D. LŐRINCZ JÓZSEF
Tartalomjegyzék
Előszó
1. BEVEZETÉS
2. A MEGYE ÉS NAPILAPJA: A KEZDETEK
2. 1. A megye
2. 2. Az újság
3. AZ ERDÉLYI MAGYAR ÉRTELMISÉG:
HIVATÁS ÉS PRAGMATIZMUS
3. 1. A hivatás és a „nép”
A gesztusok
A „nép”
Egység és erkölcsi kényszer
Maguktól értetődő jelképek
3. 2. A „civil társadalom” mint kritikai fogalom
A civil társadalom fogalma 1989 előtt és után
A fogalom hiányosságai
Új problémák 1989 után
Következtetés
Civil társadalom és konfliktus
Az egység megbomlása
3. 3. A szellemi elit: retorika és pragmatizmus
A retorika
A retorika elitje
Retorikaváltás 1989 után
4. AZ AMBIVALENS DISKURZUS
4. 1. Magánélet és közélet
4. 2. Az ambivalens diskurzus: a hivatalos és az „ellenzéki”
4. 3. Az erdélyi magyar ambivalens diskurzus
Kányádi, avagy a közönség hiánya
Az előadásokat felügyelő (úgynevezett „vizionáló”)
bizottság, avagy a hatalom mint közönség
Baász, avagy a reális közönség
4. 4. Összefoglalás: az ambivalens diskurzus jellemzői
5. A LEVELEK
5. 1. A levélíró olvasó és az olvasói levél mint eset
A levélíró
Nyitó és záró kifejezések
A „személyiség” korlátai
A levél és az eset felépítése
A szovjet hősök emlékműve
5. 2. Témák
Közügyek és a társas élet erkölcsi kódexe
Együttélés
A rend és annak őrei
A köztulajdon
Városi mentalitás és helyi hatalom
Konfliktusok
Szociális kérdések
Nép
Nemzet
Elit
Az ideális társadalom
6. LEGITIMITÁS ÉS ÉRVÉNYESSÉG
Az erdélyi magyar társadalom rendje
Az elit nehéz feladata
7. ÖSSZEFOGLALÁS
Függelék
Bibliográfia
Rezumat
Summary