191. Keresztelőmedence (a), szenteltvíztartó (b) és fali szenteltvíztartó (c)
között közvetlenül a szomszéd falu, Homoródalmás után bejegyzett Szentlőrinc név mögött egy azóta Lövétébe beolvadt falu rejlik: „Item Lucas sacerdos de Sancto Laurentio solvit II. banales antiquos.” (MonVat I. 132.) Orbán szerint „e falu hajdan fennebb, a Lövéte pataka völgyében feküdt, hol még elköltözte után is fennmaradt Szt. Lőrincnek szentelt temploma, melyhez — mint öreg emberek emlékeznek — még a múlt század vége felé is búcsújáratokat tartott a nép, és így igen is feltehető, hogy azon őstelep védszentjének nevét viselvén, a kérdéses Szt. Lőrinc volt.” (Orbán I. 84.) A helyi hagyomány e régi faluhelyeket az Omlás fölött, a Lázon tartja számon.
A falut említő első hiteles adat Jacobus Nagy de Lewethee lövétei házának és székely örökségének zálogba vetéséről szóló, 1523. május 30-án kelt levél, amelyet Antal szentmártoni plébános állított ki (SzOkl III. 228.). Az 1566-os és 1567-es lófő-összeírásban Lövéte már szerepel, az utóbbi helyen 35 székely portával fordul elő (SzOkl II. 196, 219.).
Az egyházi hagyomány szerint a templom az erdélyi fejedelemség idején épült: „Ecclesia sub regimine Principatu aedificata, a. 1771 multum desolata, neque capiendis fidelibus sufficiens videbatur. Loco huius alia amplior ecclesia aedificanda proiectata est.” (Schem 1882. 183.)
Irodalom
Sándor 1858/1942. II. 13—14, 16. — Orbán I. 84—86. — Schem 1882. 183. — Jakab 1901. 320. — Balogh 1943. 150, 333. — Juhász 1947. 11.