95. A templom nyugati homlokzatának alaprajza
96. A torony emeleti alaprajza (a) és metszet a régi falazat felső szintjén (b)
leg az eredetileg kívül is sokszögű tornyot alapjaitól négyszögűre alakították. A nyolcszögű toronytérbe, majd onnan a hajóba félköríves faláttörések vezetnek. A toronytest második szintjén most befalazott lőrésablakokat, a negyedik szinten kis körablakokat találunk. A magasított legfelső szintnek széles nagy ablakai vannak.
A toronyban jelenleg használaton kívül áll a majuszkulás feliratú gótikus harang. A használatban lévők közül a nagyobbik 1922-es évszámú, közepén kétsoros felirattal: AZ ERDŐFÜLEI REF. EGYHÁZTAGOK ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBŐL; a kisebbik harang egyik oldalán A HIVEK KEGYES ADOMÁNYÁBÓL ISTEN DICSŐSÉGÉRE ERDŐFÜLE 1947, másik oldalán: ÖNTÖTE TUSA ISTVÁN CSIK SZEREDA.
A falképek közül 1884-ben Huszka József a Szent László-legenda jeleneteit tárta fel és másolta le a régi templom hajójának északi faláról. A felül zegzugvonalas sávval, alul csipkézett levélsorral keretelt, folyamatosan megfestett legenda a fal felső részén 7X1,5 m felületet foglalt el; az első jelenet helyén akkor már új vakolat volt. A falképsor első jelenete a Felvonulás, a tömör rendbe sorakozó lovasok László által vezetett serege fokozatosan megy át az Ütközet jelenetének forgatagába. Ez egyben az Üldözés jelenete is, mert az elöl vágtató király lándzsája már elérte a visszafelé nyilazó leányrabló kun vitézt. Lovaik lába alatt szétvagdalt tetemek láthatók. Néhány fával jelzett háttér előtt történik a Birkózás, László és a kun párviadala, a kun lefejezése a megmentett lány segítségével, majd a Pihenés zárójelenete. A folyamatosan előadott, főként vonalrajzos technikájú László-legenda megkomponálásában és
97. A lebontott északi fal egykori freskóinak elhelyezkedése
részleteiben is Homoródszentmárton, Maksa, Sepsikilyén falképeihez áll közel (fegyverek, lószerszám, kun arcok, viselet), a keretdíszítést Nagygalambfalva freskóin láthatjuk. A szakirodalom az erdőfülei Szent László-legenda keletkezési idejét a fennmaradt másolatok alapján a XIV. század közepe és a XV. század eleje közé helyezi.
Az előbbi jelenetsor alatt húzódó falképsort a templom lebontásakor, 1897-ben tárták fel és másolták le. E négy különálló jelenetet Karácson Béla leírásából ismerjük: „Négy fő csoportja közül balról az első külön keretben egy katolikus pap alakja vehető ki legjobban, ki kezében szent könyvet tart kinyitva, egy előtte térdeplő alaknak. E két alak mellett csodás állatok, melyeknek törzse lóéhoz, feje lúdéhoz hasonlított, voltak láthatók. A második kép közepén ovális keretben egy ülőhelyzetben lévő alak, két kezében két hegyes tőrt akkint tartott, hogy azoknak szembeforditott hegye szájában találkozott, míg körös-körül nyolc repülő angyal trombitáját fújta. Középen, a harmadik képen oltár előtt Mária képe volt látható a csecsemő Jézussal. Történelmi szempontból a freskók utolsó csoportja a legfontosabb, melyben nem lehetetlen, hogy a cserhalmi három hős: Salamon király, Géza és László herceg lett megörökítve. Mind a három csaknem természetes nagyságú alak, egyforma öltözetben, jobbjukban csatabárdot vagy csatacsillagot tartanak, baljukban pedig aranyalmát. Fejüket királyi korona díszítette. Ezen egy csoportba tartozó freskókon kívül még más négy királyalak is került elő az említett boltíves fal keskeny szegélyéről.” (Karácson, i.m. 326.)
A leírás alapján csak az első jelenet témája bizonytalan (talán Szent Ludger püspök). A második kép a mandorlakeretes Trónoló Krisztust ábrázolja, amint az utolsó ítéletkor „szájából kétélű éles kard jő ki” és harsonás angyalok veszik körül. A harmadik kép a Madonna. A negyedik képen a három magyar szent: István, Imre és László voltak láthatóak, attribútumaikkal, amint falképeinken gyakori, nem pedig a cserhalmi három hős. A diadalív falának szárán jelent meg két-két királyalak. A csak leírásból ismert alsó képsort a felsővel egyidőben vagy utána festhették.
A lebontott régi templom építéstörténete csak nagy vonalakban tisztázható. A pápai tizedjegyzékben nem szereplő s oklevelesen csak 1514ben felbukkanó Erdőfüle (Stephanus Phileij, Besenyei Babos Lukács özvegyének ügyvédje, SzOkl III. 184.) első temploma a XIII—XIV. század fordulóján épült, átmeneti stílusban, azzal a hajóval, melyre később a freskókat festették, és azzal a félköríves apszisú szentéllyel, melynek alapfalai az 1897-es bontáskor voltak megfigyelhetők. Ugyancsak erre az időre utal a félköríves déli kapu homokkőből faragott kerete, korai körtetag profillal, ehhez hasonlóan tagolt szárköveket a szomszédos Olasztelekről ismerünk. Valószínű, hogy a freskókkal díszített, faragott kövekből való diadalív s a hajó említett nyugati és keleti oromfala is ebből az építési korszakból való.
Később a templomon gótikus stílusban is építkeztek. A leírások szerint hajó és szentély egy szélességű és egyező hosszúságú volt, mindkét rész. támpilléres külső tagolással. E második építéshez csak a szemöldökgyámos nyugati kapu nyújt támpontot, a késő gótika korára mutatva. A megmaradt, de külsejében nagy részben elfedett, magasított torony szabálytalan nyolcszögű belsejével szintén a késő gótikus építésből eredhet, s erre vall a szemöldökgyámos nyugati bejárat kerete is. Benkő József építési adatát a legnagyobb valószínűséggel erre a késő gótikus építésre vonatkoztathatjuk. Fosztó Máté szerzetes, az állítólagos építtető máshonnan nem ismeretes, rokonaival kilenc lófő között az 1566-os összeírásban találkozunk először: Menyhárt, Imre, János említtetnek Füléből (SzOkl II. 197.). Az 1567-ben 13 szabad székely portával rendelkező faluban (SzOkl II. 219.) 1576-ban a fejedelemnek 12, Fosztó Menyhértnek 2 jobbágyportája van (SzOkl IV. 43.). Egy Fülei Fosztó Máté nevű személlyel és a későbbi toronyátépítésben szereplő Boda családból való Márton nevével Bardóc-fiúszék kiváltságlevelében találkozunk 1635-ben (SzOkl VIII. 371), ez a Fosztó Máté viszont nem lehetett az említett templomépítő.
Amikor a tornyot 1758-ban magasították, akkor a templomot is javították; amint azt Benkő említi, ekkor építhették a déli portikust. Karácson szerint 1761-ben az orgona beállításával karzatot is építettek. 1897-ről ugyanő ezeket írja: „Folyó évi június 27-én tartatott az utolsó templomozás Füle egyházközség régi, százados múltú templomában. [...] A következő nap már a lebontás megkezdődött.” (Karácson, i.m. 325.)
1897-ben az új templom a torony keleti oldala felől, a régi helyén épült, jóval nagyobb alapterületen, kelet felé sokszögzáródással, déli oldalon melléktérrel. Síkmennyezetes belsejét lizénák, északi és déli falait ablakok tagolják. A hajó nyugati felében karzat, a szentélyzáródásban fa orgonakarzat áll. Az északi fal közepéhez tapadó szószék törzse kis
98. A harang felirata
falpillérekkel tagolt. A templom külső lábazati része faragott kövekből van rakva. A berendezés tárgyai közül a volutás szószékkorona, a menynyezetes papi pad és az orgona a régi templomból való.
Irodalom
Benkő 1770. — Orbán I. 223—224. — Huszka 1883. 12. — Henszlmann 1884. — Huszka 1885. 213—214. — Pulszky 1885. 1. — Huszka 1886. 124. — Huszka 1887. 331. — Nemes 1896. — Karácson Béla: A fülei régi református templom történetére vonatkozó adatok. ProtKözl 1897. 325—326. — Karácson Béla: A fülei ev. ref. egyházközség története. Kisújszállás, 1899; ism. ProtKözl 1899. 163. — Karácson 1899. 216. kk. — Molnár Imre: A fülei új templom megnyitása. ProtKözl 1904. 289. — Szendrey 1901. 68. — Tagányi—Réthy—Kádár. IV. 324. — Myskovszky 1906. 64. — Gerécze I. 34.; II. 944. — Gróh 1910. 546. — Debreczeni 1932. 185—187, 189—191. — Ştefănescu 1938. 36. — Ambrózy 1940. 38. — Dercsényi 1941. 133. — Kováts 1942. II. 653. — Voit 1942. 128, 135. — Balogh 1943. 37. — László 19431. 86, 88, 89. — Juhász 1947. 52, 101, 102, 143. — Radocsay 1954. 55, 133. — Vătăşianu 1959. 555, 556, 773. — Dávid 1963. 44—45. — Levárdy 1963. 213. — Entz 1968. 137. — Tombor 1968. 129. — Dávid 19692. 543—545. — Dávid László: Erdőfüle temploma és freskói. MTük 1970. ápr. 25. — Dercsényi 1970. 137. — Drăguţ 1972. 42, 76. — Kisgyörgy 1973. 38, 86—87. — Drăguţ 1974. 22, 36. — Dávid 1975. 875. — Sîrbu — Pop 1977. 89.