SZENTEGYHÁZASFALU

Római katolikus templom, gótikus faragványok

A Hargita alatti Láz fennsíkján fekvő Szentegyházasfalu a vele összeépült hajdani Szentkeresztbányával ma Vlahica néven Hargita megye legfiatalabb városa. Gótikus építészeti emlékek a szentegyházasfalvi római katolikus templomban vannak, mely kőfallal kerítve a falu nyugati részén áll; nyugati homlokzati tornya, keletelt hajója és sokszögzáródású szentélye van. Adataink szerint ez a templom 1760-ban épült (Schem 1882. 185.). A szentély keleti falán azonban e század közepén más évszámot örökített meg egy felirat: „Ezen templom épült 1822-ben, újrafestette Hargita László.” Valószínűnek tartjuk, hogy ez a dátum inkább javításra, átalakításra vonatkozhat, mert a templomnak korábbi részei is vannak. Így a déli bejárat, melynek kőkeretes, reneszánsz stílusú, fogrovatos szemöldökén az 1756-os évszám olvashat’. Pálcatagos keretelése, a profilok indítása a késő gótika és reneszánsz közötti átmeneti periódus ajtókereteit idézi és a stílusok együttéléséről tanúskodik.

A templom hajójának déli falában, másodlagos elhelyezésben, két gótikus faragványt találunk. Egyik egy fordított kúp alakú tagozott gyámkő, amelynek alsó részére férfiarcot faragtak. Valószínűleg egy késő gótikus, bordás boltozató épület tartozéka volt, az emberfejes gyámköveket általában a szentély hosszfalain alkalmazták.

Ugyancsak a déli falba van beépítve a másik gótikus darab: egy szamárhátíves nyílású szentségtartó fülke, amelyet ma deszkából készült

331. Gyámkő a középkori templomból

332. Szentségtartó fülke

333. A mai templom déli kapuja

ajtója egészen eltakar. A szamárhátíves nyílásforma, éppúgy, mint a gyámkő, arra utal, hogy itt a XV. század második felében nagyobb szabású építkezés folyt. A falura vonatkozó adatok szerint ez lehetséges is.

A helységet a XVI. századig Oláhfalu néven ismerték, s két falut értettek rajta: Szentegyházasfalut és Kápolnásfalut. Az első az anyaegyház, a templommal is rendelkező plébániaközpont Szentegyházasfalu, a leányegyház Kapolnásfalu néven szerepel (amelynek szintén lehetett temploma, de csak „kápolna” rangú). A két falu egyházilag egy plébánia (1838-ig), közigazgatásilag egy kommunitás. A két falu legkésőbb 1503ban privilégiumos hely lett. Közös pecsétjük két egyforma, egymással szemben álló templomot ábrázolt, ezzel a körirattal: SIG: PRIVIL: COMUNITATIS OLAFALU 1503 (a privilégium megerősítése az 1575, 1589, 1609-es évekből való, lásd Jakab 1901. 300, 322. — a pecsétet a régi alapján 1805-ben megújítják, lásd Orbán I. 73.). A privilégium szerint a község egyebek mellett az építkezéshez használt faanyagban adózott.

Az egyházi feljegyzés szerint a parókia 1360-ban alakult (Schem 1882. 185.). Az egyház létezésére az első biztos adatunk valamivel későbbi: 1406-ban „Laurentius Praesbiter de Olahfalu, plebanus de Nagy Boldog Asszony et Vice Archidiaconus Sedium Csik, Gyergyó” másokkal együtt egy csíkjenőfalvi birtokperben mond ítéletet (SzOkl I. 100.), a megnevezett Lőrinc tehát Csík-Gyergyó alperese, mint karcfalvi plébános Szentegyházasfaluból való volt, és egyházi címében nemcsak szülőfaluja nevét, de ottani presbiteri titulusát is feltüntette. A plébánia tehát korábbi keletkezésű, mint a bemutatott gótikus faragványokhoz köthető templomépítés. A XV. század második felére eső építkezés egyháztársadalmilag nyilvánvaló összefüggésben van a privilégium elnyerésével, ezt a pecsét templomábrázolásai is igazolják.

A két község már ekkor népes lehetett. Valamivel későbbi adataink: az 1566. évi lustrán négy lófőt írnak össze a faluból (SzOkl II. 196.), az 1567-es porta-összeírás szerint „Olahfalw 32, Masijk Olahfalw 28 „kapuval rendelkezik” (SzOkl II. 219.), a kettő együtt Udvarhelyszék egyik legnépesebb közössége. Ez a közösség a reformáció idején is megmaradt a római valláson: 1572-ben Báthori István fejedelem a falu panaszlevelére hivatkozva megparancsolja az udvarhelyszéki királybíróknak, hogy a két falut a római vallás követése miatt senki ne háborgassa, a papok és hívek vallásos szertartásaikat szabadon gyakorolhatják (a falu levéltárában levő oklevélre hivatkozva említi Jakab 1901. 369.). Ami azt is jelenti, hogy a templom Szent András apostolról való titulusa a középkorból származhat.

1633-ban elkészült a templom kőkerítése: „az oláhfalviak csináltatának kőből egy czintermet anno 1633 és attam oda is fl. 25” (Ferenczi György gener. vikárius Regestrumából idézi Veszely 1860. I. 144.). Új templom építését jelzi egy püspöki feljegyzés 1760-ban (Schem 1882. 185.), a déli kő ajtókeret készítése idején tehát nagyobb építkezéssel számolhatunk.

Építészettörténeti vonatkozásban számon kell tartanunk azt, hogy a két falu rengeteg faanyagot szállított országos érdekű építkezésekhez. Itt csak egy adatot említünk erre vonatkozóan: 1609-ben Báthori Gábor fejedelem azzal újítja meg a két falu kiváltságlevelét, hogy kötelezi őket évente 1000 szál deszkának Kőhalomba való szállítására (a falu levéltárára hivatkozva említi Jakab 1901. 322.).

Irodalom

Veszely 1860. I. 144. — Orbán I. 73. — Schem 1882. 185. — Jakab 1901. 300, 369. — Kereszturi 1939. 106.