hangoztatott megmaradásunk függ, hanem az is, hogy tovább is emberül élhessünk ezen a tájon, Vajdaságban. Ezt kívánja, ezt akarja a vajdasági magyar ember.

A Vajdasági Magyar Szövetség is ugyanazt akarja, amit a vajdasági magyarság: emberül élni, egyenjogú állampolgárként dolgozni, békességben gyarapodni, a szülõföldön itthon lenni. A vajdasági magyar ember azonos esélyekkel óhajt vállalkozni, nyugodtan dolgozni, a szomszédaival jó viszonyban, biztonságban, jobban akar élni. Gyermekeinek anyanyelvû iskolát szeretne biztosítani, ahova abban a tudatban küldi õket, hogy útközben nem esik bántódásuk. Saját mûvelõdési egyesületeket kíván mûködtetni, ahol kedvére szórakozhat, és ápolhatja nemzeti hagyományait. A vajdasági magyar ember nyugodt, méltóságteljes öregkort óhajt, s szülei, nagyszülei, õsei mellé akar temetkezni.

A vajdasági magyar ember nem akarja, hogy civakodjunk, nem akarja, hogy önös érdekeket hajszolva marakodjunk, nem akarja, hogy romlásba vigyük még itthon maradt népünket, nem akarja, hogy a választásokon magyar magyar ellen induljon, nem akarja, hogy a vajdasági magyarságot vesztére és vesztünkre két táborra szakítsuk. A vajdasági magyar ember a Vajdaságban magyar egységet akar, szólamok helyett cselekvést, egyenlõ jogot és esélyt a munkára, a vállalkozásra, a jobb életre. Azt akarja, hogy megõrizzük templomait, iskoláit, hogy fejlesszük, gyarapítsuk mûvelõdési egyesületeinek tevékenységét, hogy ésszerûbben és hatékonyabban mûködtessük az identitásunkat megtartó intézményeinket, hogy kedvére, anyanyelvén olvashassa újságait, hallgathassa rádióját, nézhesse tévéjét.

Mindezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha képviselõink lesznek a szövetségi, a köztársasági és a helyi parlamentekben, akiket mi magunk egységesen választunk meg, ha megõrizzük és felerõsítjük a helyi, magyar többségû önkormányzatainkat, ha a választásokra egységes választási programmal, közös stratégiával, közös képviselõjelöltekkel együtt megyünk ki.

E cél — amelynél ebben a pillanatban nincs fontosabb dolog — megvalósítása érdekében felkérem a tisztelt Elnök Urat és a VMDK Elnökségét, hogy keressük meg sürgõsen a cselekvõ együttmûködés útját és formáit, alakítsuk ki a közös választási stratégiánkat, és dolgozzuk ki az egységes választási programunkat, amely mögött felsorakozik majd minden vajdasági magyar választópolgárunk.

Teszem mindezt azzal a mély meggyõzõdéssel, hogy ennél most nincs fontosabb politikai dolgunk.

Szabadka, 1996. augusztus 24.

Kasza József,
a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke

VMSZ Körkép 1996. szeptember 5. 1. sz. 3.
(Szabad Hét Nap melléklete 1996. szeptember 5. 36. sz. )

28.

A válasz
(A VMSZ együttmûködési kezdeményezésére)

Kasza József úrnak, a VMSZ elnökének

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönettel nyugtázzuk a VMDK Elnökségéhez írt nyílt levelének sorait. Nyíltságra nyíltsággal válaszolunk.

Ön azt írja, hogy a vajdasági magyar ember Vajdaságban magyar egységet akar, majd kifejti aggodalmait, hogy mi lesz, ha a választásokon két táborra szakadunk.

Tisztelt Elnök Úr, a VMDK-nak meggyõzõdése, és ezt már többször kifejtette, hogy a vajdasági magyarság nem megosztott. Népünk túlnyomó többsége autonómiát akar. Ennek ellenére osztjuk az önök aggodalmait. Különösen azóta, hogy a VMDK-val rivalizáló új szerveztet hoztak létre, és ezáltal eszközeivé váltak azon törekvéseknek, amelyek a vajdasági magyarság addig egységes politikai akaratának a megosztására irányultak. Ezt követõen külsõ és belsõ támogatással mindent megtettek a VMDK lejáratásáért, elszigeteléséért és bomlasztásáért. Miközben jó néhány — immár csak névleg magyar — önkormányzatban a magyarságra nézve káros módon alakítottak ki szoros együttmûködést a Szerbiai Szocialista Párttal, visszautasították a VMDK többrendbeli tárgyalási ajánlatát, mondván, feltételekkel nem tárgyalnak. Pedig a feltétel teljesítése nagyon egyszerûnek ígérkezett: reméltük, csatlakozni fognak a VMDK autonómiáért folytatott küzdelméhez. Idõközben azonban más történt. Ön, Elnök Úr, a Tanjug hírügynökségnek adott június 29-inyilatkozatában végleg lemondott a vajdasági magyarok autonómiájáról, amikor kijelentette: "a VMSZ a magyarok önszervezõdésérõl ez év elején kiadott dokumentuma óta nem támogatja a perszonális, a területi és a politikai autonómiát".

Vagyis semmit.

E nyilatkozat fényében válik világossá, hogy az Ön levelének szívhez szóló szövegében miért nem esik egyetlen szó sem a magyarok önrendelkezésérõl. Pedig enélkül az Ön által ecsetelt célok egyikét sem lehet tartósan megvalósítani. Hacsak azt nem, hogy munkahelyek, intézmények, iskolák és fõleg autonómia nélkül jogunk maradjon — mint Ön írja — õseink mellé temetkezni.

Tisztelt Elnök Úr!

Nem becsüljük le azt a kérdést, hogy lesz-e magyar képviselõje a jugoszláv parlamentnek, azonban a vajdasági magyarság jogérvényesítéséért folyó küzdelemben ezt másodlagos jelentõségûnek tartjuk. A vajdasági magyarok számára teljesen közömbös, hogy hány képviselõi munkahelyet és fizetést fog megszerezni vagy elveszíteni a magyar politikai elit. Nem közömbös viszont a magyarok számára az, hogy autonómiatörekvésüket politikailag legitim módon tudjuk-e megjeleníteni, s hogy idõvel végsõ soron ki tudjuk-e harcolni az autonómiát, vagy sem. Éppen ezért hajlandók vagyunk az együttmûködésre bárkivel — értelemszerûen a VMSZ-szel is —, akkor, ha fel tudja vállalni a VMDK autonómiamodelljét, vagy azzal egyenértékû modellt tud benyújtani a Szerb Köztársaság Képviselõházához. Az együttmûködéshez azonban az is szükséges, hogy potenciális partnereink vállalják az arányos részvételt a közös aláírások összegyûjtésében.

Temerin, 1996. augusztus 28.

A VMDK Elnöksége nevében Csorba Béla,
az elnökség tagja

VMSZ Körkép 1996. szeptember 5. 1. sz. 3.
(Szabad Hét Nap melléklete 1996. szeptember 5. 36. sz. )

29.

Felhívás a Vajdasági Magyar Értelmiségi Fórum programjavaslatának véleményezésére

A Jugoszláviai Magyar Mûvelõdési Társaság intézõbizottsága és a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség elnöksége az 1996. szeptember 28-án Kishegyesen megtartott közös értekezletén megvitatta, véglegesítette s ezúton a nyilvánosság elé tárja a tóthfalusi értelmiségi kerekasztal (1994) folytatásaként elképzelt Vajdasági Magyar Értelmiségi Fórum szervezési alapelveit és programjavaslatát.

I. Szervezési alapelvek

1. A találkozó társszervezõi: a JMMT és a VMMSZ.

2. A programjavaslatot véglegesítõ szervek: a két civil szervezet intézõbizottsága, ill. elnöksége.

3. Vendéglátó intézmény: Thurzó Lajos Közmûvelõdési Központ, Zenta.

4. A találkozó idõpontja: 1996. november 30., szombat.

5. A találkozó programjának központi tárgya, témája: A vajdasági magyar értelmiség mai helytállása.

6. A tanácskozás gyakorlati célja: idõszerû értelmiségi közteendõink számbavétele az egyetértés minimumának elérésével (konszenzussal).

7. A tanácskozás jellege: tömeges, szabad értelmiségi fórum, delegálás és névre szóló meghívók kézbesítése nélkül, a hírközlõ eszközökben közzéteendõ programjavaslat iránt személyi érdeklõdést tanúsító értelmiségiek önkéntes részvételével.

8. A találkozó idõtartama és lebonyolításának alapelve: egynapos, két ülésszakos nyílt fórum, a médiában elõzetesen közzétett programtézisek, a rájuk visszaérkezõ írásos, ill. a tanácskozás helyszínén felmerülõ szóbeli javaslatok/ellenjavaslatok megvitatásával és közmegegyezéssel történõ elfogadásával.

II. Programjavaslat

Értelmiségi helytálláson tevékeny viszonyulást értve a kisebbségi létünkkel kapcsolatos közkérdésekhez, a JMMT Intézõbizottsága és a VMMSZ Elnöksége e tevékeny viszonyulás lehetséges fõbb célpontjaiként az alábbi témaköröket és téziseket javasolja elõzetes véleményezésre:

1. Értelmiségi viszonyulás a vajdasági magyar kulturális, mûvészeti, oktatási, tudományos és tömegtájékoztatási intézményekhez.

1. 1. Nézetünk szerint intézményeinket kritikai viszonyulással megújítani és fejleszteni kell, nem pedig rombolni egy "radikális újat kezdés" igézetében.

1. 2. Szorgalmazzuk intézményeinknek a korábbinál közösségközpontúbb irányultságát.

2. Viszonyulás a kulturális, mûvészeti, oktatási, tudományos és tömegtájékoztatási civil szervezeteink tevékenységéhez.

2. 1. Örvendetesnek találjuk e szervezeteink közelmúlti, jelen és jövõbeni számbeli gyarapodását.

2. 2. Javasoljuk a rokon tevékenységû civil szervezeteink élénkebb együttmûködését és munkájuk ésszerûbb összehangolását.

2. 3. Célszerûnek találjuk civil szervezeteink fokozottabb együttmûködését a hivatásos rokon intézményeinkkel is.

3. Viszonyulás egyházi intézményeinkhez és szervezeteinkhez.

3. 1. Kiemeljük egyházi intézményeink és szervezeteink magyarságmegtartó szerepének jelenlegi és jövõbeni fontosságát.

3. 2. Saját értelmiségi tevékenységünkkel is törekedjünk az ökumenizmus szellemiségének érvényesítésére népközösségünk életében.

4. Viszonyulás a mai fiatal és a potenciális közeljövõbeni vajdasági magyar értelmiségi nemzedékekhez.

4. 1. A vajdasági magyar értelmiség elöregedõben van; felfrissítése érdekében támogatjuk az értelmiségi utánpótlás tervszerû képzését.

4. 2. Méltányoljuk az értelmiségi korosztályok és nemzedékek között mindig is fennálló szemléleti és életérzésbeli különbségeket; az idõsebb értelmiségiek ne igyekezzenek mindenáron önnön képükre formálni a fiatalabbakat.

4. 3. Indítványozzuk, hogy intézményeink, civil és politikai szervezeteink egyaránt dolgozzák ki s folyamatosan érvényesítsék saját utánpótlás-stratégiájukat.

5. Viszonyulás a külföldre távozott értelmiségieinkhez.

5. 1. Keressük az együttmûködés gyakorlati lehetõségeit az ideiglenesen vagy véglegesen külföldre távozó értelmiségieinkkel.

5. 2. Kezdeményezzük a szellemi és gazdasági kapcsolatok kialakítását a külországban élõ értelmiségieinkkel, egyebek közt szakmai és érdekterületenkénti találkozók útján is.

5. 3. Segítsük a visszatérni akaró értelmiségieink itthoni egzisztenciateremtését.

6. Viszonyulás a vajdasági magyar autonómiaformák kérdésköréhez.

6. 1. Az önkormányzatiság elvét a kisebbségi kollektív jogok egyik alapelvének, s mint ilyet, a nemzetközi kisebbségjog ígéretes princípiumának tartjuk.

6. 2. Tanúsítsunk nyitottságot az önkormányzatiság valamennyi lehetséges formája iránt.

6. 3. Keressük az együttmûködést más vajdasági kisebbségek és a többségi nemzet azon értelmiségijeivel, intézményeivel és szervezeteivel, akik/amelyek fogékonyak és toleránsak az önkormányzatiság és a kollektív kisebbségi jogok iránt.

7. Viszonyulás politikai pártjaink és érdekvédelmi szervezeteink tevékenységéhez.

7. 1. Tanúsítsunk egyforma nyitottságot és toleranciát, egyúttal pedig kritikai viszonyulást is valamennyi létezõ és esetleg leendõ politikai szervezetünk gyakorlati tevékenysége iránt.

7. 2. Amennyire csak lehet, értelmiségünk kerülje a részvételt közéletünk "szellemi környezetszennyezõdés"-t eredményezõ, terméketlen vitáiban.

7. 3. Saját mûvelõdés-, mûvészet- és tudománypolitikai tevékenységünkkel is próbáljunk hatni politikai szervezeteink elvszerû, a politikai többszólamúságot jobban méltányoló együttmûködésére.

8. Viszonyulás a Magyar Köztársaság határon túli kisebbségpolitikájához.

8. 1. Alapvetõen fontos magyarságmegtartó tényezõnek tartjuk a Magyar Köztársaság mindenkori kormányzatának tevékeny támogatását, a szomszédos államok mindenkori kormányzataival e tekintetben is folyamatos párbeszédét és együttmûködését kisebbségi létünk valamennyi részterületén.

8. 2. Elvárjuk, hogy a Magyar Köztársaság mindenkori kormányzata támogassa a határon túli, tehát egyúttal a vajdasági magyar szellemi életet is, ám eközben törekedjék a többpárti kormányzatok belsõ hatalmi súrlódásaiból eredõ elvszerûtlenség, lobbizás és támogatáskorlátozás kiküszöbölésére.

9. Viszonyulás néhány idõszerû mûvelõdéspolitikai konkrétumhoz.

9. 1. Sürgetjük: a vajdasági magyar oktatás egységes rendszerének kidolgozását; a magyar nyelven elõadó szaktanárok elhelyezését iskoláink magyar tagozataiban, valamint megfelelõ magyar tankönyvekkel és segédeszközökkel való ellátásukat; a zombori Tanítóképzõ Kar magyar tanszékének kihelyezett tagozatként való áthelyezését Szabadkára.

10. Viszonyulás a Vajdasági Magyar Értelmiségi Fórum jövõjéhez.

10. 1. A tóthfalusi értelmiségi kerekasztal hagyományát folytatva találkozónk alakuljon át a vajdasági magyar értelmiségiek nyitott, sokszólamúságot szavatoló, demokratikus, állandó fórumává.

10. 2. A Vajdasági Magyar Értelmiségi Fórum fõ tevékenysége az évi egyszeri értelmiségi találkozó programjának elõkészítése és a találkozó lebonyolítása legyen, egy 8—10 tagú, 2—4 évi megbízatással felruházott intézõbizottsággal az élen.

Kérjük a fenti programjavaslat iránt érdeklõdõ tanügyi, népmûvelõ/kultúranépszerûsítõ, természettudományi, mûszaki, tömegtájékoztatási és alkotó értelmiségieket, hogy írásos észrevételeiket és saját javaslataikat egy-egy probléma-, ill. téziscsoporttal kapcsolatban f. é. november 10-ig juttassák el a vendéglátó intézmény címére (Thurzó Lajos Közmûvelõdési Központ, 24 000 Senta, Petar Drapšin u. 18. ). A véleményeket/indítványokat a szervezõk tematizált és sokszorosított formában kézbesítik a tanácskozás résztvevõinek. A találkozóval kapcsolatos technikai információkat (ingyenes kollektív utazás lehetõsége stb. ) a médiában idejében közzétesszük.

Kishegyes, 1996. szeptember 28.

A JMMT Intézõbizottsága és a VMMSZ Elnöksége

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1990.

30.

Megállapodás

(Tervezet)

A magyar nemzeti közösség legitim képviselõi, továbbá Szerbia és Vajdaság AT a megtartott tárgyalások alapján megkötik

A Vajdaság önkormányzása politikai kereteirõl szóló megállapodást

Ez a megállapodás minden vajdasági nemzeti közösség számára nyitott. Az aláírók elvárják, hogy az egyes nemzeti közösségeket érintõ szükséges pontosítások után csatlakozzanak hozzá más vajdasági nemzeti közösségek is.

1. Alapelvek

1. 1. Abból a történelmi ténybõl, kiindulva, miszerint Vajdaság többnemzetiségû, több vallású és multikulturális közösség Szerbia és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság keretein belül, elengedhetetlen a tartomány jelenlegi alkotmányos helyzetének közelebbi meghatározása, hogy az megfelelõ kerete legyen a multietnikus és multikulturális együttélésnek.

1. 2. A Vajdaság alkotmányos helyzetére vonatkozó megoldások alapját kell, hogy képezze a Vajdaságban élõ polgárok és nemzeti közösségek egyenragúságának teljes tiszteletben tartása. Ennek érdekében garantálják a nemzeti, vallási és kulturális értékek, továbbá a történelmi hagyományok teljes érvényesülését és az irántuk való egyenrangú viszonyulást.

1. 3. Vajdaság alkotmányos helyzete, jogi rendezésének összhangban kell lennie Szerbia és a JSZK jogrendjeivel, továbbá a nemzetközi normákkal és az elfogadott dokumentumokkal. Az aláírók tisztában vannak azzal, hogy e megállapodás megvalósítása érdekében bizonyos változtatásokat kell eszközölni Szerbia és a Jugoszláv SZK elõírásaiban.

1. 4. Vajdaság polgárai jogaikat demokratikusan, a képviselõházi, végrehajtó- és bírósági szervek útján valósítják meg.

1. 5. Vajdaságban a polgárok és a nemzeti közösségek tagjai korlátozás nélkül élhetnek emberi és demokratikus jogaikkal, és lehetõségük lesz arra, hogy képviseltessék magukat minden hatalmi szervben.

1. 6. A nemzeti közösségek tagjainak egyenragúaknak kell lenniük Vajdaság más polgáraival, nyelvük és kultúrájuk tekintetében pedig lehetõvé teszik számukra, hogy kifejezzék és megõrizzék nemzeti, nyelvi, kulturális és vallási identitásukat.

A törvény elõtt Vajdaság minden polgárának egyenjogúnak kell lennie, azonos jogokkal kell rendelkeznie nyelv és kultúrája megõrzése és fejlesztése érdekében, és jogait nem használhatja fel arra, hogy veszélyeztesse más nemzeti közösségek jogait, vagy a polgárok egyéb jogait, különösen pedig az állam területi integritását és szuverenitását.

1. 7. Vajdaság szerveinek hatáskörét ez a dokumentum határozza meg. Vajdaság saját hatáskörben tevékenykedõ szervei önállóak.

1. 8. Vajdaság minden polgárának joga lesz a nemzetközi intézményekhez fordulni jogainak védelme érdekében, beleértve az Emberi Jogok Európai Bíróságát is, miután kimerítette a hazai törvényhozás által elõirányzott jogi eszközöket.

2. A nemzeti közösségek tagjainak jogai nemzeti, nyelvi, kulturális és vallási identitásuk tekintetében

2. 1. Vajdaság minden polgárának, avagy a nemzeti közösségek tagjainak is joguk kell hogy legyen nemzeti, nyelvi, vallási és más nemzeti közösségi sajátosságok biztosítására és kifejezésére a nemzetközi normákkal és más nemzetközi dokumentumokkal összhangban.

2. 2. A többségi népnek és a nemzeti közösségeknek (nemzeti kisebbségeknek) jogilag egyenragúaknak kell lenniük, és nem használhatják jogaikat más nemzeti közösségek jogainak vagy a polgárok egyéb jogainak veszélyeztetésére.

2. 3. A vajdasági magyarok nemzeti közösségének Nemzeti Tanácsa van, amelynek tagjai:

— azoknak a politikai pártoknak egy-egy képviselõje, amelyek a vajdasági magyarok pártjaiként szervezõdtek,

— a vajdasági magyarok politikai pártjainak színeiben megválasztott képviselõk a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi képviselõházába, Szerbia Köztársaság népképviselõházában és Vajdaság Autonóm Tartomány képviselõházában,

— helyi önkormányzatok bizonyos számú képviselõje azon tanácsnokok soraiból, akiket vajdasági magyar politikai pártok képviselõiként választottak meg,

— vajdasági magyarok mûvelõdési, oktatási és tudományos életében jelentõs szerepet betöltõ intézmények és kormányon kívüli szervezetek bizonyos számú képviselõje.

Más nemzetközi közösségek tanácsai azonos vagy más módon alakulhatnak meg, az adott nemzeti közösség és Vajdaság AT, továbbá a Szerbia Köztársaság közötti megállapodásban meghatározott módon.

A nemzeti közösség tanácsa saját nemzeti közössége nyelvi, mûvelõdési, oktatási-nevelési és egyéb jogairól dönt, amelyeket az ország jogrendje és ez a megállapodás tartalmaz. A nemzeti közösség tanácsa saját szerveket hozhat létre.

2. 4. Kulturális és nyelvi egyenrangúságára való jogát megvalósítva a vajdasági magyarok nemzeti közössége (éppúgy, mint más nemzeti közösségek) az alábbi jogokkal is rendelkeznek:

— nyelve és írása használata a hivatalos és közéletben, amibõl következik:

— a magyar nyelv egyenjogú hivatalos használata minden olyan községben, ahol a magyar nemzetiségû lakosság aránya legalább 5% vagy 500 ember Vajdaság Autonóm Tartományban, továbbá a köztársasági és szövetségi szervek elõtt,

— a Jugoszláv, SZK és Szerbia Köztársaság törvényeit magyar nyelven is kiadják.

— azokon a területeken, ahol a magyar nyelv egyenjogú hivatalos használatban van, a polgárok minden hatalmi szervhez és közhivatalhoz magyar nyelven fordulhatnak és joguk van a válaszra is ezen a nyelven. Az államnak kötelessége biztosítani az állami szervek és közhivatalok mûködését, beleértve a magyar nyelven történõ funkcionálást is,

— a bírósági és közigazgatási eljárások magyar nyelven is folynak,

— biztosítják a lakott települések, utcák és terek, továbbá más hagyományos topográfiai megnevezések helyi neveinek kiírásait a magyar nyelvben elfogadott formában és módon a szerb nyelvû feliratokkal együtt (illetve más nemzeti közösségek nyelvén is, amelyek az adott területen hivatalos használatban lesznek),

— a vajdasági magyarok nemzeti közössége (és más nemzeti közösségek) tagjainak joguk van arra, hogy minden személyes dokumentumukban és okmányukban nemzeti közösségük nyelvének szabályai szerint írják nevüket, ami nem zárja ki annak lehetõségét, hogy a neveket párhuzamosan a szerb nyelv szabályai szerint is kiírják,

— a magyar nyelven (és más vajdasági nemzeti közösségek nyelvén) kiadott közokiratokat érvényeseknek tekintik,

— a magyar nyelven (és más nemzeti közösségek nyelvén) biztosított tömegtájékoztatás, amely magába foglalja tömegtájékoztatási eszközök létrehozását és irányítását is. A vajdasági magyarok nemzeti közösségének (illetve más vajdasági nemzeti közösségeknek) Vajdaság szintjén biztosítanak legalább egy középhullámú és egy rövidhullámú (FM és AM) rádiófrekvenciát és egy földi tévéfrekvenciát, amelyeken a nemzeti közösség irányít,

— oktatási, tudományos, kulturális és vallási egyesületek alapítása, amelyeknek az állami szervek pénzügyi támogatást nyújtanak, vajdasági magyarok nemzeti közösségének a megfelelõ önkormányzási formákon keresztül joga van az oktatási-nevelési intézmények (és a többnyelvû oktatási-nevelési intézmények részeinek) irányítására,

— zavartalan kapcsolattartás a JSZK területén kívüli saját nemzeti közösségekkel, beleértve pénzügyi segélyek elfogadását is,

— a nemzeti jelképek használata és kitûzése Szerbia és a JSZK állami jelképeivel együtt,

— anyanyelvû oktatás minden szinten, különösen az iskolai oktatás vonatkozásában mindazoknak a tantárgyaknak az esetében, amelyek saját nyelvüket és írásukat, nemzeti kultúrájukat és történelmüket érintik. A Nemzeti Tanács saját szakmai szervezeteivel együttmûködve határozza meg azoknak a tantárgyaknak a tanterveit és tanmeneteit, amelyek a nemzeti azonosságtudat megõrzésére vonatkoznak,

— nemzeti közösségek számára történelmi, vallási és kultúrtörténeti jelentõséggel bíró lelõhelyek védelme,

— a vajdasági magyarok nemzeti közössége (és más vajdasági nemzeti közösségek) tagjainak arányos képviselete az állami szervek és közhivatalokban.

A Nemzeti Tanácsnak joga van részt venni a regionális és nemzetközi nem kormányzati szervezetek munkájában, ezeknek a szervezeteknek a szabályzataival összhangban.

A vajdasági magyarok nemzeti közössége (és más vajdasági nemzeti közösségek) számára garantálják az oktatási-nevelési, kulturális, közszolgálati-tájékoztatási és tudományos intézmények költségvetési pénzelését az adott nemzeti közösség tagjainak adóhozzájárulásával arányban. A vajdasági magyarok nemzeti közösségének garantálják a Vajdaságban megvalósított és oktatási-nevelési, nyelvi, kulturális, tájékoztatási és tudományos célokra fordított eszközök 17 százalékát.

3. Vajdasági autonóm tartomány

3.1. Hatáskör

Vajdaság Autonóm Tartomány, a Vajdaság AT Statútumában meghatározott hatáskörök mellett, amelyeket Szerbia Köztársaság Népképviselõháza részérõl Szerbia alkotmánya 109. szakaszának 2. bekezdése értelmében helyeztek tartományi hatáskörbe, rendezi és biztosítja:

1. a területi szervezõdést és a helyi önkormányzást Vajdaság AT területén, a vagyonjogi viszonyokat Vajdaság AT és a helyi önkormányzatok vagyona vonatkozásában,

2. az emberi és polgári szabadságjogok, továbbá a nemzeti közösségek jogainak megvalósítását és védelmét, az alkotmányosságot és törvényességet, Vajdaság AT bíróságai, ügyészségei és szabálysértési bíróságainak szervezésében,

3. Vajdaság AT területén a belügyi és közbiztonsági feladatok ellátást, intézkedések meghozatalát rendkívüli helyzetekben,

4. a viszonyokat a családi és örökösödési jog, az örökbe fogadás, gyámság, személyi nyilvántartás, személyi nevek, hivatalos nyelvhasználat kérdéseiben, a vallási közösségek jogi helyzetét, a közvállalatok és más tartományi érdekeltségû szervezetek tevékenységét, a gazdasági és gazdaságon kívüli szervezetek és kamarák jogállását, a piac, a tervezés, a munkaviszonyok, a munkavédelem, a foglalkoztatás, a szociális biztosítás és a szociális biztonság egyéb formáival, valamint más, közérdekû gazdasági és szociális viszonyokkal kapcsolatos kérdéseket,

5. a környezet védelmének és fejlesztésének rendszerét, a növény- és állatvilág védelmét és gazdagítását,

6. az egészségügyi, szociális védelmi, harcos- és rokkantvédelem, gyermek és ifjúságvédelem, oktatás, mûvelõdés, a kulturális javak, védelme, a levéltári közgyûjtemények állagának kezelése és õrzése, a testnevelés, a nemzeti közösségek nyelvén a tömegtájékoztatás, szerb nyelven pedig a tartományi érdekeltségû tömegtájékoztatás rendszerét,

7. a közszolgálatok rendszerét,

8. a jogi személyek pénzügykezelése törvényességének ellenõrzését, a közkiadások pénzügyi revízióját és ezeknek a munkáknak egységes szervezési módját, az általános, illetve közérdekû statisztikai és egyéb adatok összegyûjtését és rendszerezését,

9. a gazdasági, tudományos, technológiai, demográfiai, regionális és szociális fejlõdéssel kapcsolatos, a mezõgazdaság és a falu fejlõdésére vonatkozó alapvetõ célokat és fejlõdési irányokat, a területszervezést és fejlesztést, a fejlesztés serkentését és irányítását célzó politikát és intézkedéseket, beleértve a nem eléggé fejlett vidékek fejlesztését is, az árutartalékokat, a területfejlesztést,

10. Vajdaság AT alkotmányban, törvényben, Vajdaság AT Statútumában és ebben a megállapodásban meghatározott jogai és kötelezettségei megvalósításának pénzelését, adók kivetését (forgalmi adó, jövedelmi adó, vagyonadó, nyereségi adó) és jövedéki adó, a közbevételek meghatározását és megfizettetését,

11. a tartományi szervek szervezését, hatáskörét és munkáját,

12. a Vajdaság AT érdekeit képezõ egyéb viszonyokat, amelyeket az alkotmány, a törvény, Vajdaság AT Statútuma és ez a megállapodás rögzít.

3.3. A képviselõház

3.2.1. A képviselõház két testületbõl áll:

a Polgárok Tanácsából és a Nemzeti Közösségek Tanácsából.

3. 2. 2. A Polgárok Tanácsának tagjait az egy polgár egy szavazat elve alapján közvetlenül választják.

3. 2. 3. A Nemzeti Közösségek Tanácsának tagjait a nemzeti közösségek keretein belül választják. Minden olyan nemzeti közösség, amelynek tagjai a tartomány lakosságának legalább 3 százalékát teszik ki, küldöttséggel rendelkezik a Tanácsban, amely tagjainak száma arányos az adott nemzeti közösség tagjainak számával Vajdaság lakosságának összetételétben. A delegációt az adott nemzeti közösség Nemzeti Tanácsa alakítja meg.

A vajdasági magyarok nemzeti közössége kész a Nemzeti Tanács létrehozására, delegáció küldésére a Tartományi Képviselõház Nemzeti Közösségek Tanácsában, és készen áll az együttmûködésre is más nemzeti közösségek delegációival a Nemzeti Közösségek Tanácsában.

3. 2. 4. A képviselõház hatáskörébe tartozik:

— a Statútum meghozatala, változtatása és bõvítése,

— a Vajdaság AT Statútumában és ebben a megállapodásban elõírt kérdésekben hatályos elõírások meghozatala,

— a költségvetés és a zárszámadás elfogadása,

— együttmûködés Szerbia Népképviselõházával,

— az ebben a megállapodásban meghatározott és létrehozott szervek munkájának pénzelése,

— a községek és nemzeti közösségek közötti koordináció, amikor erre a jelen Megállapodás 2. részében meghatározott jogokkal kapcsolatos döntések meghozatalakor szükség mutatkozik,

— a jelen megállapodásban meghatározott szervek tagjainak megválasztása,

3. 2. 5. A Képviselõház mindkét tanácsában szavazattöbbséggel döntenek, kivéve a 3. 2. 6. pontban érintett kérdéseket.

3. 2. 6. Amennyiben egy nemzeti közösség delegációja úgy véli, hogy a javasolt határozat sérti az adott nemzeti közösség érdekeit, külön vitát folytatnak, a határozatot pedig csak abban az esetben tekintik elfogadottnak, ha a lefolytatott vitát követõen a Nemzeti Közösségek Tanácsában az adott nemzeti közösség delegációja tagjainak többsége megszavazza.

A foglalkoztatott dolgozók és vezetõ beosztású személyek nemzetiségi összetétele meg fog felelni Vajdaság lakossága, illetve a lokális közösség nemzetiségi összetételének.

3. 5. Az ombudsman

Az ombudsman figyelemmel kíséri a nemzeti közösségek jogainak megvalósulását, és védelmük érdekében intézkedéseket javasol. Az ombudsmant a Képviselõház Elnöksége konszenzus alapján javasolja és a Képviselõház mindkét tanácsa választja négyéves megbízatási idõre. Az ombudsman intézményét más országok pozitív tapasztalataival összhangban külön elõírás szabályozza.

4. A helyi önkormányzatok

4. 1. A helyi önkormányzatok alapegységei a közösségek és a városok.

4. 2. A helyi önkormányzatok feladatait a törvényben, továbbá Vajdaság AT Képviselõházának határoztában szabályozzák, összhangban más országok pozitív tapasztalataival és a helyi önkormányzatokra vonatkozó nemzetközi konvenciókkal.

4. 3. A körzetek területeit a Nemzeti Közösségek Tanácsának javaslatai alapján határozzák meg, tiszteletben tartva azt az elvet, hogy a nemzeti közösségeket a körzetek határai minél kevésbé darabolják szét.

5. Vajdaság polgárainak képviselete a köztársasági szervekben

5. 1. A nemzeti közösségek soraiból a köztársaság lakosságának struktúrája arányában megfelelõ számú képviselõt választanak a Népképviselõházba. A képviselõk számát és megválasztásuk módját a Nemzeti Közösségek Tanácsának javaslataival összhangban törvénnyel szabályozzák.

5. 2. A nemzeti közösségek tagjainak soraiból a Képviselõház Nemzeti Közösségek Tanácsának egyetértésével legalább 15 bírót választanak Szerbia Legfelsõbb Bíróságába.

5. 3. Megalakult a nemzeti közösségek tagjai jogainak védelmével foglalkozó Szerbiai Köztársaság Tanácsa. A Tanács elnöke a köztársasági elnök lesz.

6. Az igazságszolgáltatás és a helyi rendõrség

6.1. A bíróságok és szabálysértési szervek

A nemzeti közösségek tagjai elfogadják Szerbia Köztársaság igazságszolgáltatási rendszerét, azzal a feltétellel, hogy biztosítják a nemzeti közösségek nyelveinek teljes egyenjogúságát, illetve hivatalos használatát, a bírósági és szabálysértési eljárások lefolytatását a nemzeti közösségek nyelvén minden döntéshozatali szinten, külön törvénnyel összhangban, valamint a nemzeti közösségek soraiba tartozó szakemberek arányos részvételének biztosítása mellett a bírósági és szabálysértési szervekben.

Biztosítják a bíróságok és szabálysértési szervek személyi és anyagi feltételeit ahhoz, hogy a nemzeti közösségek nyelvén folytathassák le az eljárásokat.

6. 2. 7. Amennyiben nem születik döntés a 3. 2. 6. pontban meghozott okokból kifolyólag, külön mechanizmus alapján megkezdõdik az egyeztetés. Amennyiben a döntéshozatal elmaradása miatt pótolhatatlan kár keletkezne, a Nemzeti közösségek Tanácsa egyszerû többséggel ideiglenes határozatot hoz.

6. 2. 8. A Képviselõház elnöksége választ, amelynek tagjai a tanácsok elnökei és a tanácsok két-két alelnöke. A tanácsok elnökei és alelnökei nem tartozhatnak ugyanahhoz a nemzeti közösséghez (akár a többség, akár a kisebbség soraiból választották õket). Az elnökségnek elnöke lesz, akinek funkcióját évente rotálják.

Az Elnökség hatáskörébe tartozik:

— A Képviselõház mindkét tanácsa üléseinek összehívása és a napirend elõterjesztése,

— a Képviselõház képviselete,

— a rendszeres kapcsolattartás a nemzeti tanácsokkal és a nemzeti közösségek más képviselõivel a Képviselõház minél hatékonyabb munkája érdekében.

A Képviselõház Elnökségének és a Végrehajtó Bizottság elnöke nem tartozhatnak ugyanahhoz a nemzeti közösséghez. (Akár a többség, akár a kisebbség tagjaiból választották õket.)

6. 3. Végrehajtó Bizottság

A Végrehajtó Bizottság végzi a végrehajtó hatalmat.

A Végrehajtó Bizottság összetételében minden olyan nemzeti közösségnek legalább egy-egy tagja helyet kap, amelynek delegációja van a Nemzeti Közösségek Tanácsában.

A tagjelölteket konszenzussal a Képviselõház Elnöksége javasolja a két tanács pedig egyenrangúan választja meg õket.

A Végrehajtó Bizottság felel a törvények és más elõírások és Vajdaság AT Képviselõháza határozatainak végrehajtásáért, a köztársasági elõírások végrehajtásáért pedig azokban az esetekben, amikor erre ezek az elõírások felhatalmazzák.

A Végrehajtó Bizottság döntéseit a jelen levõ tagok többségének szavazatai alapján hozza meg, kivéve a 3. 1. 6. pontban rögzített kérdéseket, amikor a 3. 1. 7. pontban meghatározott elvet kell alkalmazni.

6. 4. A közigazgatási szervek

A közigazgatási szervek hatáskörébe fog tartozni az ezen megállapodásban meghatározott döntések és általános rendelkezések, valamint a köztársasági és szövetségi elõírások alkalmazása.

Biztosítják a nemzeti közösségek nyelvének teljesen egyenrangú hivatalos használatát minden közigazgatási szerv elõtt — beleértve a szövetségi és köztársasági közigazgatási szervek, valamint a katonai hatóságok területi egységeit is — továbbá a közigazgatási és bírósági eljárások lefolytatását a nemzeti közösségek nyelvén minden döntéshozatali fokozaton, amit külön törvényben szabályoznak.

Biztosítják minden közigazgatási szerv személyi és anyagi felkészítését ahhoz, hogy az eljárásokat a nemzeti közösségek nyelvén folytathassák le.

A tartományi és helyi közigazgatási szervekben, továbbá a köztársasági és szövetségi szervek területi egységeiben, valamint a katonai-területi szervekben.

Az igazságügyben a vezetõk kinevezése során, amikor a jelöltek a nemzeti közösségek soraiból valók, a kinevezéseket a Nemzeti Közösségek Tanácsának egyetértésével végzik.

6. 5. A helyi rendõrség

Minden község helyi rendõrséget hoz létre, amelynek összetétele megfelel a község lakossága nemzetiségi összetételének.

A helyi rendõrség határkörét, kiképzését és a kényszerítõ eszközök alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket törvénnyel szabályozzák, összhangban a Nemzeti Közösségek Tanácsának véleményével.

A helyi rendõrség és a Szerbiai Belügyminisztérium közötti viszonyokat, továbbá a helyi rendõrség munkájának a községi szervek által történõ ellenõrzését törvénnyel szabályozzák.

7. Pénzelés

7. 1. Az ezen Megállapodásban meghatározott intézmények és szervek, valamint egyéb tevékenységek pénzelését, amelyekre nem biztosítanak eszközöket Szerbia költségvetésében, Vajdaság AT költségvetési eszközeibõl pénzelik.

8. Megállapodás megvalósítása

8. 1. Az állami szervek halaszthatatlanul megkezdik azoknak az elõírásoknak a bõvítését és módosítását, amelyekre a jelen megállapodás megvalósítása érdekében szükség van.

8. 2. Ennek a megállapodásnak az aláírói tevékenyen részt vesznek a Megállapodás megvalósításában.

8. 3. Az ezen megállapodás megvalósításának végsõ határidejét a helyi önkormányzati szervek megválasztásának kiírási idejében határozzák meg.

9. A jelen megállapodásban használt egyes kifejezések értelmezése

9. 1. Ennek a Megállapodásnak az alkalmazás során a "nemzeti közösségek" kifejezés alatt azok a közösségek értendõk, amelynek tagjai nem szerb és Crna Gora-i nemzetiségûek, és akik Vajdaság Autonóm Tartomány területén élnek.

A VMSZ szakértõi által a Hill terv kapcsán kidolgozott tervezet.

A Megállapodás aláírói

1998. december 27.

Magyar Szó 1998. december 27.

31.

Megállapodás Vajdaság és a vajdasági nemzeti közösségek önkormányzatának politikai és jogi kereteirõl — tervezet

(Részletek)5

A magyar nemzeti közösség legitim képviselõi valamint a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Kormánya, a Szerb Köztársaság Kormánya és Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa, tárgyalásaik eredményeként megkötik az alábbi

MEGÁLLAPODÁST VAJDASÁG ÉS A VAJDASÁGI NEMZETI KÖZÖSSÉGEK6 ÖNKORMÁNYZATÁNAK POLITIKAI ÉS JOGI KERETEIRÕL

2. A nemzeti közösségek tagjainak a nemzeti, nyelvi, kulturális és vallási identitásra vonatkozó jogai

2. 1. Vajdaság minden polgárának — így a nemzeti közösségek tagjainak is — biztosítani kell a nemzeti, nyelvi, vallási és más nemzeti-közösségi sajátosságainak kinyilvánítására, megõrzésére és fejlesztésére való jogát, összhangban a nemzetközi dokumentumokkal és az európai gyakorlatot követve.

2. 2. Kulturális és nyelvi egyenjogúságra vonatkozó jogainak a érvényesítésében a vajdasági magyar nemzeti közösség az alábbi alapvetõ jogokkal rendelkezik:

— anyanyelvének és írásmódjának közéleti és hivatalos használata, amibõl az alábbi alapvetõ jogok következnek:

a) a magyar nyelvnek egyenjogú hivatalos használatban kell lennie minden olyan községben, ahol a magyar nemzetiségû lakosság aránya legalább 5% vagy 500 fõ, Vajdaságban, továbbá a köztársasági és szövetségi szervek elõtt;

b) Jugoszlávia, Szerbia, Vajdaság, valamint az elõzõ bekezdésben felsorolt községek jogszabályait magyar nyelven is közzé kell tenni;

c) mindenütt, ahol a magyar nyelv egyenjogú hivatalos használatban van, a polgárok minden hatalmi szervhez és közhivatalhoz magyar nyelven fordulhatnak, és válaszra is ezen a nyelven jogosultak. Az állam kötelessége biztosítani az állami szervek és közhivatalok magyar nyelven és más nemzeti közösségek nyelvén történõ mûködését;

d) bármely fél kérésére a bírósági és közigazgatási eljárásokat magyar nyelven kell lefolytatni;

e) biztosítani kell a településeknek, utcáknak és tereknek, továbbá más hagyományos földrajzi megjelöléseknek a magyar nyelvben elfogadott, hagyományos formában és módon történõ kiírását, a szerb nyelvû feliratokkal együtt;

f) a vajdasági magyar nemzeti közösség tagjainak joguk van nevüknek az anyanyelv szabályai szerinti feltüntetésére minden közokiratban és személyes okmányban (ami nem zárja ki annak lehetõségét, hogy a neveket egyidejûleg a szerb nyelv szabályai szerint is feltüntessék);

g) a magyar nyelven kiadott közokiratokat érvényeseknek kell tekinteni;

— a magyar nyelven biztosított tömegtájékoztatás, amely magába foglalja a tömegtájékoztatási eszközök alapítását és azok igazgatását is. A vajdasági magyar nemzeti közösség számára biztosítani kell legalább egy középhullámú és egy ultra-rövidhullámú (AM és FM) rádiófrekvenciát és egy földi tévéfrekvenciát Vajdaság területén, amelyek felett a nemzeti közösség rendelkezik;

— oktatási, tudományos, kulturális és vallási egyesületek alapítása, amelyeket az állami szervek pénzügyi támogatásban részesítenek. A vajdasági magyar nemzeti közösség — megfelelõ önkormányzati formák révén — jogosult az oktatási-nevelési intézmények irányítására;

— a Jugoszlávia területén kívüli nemzeti testvérközösségekkel való zavartalan kapcsolattartás, beleértve pénzsegélyek fogadását is;

— a nemzeti jelképek használta és kitûzése, Szerbia és Jugoszlávia állami jelképeivel együtt;

— anyanyelvû oktatás minden szinten, különösen az iskolai oktatás vonatkozásában, és mindazon tantárgyak esetében, amelyek a nemzeti közösség anyanyelvét és írásmódját, nemzeti kultúráját és történelmét érintik. A Magyar Nemzeti Tanács, saját szakmai szervezeteivel együttmûködve határozza meg azoknak a tantárgyaknak a tanterveit és tanmeneteit, amelyek a nemzeti azonosságtudat megõrzésére vonatkoznak;

— a nemzeti közösségek számára történelmi, vallási és kultúrtörténeti jelentõséggel bíró mûemlékek és emlékhelyek védelme;

— a vajdasági magyar nemzeti közösség tagjainak arányos képviselete az állami szervekben és közhivatalokban;

2. 3. A vajdasági magyar nemzeti közösség számára szavatolni kell az oktatási-nevelési, kulturális, közszolgálati-tájékoztatási és tudományos intézményeknek, a nemzeti közösséghez tartozó személyek adó-hozzájárulásával arányos költségvetési finanszírozását. A vajdasági magyar nemzeti közösség számára kötelezõ minimumként szavatolni kell a Vajdaságban az oktatási-nevelési, nyelvi, kulturális, tájékoztatási és tudományos célokra fordított eszközök 17 százalékát.

3. A perszonális (személyi elvû) önkormányzat

3. 1. A nemzeti közösségek anyanyelvük, kultúrájuk, oktatásuk, és az anyanyelven történõ tájékoztatás, valamint nemzeti önazonosságuk megõrzését érintõ jogaikat a perszonális önkormányzat rendszerében érvényesítik. Ennek érdekében a nemzeti közösségek Nemzeti Tanácsot választhatnak.

A Nemzeti Tanácsok az egyes nemzeti közösségek képviseleti szerveiként jogosultak érdekükben fellépni.

A Nemzeti Tanácsok mint képviseleti szervek önállóan, vagy a tartományi kormánnyal egyetértésben, végrehajtó hatalmat gyakorolnak ezen megállapodásban és a jogszabályokban meghatározott kérdésekben. Hatáskörükön belül jogszabályokat fogadnak el.

3. 2. Minden nemzeti közösség önállóan határozza meg a saját nemzeti tanácsának megalakulását.

A nemzeti tanácsok saját szerveket alakíthatnak.

3. 3. A vajdasági magyar nemzeti közösség közvetlen, egyenlõ, általános és titkos választások útján létrehozza a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely a vajdasági magyarok perszonális önkormányzatának legfelsõ szerve.

A Magyar Nemzeti Tanács székhelye Szabadka.

3. 4. A vajdasági magyar pártok támogatják a vajdasági magyarok választói névjegyzékének létrehozását.

3. 5. Az ezen Megállapodás 3. 8. pontjában meghatározott idõpontig az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsot a következõ személyek alkotják:

— a vajdasági magyarok politikai pártjainak képviseletében megválasztott képviselõk a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi Képviselõházában, a Szerb Köztársaság Népképviselõházában és Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselõházában;

— a vajdasági magyar politikai pártok képviselõiként megválasztott helyi önkormányzati képviselõk 1/5-e, figyelembe véve a párthovatartozási arányokat.

3. 5. Alternatíva

3. 6. A Magyar Nemzeti Tanács a nemzeti közösségnek az ország jogrendjében és az ezen megállapodásban felvett nyelvi, mûvelõdési, oktatási-nevelési és egyéb jogairól határoz.

A Magyar Nemzeti Tanács a magyar nemzeti közösséget érintõ következõ kérdésekben jogosult dönteni:

— közoktatás,

— mûvelõdés,

— tájékoztatás,

— egyenjogú nyelvhasználat,

— mûemlékvédelem,

— határokon átnyúló kapcsolattartás,

— nemzeti szimbólumok használata,

— költségvetés és zárszámadás,

— szervezeti és mûködési szabályzat.

A Magyar Nemzeti Tanács jogosítványai felölelik, egyebek között a következõket:

— alapítói jogokat gyakorol állami pénzelésû magyar intézmények felett;

— pályázatokat hirdet és gondoskodik azoknak szabályszerû lebonyolításáról;

— egységes mércék alkalmazásával, gondoskodik állami pénzelésû magyar nyelven mûködõ oktatási, mûvelõdési, valamint tájékoztatási intézmények illetve intézményrészlegek finanszírozásáról;

— kidolgozza, és az illetékes tartományi szervekkel egyetértésben elfogadja a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a zenei nevelés és a képzõmûvészet oktatásának programját;

— meghatározza az állami szervekkel, az anyaországgal, valamint a nemzetközi politikai élet résztvevõivel kialakítandó kapcsolatok és együttmûködés alapjait.

3. 7. Megalakulását követõen az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács különbizottságot alakít, amelynek célja, hogy azonnal hozzálásson a vajdasági magyarok választói névjegyzékének létrehozásához. Ennek a bizottságnak 6 tagja van, valamennyi, jelen megállapodás aláírásának idõpontjában létezõ vajdasági magyar párt egy-egy tagot delegál.

3. 8. Amikor a vajdasági magyar választópolgároknak az 1997. évi köztársasági parlamenti választásokon a vajdasági magyar pártokra leadott szavazatok összege alapján kiszámított többsége a vajdasági magyarok választói névjegyzékébe való feliratkozással kinyilvánítja a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen szavazással történõ megválasztására irányuló akaratát, a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen választások útján alakul meg.

A választásokra a soron következõ tartományi képviselõházi választásokkal egyidejûleg kerül sor.

A vajdasági magyarok választói névjegyzékére az a jugoszláv állampolgár kerül fel aki:

— magyarnak vallja magát,

— nemzeti hovatartozásáról nem nyilatkozik, de õ vagy kiskorú gyermekei használják a perszonális önkormányzat intézményeit,

— nem nyilatkozik nemzetiségérõl és sem õ, sem kiskorú gyermekei nem használják a személyi elvû kisebbségi önkormányzat intézményeit, de évente bizonyos összeggel segítik az önkormányzat mûködését.

3. 9. A Magyar Nemzeti Tanács együttmûködik a Magyar Körzeti Önkormányzattal és a tartományi szervekkel. A Magyar Nemzeti Tanács jogosult részt venni regionális és nemzetközi nem kormányzati szervezetek munkájában, ezen szervezetek szabályaival összhangban.

3. 10. A Magyar Nemzeti Tanács döntései végrehajtására Intézõ Bizottságot hoz létre. Az Intézõ Bizottság kezeli a vajdasági magyarok választói névjegyzékét és intézményeinek nyilvántartását.

3. 10. 1. Az Intézõ Bizottság gondoskodik a perszonális önkormányzat tevékenységét érintõ törvények és egyéb jogszabályok valamint a Magyar Nemzeti Tanács általa hozott jogszabályok végrehajtásáról.

3. 10. 2. Az Intézõ Bizottság hatáskörével összhangban jogszabály tervezeteket készít elõ a Magyar Nemzeti Tanács számára.

3. 10. 3. Felügyeletet gyakorol a perszonális önkormányzathoz tartozó oktatási, mûvelõdési és tájékoztatási intézmények mûködése felett.

4. Magyar körzeti önkormányzat

4. 1. A Magyar Körzeti Önkormányzat területe és székhelye

A Vajdaság Autonóm Tartományban a magyar többségû községek és az azokkal határos, magyar többségû települések, a magyar közösség nemzeti önazonosságának hatékonyabb megõrzése és fejlesztése céljából Körzeti Önkormányzatot hoznak létre.

A Magyar Körzeti Önkormányzathoz tartoznak a nevezett községeken kívül esõ, de a Magyar Körzeti Önkormányzattal határos magyar többségû települések is.

A Magyar Körzeti Önkormányzat székhelye Szabadka.

4. 2. A Magyar Körzeti Önkormányzat hatásköre és jogköre

— a községek tevékenységének összehangolása,

— területfejlesztés,

— regionális és határokon átnyúló együttmûködés,

— környezetvédelem,

— szociális gondoskodás,

— a magyar, szerb és a horvát nyelv hivatalos használata feltételeinek biztosítása,

— egészségügyi ellátás,

— nemzeti közösségek nemzeti szimbólumai használatának biztosítása

— egyetértési jog gyakorlása a Magyar Körzeti Önkormányzat területén mûködõ:

— községi, kerületi és gazdasági bíróságok,

— községi, kerületi ügyészségek,

— a körzeti belügyi titkárság és a helyi belügyi osztályok,

— felügyelõségek,

— adóhatóság,

vezetõinek kinevezése és felmentése során.

4. 3. A Magyar Körzeti Önkormányzat szervei

A Magyar Körzeti Önkormányzat szervei a Képviselõ Testület és a Végrehajtó Bizottság.

4. 3. 1. Képviselõ Testület

A Képviselõ Testület megválasztása a Magyar Körzeti Önkormányzat területén élõ és ott választójoggal rendelkezõ polgárok részvételével, az önkormányzati választásokkal egyidõben megtartott közvetlen, egyenlõ, titkos választások útján történik.

A Képviselõ Testület hatáskörébe tartozik:

— a Magyar Körzeti Önkormányzat mûködési szabályzatának elfogadása,

— jogszabályok alkotása,

— költségvetés és zárszámadás elfogadása,

— a Magyar Körzeti Önkormányzat területen élõ nem magyar nemzeti közösségek jogainak biztosítása,

— együttmûködés a Magyar Nemzeti Tanáccsal, a tartományi, köztársasági és szövetségi szervekkel.

4. 3. 2. Végrehajtó Bizottság

A Végrehajtó Bizottság a Magyar Körzeti Önkormányzat végrehajtó szerve. A Végrehajtó Bizottságot a Képviselõ Testület választja meg. A Bizottságban képviselteti magát minden, a Képviselõ Testületbe beválasztott nemzeti közösség.

4. 4. Finanszírozás és a Magyar Körzeti Önkormányzat vagyona

Törvénnyel kell biztosítani, hogy a Magyar Körzeti Önkormányzat finanszírozása a központi költségvetési rendszertõl megfelelõ módon elkülönült rendszerben történjen. A fiskális bevételek törvénnyel meghatározott hányada a Magyar Körzeti Önkormányzatot illeti.

A Magyar Körzeti Önkormányzat területén lévõ állami és társadalmi tulajdonú vagyonnal (kivéve a hadsereg, az állami szervek kezelésében és a községek tulajdonában lévõ vagyont) a Magyar Körzeti Önkormányzat rendelkezik.

5. 3. Vajdaság Autonóm Tartomány Kormánya

5. 3. 1. A Vajdaság Autonóm Tartomány Kormánya (a továbbiakban: a Kormány) gyakorolja a végrehajtó hatalmat.

A Kormányban legalább egy-egy helyet kell biztosítani a Nemzeti Közösségek Tanácsában küldöttséggel rendelkezõ valamennyi nemzeti közösségnek.

A Kormány tagjainak jelöltjeit a Képviselõház Elnöksége egyetértõleg javasolja, a két tanács pedig egyenrangú jogkörben választja meg õket.

A Kormány felel a törvények és más jogszabályok és a Képviselõház határozatainak végrehajtásáért, továbbá — amennyiben erre az adott jogszabály felhatalmazza — a köztársasági és szövetségi jogszabályok végrehajtásáért is.

A Kormány a határozatait — a 5. 2. 6. pontban rögzített kérdésekre vonatkozó kivétellel, amikor az 5. 2. 7 pontban meghatározott elvet kell alkalmazni — a résztvevõ tagok szavazattöbbségével hozza meg.

5. 3. 2. Törvényben kell szabályozni a nemzeti közösségek nyelvének teljesen egyenjogú hivatalos használatát minden közigazgatási szerv elõtt, továbbá a közigazgatási-bírósági eljárások minden határozathozatali fokán.

Minden közigazgatási szervnél biztosítani kell a nemzeti közösségek nyelvén folyó eljárások vezetésének személyi és tárgyi feltételeit. A közigazgatási szervekben foglalkoztatott beosztott és vezetõ személyek nemzetiségi összetételének meg kell felelnie Vajdaság lakossága, illetve a lokális közösség nemzetiségi összetételének.

5. 4. Vajdaság Autonóm Tartomány Kisebbségi Jogi Ombudsmanja

Vajdaság Autonóm Tartomány Kisebbségi Jogi Ombudsmanja (a továbbiakban: ombudsman) figyelemmel kíséri a nemzeti közösségek jogainak érvényesülését és védelmük érdekében, intézkedéseket javasol.

Az ombudsman személyét a Képviselõház elnöksége javasolja egyetértõleg, megválasztása pedig, a Képviselõház mindkét tanácsa által történik, öt éves megbízatási idõre.

Az ombudsman intézményét, más országok pozitív tapasztalataival összhangban, külön jogszabállyal kell szabályozni.

6. A helyi önkormányzat

6. 1. A helyi önkormányzat alapegységét a községek és a városok7 képezik.

6. 2. A helyi önkormányzat feladatit és hatáskörét törvény, továbbá Vajdaság Képviselõházának vonatkozó határozata szabályozza, más országok pozitív tapasztalataival és a helyi önkormányzatokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel összhangban.

7. A nemzeti közösségek képviselete köztársasági és szövetségi szinten

A választási törvényeknek lehetõvé kell tenniük, hogy a nemzeti közösségek számarányuknak megfelelõen képviseltessék magukat a köztársasági és szövetségi parlamentekben.

Vajdaság Képviselõháza a Nemzeti Közösségek Tanácsának egyetértésével köteles megfelelõ számú bírót és ügyészt és más tisztségviselõt választani a nemzeti közösségek tagjainak soraiból.

10. A megállapodás végrehajtása

Az állami szervek haladéktalanul megkezdik az ezen megállapodás végrehajtása érdekében szükséges jogszabályi módosításokat és kiegészítéseket.

Ezen megállapodás aláírói tevékenyen részt vesznek annak végrehajtásában.

Ezen megállapodás végrehajtásának végsõ határidejeként a felek a helyhatósági választások kiírásának idejét jelölik meg.

A Vajdaság Autonóm Tartomány jelen megállapodásban meghatározott jogkörei és mûködése nem feltétele a magyar perszonális (személyi elvû) és körzeti önkormányzat létrejöttének és mûködésnek.

A VMSZ szakértõi által 1999. júliusában készített tervezet.

A megállapodás aláírói:

Megállapodás Vajdaság és a vajdasági nemzeti közösségek önkormányzatának politikai és jogi kereteirõl. Logos, Tóthfalu, 1999, 5—20.

32.

Határozat
az
Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács megalakításáról

A Vajdaság és a vajdasági nemzeti közösségek önkormányzatának politikai és jogi kereteirõl szóló megállapodás 3. 5. pontja alapján, a vajdasági magyar politikai pártok képviselõi 1999. augusztus 20-án Szabadkán megtartott ülésükön,

Határozatot
hoztak
az
Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács megalakításáról.

I.

A vajdasági magyarok politikai pártjainak képviseletében megválasztott képviselõk a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi képviselõházában, a Szerb Köztársaság Népképviselõházában és Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselõházában, valamint a vajdasági magyar politikai pártok képviselõiként megválasztott helyi önkormányzati képviselõk 1/5-e, figyelembe véve a párthovatartozási arányokat, megalakítják az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsot (a továbbiakban: Tanács).

I.

A Tanácsnak összesen 61 tagja van. A Tanácsot a Jugoszláv Szövetségi Képviselõház 3 képviselõje, a Szerb Köztársaság Népképviselõházának 4 képviselõje, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselõházának 11 képviselõje, a helyi önkormányzatok 37 képviselõje és a vajdasági magyar pártok 6 képviselõje alkotja.

A Tanács tagjának kell tekinteni a fenti személyek közül azt, akinek mandátumát a Tanács hitelesítette.

II.

Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács jogosítványait és mûködését Alapszabály rendezi, a Vajdaság és a vajdasági nemzeti közösségek önkormányzatának politikai és jogi kereteirõl szóló megállapodással összhangban.

III.

Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács megbízatása addig az idõpontig tart, amíg a Magyar Nemzeti Tanács — A Vajdaság és a vajdasági nemzeti közösségek önkormányzatának politikai és jogi kereteirõl szóló megállapodás 3. 8. pontjában meghatározott módon — közvetlen választások útján nem alakul meg.

IV.

Ezen határozat meghozatala napján lép hatályba.

A munkaelnökség elnöke

Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács a vajdasági magyar nemzeti közösség legitim képviseleti szerve a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen választások útján történõ megválasztásáig terjedõ idõszakban.

3. szakasz

A Tanács székhelye Szabadka, Age Mamužiæ u. 13/II.

II. A tanács összetétele

4. szakasz

A Tanácsot a következõ személyek alkotják:

— a vajdasági magyarok politikai pártjainak képviseletében megválasztott képviselõk a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Szövetségi Képviselõházában, a Szerb Köztársaság Népképviselõházában és Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselõházában;

— a vajdasági magyar politikai pártok képviselõiként megválasztott helyi önkormányzati képviselõk 1/5-e, figyelembe véve a párt-hovatartozási arányokat,

— a vajdasági magyarok pártjaként szervezõdött politikai pártok egy-egy képviselõje.

Az elõzõ bekezdésben meghatározott elvek, valamint a választási eredmények alapján, a Tanács tagjainak számát, a Tanács külön határozatban állapítja meg.

A Tanács tagjának kell tekinteni a fenti személyek közül azt, akinek a mandátumát a Tanács hitelesítette.

5. szakasz

A 4. szakasz 1. bekezdésének 2. és 3. fordulatában meghatározott személyeket, maguk által meghatározott eljárásban, a pártok jelölik ki.

Az elõzõ bekezdés szerint megválasztott személyeknek, valamint a megválasztott képviselõknek, az illetõ párt megbízólevelet ad ki, amely alapján történik a Tanács tagjai mandátumának a hitelesítése és a Tanács megalakulása.

6. szakasz

A Tanács tagjainak mandátuma a képviselõi mandátumukkal azonos ideig tart. A képviselõi mandátum bármilyen okból beálló megszûntével egyidejûleg megszûnik a Tanácsban betöltött tagságuk. Bármely szintû választások esetén a Tanács új tagjainak mandátumát hitelesíteni kell.

Az elõzõ bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen, a 4. szakasz 1. bekezdésének 2. és 3. fordulatában meghatározott személyeknek a Tanácsban betöltött mandátuma visszavonásig tart.

III. A tanács hatásköre

7. szakasz

A Tanács a következõ, a vajdasági magyar nemzeti közösséget érintõ kérdésekben jogosult dönteni:

— közoktatás,

— mûvelõdés,

— tájékoztatás,

— egyenjogú nyelvhasználat,

— mûemlékvédelem,

— határon átnyúló kapcsolattartás,

— nemzeti szimbólumok használata,

— költségvetés és zárszámadás,

— szervezeti és mûködési szabályzat.

Mindaddig, amíg a vajdasági magyar nemzeti közösség nem hozza létre az autonómia formák más szerveit, a Tanács jogosult dönteni a következõ kérdésekben is:

— a vajdasági magyarság autonómia elképzeléseinek és érdekeinek képviselete a hazai, az anyaországi és a nemzetközi szervek és szervezetek elõtt,

— a vajdasági magyarok választói névjegyzékének felállítása,

— minden egyéb, a vajdasági magyarságot érintõ kérdésben.

IV. A tanács szervei és tisztségviselõi

8. szakasz

A Tanács saját tagjai körébõl elnököt és három alelnököt választ.

A Tanács három alelnöke közül egy sem tartozhat ugyanazon politikai párthoz.

A Tanácsot az elnök, távollétében pedig az általa kijelölt alelnök képviseli.

9. szakasz

Az elnököt és az alelnököket a Tanács választja titkos szavazással, a Tanács összes tagjának többségi szavazatával.

Amennyiben a megismételt szavazás után a jelöltek egyike sem kapja meg a szükséges számú szavazatot, új jelöltet kell állítani.

10. szakasz

Az elnök és az alelnök mandátuma megszûnik:

1. lemondásukkal,

2. elhalálozásukkal,

3. a Tanácsban betöltött tagságuk megszûntével vagy

4. visszahívásukkal

11. szakasz

Az elnök és az alelnökök választásának és visszahívásának részletes szabályait az Ügyrendi Szabályzat írja elõ.

12. szakasz

A Tanács 11 tagú Intézõ Bizottságot választ. Az Intézõ Bizottság tagjai — az elnök kivételével — lehetnek a Tanácsban mandátummal nem rendelkezõ személyek is.

Az Intézõ Bizottságot a Tanács választja titkos szavazással, a Tanács összes tagjának többségi szavazatával.

13. szakasz

Az Intézõ Bizottság elnökének és tagjainak mandátuma megszûnik:

1. lemondásukkal,

2. elhalálozásukkal vagy

3. visszahívásukal.

Az Intézõ Bizottság elnökének megbízatása — az elõzõekben részletezett eseteken kívül — megszûnik a Tanácsban betöltött tagságának megszûntével. Az Intézõ Bizottság elnöke megbízatásának megszûnte maga után vonja az Intézõ Bizottság megbízatásának megszûntét. Ebben az esetben az Intézõ Bizottság minden tagja, az új összetételû Intézõ Bizottság megválasztásáig, ügyvezetõi minõségben köteles ellátni feladatait.

14. szakasz

Az Intézõ Bizottság elnöke és tagjai választásának és visszahívásának részletes szabályait az Ügyrendi Szabályzat írja elõ.

15. szakasz

Az Intézõ Bizottság gondoskodik a Tanács határozatainak elõkészítésérõl és azok végrehajtásáról.

Az Intézõ Bizottság saját ügyrendi szabályzata alapján mûködik.

16. szakasz

A Tanács saját tagjai körébõl titkárt választ.

A Tanács titkára:

segíti az Elnök munkáját a Tanács üléseinek elõkészítésében és összehívásában,

irányítja a Tanács szakszolgálatát,

gondoskodik a Tanács pénzügyeirõl,

segíti az Intézõ Bizottság munkáját,

más, a Tanács és az Intézõ Bizottság által meghatározott feladatokat lát el.

A titkár megválasztásának és visszahívásának részletes szabályait az Ügyrendi Szabályzat írja elõ.

17. szakasz

A Tanács meghatározott feladatok megoldása céljából más szerveket is létrehozhat.

A Tanács állandó és ad hoc szerveinek megalakításáról külön határozattal dönt, megjelölve a szervek összetételét és feladatait.

V. A tanács mûködése

18. szakasz

A Tanács évente legalább négyszer ülésezik.

A Tanács ülését az elnök, akadályoztatása esetén az általa megbízott alelnök hívja össze. Az elnök köteles az ülést összehívni a Tanács tagjai 1/3-ának indítványára is, legkésõbb az indítvány benyújtásától számított 15 napon belül.

Amennyiben az elnök az elõzõ bekezdésben meghatározott idõn belül nem hívja össze a Tanács ülését, azt az indítványozók is összehívhatják.

19. szakasz

A Tanács határozatképes, amennyiben az ülésen tagjainak többsége jelen van.

A Tanács határozatait — az Alapszabályban rögzített eltérések kivételével — a jelenlevõ tagok szavazatainak többségével hozza meg.

20. szakasz

A Tanács mûködésének részletes szabályait ügyrendi szabályzat rögzíti.

VI. záró rendelkezések

21. szakasz

Ezen Alapszabály elfogadottnak számít, amennyiben arra szavaz a Tanács összes tagjának többsége.

22. szakasz

Az Alapszabály módosítását a Tanács legalább öt tagja kezdeményezheti.

Az Alapszabály módosítására az elfogadása vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

23. szakasz

Jelen Alapszabály elfogadásának napján lép hatályba.

A Munkaelnökség elnöke

Szabadka, 1999. augusztus 20.

TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 99/2030

 

 

 

 

1 A nem közölt I. rész Ágoston Mihály: A magyar nyelvû oktatás kérdése a Vajdaságban

2 Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége (szerk.)

3 Szerb Radikális Párt

4 Vajdasági Magyar Pedagógus Szövetség

5 Mivel az elõzõ dokumentumban is szerepel, nem közöljük az 1. Alapelvek; 5.1., 5.2., Vajdaság Autonóm Tartomány; 8. Az igazságszolgáltatás és helyi rendõrség fejezeteket (szerk.).

6 Ezen Megálalpodás alkalmazásában a "nemzeti közösség" kifejezés alatt azon, Vajdaság Autonóm Tartomány területén élõ közösségeket kell érteni, amelyek tagjai nem szerb és nem Crna-Gora-i (montenegrói) nemzetiségûek.

7 Jegyzet: A jugoszláviai gyakorlatban a község fogalma alatt az alapvetõ, több településbõl álló területi önkormányzati egységet kell érteni, ami a korábbi magyarországi értelmezés szerinti járáshoz hasonlítható. A város jogállás értelmezése is eltérõ: az eddigiek során — az elvileg egyébként fennálló lehetõség dacára — a fõváros, Belgrád kapta meg ezt a státust. Az összes többi nagyváros községi központként fungál.