195. A templom nyugati részének alaprajza
196. A nyugati kapu
197. Szenteltvíztartó a római katolikus templomból
198. Az egykori harang évszámos felirata: 1506 (Orbán Balázs után)
GUNKBAN. AZ ÉG MENYEZETI SZÉPEN KIJELENTI ISTENNEK MUNKÁJIT. SOLTÁR XIX. RÉSZ 1. VERS.
A templomtól délre néhány méterre fa harangláb áll. Ennek 1506ból való, ma már nem létező harangját Orbán Balázs ismertette, rozettákkal elválasztott, antikva betűs feliratát fakszimilében közölte: ANNO DOMINI MILLESIMO 500 SEXTO. (Orbán I. 155.)
Valószínűleg a középkori templom tartozéka volt az a barokk baluszteren álló, félgömb alakú szenteltvíztartó is, mely ma az 1826-ból való római katolikus templomban van használatban. A korai, középkori formát mutató faragvány az itt 1714 után kápolnát, majd a régi templom birtoklása feletti eredménytelen vita után 1826-ban templomot építő katolikus egyház (Schem 1882. 131.) tulajdonában van.
A középkori plébániára vonatkozó első adatunk az 1333. évi pápai tizedjegyzékben maradt fenn, eszerint „Sakod néven mint önálló egyházmegye van bejegyezve, mikor nevezett évre Mátyás nevű papja 20 új dénárt fizet” (Orbán I. 155.). A csúcsíves nyugati kapu és a hozzá tartozó hajófalak azt igazolják, hogy ez a rész a XV. század közepe táján épült. Az akkor már Udvarhelyszékhez tartozó falu közösségéből „Andreas hewlges de Sakod et Georgius de eadem” ismeretesek, kik egy 1487. február 15-én kelt oklevél szerint Patakfalvi Szilveszter megöletésében való részességük miatt Patakfalvi Péterrel szemben elégtételre köteleztetnek (SzOkl I. 265.). A falut említő 1567. évi összeírás Magyarzsákodon 17 szabad székely portát vesz számba (SzOkl II. 219.).
A középkori eredetű unitárius templom XVIII. századi, átalakítás előtti állapotáról csak szűkszavú adataink vannak. 1715. február 20-án Maroscsapón jegyezte fel a püspök: „Superveniala ebédünkre nztes Horváth Zsigmond uram is, jelentvén, hogy sákodi eccla templomának s parochianak romlási restauráltassék.” (GenerVizit 1715. Idézi Kelemen 1922. 175.) Fazakas Károly lelkész szíves közlése szerint a XVIII. század végén az egyházközség javainak vizitációs számbavételekor egy „kőlábakkal” megerősített templomról készült leírás.
Irodalom
Orbán I. 155, 156. — Schem 1882. 131. — Kelemen 1922. 175. — György 1930. 415. — Juhász 1947. 11. — DIB II. 146, 565.; IV. 176.