SZÖKEVÉNYEK

Nem vettem észre, mikor szálltak fel.
A fővitorlákat kifeszítettem,
érezhetően simább lett az út,
csönd ereszkedett vízre, fedélzetre;
de nem tudhattam, merre tűntek el,
és szabadságukért majd mit fizetnek –

Madaraim csöpp ösztöneivel
kutatom azt, ami meglelhetetlen
iránytűvel, emberi számítással;
számot vetve magammal, a világgal,
magánnyal, sorssal, otthontalansággal,
útra kelek szelek, áramlatok, révek
még felderítetlen birodalmában.