szirmokat indít, könnyeket.
Minden termõág lassan ing.
Minden virágkehely remeg.
Ezüst világok, nyíljatok!
Eresszetek be, öntörvényû
birodalmak, álom-hajók!
Az éjjel vízgyûrûi szólnak.
Tavasz-illatú, ami él,
s egyetlen fehér vágyba olvad:
a szél sodorta álmainkba
múló szirmok fehér havát!
Kinn: csillagfényben mosakodva
síró, virágzó almafák.