KAVICSOK

Hullámmorajra figyelni, a másik szavára,
ölelő szóba burkolózni, fecske kék tollába,
mindenre vakon hallgatni ködlő tájakat,
küszködve-küzdve hagyni, hogy vigyen az áradat:
te voltál-e, kinek málna érett kedve nyomán?
Te voltál-e, aki mélybe bukott kagyló után?
S rám ismersz-e, ha síró-kacagó köveken
búvó vizeink kettős dallamát kiverem?