PASZTELL

Felködlõ félelem a sorsunk, alkonyat,
tûnõ aranyhomok lassú örvény alatt.
Felhõbe búvó part, rejtsd izzó testem is.
Szél hajló karja tart: pihenhet már az is.

A vízen villogás, felhõtlen reggelé.
Szemem tükrén varázs: közelgõ kedvesé.
Fölszáll a köd, meleg párája fönn ragyog:
látod, kicsim, veled nyugszom és virradok.