192. A templom alaprajza (Debreczeni László után)
194. Támpillérek faragott fedőlapja
JÖJJETEK IDE FIAIM ÉS HALGASSATOK ENGEMET, AZ URNAK FELELMÉRE MEGTANITTALAK TITEKET — KERESZTES JÁNOS LOCI MINISTER ÉS MÁTÉ MÓSES MEGYEBIRÓ IDEJEKBEN.
Mivel adataink szerint a templom a reformáció előtti időből való, s mint Nagybaconhoz tartozó filiát kápolnaként emlegetik, a sajátos megjelenésű élszedett ajtókeret, szentélyzáródás és reneszánsz faragványok alapján megállapíthatjuk, hogy a késő gótika és a reneszánsz közötti átmenet idején a XVI. század első felében készülhetett. Egyszerű, népi építészethez kötődő, de gótikus utánérzésű templom, melyben késő gótikus alaprajzi elrendezést és szerény reneszánsz formaképzést is alkalmaztak. Az épületen a későbbi javítások módosítottak is.
A falu első okleveles említése 1566-ból való, amikor János Zsigmond 11 ház jobbágyot adományoz Hermányban Jánosi Péternek (SzOkl II. 209.). Az 1567. évi összeíráskor, amikor a szabad székely portákat vették számba, Hermányban 14 kaput jegyeztek fel (SzOkl II. 219.). Az egyházra vonatkozó adatokat Benkő József az Erdővidéki Traktus 1603ban kezdett, azóta elveszett jegyzőkönyvéből idézi. Az első adat Hermány Nagybaconhoz tartozásáról szól: „Az Eccla felől is megfeleltettük, et ab antiquo N. Batzonhoz tartottak póznával régi idők óta a N. Batzoni Schola Mester Házát is ők tartották. Papot is ugy tartottak, ha a Batzoni Pap megengedte.” Ugyanő írja: „Míg a Római Vallást tartották régen ezen eklésiák, N. Batzonban, Kis Batzonban és Hermányban különkülön voltak Papi öltöző ruhák és midőn a Pap hozzájuk ment, azokba öltözött a Szentségek ki-szolgáltatására.”
Művészet- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt igen fontos Benkőnek az 1635. évi vizitációs határozatot idéző feljegyzése és a hozzá fűzött kiegészítő adatanyaga: „»Az Hermányiak azt fogadták, hogy Templom oldalán belől való irott képet és egyéb mázolásokat bé-fejéritsék sub poena flor. 24. melyet absque ulla misericordia ex remissione megvehessenek rajtok a jövendő visitatioban.« Ugyanebben az időben még meg voltanak minden Eklesiánként a Pápista Papi öltözetek, Sanctus harangok, amint szokták volt nevezni, értz nemekből való keresztek, Mise szolgáltatására való Könyvek és több effélék, melyekről a Visitatiók sok rendben azt deliberálták, hogy Brassóba vagy egyebüvé vivén adják el és pénzé tegyék Eklésia számára: amint erről sok helyben láthatni az Erdővidéki Dioecesisnek leg-régibb Visitatorumában p.o. az 1656-ik Eszt.béli Visitatio igy deliberált Hermányban: »Az Hermányi Uraim a Pápista Eszközöket, Tsengetyüt és Mindeneket Öltözetekkel együtt adják el, költsék a templomra sub poena flor. 12.« Ilyen formán deliberáltak a többi Eklésiákban is.” Ugyancsak Benkő említ egy hermányi esetet a reformációra való áttérés idejéből, de évszám nélkül, mely szerint „az ott való András nevezetü leg-első Református Pap [...] valami rosszul fedett asztagjának tetejébe felfüggesztette a Templomból kivett zászlós kereszteket”, ami a nép között felháborodást keltett. (Benkő 1770.)
A templom hajójának falait tudomásunk szerint nem érintették a későbbi javítások, így remélhető, hogy a XVII. században bemeszelt falképek a mészréteg alatt ma is megvannak. Magyarhermány 1670-ben vált külön Nagybacontól és lett önálló egyházközséggé.
Irodalom
Benkő 1770. — Orbán I. 217. — Debreczeni 1932. 192—198. — Kováts 1942. II. 653. — Juhász 1947. 46, 52, 143, 144. — Darkó 1953. 207. — Dávid László: Hermány régi írott képei MTük 1969. aug. 30. — Kisgyörgy 1973. 38, 62. — Sîrbu— Pop 1977. 92.