ELDOBTAD

Eldobtad a gyöngyöt, a kagylót darabokra tapostad,
hagytad a tengert nőni, morajlani érted a partot,
nem féltél lemerülni az áramlás hűvösébe,
hagytad a dalt némulni, zuhanni a fecskét,

és ott lenn violás fényben, csodaszép halak útján
messzire vágyó kedved víg sugarából az árnyék
tovatűnt, s ami hívott: kifakult föveny, tegnapi játék.