CONFITEOR

Bûnös a hó. Õrzi a nyomokat,
rokkan a napfény terhe alatt, és
bûnös a villám: elevenbe ütött,
lángra gyújt felleget, lelket, idõt,
és bûnös az éjjel: elbújhat a vágy,
nem látszik a szenny, csillog a magány
és a csillag, bûnös a fû,
nõni akar, a varázserejû, s nõni fog:
töri az út burkolatát,
kardja kibomlik: szép a világ!
Bûnös a pinty! Csöpp hangjaitól
nap szíve kondult, hold szíve szól
és zajlik az élet, mint hóolvadás:
bûnös vagyok, szeretlek, confiteor.